Előfizetés

Ösztöndíjjal toboroznak új ápolókat

D. A.
Publikálás dátuma
2020.02.19. 08:25

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Versenyt fut az idővel az egészségügyi kormányzat: a népesség öregedésével egyre nagyobb szükség lenne ápolókra, ám az ezzel foglalkozók ma is túl kevesen vannak, illetve azok is rohamosan öregszenek.
A helyzet kezelésnek egyik eszköze a képzési ösztöndíj, amiről a kormányban úgy vélik, hogy az az orvosok esetében is bevált. Ennek következtében az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) „Ápoló leszek” címmel immár ötödjére hirdette meg a nővér képzést választóknak az uniós forrásból finanszírozott ösztöndíj-programot. A sikeres pályázók havi 40 ezer forint támogatást kaphatnak, amennyiben a közepesnél jobb a tanulmányi eredményük. A támogatás további feltétele, hogy az érintetteknek közfinanszírozott intézményben legalább annyi ideig kell dolgozniuk, mint amennyi ideig az ösztöndíjat kapták. Eddig öt ösztöndíjas ciklus zárult le, és 3117 diákkal kötöttek szerződést, a végzettek közül pedig 785 ápoló már el is helyezkedett. Arról, hogy milyen nagy szükség van e területen a friss munkaerőre Páva Hanna, az ÁEEK főigazgató-helyettese hivatala saját kutatásának adataival érvelt. Eszerint az egészségügyben aktív munkavállalóként jelenleg mintegy 107 ezer ápoló dolgozik. Az ellátórendszer optimális működtetéséhez 5200 szakdolgozó hiányzik. Az egyik legfőbb probléma a pályaelhagyás. Például 2013–2018 között kilencezerrel csökkent a már tapasztalt, de még nagy munkabírású, 35 év feletti korosztály létszáma. Hasonlóan aggodalomra ad okot, hogy míg az 1980-as, 1990-es években végzett ápolók több mint fele a szakmájában dolgozik, a 2000 és 2009 közötti évfolyamoknak csak alig egyharmada maradt a pályán. A 2010–2017 között végzetteknek is csak a 42 százaléka dolgozik ápolóként, a többiek vagy el sem helyezkedtek a pályán, vagy elhagyták azt. Páva Hanna hozzátette: leginkább a középfokú végzettségű, közvetlenül a betegágy mellett dolgozó ápolókból van hiány. A feladatra szinte minden megyében keresnek szakembert.  A legrosszabb helyzetben a fővárosi betegellátók vannak, itt csak az állások 73 százalékát tudják betölteni. A főváros mellett főként Baranya megyében és Sopron környékén jelentős az ápolóhiány. Kedvezőbb a helyzet az Észak-magyarországi megyék kórházaiban, ahol ez a mutató 90 százalékos. A létszámhiány okaként a felmérésben részvevők még mindig az alacsony béreket, a túlzott munkaterhelést említették.

Előnyben az elmaradott kerületek

A kormány és a Fővárosi Önkormányzat között korábban létrejött megállapodás értelmében összesen 50 milliárd forint központi költségvetési támogatást kap Budapest az egészségügy fejlesztése érdekében - emlékeztetett közös sajtóközleményében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Karácsony Gergely főpolgármester. A főváros által javasolt alapelv szerint az első évben 2 milliárd forintot fordítanak a daganatgyanús és nagydiagnosztikai MR- és CT-vizsgálatokhoz kapcsolódó várólisták megszüntetésére, 8 milliárd forintot pedig a kerületek között osztanak szét a járóbeteg ellátás színvonalának emelésére. A közlemény szerint a pénz szétosztásakor előnyben részesülnek azok a kerületek, amelyekben az utóbbi időszakban kevesebb volt az egészségügyi fejlesztés, illetve ahol az egészségügyi létesítmények sok embert szolgálnak ki.

Elnök nélkül a szakképzési hivatal

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.02.19. 07:50

Fotó: Népszava
Kucsák Lászlót egy év után leváltották, helyére pedig még nem sikerült megtalálni azt a személyt, aki „hozzáértőbben” irányíthatná az intézményt.
A szakképzési rendszer átalakításának küszöbén nincs vezetője a terület elsőszámú államigazgatási szervének, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalnak (NSZFH) – értesült a Népszava. Az eddigi elnököt, a fideszes Kucsák Lászlót egy év után leváltották, helyére pedig még nem sikerült megtalálni azt a személyt, aki „hozzáértőbben” irányíthatná az intézményt. Forrásaink szerint Kucsák NSZFH-elnöki munkájával nem voltak elégedettek a kormányban, a szakképzés tervezett reformja „túl nagy falat” lett volna neki. Ezt támasztja alá az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) lapunk megkeresésére küldött tájékoztatása is. Mint írták, „az erősebbé, rugalmasabbá és gyakorlatiasabbá váló szakképzés személyi változást tesz szükségessé az NSZFH-nál is”. Hozzátették: az új vezetőről a későbbiekben születik döntés, az átmeneti időszakban az elnöki feladatokat a szakmai elnökhelyettes látja el. Az NSZFH szakmai elnökhelyettese Magyar Zita, akit szakmai körökben Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár jobbkezeként – és lehetséges elnökjelöltként is – emlegetnek. Ugyanakkor forrásaink szerint Magyar elnöki székbe ültetését nem támogatja Palkovics László innovációs miniszter – az elnökhelyettes 2018 májusa és Kucsák 2019. januári kinevezése között (ahogy most is) csak „helytartóként” irányíthatta a hivatalt. Az ITM mégsem bíz semmit a véletlenre: a minisztérium által kidolgozott új szakképzési törvénnyel és annak végrehajtási rendeletével több fontos feladatkört is elvettek az NSZFH-tól, és egy újonnan létrehozott állami cégnek, az Innovatív Képzéstámogató Központ (IKK) Zrt-nek adtak át. Így a szakképzésben az IKK Zrt. (amelynek működési feltételeit jelenleg semmilyen jogszabály nem szabályozza) felel például a pályaorientációért, a minőségbiztosításért, a tankönyvekért, tananyagokért, valamint kutatás-fejlesztési feladatokért, s így jelentős mennyiségű uniós forrásokért is. Arra a kérdésünkre, hogy mi szükség volt az NSZFH mellett az IKK Zrt. létrehozására, azt ITM azt válaszolta: „míg az NSZFH az állami fenntartású intézmények középirányítói szervezete, az Innovatív Képzéstámogató Központ a teljes szakképzési és felnőttképzési területnek biztosít innovatív háttértámogatást”.

„A gyerekeink azt látták, hogy jön egy csapat ember, aki ismeretlenül gyűlöli őket”

Doros Judit
Publikálás dátuma
2020.02.19. 07:25

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az óvodásokat és a kisiskolásokat viselte meg leginkább a szélsőjobboldaliak vasárnapi menetelése a borsodi faluban.
Hattyúk, vadkacsák, ludak úszkálnak a sályi út mentén lévő tavon, odébb egy férfi pecáz, lassú mozdulatokkal. Fűrész hangja zúg fel valamelyik udvarról, idős asszonyok topognak a kapuk előtt, műanyag ételhordóval. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sályon vagyunk, azután, hogy vasárnap a Torockai László-féle Mi Hazánk Mozgalom a Betyársereggel és a hajdani Magyar Gárda megmaradt erőivel közösen előbb Miskolcon demonstrált az úgynevezett cigány-bűnözés ellen, no-go zónákat emlegetve és rendet követelve, majd az onnan harminc kilométerre lévő faluba vonultak, hogy gyertyagyújtással emlékezzenek meg egy januárban meggyilkolt helybéli asszonyra, akit egy huszonegy éves itteni roma vert agyon, ittasan, benyugtatózva. – A jobboldali szomszédomban cigány család lakik, két éve költöztek ide. Átellenben szintén romák élnek, abban a kicsike házban, soha nem volt senkivel semmi baj, tiszteljük egymást, ők is dolgoznak, mi is dolgozunk, élünk együtt, ahogy egy ilyen faluban élni szokás – mondja egy ötvenes éveiben járó kőműves, aki a vasárnapi vonulás idején nem volt otthon. Nem mintha megijedt volna: a lányát kísérte el egy egri rendezvényre, másfél óráig tartott, amíg a rendőrök gyűrűjében kiértek a bükkábrányi főútra. – Sok hűhó semmiért – legyint aztán, de rendőröket azért dicséri, szavai szerint legalább háromszázan vigyáztak arra, hogy ne történjen semmi baj. Majd megjegyzi: ahogy később visszanézte a felvonulók arcát a tévében, úgy látta, több volt az idős, mint a fiatal, úgy tűnt, leginkább „nosztalgiázni” jöttek el a hajdani bakancsosok, gárdista-egyenruhások. Huszonéves cigány lány ballag testvérével a járdán, ők is csak az interneten nézték, mi történik a falujukban, mintha csak valami filmet vetítettek volna. – Azt tanácsolták nekünk, hogy az asszonyok, gyerekek menjenek el rokonokhoz a távolabbi utcákba, nekem is csak az uram volt kint a többiekkel, ha valami történne mégis, én az anyámnál töltöttem az időt a négy éves lányommal – idézi fel a vasárnapot az idősebbik, aki Klaudiaként mutatkozik be. Párja a jászberényi Electroluxban dolgozik, így a gyári járattal órákat utazik oda és vissza, hogy a család megélhetését biztosítani tudja, s nagyon reménykedik benne, állása az itt bejelentett több száz fős létszámleépítés után is megmarad. Az asszony felidézi, 2002-ben egy helyi nem roma nő ölt meg szerelemféltésből egy roma férfit: – Akkor hol maradtak a felvonulók, a cigány élete tán kevésbé fontos, mint a nem cigányé? – Itt mindenki dolgos, nemigen lát olyan cigányt, aki a kocsmában nyújtogatja a tenyerét, hogy tegyen bele kétszáz forintot! Nehéz munkával, de igyekszik mindenki megkeresni a kenyérre valót – mondja Szamkó Jenő, a Sályi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki szerint helyben is van legalább tíz olyan vállalkozó, főleg a fakitermelés területén, aki reggelente brigádostul viszi el a helyi cigányokat dolgozni. – Mi is elítéljük a gyilkosságot, nekünk is fáj, ha rossz hírét keltik a falunak, de nem lehet egy egész közösséget megbélyegezni egy bűnügy miatt. Ráadásul a Toroczkai-féle vonulás olyan sebeket ejtett a helyieken, köztük főképp a gyerekeken, amit nehéz lesz begyógyítani. – A gyerekeink azt látták, hogy jön egy csapat ember, aki ismeretlenül gyűlöli őket, ebből azt a következtetést vonják le, hogy akkor nekik is viszont kell gyűlölni azokat. Ez így van a nem cigány gyerekek oldaláról is: ha a felnőttek utálják a cigányokat, én is utálom őket. És így nő fel egy nemzedék, ilyen kettősségben – mondja Szamkó Jenő. Anélkül, hogy a januári gyilkosság tettesét mentegetnék, sokan felidézik a faluban, hogy az áldozatot az utóbbi hónapokban épp a romák segítették a leginkább. A hatvanegy éves nő egy neves győri néprajzkutató lánya volt, maga is ebben a szakmában dolgozott, előbb a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, az Országos Levéltárban, az MTA Zenetörténeti Múzeumában majd a Népi Iparművészeti Tanácsban, később édesapja munkáját segítette. Saját gyerekei nem lévén szülei halála nagyon megviselte őt, egyedül maradt, befelé fordult, a környezetét egyre inkább elhanyagolta. – Volt, hogy a cigány asszonyok mostak rá, azok vittek neki meleg ételt anélkül, hogy pénzt kértek volna érte – mondja egy helyi férfi. Azt asszony gyilkosát, T. Dávidot sokan zűrös figuraként festették le, aki alkalmi munkákból tartotta el két gyerekét, de gyakran nyúlt az italhoz, drogokhoz: áldozatát ismerte, a nő többször s kisegítette pénzzel. Vélhetően január 31-én is emiatt ment be hozzá, benyugtatózva, ittasan pénzt követelve, majd amikor nem kapott, egy karóval agyonverte őt. Mindez okot adott Toroczkai Lászlónak és mozgalmának, hogy a „cigánybűnözés” ellen masírozzanak Sályon. A helyiek szerint a Mi Hazánk helyi aktivistája volt az ötletgazda, aki a tavaly őszi önkormányzati választáson függetlenként ringbe szállt a falut 1983 óta folyamatosan irányító, szintén független Fekete Jánosnéval szemben a polgármesteri címért, de jócskán alulmaradt. 208 szavazatot szerzett a győztes 537 szavazatával szemben. Kerestük őt is, de nem sikerült elérnünk. Fekete Jánosné polgármesternek azonban a rendről más a véleménye: az energikus, szikár, ősz kontyával, elegáns öltözékével és járását segítő botjával feltűnő jelenségnek számító asszonnyal a faluban, az utcán találkoztunk, épp a cigány nemzetiségi önkormányzat elnökével egyeztetett arról, hogyan kellene megnyugtatni az óvodásokat és a kisiskolásokat a vasárnapi események után. Először ódzkodott attól, hogy válaszoljon – mert szerinte az újságírók mostanában kiferdítik a szavait –, de aztán meglehetős vehemenciával és itt-ott keresetlen szavakkal kel ki a falujában grasszáló szélsőjobboldali tüntetők ellen. Ítélkezni azonban, teszi hozzá, csak a Jóistennek van lehetősége, ezért ő maga udvarias hangulatú levélben fogalmazta meg véleményét, amelyet úriasszony módjára nem a Facebookon kürtölt világgá, hanem postán küldött el Toroczkai Lászlónak, miheztartás végett.
A gyilkosság helyszíne. A romák is elítélték a bűncselekményt
Fotó: Béres Márton / Népszava