A vuhani kórház igazgatója belehalt a koronavírus okozta fertőzésbe

Publikálás dátuma
2020.02.18. 11:28
Szellemvárossá vált Vuhan a koronavírus megjelenése óta
Fotó: HECTOR RETAMAL / AFP
Orvosok és ápolók is megfertőzödtek a vírussal.
Kedden a CCTV kínai állami hírcsatorna azt jelentette, hogy belehalt a koronavírus okozta betegségbe az egyik vuhani kórház igazgatója. Liu Cse-ming, a járvány fertőzötteinek kezelésére kijelölt Vucsang Kórház igazgatója a hetedik egészségügyi dolgozó, aki áldozatul esett a járványnak.  
A kínai egészségügyi hatóságok pénteken arról számoltak be, hogy több mint 1700 orvos és ápoló fertőződött meg az új koronavírussal a betegek ellátása során Kínában, többségük Hupej tartományban.

Pedig a napi tájékoztatók alapján úgy tűnik, hogy általánosan lecsengőben van a járvány Kínában. A napi új fertőzöttek száma országosan 162-vel csökkent az egy nappal korábban közölt adathoz képest, míg a napi halálozások számában szintén enyhülés mutatkozott. A helyzet továbbra is Hupej tartomány székhelyén, Vuhanban a legsúlyosabb. A napi új esetek közül 1600-at, míg a halálozások közül 72-t jelentettek a 11 milliós városból.

Orosz rendőrök kerültek a célkeresztbe

Publikálás dátuma
2020.02.18. 10:30
Történelmet írt Ivan Golunov, bocsánatot kért tőle az ügyészség
Fotó: Maksim Blinov / AFP / Sputnik
Még sosem volt arra példa az orosz történelemben, hogy az ügyészség bocsánatot kért volna a jogtalanul meghurcoltaktól. Golunov esetében azonban rákényszerült, többek között össztársadalmi nyomásra.
Nem akar nyugvópontra jutni a kábítószer-üzérkedéssel megvádolt orosz oknyomozó újságíró, a Meduza ellenzéki hírportál munkatársa elleni ügy. Csakhogy egy senki által nem remélt fordulat eredményeképpen, most nem Ivan Golunov, hanem a rendőrség és a belügy nagyhatalmú emberei állnak a célkeresztben. A vádlott már nem Golunov, hanem azok, akik ebbe a lehetetlen helyzetbe hozták. A botrány múlt év júniusában robbant ki, amikor vádlói szerint Golunovnál nagy mennyiségű kábítószert találtak. Az ügyész már 10-20 év közötti szabadságvesztés kiszabásának lehetőségéről beszélt. Az újságíró az első pillanattól kezdve azt állította, hogy a nála talált drogot odacsempészték, a Belügyminisztérium által közölt fotók a kábítószer-laboratóriumról pedig nem is az ő lakásán készültek. Meggyőződése, hogy az ellene felhozott vádak összefüggésben vannak az általa folytatott nyomozással a Szövetségi Biztonsági Szolgálat magasrangú munkatársai ellen, akik kapcsolatot tartottak fent az üzleti világ kétes személyeivel, és nagyszabású korrupciós ügyekbe keveredtek. Letartóztatása előtt leleplező cikkén dolgozott. Az újságíró elleni vád annyira abszurd volt, hogy a széleskörű társadalmi tiltakozás hatására az ügyet levették a napirendről. Letartóztatása után öt nappal a Belügyminisztérium ejtette a vádat és az újságírót szabadon engedték. Sőt állami védelmet biztosítottak a számára. A belügyminiszter azt javasolta az orosz elnöknek, hogy váltsa le Andrej Pucskov tábornokot, a moszkvai körzet nagyhatalmú belügyi vezetőjét és Jurij Gyevjatkint, a Belügyminisztérium kábítószer-ellenőrzési osztályának vezetőjét. Vlagyimir Putyin ezt meg is tette. A későbbiekben még számos belügyi munkatársat állítottak félre. Bevallom, ahogy hétről hétre igyekeztem rekonstruálni a történteket, elvesztem a nevek tömkelegében. Hol új rendőrök, nyomozók, hatalmasságok nevei kerültek elő, hol már korábban gyanúsítottak nevei tűntek el. Attól függően, éppen ki mutatkozott hajlandónak együttműködni a hatóságokkal a tények feltárásában, vagy éppen ügyvédi segédlettel kibújni a felelősségvállalás elől. De a letartóztatottak vallomásai is időről időre módosították a szövevényes ügy résztvevőinek a listáját. Az internetet elöntötték a hol egybecsengő, hol eltérő információk. Az érdeklődésre jellemző, hogy csak az orosz kereső, a Yandex.ru 4000 videót ajánl fel. Idén felgyorsultak az események. A belügy öt emberét vették őrizetbe: Igor Ljahovecet, aki a kábítószer-kereskedelem ellenőrzéséért felelt a nyugati körzetben és négy nyomozó munkatársát. Az lett volna a feladatuk, hogy a drogkereskedelem ellen harcoljanak, e helyett bizonyítékokat hamisítottak Golunov ellen. A gyanúsítottak közül négyen ezt tagadják. Az ötödik is csak annyit ismer el, hogy az újságíróval szemben fizikai erőszakot alkalmazott. Ljahovec meg egyenesen arról beszél, hogy mindez kiagyalt képtelenség, politikai játszma, valamiféle bosszú. Vallomásaikban valamennyien a legváltozatosabb kibúvókkal kísérleteztek, igyekeztek magukat áldozatként feltüntetni, szánalmat ébreszteni sanyarú helyzetük miatt. Volt, aki rossz egészségi állapotára, anyagi ellehetetlenülésére vagy éppen beteg gyermekére hivatkozott. Erre mondta Golunov, kész anyagilag segíteni azokon, akik családjukban az egyedüli pénzkeresők. A rendőrök a lényeget megkerülték. Pedig törvényellenesen jutottak nagy mennyiségű droghoz, amit aztán Golunov hátizsákjába és lakására csempésztek. A főszerepet ebben állítólag Pucskov tábornok játszotta, aki Golunov szabadon bocsátása után rögtön nyugdíjazását kérte, hogy aztán előkészítse egy kereskedelmi központ megnyitását. Pucskov felelősségét az egyik ügyvéd szerint az a titkosított dokumentum is tartalmazza, amely a bíróság rendelkezésére áll. Ebből kiderül, hogy maga Pucskov fordult annak idején a moszkvai városi bírósághoz, hogy engedélyezze Golunov lakásának átkutatását. Győzött volna az igazság? Ez túl szép lenne. Egyes vélemények szerint ebben inkább játszott szerepet az orosz erőszakszervezetek klánjainak egymás elleni versengése, amelynek kimenetelére a társadalmi felháborodásnak és utcai demonstrációknak is hatása volt. A versengés tétje, ki kerülhet közelebb a Kremlhez, és személyesen az elnökhöz. Golunov ma is naponta hallatja hangját. Január óta többször követelte a legfőbb ügyésztől, hogy kérjenek bocsánatot a törvénytelen fogva tartásáért. Februárban aztán az ügyészségi bocsánatkérésre sor került. Erre sem volt sok példa az orosz történelemben. De arra sem, hogy az orosz elnök személyesen kapcsolódjon be egy ilyen ügybe, méghozzá az igazságtalanul vádolt újságíró oldalán.
Szerző
Témák
Oroszország

Baloldali elnök centrista politikával: fordulatot hozhat a horvát politikai életbe Milanovic

Publikálás dátuma
2020.02.18. 09:40
Zoran Milanovic
Fotó: DENIS LOVROVIC / AFP
Nem lesz azonban könnyű dolga, a szomszéd ország is igen megosztott.
Ma teszi le az esküt a januárban horvát elnökké választott Zoran Milanovic, egykori szociáldemokrata miniszterelnök. Már a beiktatási ceremóniával jelezni kívánja, valami más kezdődik. Elődjével, Kolinda Grabaroviccsal és más volt elnökökkel szemben nem a Szent Márk téren tartják az ünnepséget, hanem a Pantovcakban, az elnök hivatalában. Nem várnak több ezer embert, hanem mindössze negyvenet. Milanovic eleve nem számított külföldi vendégekre. Tavaly ősszel még senki sem gondolta volna, hogy Zoran Milanovicnak sikerül leváltania a jobboldali populizmussal többször is kokettáló Grabar-Kitarovicot. Ám ahogy közelgett a voksolás ideje, úgy faragott a hivatalban lévő államfővel szembeni hátrányából, mígnem december végén már az első fordulóban is győzött, s a második fordulóban a vártnál nagyobb fölénnyel, több mint öt százalékkal utasította maga mögé Horvátország első női elnökét. Diadalában nagy szerepet játszott az, hogy Grabar-Kitarovic több meghökkentő kijelentést is tett a kampányban. Segítette továbbá, hogy a jobboldal megosztottá vált és a radikális jobboldali Miroslav Skoro szavazóinak jelentős része nem ment el szavazni a második fordulóban. Milanovic nem tradicionális baloldali politikával kampányolt, hanem elsősorban a centrumot célozta meg. Az 1966-ban született Zoran Milanovic 2011-ben lett hazája miniszterelnöke. A HDZ akkor súlyos válságba került, korrupciós ügyek sora tépázta meg a jobboldali párt tekintélyét. Horvátország tragikus pénzügyi mutatóit neoliberális politikával próbálta meg ellensúlyozni. Véghez vitte például a munkaügyi reformot, ami népszerűtlenné tette a munkavállalók körében. Megmentette a bankokat a csődtől, illetve széleskörű privatizációs programot hirdetett, melynek nyomán jelentősen megugrott a munkanélküliség. Igaz, más lehetőségei nem is igen lettek volna, hiszen hazáját az államcsőd fenyegette. Milanovic ugyan a szociáldemokraták régi motorosának számít, hiszen a kilencvenes évek második felében csatlakozott a párthoz, s 2007-ben, a korábbi miniszterelnök, Ivica Racan halála után választották meg először az SDP elnökének, valójában sosem folytatott igazi baloldali politikát. Párttagságáról egyébként a napokban mondott le az államfői tisztség miatt. Hogy Milanovic remek szónok, kiválóan ért a gazdasághoz és jól átlátja az ország ügyeit, azt a két forduló közötti elnökjelölti vita is bizonyította, szinte esélyt sem adott Grabar-Kitarovicnak, aki gyakran zavartan keresgélt jegyzetei között. Most a politikai társbérlet időszaka kezdődik az országban, azaz baloldali elnöke lesz (bár a tradicionális baloldal lehet, hogy tiltakozna) és Andrej Plenkovic személyében jobboldali miniszterelnök van, ám nem biztos, hogy sokáig tart ez az állapot, mert a szociáldemokraták egyes felmérések szerint már megelőzik a kormánypártot, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ). A parlamenti választást az ősz folyamán rendezik meg. Milanovic elnökként egységesíteni kívánja a jelenleg több részre szakadt társadalmat. Nem lesz könnyű dolga, mert a korrupciós ügyek miatt komoly bizalmi válság alakult ki a politikusokkal szemben. Milanovic szerepe ugyanakkor megnőhet amiatt is, mert Plenkovic figyelme igencsak megoszlik: egyrészt Horvátország tölti be az EU soros elnöki tisztségét, ami számos kötelezettséggel jár számára, másrészt a HDZ március közepén esedékes elnökválasztására készül. Milanovic mindenesetre konstruktív együttműködést ígér a miniszterelnökkel. Ami programjának konkrét pontjait illeti, vissza akarja hívni a horvát csapatokat Afganisztánból. Mint fogalmazott, teljesen értelmetlen misszióról van szó. Jelentősen javítaná a kapcsolatokat Szlovéniával, amelyet stratégiai partnernek nevezett.