A védelem hete

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (Röszkén, ahol Pellegrini szlovák kormányfővel együtt megnézte a határkerítést), hogy amit a nemzetközi sajtó képeiből látunk, az nem fedi a valóságot, mivel 95 százalékban katonakorú férfiak érkeznek. Európában ezt tilos mondani, de ez egy „megszervezett invázió”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 60 millió ember vándorlását szerte a világon senki nem szervezi. Mint ahogy Asszad szíriai és Putyin orosz elnökön kívül senki más nem szervezte meg az elmúlt napokban végrehajtott támadásokat sem Szíria Idlib tartományában, ahonnét emiatt 700 ezer ember menekült el. Egyébként pedig nem igaz, hogy az Európába érkező migránsok és menekültek 95 százaléka katonakorú férfi: tavaly 16 százalékuk nő, 28 százalék pedig gyerek volt. Európában talán még ezt is el lehet mondani.
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy a magyar határ nincs lezárva. Ha valaki be akar jönni, „bekopogtat”, elmondja, mit szeretne, jegyzőkönyvet vesznek fel, és lefolytatják az eljárást – mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy hiába kopogtatnának. A magyar hatóságok nem nyitnak se kaput, se ajtót, se kerítést senkinek, legföljebb a két határállomásnál napi 1-1 embernek. Ha tehát reménytelen a bejutás szabályosan és hivatalosan, nem csoda, hogy sokan illegálisan próbálkoznak. Persze nyugodtan vissza is fordulhatnának, és teljesen törvényesen hazamehetnének a barátságos afgán tálibokhoz és a békés Asszad elnökhöz. Ott élned s halnod kell.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (egy terrorizmusellenes bécsi konferencián), hogy tarthatatlan, hogy az ENSZ nem költ a terrorizmus elleni küzdelemre, és ehelyett olyan ügyekre pazarolja a pénzét, amelyek veszélyesek az egész világra nézve, mint például a migráció elősegítése.
Ezzel szemben a tény az, hogy a migráció megállíthatatlan, és nincs az az ENSZ, amely képes lenne erre. Ezért a világszervezet az országok közti együttműködés elősegítése érdekében, humanitárius, valamint gazdasági okokból is a jelenség kezelésére, kézben tartására, az emberek beilleszkedésére törekszik, és nem a bezárásukra, amit amúgy sem tudna elérni. Szijjártó kijelentésével ellentétben egyébként az ENSZ-nek még terrorizmus elleni hivatala is van, amelynek működtetésére az elmúlt években több mint 200 millió dollárt fordítottak, bár ez a feladat alapvetően titkosszolgálatokra, hadseregekre és rendőrségekre tartozik, nem pedig az ENSZ-re. Aki azonban ezzel a szembeállítással a migrációt a terrorizmussal mossa össze, mint Szijjártó, az egyéb furfangokra is képes.
Azt állította Földi László egykori hírszerző és titkosszolgálati szakértő (a Magyar Nemzetben az új Nemzeti Alaptantervről), hogy „kell a régi idők szimbolikus nádpálcája vagy egy józanító pofon, amely világossá teszi a nebulónak, hogy hol a helye. (…) A nevelés módszere pedig mit sem változott, illetve nem kellene, hogy változzon az elmúlt száz év gyakorlatához képest.”
Ezzel szemben a tény az, hogy de igen, szerencsére változott, és persze kellene is, hogy változzon. Csak Földi László nem változott.
Szerző
Bolgár György

Oda csap, ahova köll

Kiderült, hogy ez a képesség nem korlátozható a „munkás ököl, vasököl”-re. Mármint, hogy oda csap, ahova köll. Másfajta vasöklök sem hülyék, nem hadonásznak tétován: nagyon is céltudatosan csapnak. Nálunk pl. nemzeti konzultáció útján hirdetik ki, hova köll lecsapni. 
A kormányököl nem áll távol az egykori munkásököltől, pár éve még arról volt szó, hogy a munka társadalmát építjük. Nem ám a fogyasztóit. (A munkát akkor még nem keccsölésnek hívták, most a miniszterelnök a nép egyszerű gyermekei számára lefordította, hogy ne legyen félreértés.) Később más jelszavak jöttek, de annyi maradt, hogy a túlzott fogyasztás árt a jellemnek. Ha másképp már nem bírják visszafogni a mohó magyart a konzumálástól, hát inkább úgy intézik az inflációt, nagyon helyesen, hogy felszökjön a sertéshús, a parizer meg a benzin ára. Ebből is látszik, hogy a legtöbbet közülünk a kormány dolgozik, proletár módra szinte éhbérért. A vagyonnyilatkozata szerint megtakarítása nem lévén, a miniszterelnök zsebében egyenesen „kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért”. Néha talán cukros ételekről álmodik, s nem tud kartellekről. Azokról semmiképpen, amelyek közbeszerzési pályázatok kapcsán vetődnek föl.
A lényeg különben is az ököl, amelynek időnként csapnia kell. Természetesen nem az ököljog alapján – nálunk jogállam van, vagy mi a szösz. De ha valami bántja a magyarok igazságérzetét, akkor a kormánynak ezt haladéktalanul orvosolnia kell. Kivéve, ha a magyarok igazságérzetét az bántja, hogy egyesek kilopják a szemüket. Az ilyenfajta lopás a rend részét képezi, vasöklöt tehát nem igényel. A cigányok, a börtöntöltelékek, a helyüket nem tudó, nagyszájú civilek viszont rendetlenek, megbontják a harmóniát és a köznyugalmat.
Juszt is ellenállok a kísértésnek, hogy a legújabb nemzeti konzultációt „rendpártinak” nevezzem. A kormányfő éppen erre vár. Hogy ő álljon a rend és a biztonság oldalán, míg a sok ágáló ballibsi a felfordulásén. Gulyás miniszter így indokolt: „helyre kell állítani a rendet”. Persze az ú.n. „rendpártiak” éppen nem a „rend pártját” fogják, sokkal inkább egy hatalmi csoport, egy „párt rendjét”, rendszerét akarják erősíteni. Verik a mellüket: ők azok, akik a népakaratra hivatkoznak a törvényre mutogató bürokraták és jogvédők rinyálása helyett. Nem azért, de ezt speciel az Orbánék által utált jakobinusok vitték tökélyre. 
Az Akadémia Politikatudományi Intézetének kutatói már 2013-ban (na ja, akkor még voltak akadémiai intézetek) írtak a ”büntető populizmus” szokásos manipulációiról. Mint kifejtik, hálás dolog a politikai ellenfeleket és a bíróságot szidni, amelyik „a bűnözőknek és a fogvatartottaknak kedvez, az ő jogaikat védelmezi, szemben az áldozatokkal és a jogkövető többséggel”. Szegény tudósok nem sejtették, hogy dolgozatukat a Fidesz receptkönyvnek nézi. 
Először jött a „Három csapásként” hirdetett szigorítás, ami a világon semmi eredményt nem hozott. Aztán már a 14 éveseket is el lehetett zárni szabálysértésért is, ha apuka nem tudta kifizetni a pénzbírságot. Most irányt vettek a 12 évesek felé. Lesz még ebből ovis karcer is, borzasztó, hogy ezek az ötévesek is milyen rendbontásokra képesek. Aztán 2015-ben bedobták a halálbüntetés népszórakoztató ötletét. Közben egy merész kanyarral kriminalizálták a hajléktalanságot, később a civil szervezeteket, utoljára a „zaklató” színházakat. 
A nemzeti konzultáció hivatalos célja, hogy „egyes aktivista csoportok” ravaszkodása ellenére a bűnözők jogai ne legyenek fontosabbak a törvénytisztelő emberek jogainál. Ami azt illeti, én ismerek egy ilyen csoportot. Nap mint nap falaznak a közpénzeken hízó korrupt alakoknak, bűneiket olykor az ügyészséggel takargattatják, baltás gyilkosoknak adnak menekülő utat. Nem fogják elhinni, de még a bírósági ítéletek semmibe vételére is felszólítanak, sőt egyeduralomra törnek, pedig azt az alaptörvény is tiltja! 
Na de hogy ki a rendzavaró, azt a vezér mondja meg, különben összevisszaság lenne. Ő a legfőbb jogforrás, mert nálunk az igazság is központosítva van. A konzultációban lesz szó ugyan korrupcióról, de kik a korruptak? Na kik? Hát a bírók, csakis. Ne tessék itt mindenféle más neveket sorolni. Hollik István már kész tényként beszél a „Szegeden tapasztalható bírósági korrupcióról”, ez „ezer szállal kötődik a szegedi önkormányzathoz, amelyet Botka László vezet”. Remélem, hogy Karácsony meg kártérítésért perelő börtöntöltelék. Vagy biznisz-ügyvéd. Vagy legalább cigány.
Lehet persze leleplezni, kiröhögtetni a nemzeti konzultációt, fontosabb dolgokról beszélni. De még jobb, ha a köztársaságpártiaknak is megvan a maguk javaslatcsomagja a valódi biztonságra. A korrupció leküzdésére, a családon belüli erőszak, az iskolai agresszió vagy a választási csalások megelőzésére, az áldozatvédelemre, náci randalírozások és oktalan uszítások elleni fellépésre. Az álnok „rendpártiság” helyett az igazi rendre, amelyről Illyés írt: „Rendet, rendet, rendet végre,/ ki a szennyet a szemétre!/ Házunk tája ez az ország,/ takarítsuk ki a mocskát!”
Vasököllel elég nehéz takarítani. A szerző volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó

Gyűlöletkonzultáció

Miközben Strasbourgban, az Európai Parlamentben az antiszemitizmusról, a rasszizmusról és az idegengyűlöletről vitáztak a képviselők, és ahol a Fidesz delegáltja bevetette pártja öt éve használt kampányelemeit az idegenekkel szemben, itthon Orbán Viktor már előkészítette újabb nemzeti konzultációs csomagját. Ma már pontosan tudjuk, hogy nem a neonáci vonulás – egyébként a fenti vitában is megemlített – szégyenteljes mivoltáról, nem a kormánypárt által fű alatt támogatott mihazánkos szélsőjobbos akciókról akar a miniszterelnök konzultálni, hanem… Egyszerűen csak megint nem tisztességes módon akarja elkölteni a mi pénzünket, újra csak saját politikai céljait kívánja a közös kasszából megvalósítani. 
A nemzeti konzultációnak nevezett találmány sosem nélkülözte az átlátszó manipulációkat, a kérdések összetétele, megfogalmazása mindig is a kormány politikáját szolgálta, de legalább olykor előfordult, hogy a témaválasztás valóban jelentős társadalmi kérdéseket érintett. Ezúttal viszont a tematika éppen a rasszizmus, a gyűlölet fokozását irányozza elő. Orbán arra használja fel ezt a közpénzből finanszírozott álkonzultációt, hogy kihozza az emberekből a bennük rejlő rosszat; a félelmeikre, az előítéleteikre, az idegenellenességükre alapoz. 
Már most megelőlegezhetjük: olyan kérdéseket küldet majd ki, amelyekre csakis olyan válaszok érkeznek, amelyek alapot adnak a kormánypolitika folytatására. A cigányokkal, a börtönviselt emberekkel és védőügyvédeikkel, valamit a hatalomnak nem tetsző ítéleteket hozó bírókkal kapcsolatban már eddig is durva, helyenként törvénytelen lépéseket engedett meg magának a kormányfő; csoda, hogy nem akadt egyetlen szervezet sem, amely feljelentette volna. Ha ugyanis Niedermüller Péter szándékosan félreértett és félremagyarázott – meglehet: nem túl szerencsésen megfogalmazott – mondatai után a rendőrség nyomozásba kezd, Orbán teljesen egyértelműen gyűlöletkeltő kijelentései és a konzultációs kérdések várható tartalma miatt még inkább megtehetné. 
Hiába vitatkoznak az Unióban a rasszizmusról, hiába fogadnak el akár ezer határozatot is, az egyre inkább szélre sodródó magyar kormányzati politikát nem tudják eltéríteni alantas szándékaitól. Muszáj keményen és egyértelműen fogalmazni: Magyarországon egyelőre lehetetlen gátat vetni a hatalom iparszerű, és egyre durvább gyűlöletkeltésének, rasszizmusának, idegenellességének. A zéró tolerancia hirdetése is csak blöff, nem egyéb. Akkor, amikor Orbán Viktor már gond nélkül azonosítja a menekülteket segítő civilszervezeteket (NGO-kat) embercsempész bandákkal, amikor migráns-alagutat hazudtat a rendőrséggel, amikor sajátos performanszokat látunk a határon, nos, akkor fel is hagyhatunk minden reménnyel, hogy ezen a politikán változtatni fog. 
Ellenkezőleg: úgy tűnik, számára minden eszköz megengedhető. A társadalom nem lázad, nem követeli az emberséges bánásmódot, legjobb esetben is csak hallgat. Illetve nem: október 13-án  sok helyen nem hallgatott. De vajon miért kell még két évig ebben a gyűlölet-konzultációban élnünk?
Szerző
Németh Péter