Előfizetés

Új szelek

Az ukrán oktatási törvény 2017-es elfogadása óta múlt pénteken először lépett értelmeset a magyar diplomácia. Szijjártó Péter végre nem a kardcsörtetést választotta, hanem egy kétpontos tárgyalási javaslatot tett le az ukrán kormány asztalára az ukrajnai magyar kisebbségi oktatás és nyelvhasználat ügyében. Nem mellékesen, ezúttal olyan javaslatot, ami sem a józan ésszel, sem a szakértői javaslatokkal nem megy szembe. (Az egyik arról szólt, hogy sorolják az ottani magyar kisebbséget is az őshonos nemzetiségek csoportjába, a másik szerint pedig ne az egyes tantárgyaknál térjenek át fokozatosan az ukrán nyelvre, hanem az ukránnyelv-órák számát növeljék). Remélhetőleg tartós lesz a fordulat, a kijevi azonnali elutasítás nem szegi a magyar diplomácia újkeletű tárgyalókedvét. Az ukrán integrációs törekvések melldöngető magyar blokkolása az égvilágon semmi pozitív eredményt nem hozott, negatívat annál többet, miközben Kárpátalján ott van 150 ezer magyar, akikre szomorú sors vár, ha a nyelv- és oktatási törvény minden rendelkezése hatályba lép. E két jogszabály ugyanis az anyanyelvet végérvényesen a családi otthon és a templom falai közé száműzi, az anyanyelvi médiát felszámolja, az ország lakosságának mintegy negyedét megfosztja alapvető emberi jogától. A kijevi oktatási miniszter a budapesti javaslatot a kisebbségi diákok egészségének védelmére, túlterheltségük megakadályozására hivatkozva söpörte le az asztalról, ami nemcsak álszent, hanem már cinikus is. A nemzeti kisebbségekhez tartozók az anyanyelvi oktatással együtt tudatosan vállalják a heti minimum 5-6 vagy akár több magyar órát és a plusz érettségi tárgyat, szabad akaratukból. Európa nem süket és vak, amint ezt Budapest szereti hangoztatni. A kardcsörtetéstől viszont viszolyog, jogosan. Ha Budapest tényleg visszatér a tárgyalóasztalhoz, és ha retorikáján is változtatva, végre nem „magyar”, hanem minden ukrajnai nemzeti kisebbség sérelmeként, netán a többi érintett országgal együttműködve lépne fel a kérdésben, nemcsak megtépázott imázsán változtathatna, hanem akár eredményt is elérhetne.

Koronavírus: kilencszáz fölé nőtt az áldozatok száma

MTI
Publikálás dátuma
2020.02.10. 06:43

Fotó: GREG BAKER / AFP
Vasárnap 97-en haltak bele a fertőzésbe.
Kilencszáznyolcra nőtt a koronavírus okozta betegség halálos áldozatainak a száma Kínában - jelentette hétfőn a Nemzeti Egészségügyi Bizottság. Vasárnap a nap végére 97-el emelkedett a halottak száma az előző naphoz képest. A járvány gócpontjában, Hupej tartományban 91-el nőtt a számuk, és a halálestek zöme a tartomány székhelyén, Vuhanban történt, ahol további 73 ember halt bele a kórba. Szerte Kínában 3062 újabb fertőzésre derült fény, ezzel a fertőzöttek száma 40 171-re nőtt az országban. Hupejben egy nap leforgása alatt újabb 2618 emberről derült ki, hogy megkapta a fertőzést, és ezzel a számuk 29,6 ezerre nőtt vasárnap. Kínán kívül 24 országban jelent meg az újfajta koronavírus. 

Szabad szemmel: Jól a Néppárt fejére nőtt az Orbán-probléma

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.02.10. 06:31

Nemzetközi sajtószemle, 2020. február 10.
EUobserver Az Európai Néppárt küszködésében, hogy mitévő is legyen Orbán Viktorral, a politikai főáramlat mélyebb gondja jelenik meg, mindennél ékesebben illusztrálva a közép és a populista szélsőség harcát. Az a bizonytalanság tükröződik vissza benne, hogy esetleg napjaink fő ellentéte ma már nem is a jobb- és a baloldal, hanem a nyílt társadalom mellett érvelő haladó erők, valamint a zárt rendszereket pártoló nacionalisták között húzódik. Mindenesetre az EPP a minap érvényben hagyta a Fidesz felfüggesztését, mert mélyen megosztott a magyar párt további sorsát illetően. Vonatkozik ez a CDU-ra is, miközben a CSU egyre inkább szembefordul a magyar vezetővel a Weber-ügy miatt. Orbán elképzeléseit övezi némi tisztelet a kereszténydemokraták soraiban, még akkor is, ha sokan nem értenek egyet a gyűlölettel teli retorikával. A politikus viszont megint csak kirohant, azzal vádolva a konzervatívokat, hogy azok túlságosan is törleszkednek a baloldalhoz és a liberálisokhoz és ismét azzal fenyegetőzött, hogy átáll egy rivális pártcsaládhoz. A Néppárt ernyőszervezet, csak éppen az évek folyamán a fejére nőtt az Orbán-probléma. De azért védi a Fideszt a szankcióktól. És az is igaz, hogy jól jön neki a 12 magyar EP-képviselő, noha közben a kormányfő elűzte a CEU-t és nem fogta vissza a gyűlöletkeltést sem. Hiábavalónak bizonyultak a remények, hogy majd Tusk megfékezi. Orbán végig igen pragmatikus: lehetőleg maradna a legerősebb parlamenti csoportban, de ha ez nem megy, akkor kell keresni egy másik frakciót, hogy annak az élére álljon. Támaszkodhat Salvinira, Le Penre, egy-két közép-európai szövetségesre, valamint feltehetőleg a PiS-re is, bár itt belezavarhat az orosz kapcsolat. 
Financial Times A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy Lengyelországban egyre nagyobb veszélybe kerül a jogállam, mert a kormány politikai ellenőrzés alá helyezi a bíróságokat. Ráadásul az egész EU a jogállamra épül, és ha valahol fenyegetés éri a jogállamot, az kikezdheti az egész egységes piac jogi alapjait. A lengyeleknél már életbe lépett az ún. szájkosár törvény, amelynek értelmében el lehet bocsátani azokat a bírákat, akik bírálni merészelik a reformokat. A PiS arra hivatkozik, hogy egy sor, igencsak időszerű változtatást máshonnan vett át. Független megfigyelők azonban úgy látják, hogy az innen-onnan lekoppintott megoldásokból összetákolt szerkezetnek egyetlen célja van: kiterjeszteni a politika hatalmát az igazságszolgáltatásra. A kiindulópont a magyar nacionalista kormány forgatókönyve volt. A Jog és Igazság annak mentén haladva gyorsan kasztrálta az Alkotmánybíróságot, amikor telerakta azt a saját embereivel. Egy-két dologban ugyan az Európai Bíróság közbenjárására visszakozott a kabinet, de a bírák kinevezését továbbra is kézben tartja. Sőt, felelősségre vonásuk jogát is magához vonta. Majd a szájkosár törvénnyel rátett még egy lapáttal, hiába tiltakozott a Legfelsőbb Bíróság. Így most jogi káosz fenyeget, két párhuzamos jogrendszer alakul ki. Ebben a helyzetben az várható, hogy a kormány kibekkeli, amíg áprilisban nyugdíjba meg az LB elnök asszonya és akkor egy vazallust ültet a helyére. Az unió nem lehet békülékeny, hiába merült fel, hogy új kezdetre van szükség Lengyelországgal, miután megkezdte működését az új Bizottság. Brüsszelnek továbbra is az Európai Bírósághoz kell fordulnia. De legfőképpen a tagállamoknak nem szabad visszariadniuk attól, hogy a szerkezeti alapból folyósított vonzó támogatásokat a jogállam fenntartásához kössék. A tagság feltételekkel jár – jó okkal. Az államok nem élvezhetik az összes előnyt, ha nem követik a szabályokat.    
Financial Times Az EU elkeseredett csúcsnak néz elébe 10 nap múlva a következő költségvetés kapcsán, mivel a szegényebb államok azt követelik, hogy a gazdagabbak fizessenek be többet a közösbe a brit kiválás után. Diplomaták arra figyelmeztetnek, hogy egyre nagyobb a szakadék a két tábor között, pedig az év vége előtt megállapodásra kellene jutni a kérdésben. Ám félő, hogy csak még rosszabb lesz a viszony a két oldal között. A vita minden eddiginél véresebb, mert a Brexit 60 milliárd eurós lyukat ütött a következő hét évre szóló előirányzaton. Egy beavatott forrás úgy ítéli meg, hogy a nettó befizetőknek igazolniuk kell saját polgáraik előtt: ők harcolnak minden egyes pennyért. De egyelőre mindenki beássa magát. Az Európai Tanács elnöke a múlt héten minden tagállam vezetőjét személyes találkozón figyelmeztette, hogy ha nincs egyezség, akkor jövőre be kell fagyasztani a kiadásokat, ami igencsak kedvezőtlenül hatna ki a felzárkózási alapra, és nagy csapást mérne az EU hitelességére. Ám a felhívás falra hányt borsónak bizonyult. Ám Michel remélhetőleg kellő lendületet tud felmutatni a csúcstalálkozón. A nagy kérdés az, a nemzeti jövedelem hány százalékánál húzzák meg a határt a befizetésekhez. A magyarok, lengyelek, spanyolok azt szeretnék, ha maradna a fejlesztési segítség eddigi szintje. A franciák és írek amellett kardoskodnak, hogy nem szabad hozzányúlni az agráralaphoz. A soros finn elnökség a kohéziós támogatásoknál 12, a mezőgazdasági szubvencióknál pedig 13 százalékos mérséklést javasolt. A gazdagabbak viszont ragaszkodnak a bőséges visszatérítések rendszeréhez.   
Der Standard Az osztrák szociáldemokraták ügyvezetője arra figyelmezteti a kormánykoalíció nagyobbik pártját alkotó konzervatívokat, hogy azok haladéktalanul vessenek véget az ország orbanizálásának. Az előzmény az volt, hogy a lap hozzájutott annak az előadásnak a szövegéhez, amelyet az ÖVP-irányítás alatt álló védelmi tárca szóvivője pár napja tartott, és abban az áll, hogy a katonai vezetőknek meg kell válogatniuk, kiknek nyilatkoznak. Mert szerinte a sajtó, illetve hadsereggel nem éppen baráti viszonyban lévő szerkesztőségek kihasználják a meggondolatlan kijelentéseket, sőt, kijátszhatják egymás ellen a legfelső parancsnokokat. Erre mondta azt azután az SPÖ-vezetője, hogy ez nagyon emlékeztet arra, amit Orbán és társai csinálnak. Megszólalt a Szabadságpárt frakcióvezetője is, aki az előző kabinetben belügyminiszterként kapott éppen eleget, amiért hasonló módon igyekezett szabályozni a sajtómegjelenéseket a rendőrségnél. Kickl most pontosan azt veszi rossz néven, hogy ezúttal elmaradt az általános felzúdulás. Szerinte itt nem érvényesül az egyenlő elbánás elve, mert nem szólal meg sem a kancellár, sem az államelnök. Nincs parlamenti vita, a szalagcímek nem a történtekről szólnak. Most bezzeg nem látják veszélyben a sajtószabadságot. De hát a védelmi miniszter néppárti - hangsúlyozta.    
Deutschlandfunk A berlini Humboldt Egyetem egyik neves történészprofesszora vitába száll több kollégájával, akik szerint ami Thüringiában történt és történik, az erősen Weimart idézi. Michael Wildt rámutat, hogy a múlt nem ismétli önmagát, és a mai Németország nem az, mint ami 1932-ben volt. Ma már sokkal erősebbek a jogállami biztosítékok, és érvényesül a közmegegyezés, hogy a pártok nem működnek együtt a demokrácia ellenségeivel. Ahhoz túlságosan is ismert, milyen bűnöket követett el a náci rezsim. Továbbá jóval jelentősebb a nyilvánosság, a sajtó és a civilek befolyása. Azon kívül az AfD nem az, mint egykor a Nemzeti Szocialista Párt volt. Célja nem fasiszta diktatúra létesítése, hanem olyan jobboldali-tekintélyelvű rendszer, mint amilyen Magyarországon is van. De az is éppen elég, tette hozzá a szakember.    
Al-Jazeera Miközben Európa azt ünnepli, hogy 75 éve megszabadult Hitlertől, a földrészről nagyjából 600 náci azért gyűlt össze Budapesten, hogy gyászoljon. Az alkalmat az úgynevezett becsület napja szolgáltatta számukra, tehát az 1945-ös kitörési kísérlet évfordulója. Fekete ruhában, a saját szélsőjobbos mozgalmuk zászlói alatt koszorúkat helyeztek el az általuk hősöknek tartott fasiszták és a kollaboránsok tiszteletére. Egyikük, egy német arról beszélt, hogy ma ugyanazok az ellenségek, mint annak idején. Úgy hívják őket: Rothschild, Goldman és Sachs. De volt két ellenmegmozdulás, nagyjából 300 részvevővel. Viszont a megemlékezés után több ezer ember éjszakai menetet tartott a fővárosból az egykori kitörés csaknem 60 kilométeres útvonalán. Az esemény évek óta igen népszerű, és ez felveti az aggályt, hogy a szélsőséges üzenet beszivároghat a politika fő áramába. Hunyadi Bulcsú a Political Capitaltől azt mondja, hogy a részvevők a legagresszívabb és legerőszakosabb embertípust testesítik meg. Szerencsére ezúttal nem voltak összecsapások. A mostani szervező, a Légió Hungária azt állítja, hogy ők nem sértették meg a törvényt, szó sincs erőszakról vagy törvénytelenségről. Viszont a jövőben is élni kívánnak a jogukkal, még ha az egész világ is áll velük szemben. Ezt tanulták a kitörés hőseitől. Hunyadi ugyanakkor arra emlékeztet, hogy terjed a szélsőjobb mondandója.