Az Orbán-rezsim sérülékeny - interjú Gerőcs Tamás közgazdásszal

Publikálás dátuma
2020.01.22. 08:00

Fotó: Jani Martin / Népszava
Nagyon erősen függ a külső gazdasági, geopolitikai változásoktól, ami a rendszer válságához vezethet - mondta Gerőcs Tamás, a Helyzet Műhely fiatal társadalomtudósokból álló kutatócsapatának tagja, aki jelenleg az USA-ban ösztöndíjas kutató.
Kutatócsoportjuk többek között a kelet-európai régió örökségeivel foglalkozik globális és történeti összefüggésben, újszerű megközelítésben, a világrendszer-elmélet keretein belül. Melyek a főbb megállapításaik?  Magyarország és a térség országai is egy felzárkózási csapdában vannak, és valószínűleg abban is maradnak. Mindenféle ígéret ellenére úgy vélem, ez a térség a jelenlegi politikai és gazdasági feltételek között nem fog tudni felzárkózni Nyugat-Európához. Szemben a közvélekedéssel, ennek okai nem elsősorban a közelmúltban keresendőek, hanem hosszú, akár több évszázados történelmi folyamatok a meghatározóak. Ezek jelölik ki a globális függőségi pályáinkat, illetve ezek között lavírozik a gazdaságpolitika. Abból indultunk ki, hogy ez a helyzet egy nagy, történeti és globális rendszernek a része. Van ugyan a politikának bizonyos mozgástere, de azért elsősorban egy függőségi pályán mozog Magyarország és a régió többi országa is.  Hova sorolható Magyarország? Leginkább a félperifériás országok sorába, azaz a középmezőnybe. Ez a függő fejlődés egyébként nagyon sok tekintetben hasonlóságot mutat más félperifériás térségek, így Latin-Amerika és Ázsia hasonló helyzetű országaival. Annak ellenére, hogy kulturálisan, etnikailag és földrajzilag messze esnek egymástól, mégis Argentína vagy Chile fejlődése sokkal közelebb áll hozzánk, mint például a szomszédos Ausztriáé, amellyel ráadásul évszázadokig egy politikai közösségben éltünk.    Mik a főbb jellemzői ennek a félperifériás függő helyzetnek? Ennek rengeteg olvasata lehet. Én a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás alapján vizsgálom ezt a problémát. Ezek az országok, köztük hazánk is, általában tőke- és technológiabehozatalra szorulnak. Megint csak hasonlóan Latin-Amerika több országához, ez a ’70-es–80-as években nemzetközi hitelek felvételét jelentette, és elindított egy eladósodási spirált. A rendszerváltást követően megjelent a működő tőke is Magyarországon, de nemcsak zöldmezős beruházások formájában, hanem a privatizációval, amely a meglévő állami vagyon áron aluli kiárusításához vezetett. Ezt a folyamatot a nemzetközi környezet nagyban meghatározta, például az említett adósságörökség, de akár a geopolitikai változások: a Szovjetunió és a KGST összeomlása, és az Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatfelvétel. Volt tehát hitelfelvétel, és működő tőke beruházás, illetve jelenleg a tőkeimport domináns formája az uniós forrásokból származik. Utóbbi nemzetközi transzferként működik, ebből a szempontból összehasonlítható a globális perifériának biztosított segélyek hatásaival: mindkettő pénzügyi transzfer, vagyis egyoldalú átutalás. Ezek nem feltétlenül beruházási támogatások, nem is kell visszafizetni, de bizonyos feltételeknek meg kell felelni, amiket a donor szervezet, a mi esetünkben az EU támaszt. Tehát ez is újratermel bizonyos függőségeket. Milyen a gazdasági felépítése az ilyen országoknak? A nemzetközi piacra termelő exportágazatokban alapvetően a külföldi tőke a meghatározó. Ez általában is jellemző a félperifériás országokra. Az már magyar specialitás, hogy sokkal jobban függünk a nemzetközi piacoktól, a külföldi tőkétől, mint az egyébként sok tekintetben hasonló utat bejáró Lengyelország. Nemcsak azért, mert jóval kisebb a belső piac, hanem történeti okokból is. A korábbi ipar, a piacok, az erőforrások, a munkaerő jelentős részei a trianoni békeszerződés miatt a határokon kívülre kerültek. A Trianon utáni, a ’30-as évekre stabilizálódott gazdasági szerkezet alapvonásai máig megmaradtak. Ez a külső ráutaltság a geopolitikai tájékozódásban is tapintható, akár ha a 30-as évek német orientációját, akár a háború utáni KGST-munkamegosztáson belül betöltött szerepet nézzük. Ezen az alapszerkezeten tehát sem a világháború, sem az átalakuló politikai környezet nem sokat változtatott.  Magyarország esetében hogy néz ki ma a főbb tőkés csoportok közötti erőviszony? Magyarországon az erős külföldi tőke mellett, létezik egy gyenge nemzeti tőke is. Ez a kör állandóan állami segítségére szorul. Akad néhány kivétel, mint a Graphisoft, vagy regionális multinacionális vállalatokká növő OTP Bank és Mol. Kérdés persze, hogy hogyan válik szét egy vállalat tulajdonosi és irányítói köre. A multinacionális cégek esetében tulajdonról nincs is nagyon értelme beszélni, inkább az a fontos, hogy kik és hol hozzák meg a stratégiai döntéseket. Ebben az értelemben sorolhatóak ezek a cégek a nemzeti tőkéhez. Minden országban megmarad valamilyen kapcsolat az állam és a nemzeti tőke között, ez alól még Nyugat-Európa sem kivétel. Ott természetesen más az intézményi környezet és mások a gazdasági erőviszonyok. A félperiféria térségeiben a 2008-as válság után az történt, hogy bizonyos helyi tőkés csoportok, illetve ezek (sokszor részben állami) vállalatai igyekeztek újrapozicionálni magukat a nemzetközi, de legalábbis a regionális térben. A külföldi tőke dominanciáját ez az átrendeződés alapvetően nem írta felül, és nem is várható ebben nagy változás. Az állami beavatkozás a fontosabb ágazatokban az agresszív kiszorítástól a kivásárláson keresztül a piaci szabályok megváltoztatásáig terjedt. Ezt lehetett tapasztalni a kiskereskedelemben, távközlésben, energetikai iparban, közművek esetében. A devizahitelezésen nagy veszteséget elszenvedő külföldi bankokkal azonban az Orbán-kormány inkább kiegyezett. Jóval piaci ár fölött is vásárolt az állam külföldi kézben lévő eszközöket, majd azokat a „nemzeti pénzügyi tőke” hazai képviselőinek adta át. Ez a „nemzeti tőkés” csoport olyan területeken aktivizálódik, ahol az államnak közvetlen befolyása érvényesül, vagyis helyi piachoz, szolgáltatáshoz, infrastruktúrához kapcsolódik. Az exportra termelő külföldi vállalatokat viszont mindenben kiszolgálja az állam, ez legfőképpen az adózásban,az  oktatásban és a munkaerőpiaci szabályozásban érvényesül. Milyen versenyzők a világpiacon a jórészt járadékvadász oligarchák? A hazai piaci helyzetüket nem kell taglalni, elég a közbeszerzésekre gondolni. Fő terepük az építőipar. Ott lehet a nagy állami megrendeléseket lehalászni. A nemzetközi téren leginkább olyan piacokon jelenhetnek meg, ahol a nagy kockázatok miatt a nyugati cégek sem feltétlenül terjeszkednek. Ilyen piacok vannak Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában. Látszik az a kormányzati szándék, amely hosszú távon le akarja választani a nemzeti tőkét az állami újraelosztásról, és ezen piacok irányába próbálják terelni az érintett cégeket.  Eddig a tőkéről esett szó. Mi a helyzet a munkavállalókkal? A nemzeti tőke helyezkedésével, akár a nemzetközi munkamegosztáson belüli „felzárkózásával” a magyar munkavállalók nem feltétlenül járnak jól. Példa erre akár Dél-Korea, ahol valóban kialakult egy nagyon erős tőkésosztály, egy stabil, nemzetközileg is erős nagyvállalati kör, de ennek a fajta felzárkózásnak a költségeit nagyrészt a dél-koreai munkások viselték. Az adott tőkés viszonyok között a munkavállalók számára bizonyos fokig mindegy, hogy a kizsigerelő munkáltató egy multi cég, vagy a hazai kistőkés. Egyik rosszabb, mint a másik.  Meddig lehet életképes az Orbán-rezsim ezen feltételek között? A rendszer gazdasági fennmaradásához a belső erőforrások kiaknázása nem elég, ez részben a félperifériás függő fejlődés, vagyis a külső ráutaltság következménye. Az egyik legfontosabb külső tőketranszfer, az uniós támogatás 2021-től mindenképpen csökken. A rezsim emiatt igyekszik más forrás után nézni. Részben erről szólnak a Paks 2, vagy a Budapest-Belgrád gyorsvasút körüli, rendkívül pénzigényes beruházások. Ez megint nemzetközi hitelfelvételt jelent. A múlthoz hasonlóan ez is eladósodáshoz vezet, viszont új elem, hogy most ez már egy lényegesen eltérő geopolitikai térben történik. Továbbra sem látszik az, hogy az EU-s források kiválthatóak lennének, ezért az Orbán-rezsim valójában nem érdekelt az EU-ból való kilépésben. Sőt, nagyon is rá van utalva ezekre a pénzekre. Azt mondhatjuk, hogy ez a rezsim nem az EU-val szemben jött létre: bizonyos értelemben kompatibilis EU-val, a periférikus fejlődés egyik állatorvosi lova.    Mi okozhatja a rendszer végét? Ez a rezsim sérülékeny, nagyon kitett a nemzetközi geopolitikai, világgazdasági mozgásoknak. Márpedig nagy átrendeződés látszik azokon a területeken, ahol különösen erős a függésünk. Ide sorolható a járműipar is, ahol egyre komolyabb viharfelhők gyülekeznek, de számunkra hátrányosan változik az uniós források elosztása is. Ezen változásokat részletesen elemezzük kutatótársaimmal a Fordulat folyóirat 26-ik számában.    Mit tehet a társadalom? A politikai változásokra már most föl kell készülni, mert csak így lesz kivédhető, hogy ha újból beüt egy nagyobb válság, akkor annak költségeit ne ránk, vagyis a társadalom bérből élő tagjaira terheljék át. Már most ki kell építeni a védekezés szerveződéseit, még ha ezek hatékonysága ma még kevésbé is látszik. Ebben döntő szerepet játszhatnak például a szakszervezetek vagy más civil kezdeményezések: rajtuk is múlhat hogy egy válság utáni átrendeződés milyen irányt fog venni.

Gerőcs Tamás

Az MTA KRTK Világgazdasági Intézet 36 éves kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szak Európa-tanulmányok főszakirányán végzett. Kutatási területei: Kelet-Európa történeti függő fejlődése, globális járműipari értékláncok, valamint a nemzetközi pénzügyek. A Helyzet Műhely tagja, jelenleg a New York állambeli Binghamton Egyetemen folytat tanulmányokat és rész vesz az oktatói munkában is.

Szerző

Az EU korrigálná a magyar klímacélt

Publikálás dátuma
2020.01.22. 07:50
Illusztráció
Fotó: JULIAN STRATENSCHULTE/dpa Picture-Alliance / AFP
Ha hivatalos EU-igényként megfogalmazódik, Magyarország hajlandónak mutatkozik jelenlegi, 1990-hez képest 40 százalékos szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési tervét akár 50-55 százalékra emelni.
Magyarországnak jó esélye van arra, hogy a jelenlegi, 1990-hez képest 40 százalékos 2030-as szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési célt akár 50-55 százalékra növelje - jelentette ki a parlament fenntartható fejlődési bizottsága előtt a testületet elnöklő, LMP-s Schmuck Erzsébet kérdésére Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. Megjegyezte, hogy az emelés mindeddig csak egy, az Európai Bizottság frissen kiadott úgynevezett Zöld Könyvében körvonalazódó terv. Ha ez konkrét igénnyé válna, azt Magyarország vizsgálhatónak tartaná. Igaz, ehhez még számos további felmérést kell végezni. Egyszersmind remélik, hogy az új évtized tudományos újításai is hozzájárulnak a probléma megoldásához. A kormány által két héttel ezelőtt elfogadott, 2040-es kitekintésű, 2030-as Energiastratégia, a szintén 2030-as célokat megfogalmazó, EU-szabványok szerint összeállított Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT), valamint az idén elkészítendő Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia (NTFS) online kérdőívére érkezett válaszok tükrében a célt előzetesen támogathatónak látja. Ez némiképp új irány ahhoz képest, hogy az elfogadott - a tegnapi bizottsági ülésen is bemutatott - tervekben 2030-ra még "legalább" 40 százalékos szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési cél szerepel. A gyorsítás már csak azért is fontos, mert a kormány tavaly decemberben - utolsó előtti tagállamként - 2050-re belement a nettó szén-dioxid-kibocsátás teljes megszüntetésébe is, ami 2030-ra is erőteljesebb lépéseket igényelhet a mostaninál. Schmuck Erzsébet azzal az érvvel kevesellte a 40 százalékos célt, hogy nem hogy "már" jelenleg is 32 százalékos csökkentési szinten állunk, de 2013-ban már álltunk 40 (valójában közel 40) százalékon is. Azóta viszont nőtt a szennyezés. Palkovics László válaszában elismerte, hogy 2013-2017 között nőtt a szén-dioxid-kibocsátás, amit az erőteljes gazdasági bővüléssel magyarázott. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy 2018 öt százalék körüli növekedés mellett már közel egy százalékos szennyezéscsökkenést hozott. A két folyamat ilyetén eltérő irányát a jövőre nézve is remélik. Az ellenzéki vezetésű bizottságtól kérdezési lehetőséghez jutó civilek közül Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampányfelelőse azt vetette fel, hogy a Mátrai Erőmű szénblokkjainak (a kormány által legkésőbb 2029-re ígért, általuk ennél korábbra remélt) bezárásával a jelenlegi 32 százalék önmagában felugrana 40 százalék közelébe. 
Ez szintén azt veti fel, hogy akkor ezen kívül milyen intézkedéseket tervez a kormány. Kaderják Péter, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára azzal érvelt, hogy most várják a különböző érintettek - így például ipari, pénzügyi cégek, önkormányzatok vagy akár civilek - javaslatait a 40 százalékos alsó szennyezéscsökkentési terv növelésére. Példaként hozta fel a főváros "klímasemlegességi" ígéretet, mondván: ha Budapest 2030-ra csak megfelezné jelenlegi, 9 millió tonnás szén-dioxid-kibocsátását, már elérnénk az 50-55 százalékot. Kaderják ismét elbüszkélkedett azzal, hogy Magyarország az EU-ban a hatodik az 1990-hez képest elért szennyezéscsökkentés arányát illetően, de ezt változatlanul nem vetette össze a szóban forgó államok gazdasági fejlettségével. Ismét leszögezték, hogy Magyarország a következő uniós költségvetési ciklus idei vitájában határozottan azt képviseli, hogy a kibocsátáscsökkentés árát a legnagyobb szennyező államok és cégek és ne a "szegények államok és a családok" fizessék meg. Schmuck Erzsébet célzatos kérdései ellenére nem jutottunk közelebb ahhoz sem, hogy miből jött ki a kormánynak a szennyezés 30 év alatti megszüntetési költségére 50 ezer milliárd forint. Kaderják Péter annyit említett, hogy az összeg 2030-ra 14 ezer, 2040-re pedig 20 ezer milliárd, a Paksi Atomerőmű 4 ezer milliárdos, valamint a hálózatok félezermilliárd forintos beruházási szükségletén túl. Palkovics László megígérte, hogy eljuttatják a számításokat az LMP-s bizottsági elnöknek. Az eseményt követő sajtótájékoztatón a miniszter arra a kérdésünkre, hogy idén és jövőre miből és mire fordítanák a tervekből következő évi ezermilliárdos forrást, kitérően válaszolt. Arra az érdeklődésünkre sem kaptunk konkrét választ, hogy mikortól és mennyi vissza nem térítendő támogatás várható magánlakások felújítására. Palkovics László felhívta a figyelmünket, hogy a 2050-es klímasemlegességet célzó NTFS-kérdőív válaszadói az energiarendszer vagy a közlekedés megújításához képest a vártnál kevésbé tartották e cél eléréséhez fontosnak az épületek korszerűsítését. Palkovics László az ülésen a szélerőművek engedélyezési stopjának fenntartása kapcsán az ilyen áramtermelőkkel szembeni, teljes élettartamra vetített légszennyezési számításokat és a körkörös mozgás kibocsátotta alacsony frekvenciás rezgések esetleges káros hatásait említette. Bár a kormány által a széles körű társadalmi egyeztetés példájaként tálalt bizottsági meghallgatás nélkülözte a parázs kormány-ellenzék-vitát, a főbb frontvonalak nem közeledtek. Palkovics László és Kaderják Péter kivonatosan ismertették az energiastratégia főbb elveit, ami az "energiafüggetlenség" növelése, a behozatal arányának csökkentése, az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklése elsősorban atomenergiával és napelemekkel, a fogyasztóközpontúság, a megfizethetőség, az ellátásbiztonság, mindemellett pedig a gazdasági fejlődés és versenyképesség fenntartása-fokozása. Bencsik János, a bizottság fideszes alelnöke a bányászati szakmakultúra fenntartásának szükségességét hangsúlyozta. Botár Alexának, a Magyar Természetvédők Szövetsége éghajlat- és energiacsoportvezetőjének a lakossági lignittüzelés kivezetésére vonatkozó kérdése kapcsán Palkovics László vizsgálatokat ígért. Sajtótájékoztatójukon lapunk felvetéseire a miniszter annak ellenére kiállt gáztárolóink tavalyi teletöltése mellett, hogy Moszkva és Kijev megállapodása nyomán azóta is zavartalanul érkezik a gáz kelet felől. Kérdésünkre - némiképp indulatosan - biztosított afelől is, hogy az Európai Bizottságnak tegnap elküldött NEKT-ben sikerült javítani a mértékegységeket és az átváltási képleteket.

Méltatlankodik a pénzügyminiszter

Elfogadhatatlannak nevezte Varga Mihály az uniós pénzügyminiszterek keddi tanácskozását követően, hogy Magyarország az európai Zöld Terven (Green Deal) belül az ezermilliárd eurósra tervezett Igazságos Átállást Támogató Alapból mindössze 1,2 százalékot, azaz alig több mint 80 millió eurót kapna. A magyar pénzügyminiszter közleményében felhívta a figyelmet, hogy az uniónak jobban figyelembe kellene venni a tagországok eltérő adottságait, energiaszerkezetét, emellett rögzítette: hazánk egyetért az unió klímacéljaival, de világossá kell tenni, hogy ezeknek nem lehet következménye az energia- és élelmiszerárak emelkedése, a többletköltségek nem terhelhetik a fogyasztókat. 

Szerző

334,16 forinton az euró

Publikálás dátuma
2020.01.22. 07:20
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Vegyesen alakult a forint árfolyama a főbb devizákhoz képest a nemzetközi bankközi piacon szerda reggel: az euróhoz és a dollárhoz képest gyengült, míg a svájci frankkal és a japán jennel szemben erősödött.
Az euró 334,16 forinton forgott szerda reggel hét órakor, 5 fillérrel emelkedett az árfolyama az előző esti 334,09 forinthoz képest. A dollár árfolyama 301,25 forintról 301,47 forintra erősödött, míg a svájci franké 311,15 forintról 310,85 forintra gyengült. A jent 2,7396 forinton jegyezték, szemben a kedd esti 2,7420 forinttal. Az euró 1,1086 dolláron forgott szerda reggel, 0,04 százalékkal erősödött az előző napi záráshoz képest. A svájci frankhoz képest 0,18 százalékkal erősödött a közös európai fizetőeszköz, 1,0751 frankon jegyezték. Egy dollárért 0,9698 frankot adtak, 0,14 százalékkal drágult a dollár. A jenhez képest 0,18 százalékkal erősödött a dollár, szerda reggel 110,06 jenen állt az árfolyama.
Szerző
Témák
forint euró dollár
Frissítve: 2020.01.22. 08:35