Előfizetés

Bagolyfigyelésre hív a madártani egyesület

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.01.20. 13:13

Fotó: Orbán Zoltán / Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Péntektől hétfőig tart az erdei fülesbagoly telelőhelyek lakossági, országosan összehangolt felmérése.
Bárki részt vehet az idei év madarának, az erdei fülesbagoly országos telelőhelyeinek felmérésében. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az egyéni megfigyelők, családok, baráti társaságok mellett különösen az óvodák, az általános és középiskolák részvételére számít.
A lakossági felmérésének célja egyrészt, hogy a szakértők pontosabb információkat kapjanak a telelő baglyok területi eloszlásáról és nagyságrendjéről. Másrészt fel kívánja hívni a figyelmet a különleges viselkedésű állatokra, de az év közben ritkán látható baglyok akár tömeges megfigyelése rendkívül izgalmas élmény is – áll az egyesület közleményében. A Magyar Madártani Egyesület arra buzdítja gyerekeket és felnőtteket, hogy még több időt a szabadban töltve természetvédelmileg is hasznos önkéntes munkát végezzenek a madárvilág védelme érdekében. A telelő baglyokat egyébként nemcsak ilyenkor lehet megszámolni a telelő baglyokat, az egyesület egész évben várja az a bagolycsapatokról szóló információkat.
Az erdei fülesbaglyok különleges viselkedése, hogy a téli időszakban csapatosan keresik fel a települések, különösen az agrárterületek falvainak és városainak belterületeit. Egy-egy ilyen telelőhelyen többnyire néhány vagy néhány tucat egyed látható, de Magyarország „bagolyfővárosában”, Túrkevén, illetve a szomszédos Kisújszálláson a telelő erdei fülesbaglyok száma egyes években az ezer példányt is meghaladja! Az erdei fülesbaglyok mellett a telelő csapatokhoz alkalmilag néhány réti fülesbagoly, továbbá egy-egy kuvik és macskabagoly is csatlakozhat.
A baglyok valószínűleg azért választják a zavartság miatt látszólag kedvezőtlenebb belterületi fákat nappali pihenőhelyül, mert a településeken kisrágcsáló (egér- és pocokfajok) zsákmányállatból általában több van, mint a szántókon, gyepeken; illetve a lakott területekről hiányoznak azok a nagyobb testű ragadozómadarak, amelyek veszélyt jelentenének a bagolysokaságra. 
A baglyok jelenléte semmiféle fizikai veszélyt nem jelent az emberekre, a társ- és háziállatokra.

 A fák alatt jelentkező ürülék- és köpetpotyogás (felöklendezett, emészthetetlen szőr és csont „gombóc”) az általános higiénés szabályok betartása mellett nem hordoz fertőzéskockázatot – hívta fel a figyelmet az egyesület.
A baglyok jelenléte gazdasági, környezet- és természetvédelmi, humán-egészségvédelmi szempontból is rendkívül hasznos. A telelő erdei fülesbaglyok napi két-három (kemény fagyok idején akár négy-hat) kisrágcsálót is elfogyasztanak. Száz madárral és három hónapnyi teleléssel számolva ez 18-27 ezer (de akár 36-54 ezer) mezőgazdasági kertevő egeret és pockot jelent, sőt a néhány hetesen ivaréretté váló kisrágcsálók utódait is beleszámolva ez a szám még nagyobb. Ha a baglyok (és más ragadozó madarak) nem végeznék el ezt a rágcsálóirtást, környezet- és természetvédelmi, humán egészségügyi kockázatot jelentő mérgek bevetésével, és csak részben lenne lehetséges. 

Beengedik odújukba a tűz elől menekülő állatokat a vombatok

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.01.18. 11:11

Fotó: ROLF VENNENBERND / AFP
Az túlzás, hogy mentik, de megtűrik otthonukban az egyébként nem túl barátságos erszényesek a tűz elől menekülő vadakat Ausztráliában.
A közösségi oldalakon egyre több "életmentő" vombatról szóló hírt, képet, videót lehet látni. A szenzációhajhász megfogalmazásokon túl ebből annyi lehet igaz, hogy mivel az erszényesek is érzik a tüzek okozta veszélyt, beengedik a föld alatti odújukba a menekülő állatokat.
Több millió állat pusztult el az ausztrál bozóttüzekben, de az, hogy túlzás, Disney-mesébe illő, hogy egy vadon élő állat megosztja az általa kivájt odúját más, akár rá veszélyt jelentő állatokkal – írta a 24.hu az IFL Science alapján. A vombatok ugyan nem túl barátságosak, de a Melbourne-i Egyetem emlősökkel foglalkozó szakembere, Kath Handasyde a portálnak azt mondta, veszélyhelyzetben megtűrhetnek más állatokat a rejtekhelyükön. Az odújuk erre alkalmas is, mert jól szellőzik és olyan méretű, hogy akár találkozniuk sem kell. 
A budapesti állatkertben is élő erszényesek növényt, legszívesebben gyökereket és gumókat, főleg pázsitfüveket esznek. Ezek kovatartalma azonban koptatja a fogukat, ezért a fogaik állandó növésben vannak – olvasható az intézmény honlapján. A vombat szó, a koalával és a dingóval együtt azoknak az ausztrál őslakóknak a mára már kihalt nyelvéből, a dharukból származik, akik a mai Sydney vidékén éltek. A vombat egyébként egy ausztrál kisváros, egy kisbolygó, egy népszerű ausztrál focicsapata, sőt, még egy tankelhárító lőfegyver neve is.
A természettudósok három vombatfajt tartanak számon. A kritikusan veszélyeztetett, már csak nagyjából 120 példánnyal rendelkező északi szőrösorrú vombat (Lasiorhinus krefftii) Queensland állam egy kis területén él. A déli szőrösorrú (Lasiorhinus latifrons) Dél-, illetve Nyugat-Ausztrália területén honos. A nálunk is látható csupaszorrú vombat (Vombatus ursinus) olyan vidékeken is jól érzi magát, ahol télen hó is esik. 
Ausztráliába csak kevés méhlepényes emlős jutott el, az ősi erszényesek zavartalanul fejlődhettek, ezért sok képviselőjük maradt fenn. A vombatok már ott alakultak ki, sokáig talány volt, hogyan jutottak el a tengerszorosokkal elválasztott szigetekre, például Tasmania területére, mert úszni ugyan tudnak, de ilyen távolságokat nem lennének képesek a nyílt tengeren leküzdeni. Kiderült, a jégkorszakok idején a világtengerek szintje alacsonyabb volt, így száraz lábbal kelhettek át a kontinensről.

A farkaskölykök is tudnak apportírozni

MTI
Publikálás dátuma
2020.01.17. 18:18

Fotó: MAURIZIO GAMBARINI/dpa Picture-Alliance / AFP
Meglepte a kutatókat, hogy a kutyákhoz hasonlóan a farkasok is visszahozzák az eldobott tárgyat.
Az iScience tudományos lap friss számában svéd tudósok arról írnak, hogy a kutyák többsége számára természetes labdadobó és visszahozó játékhoz szükséges képesség a farkasokban is létezik. A kutatók különböző almokból származó 13 farkaskölyköt vizsgáltak egy viselkedéskutatásra kialakított tesztsorozattal - írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
A kísérletben résztvevő állatok közöl három nyolchetes kölyök ösztönös érdeklődést mutatott az eldobott labda iránt és bátorításra visszahozta annak a számára idegen embernek, aki kérte. A felfedezés meglepte a tudósokat, mivel korábban feltételezték, hogy az ember adta jelek megfejtéséhez szükséges kognitív képességek - amelyek az apportírozáshoz, vagyis az eldobott tárgy visszahozásához kellenek -, csak a kutya háziasítása után, legalább 15 ezer éve alakultak ki.
"Amikor megláttam az első farkaskölyköt, amint visszaszalad a labdával, libabőrös lettem, annyira váratlan volt.

Azonnal megértettem, hogy ha az ember irányította játékhoz szükséges viselkedés egy fajtája már a farkasoknál is létezett, akkor ez lehetett a háziasításhoz szükséges szelekció egyik szempontja" - mondta Christina Hansen Wheat, a Stockholmi Egyetem tudósa. Kutatócsoportja azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a viselkedést a háziasítás. A tanulmányozásához kutya- és farkaskölyköket neveltek 10 napos kortól kezdve, majd változatos viselkedési teszteket végeztek velük.
 Az egyik tesztben egy ember, akik a kölykök nem ismernek, átdob egy teniszlabdát a termen. A kis állatok előtte még nem láttak ilyet. Ezután az ember arra ösztönzi őket, hogy hozzák vissza neki a labdát. Valójában nem várták, hogy a farkaskölykök szót fogadjanak és apportírozzanak. Az első két alom farkaskölyök nem is mutatott nagy érdeklődést. A harmadik alom néhány kisfarkasa nemcsak hogy elfutott a labdáért, de reagált is azokra a jelekre, amelyeket egy ismeretlen embertől kapott, és visszaszaladt hozzá a labdával.
Hansen Wheat szerint a kutyák és farkasok közötti hasonlóságok arról informálnak, honnan származnak azok a viselkedések, amelyeket a kutyáknál tapasztalnak. "A kutya háziasításának korai szakaszában lehetett szelekciós előny az a viselkedés, amelyet az apportírozó farkaskölyköktől láttunk" - mondta a kutató. A csoport egyező körülmények között nevelt fel kutya- és farkaskölyköket, hároméves munkájuk adataival folytatják a munkát, hogy még többet tudjanak meg a két faj viselkedésének különbségeiről és hasonlóságairól.