Előfizetés

Bálint György: Mindent megeszek, amit elém tesznek

Erdélyi Eszkimó Péter
Publikálás dátuma
2020.01.19. 11:05

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Bálint gazda szerint a rendszeres étkezésének is köszönhető, hogy megélte a száz esztendőt!
Bálint György volt kisbirtokos, főagronómus, főkertész, biztosítási szakértő, főszerkesztő, a televízió Bálint gazdája, országgyűlési képviselő, de van két mérnöki diplomája is. Mindezek ellenére önmagát egyszerűen kertésznek nevezi. Bálint gazda nem szokott főzni és egyszerű magyaros gyomra van, de mivel kitűnően ismeri a konyhanövényeket, ezért egészen sajátos módon közelíti meg a táplálkozásunkat. Úgy véli, a rendszeres étkezésének is köszönhető, hogy megélte a száz esztendőt!

Most, hogy századik életévébe lépett, mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan lehet egészségesen megélni ilyen magas kort, vagyis mi az ön titka?
Azt hiszem, hogy az egészség és a kert nálam szorosan összefügg, mert a kerti fizikai munka, a friss levegő, valamint a szezonális zöldségek, gyümölcsök fogyasztása sokat segít a jó erőnlét fenntartásában. Valamint az is, hogy nem iszom alkoholos italokat, továbbá az, hogy soha nem eszem degeszre magamat. Egyébként hagyományos magyaros gyomrom van, vagyis nem reformételeken élek.

Hogy lehet antialkoholista, miközben közismert borszakértő, borkóstoló?
Igaz, hogy híres szőlőtermesztő, bortermelő családból származom, és jól tudok bort kóstolni, sőt a Borakadémia alapító alelnöke is vagyok, mindezek dacára semmiféle alkoholt nem fogyasztok. Leginkább tiszta vízzel szeretem oltani a szomjamat, de a gyümölcsleveket is kedvelem.
Mit jelent az, hogy magyaros a gyomra?
Polgári családba születtem és étkezés szempontjából szigorúan neveltek, ahogy abban az időben ez megszokott volt. Fél nyolckor ültünk vacsorához, akkorra mindenkinek haza kellett érnie. Édesanyám magyaros ételeket készített, mégpedig hazai, pontosabban a birtokunkon termesztett-termelt alapanyagokból. Finom levesek, főzelékek, sült húsok, sütemények kerültek az asztalra. Mindenki annyit szedhetett, amennyit akart, de ami a tányéron volt, azt meg kellett enni, nem lehetett otthagyni. Ha kenyér került a tányér mellé, akkor azt is el kellett fogyasztani. Egy falat sem mehetett kárba. Az apám mindig azt mondta: az evést akkor kell abbahagyni, amikor a legjobban ízlik. Ez az egészséges étkezés alapfeltétele, hiszen nem szabad éhen maradni, de az sem jó, ha tele van az ember gyomra, hiszen az a munka, a teljesítmény és az egészség rovására megy.

A magyaros gyomor azt is jelenti, hogy a külföldi ételeket nem szereti?
Franciaországban az egyik vendéglátóm osztrigát rendelt és rávett arra, hogy megkóstoljam egy szelet pirítóssal. Finom volt, de meg tudok élni nélküle. Csigát többször is ettem, de nem vált a kedvencemmé. Ázsiában pedig a kumiszt kóstoltam meg nagy nehezen, na, arra sem vágyom. Jobban szeretem az egyszerű krumplipaprikást...
Milyen ételeken nőtt fel és mi a kedvence?
A krumpli a mai napig az étkezésem központi eleme. A feleségemet arra szoktam kérni, ha hideg vacsora van, főzzön nekem néhány szem krumplit héjában. Elegáns fogadások előtt többször megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék enni, és én mindig paprikás krumplit kértem, ami megrökönyödést váltott ki. Miért nem kaviárral töltött palacsintát rendelek, kérdezték egy helyen. Erre én azt feleltem, hogy azt kérdezték, mit szeretnék enni. Márpedig én a jó krumplipaprikást kérem, ez a kedvencem.
Ön szerint milyen az említett, igazán finom paprikás krumpli?
Az igazi paprikás krumpliba hús, kolbász kerül, a tetejére pedig sült szalonna kakastaréjban. Jó salátával szeretem fogyasztani.
Gyermekkorában nem volt válogatós?
Igen szigorúan neveltek bennünket, válogatni nem volt szabad. Négy-öt éves lehettem, amikor egyszer mákos tésztát kaptunk ebédre. Közöltem, hogy ezt én nem eszem meg, mire anyám azt mondta: ha nem, nem. Vacsorára is mákos tésztát kaptam – nem ettem meg. Másnap reggelire is mákos tésztát kaptam – nem ettem meg akkor sem, de délben, amikor ismét mákos tésztát tettek elém, bizony, már megettem, mert igen éhes voltam.
Disznót is öltek odahaza?
Évente két-három hízót is levágtunk. A disznóságok a kamrában lógtak. Szalonna, kolbász, füstölt csülök, sonka sorakozott a rúdon. Ha megéheztem, mindig vághattam egy szeletet a szalonnából, de a sonkából csak szülői engedéllyel szelhettem.
Mi hiányzik a mai háztartási szokásokból?
A régi háztartásokban sok olyan szokás dívott, amiket nem volna szabad elfelejteni. Például a lekvárfőzés, a paradicsom befőzés, a savanyúság eltevés, a szörpkészítés. Ezek nem csak gazdaságos, illetve egészséges ételkészítési hagyományok voltak, de a közösségi élet fontos alkalmai is.
Megfigyelt-e napjainkban új, de egészséges szokásokat?
Nekem az Egyesült Államokból indult zöldségevési divat tetszik. Egy felmérésből kiderült, hogy az USA-ban a legtöbb zöldséget és gyümölcsöt a televízió előtt, vagy gépkocsivezetés közben fogyasztják. Úgy, mint régen nálunk a pattogatott kukoricát. Szőlőfürtről leszemezett szőlőt, apró paradicsomot, kockára vágott sárgarépát, karalábét és sok minden mást. Ezeket nem csupán az élelmiszer áruházakban, hanem a benzinkutaknál is meg lehet vásárolni.

Ön szokott-e, szeret-e főzni?
A feleségem tökéletesen kielégíti az igényeimet, ezért én nem főzök. Inkább élvezem a jó ételt, amit elém tesz az asztalra. Nyolcvanéves koromig volt egy szép és nagy kertem, amellyel több díjat is nyertem. Oda szívesen hívtam magyar és külföldi vendégeket, akiknek kondérban főztem paprikás krumplit, pincepörköltet, egyebeket.

Pincepörkölt Bálint gazda módra

Hozzávalók 10 főre: 1 kg marha színhús 1 kg sertéshús 5-6 fej vöröshagyma (lehet közte 1-2 lila hagyma is) 3 gerezd fokhagyma 2 kg burgonya 3-4 db zöldpaprika 3-4 db paradicsom 1 dl vörösbor só, bors, pirospaprika, őrölt kömény zsiradék (libazsír vagy sertészsír esetleg olaj) Elkészítése: A bográcsban felhevítjük a zsiradékot és hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát. Amikor megdinsztelődött, beletesszük a kockákra vágott húst, majd addig kavargatjuk, amíg a hús minden oldala kicsit kifehéredik, belekeverjük a pirospaprikát, kevés vízzel felöntjük, és rövid lében megpároljuk. Mindig csak kevés vizet töltünk utána. Ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával, őrölt köménymaggal, felkarikázott zöldpaprikával, paradicsommal. Fedő alatt körülbelül 2 óra alatt puhul meg a hús. A második órában víz helyett vörösborral töltögetjük. A borral ne takarékoskodjunk… Amikor a hús már majdnem puha, hozzákeverjük a megtisztított, felkockázott burgonyát, apróra vágott tárkonnyal ízesítjük, és együtt készre főzzük. Ajánlat: 20 dkg szalonnát felszeletelünk, bevagdossuk, és először ezt tesszük a bográcsba. Mikor a zsírja kisült, a karéjokat kivesszük és friss kenyérszeletekre téve falatozgatjuk. Nem valami fogyókúrás előétel, de mindig nagy sikere van, mert amíg elkészül az étel, nem hal éhen a kedves vendég.

Marnitz István: Égő csipkebokor

Marnitz István
Publikálás dátuma
2020.01.18. 20:00

Fotó: Marabu
Így áll össze Orbán Viktor saját fejlesztésű, biblikus alapú, kereszténydemokrata klímapolitikája.
Ül a miniszterelnök felcsúti magányában, nézi a lécek résein át a stadionját, és azon gondolkodik, mi a francot kezdjen ezzel az átkozott klímabalhéval. Idegesíti. Rendben, nézzük meg, fejtsük fel. Voltaképp mi is ebben az idegesítő? Az, hogy nem ő találta ki. Ezt a politikai terméket a komcsik meg a – lelkükben szintúgy vörös – zöldek fejlesztik, fújják egyre nagyobbra. De hogy kéne rajta változtatni? Nos, mi egy pártelnök-kormányfő feladata? Irányt szabni. Akkor itt milyen irányt szabjunk? Milyet, hát kereszténydemokratát. Na de az milyen? Milyen az a kereszténydemokrata környezetvédelem? Milyen, milyen, hát kereszténydemokrata. És készen is vagyunk. A részleteket ez alapján az apparátus már könnyen kidolgozhatja. És Orbán Viktor évi egyetlen érdemi sajtótájékoztatóján a maga teljességében ki is bontotta a kereszténydemokrata – vagy más néven: biblikus – klímapolitika lényegét, hasonló alapossággal vázolva a baloldali-zöld keretrendszerrel szembeni éles különbségeket is. (Csak Áder Jánost sajnálom, aki minden igyekezete ellenére most megint szembekerült a főnivel. Pedig az államfő hónapok óta mást sem csinál, mint fűnek-fának bizonygatja, attól, mert ő úgymond „zöld”, még résmentesen fideszes. A legnagyobb szorgalommal vezet le a pártközpont utasításainak megfelelő, Magyarország környezetvédelmi teljesítményét kedvező színben feltüntető mágikus számszeánszokat, mélyen hallgatva a valós helyzetet bemutató tanulmányhegyekről. De az eddig még belefért részéről, hogy „nincs jobb- és baloldali klímaváltozás”: egy éghajlat van, ami pártsemlegesen, mindannyiunkra hat, tehát összefogva kellene kivédeni a változásait. Erre jön Orbán és hosszasan fejtegeti, hogy ő igenis jobboldali klímapolitikát csinál, mi több, puhány, megalkuvó, sodródó nyugati párttársai helyett maga ki is dolgozta ennek eszmei alapjait. Szegény Áder, most már ezt is ki kell húznia a beszédeiből. Menni fog.) De mégis, miben áll Orbán biblikus-kereszténydemokrata klímapolitikája? Az első és legfontosabb, hogy a klíma- vagy környezetvédelem kifejezés helyett mostantól azt kell mondani, hogy „a teremtett világ védelme”. Nagyjából ennyi. Innentől minden mehet a maga világi útján, feltéve, ha időnként hangsúlyozzuk, hogy minden létezőre (így nyilván a fosszíliákból képződött kőolajra, meg a tengernyi szennyre, amit az emberiség összehordott) teremtés eredményeként tekintünk. Rendben. Kétségtelen, ez a politikai termék sem új, egyesek szerint van vagy hatezer éves. Hisz a teremtett világot úgymond a kezdetektől óvni, védeni szükséges. A közelmúltban számos egyházi vezető, így Ferenc pápa is többször kifejezetten hitet tett a teremtett világ védelme mellett, egyértelműsítve, hogy ez a környezetvédelem katolikus olvasata. Alighanem a Fidesz PR-osztálya is leginkább innen töltekezett. (De ne feledkezzünk meg a KDNP bizonyára pótolhatatlan tanácsairól sem.) Egy ilyen központi kommunikációs újítás egyébként tényleg szigorú: a kormány klímavédelemmel kapcsolatos parlamenti válaszainak láthatóan copy-paste-tel készülő paneleiben a környezetvédelem helyett tavaly év vége óta következetesen a teremtett világ védelme olvasható. Fideszesnek, KDNP-snek most ez a kötelező fordulat.  Mi még a kereszténydemokrata klímapolitika? Ismét forduljunk az ősforráshoz, Orbánhoz. Nos, a kereszténydemokrata klímapolitika nem szereti a komcsikat meg a zöldeket. Utóbbiakat annál kevésbé, mert esetükben a szín csak látszat, belül valójában vörösek, olyanok, mint a görögdinnye, tehát komcsik. De azért ők jól fogják meg az éghajlatváltozást, ami tény, kár lenne tagadni. Ezért is népszerűek Nyugaton. A baloldal meg gonosz és azért sikeres. Aztán vannak még nyugati testvéreink, a néppárt, ami leginkább egy langyi, arctalan, gyökértelen, akaratgyenge, sodródó brigád, így saját fejlesztés híján többnyire átveszi a raptoid-sorosista-Brüsszel-csatlós-baloldal-lelkű-görögdinnye-zöld klímaértelmezéseket. (Mármint azt, hogy az emberiségnek minden eszközzel fel kéne vennie a harcot az egész Földet és a fejlett társadalmakat alapjaiban veszélyeztető, világszintű felmelegedés ellen, függetlenül minden, így a vallási különbségektől is.) De ez nem szabad, hogy megtévessze az egyszeri kereszténydemokratát, aki nem most jött a hat húszassal. Olyanok, mint Kövér László vagy Bayer Zsolt, persze az elejétől fogva tudják, hogy ez az egész trükk, ezen nincs is vita. Csak még azt nem tudják, hogy mi benne a trükk, de már dolgozik az ügyön egy egész agitprop alosztály. A kereszténydemokrata mindenesetre undorodik az olyan szavaktól, mint klímakatasztrófa, zöldpolitika, klímasemlegesség, klímavészhelyzet, klíma-, sőt, környezetvédelem. Hisz jól tudja, hogy ezek mind csak a háttérhatalom agyátprogramozó kifejezései, amelyek direkt olyan tartományban rezegnek, hogy hatásukat egy-egy ideológiailag gyengébb lábakon álló polgár csak szigorú, önmegtartóztató Wass Albert- és Tormay Cécile-tisztítókúrával olthatja ki.
A saját gyökereiből kisarjadt, biblikus klímapolitika azt is vizsgálja, hogy a Kárpát-medence miként képes hosszú távon fenntartani a magyarok életét. (A többi itt élő népről nincs hír.) A mozgalom eme tudatában megerősödve akár kiegyezhet a baloldali klímaértelmezésekkel is. És innentől jöjjenek az áldott részletek. Isten például a Roszatomot nagyon szereti. Hisz szívének a nukleáris erőművek igen kedvesek. (Bár a Télapó – úgyis mint Gyed Maróz – az orosz tervezők csizmácskájába most azért biztos dobott egy-két virgácsot.) Emellett Isten azt is pártolja, hogy Mária országát szórjuk tele napelemmel. De vigyázz! A szélerőmű csak a sátán hadonászó tákolmánya! Nincs itt semmi fújnivaló, kérem, lehet arrébb kelepelni. A Teremtő meghallgatta rezsicsökkentési imáinkat is, amitől persze az öntudatos kereszténydemokrata nem várja a rezsi csökkentését. Isten szerint utolsó előttiként, fanyalogva mi is rábólinthatunk az unió 2050-es légszennyezés-mentesítési tervére, feltéve, ha kérünk rá 50 ezer milliárdot. Igaz, nem mondjuk meg, kitől és mire. Viszont azt tiltsuk meg, hogy az EU az általános célú támogatásait átcímkézze klímacélúvá, mondván, „ne a szegényekkel fizettessék meg az átalakulás árát”. És azt se fogadjuk el, ha Brüsszel megszabná, hogy a klímacélú pénzeket mire költhetjük. (Eddig legalábbis az ilyet igyekeztünk – bizonyára isteni sugallatra – nem lakások korszerűsítésére fordítani.) Szeressük Putyint, utáljuk a Nyugatot – üzeni a Biblia Orbánnak. Vegye meg az állam kialkudott ár nélküli, visszavonhatatlan szerződéssel, fal indokkal a környezetét súlyosan szennyező Mátrai Erőművet Orbán azt lerabló felcsúti multimilliárdos barátjától, Isten segedelmével. Gyártassunk a papíron független, valójában közvetlen befolyásunk alatt álló hatóságokkal elképzeléseinket alátámasztó elemzéseket. Hirdessünk társadalmi egyeztetést úgy, hogy a témával foglalkozó, valódi szakcivilek erről mit sem tudnak, érdemi befolyásuk nincs. A korábban egyeztetésre szétosztott anyagoknak semmi közük ne legyen a végül titokban elfogadottakhoz. Rendszeresen hablatyoljunk-keverjünk-csúsztassunk-hazudjunk összevissza mindenféle „adatot”, „tényt”, amelyek látszólag kedvező színben tüntetik fel a kormányt, és amikről még a hozzáértő is csak hosszas kutakodás után tudja kideríteni, hogy nettó hazugságok, de legalábbis a valóság bődületes elhajlításai. Szemrebbenés nélkül hazudjuk, hogy elsők vagyunk olyan listákon, amelyek vagy nem léteznek, vagy valójában a végükön kullogunk. Mélyen hallgassunk a tárgyilagos, de számunkra kényelmetlen elemzésekről. Minden fronton dübörögjön a propaganda, ellenben az összes lehetséges és lehetetlen módon igyekezzünk gáncsolni, gyengíteni, hogy érdemi kérdést intézzenek hozzánk. Ám ha ez valamely hiba folytán mégis megtörténik, válasz – ne adj isten: érdemi válasz – semmiképp ne szülessen. Mindez szolgáljon erkölcsi lámpás, világítótorony gyanánt. Sajtótájékoztatóján Orbán lapzártánk utánra ígérte, hogy nyilvánosságra hozzák az igazi, engyökerű kereszténydemokrata klímapolitika akcióterveit. Ezek előzetes változatai, urambocsá, kevéssé tükröznek biblikus hatásokat. Ha csak nem annyiban, hogy a kormányfőhöz vagy az illetékes államtitkárhoz bejutó energia- és klímalobbik hangja láthatólag meghallgatásra talált akkor is, ha ezek az összefésült anyagban kioltják egymást. Az eddigi jelek alapján nagyjából így áll össze Orbán Viktor saját fejlesztésű, biblikus alapú, kereszténydemokrata klímapolitikája. Azt hiszem, megint jól befűtöttünk a brüsszeli bürokratáknak. Most nem lennék a helyükben. Ámen.

Bihari Tamás: Egy-hangúság

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2020.01.18. 17:50

Fotó: Shutterstock
Ahogy a vinil lemezeim is újra divatba jöttek, ki tudja. Talán a videó is újraéled.
– Megöllek! – ordította a rossz arcú maffiózó.
– Ne ölj meg, kérlek! – rimánkodott kétségbeesetten a szeretője, aki köpött a snájdig FBI-os nyomozónak.
A drámai hatást jelentős mértékben csökkentette a nagy valószínűséggel feketén másolt kópia gyenge minősége és a szinkronnak a lehető legjobb indulattal sem nevezhető, unott, magyar nyelvű „alámondás”. De hát eszi, nem eszi alapon, negyven évvel ezelőtt csak ily módon, finánc nem-látta, Nyugatról becsempészett gyári műsoros videókazettákon juthattunk a kor főleg amerikai filmjeihez.
Valóságos illegális másolóműhelyek szorgoskodtak azért, hogy láthassuk a Sylvester Stallone – Sly – alakította Rambót, amint előbb az amerikai rosszfiúkat, majd egy újabb epizódban a vietkongot aprítja. Persze gyengébb idegzetűeknek nem volt ajánlatos odanézni, amikor hősünk túlélőcsomagjának varrókészletével gondosan összeölti sebesült karján a mély vágást. Máig értékelem Sly színészi tehetségét; ez a mint számomra később kiderült, intelligens és meglehetős humorérzékkel rendelkező fickó olyan bután tudott nézni akcióhősként, hogy nem is értettem, hogy bízhatták rá a vietkong fogságába esett amerikai katonák kimentését, hiszen a nézése nyomán még abban sem lehettem biztos, hogy jó buszra száll a repülőtér felé.
Az viszont világos volt, hogy a kultikus, és jóval később már a moziban látott A szarvasvadász című filmet miért nem vetítették a hazai filmszínházak. Láttam néhány hasonló, a cenzúra által tiltott gyümölcsöt.
Az akciófilmeknek a szinkronja volt igazán illúzióromboló, amikor a fahangú Anonymus például egy szerelmi jelent során egykedvűen udvarolt saját magának, míg a videókazettán egy dögös bige és a hősszerelmes gyúrta egymást. Az eredetiben hallható, örömüket kifejező hangok adtak némi kárpótlást. Bizonyos értelemben ennél valamivel romantikusabb volt a videókorszakot megelőző szuper-nyolcas időszak: legalább szabadon szárnyalhatott a képzeletünk a néma, fekete-fehér filmkockák láttán.
Gábor barátom egyik nap az első kori sör után az EMKE talponálló részlegében közölte, mozizni megyünk Zoltánhoz, filmes cimborájához. Nem volt ellenvetésem. Azt nem tudta megmondani, mi lesz műsoron, de gondoltuk, majd kiderül. Ha uncsi lesz, a csapost meg a kőbányait még a helyén találjuk. A panellakásban néhányan ültük körül a kis vetítőgépet. Zoltán fürgén, gyakorlottan fűzte be a keskeny filmszalagot. A masina berregni, a filmkockák peregni kezdtek. Gyorsan kiderült, amatőr alkotás volt aznap műsoron...
A duma nem is hiányzott, mert a fajfenntartás különböző módozatainak kreatív testhelyzetekben történő gyakorlatait tekinthettük meg – egy srác és egy helyes csaj közreműködésével, fekete-fehér változatban. Akkoriban mesélték a szerencsések, akik eljuthattak Nyugatra, hogy győzött a szexuális szabadságharc és főleg a skandináv szabadságharcosok kőkemény csatákat vívnak minden elképzelhető összeállításban, formációban és pózban. Nekünk persze csak ezek a morzsák jutottak, így maradt az önképzés házibulikon és ha üres volt a lakás.
A Mama kéz alatt vett egy csehszlovák gyártmányú kis szuper-nyolcas kamerát. Összesen három filmtekercs maradt meg, amit alig negyven év múlva elő is hívattam. És láss csodát, még ebből is sikerült előcsalogatni némi képanyagot a drezdai pályaudvarról, illetve az 1945. februári brit gyújtóbombás légitámadás után évtizedekig romos templomról és a szász királyi palotáról.
Azután az idők előrehaladtával és a kádári slamperájnak köszönhetően leáldozott a hőskornak és a hazai kereskedelemben is megjelentek a videómagnók, VHS-kazetták, majd a kamerák is. A cenzorok is egyre többször szundíthattak el, vagy kocsmázhattak munkaidőben, mert sorra nyíltak a videókölcsönzők és a mozikban is felbukkantak, még ha olykor többéves késéssel, a vágyott produkciók.
Az első videómagnónkat a ma már nem létező budai Skála áruházban vettük ’86-ban. Mikor beüzemeltük, mindent felvettem a tévéből, ami élt és mozgott. Több órás felvétel-folyamom volt – talán még most is ott porosodik valahol – a romániai forradalomról, a Ceaușescu házaspár kivégzéséről. Persze többnyire természet- és játékfilmeket rögzítettem. De azután rá kellett döbbennem, hogy ezt is meg lehet unni. A kamerával azért még a ’90-es évek végéig készítettem a családi- és utazási videókat. Műszaki antitalentum lévén különös büszkeséggel töltött el, hogy valahogy megtanultam a képet úsztatni, hajnalban, este felvételeket készíteni és egyáltalán: tudtam kezelni a masinát. Így megörökítettem az Adriai–tenger partján fekvő, középkort idéző kisvárosban, Vrsarban tomboló tornádó nyomait, a tövestől kidöntött és autókra döntött fákat, a megtépázott háztetőket. Megörökítettem a tiszalöki kis nyaralót, a kirándulásokat és a kamera elkísért Los Angelesbe, San Franciscóba is.
Azután eljárt az idő a VHS, a videómagnók és a kamerák fölött is. Ám mint a gyűjtők alfajának tagja, nem dobtam ki egyetlen VHS-kazettát és a kamerát sem.
Ahogy a vinil lemezeim is újra divatba jöttek, ki tudja. Talán a videó is újraéled.