Szombattól nem hajthatnak át turistabuszok és teherautók a Lánchídon

Publikálás dátuma
2020.01.03. 10:10

Fotó: Népszava
A tilalom nem érinti a BKK menetrend szerint közlekedő járműveit.
Szombattól a jelenleginél fokozottabb korlátozást vezetnek be a Széchenyi lánchídon: a dunai átkelő felújításáig nem hajthatnak fel turistabuszok és teherautók – közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK). A korlátozás az 5 tonnánál nehezebb járműveket érinti. A tilalom alól kizárólag a BKK menetrend szerint közlekedő járművei képeznek kivételt. A kerékpárok, személygépkocsik, kisbuszok, furgonok továbbra is áthaladhatnak a hídon, amelynek szerkezete folyamatos, napi rendszerességű hídüzemeltetői ellenőrzés alatt van. A híd állapotát az üzemeltető Budapest Közút az előírt hídvizsgálati rendben folyamatosan ellenőrzi. A közelmúltban elrendelt hídvizsgálati állapotjelentés is elkészült, amely megállapította, hogy az eddigieknél szigorúbban kell betartani a hídon meglévő súlykorlátozásokat.
Szerző
Témák
BKK közlekedés

Hanyag volt a kézmosás, tizenketten kerültek kórházba a szemészetről

Publikálás dátuma
2020.01.03. 09:19
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Nem tartották be a higiéniás előírásokat a budaörsi szakrendelőben, emiatt tucatnyi beteg kaphatott el valamilyen fertőzést.
Műtéti szövődmény miatt tizenkét beteget kellett kórházba vinni, miután szürkehályog-műtétet végeztek rajtuk a budaörsi szakrendelő egynapos sebészeti részlegén –idézi a hvg.hu az intézmény honlapján publikált közleményt. A beszámoló szerint december 12-én, csütörtökön összesen 22 szürkehályog-műtétet végzett az orvosi csapat az egynapos sebészet II. számú műtőjében. A másnapi szakorvosi kontrollon valamennyi beteg panaszmentes volt. December 14-én, szombaton azonban az érintett betegeknél szövődmények – a szem váladékozása és fájdalom – jelentkeztek.
 Őket a Szent János Kórházban látták el. Tizenkét beteget újra operáltak, négyen tartós kórházi ellátásra szorultak.
Az intézmény vezetése a történtekről haladéktalanul értesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központot (NNK), kapcsolatba lépett a héten operált valamennyi – nem csak szemészeti – beteggel, és a következő heti műtéteket automatikusan törölte. Az azonnali visszajelzések alapján tünetek sem a szomszédos napokon műtött betegeknél, sem az azonos napon az I. számú műtőben műtött pácienseknél nem jelentkeztek. A műtőben és betegekről vett minták alapján a szövődmények valószínű oka, hogy a műtétek során
nem tartották be maradéktalanul a személyi higiénés előírásokat, különösen a kézhigiénés protokollt.

Az egyéni felelősségek tisztázása a további laboratóriumi vizsgálatoktól várható. A hatóság a fertőtlenítések végrehajtásán túl kötelezte az intézményt a személyi higiénés szabályok szigorítására és betartásuk fokozott ellenőrzésre. A budaörsi egynapos sebészet évi mintegy 2500 operációt végez kilenc szakmában, ezen belül a szürkehályog-műtétek rutinbeavatkozásnak számítanak – egyedül 2019-ben ezernél több ilyen műtétre került sor. A Budaörsi Egészségügyi Központ elnézést kér a gyógyulást kereső betegektől, és mindent megtesz a teljes felépülésükért. A műtéti tevékenység a budaörsi egynapos sebészeten a népegészségügyi hatóság által előírt intézkedések megtétele után 2020. januárban folytatódhat.
Szerző

Életüket áldozták, hogy ne legyenek hősi halottak

Publikálás dátuma
2020.01.03. 09:00

Fotó: HOLOKAUSZT EMLÉKKÖZPONT
Az emberiség története nyomasztóan gazdag népirtásokban. Talán ezért is vannak olyan üldözöttek – romák, melegek, Jehova Tanúi –, akikről eddig kevés szó esett.
A gyűlöletideológia ragadós. Nehéz csak egyetlen csoportot utálni, mindig újabbak és újabbak jönnek – mondta Dupcsik Csaba szociológus a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
A közelmúltban rendezett fórum azokkal az „elfeledett üldözöttekkel” foglalkozott, akiket a náci időkben Németországban és a hatalmi szférájába tartozó államokban ellenségként kezeltek. Jakab Attila, a beszélgetést vezető történész elsőként azt szerette volna tisztázni, hogy a teljes megsemmisítésre ítélt zsidóság mellett miért kerültek célkeresztbe a romák, a homoszexuálisok vagy a Jehova Tanúi egyház tagjai.
Dupcsik Csaba magyarázatánál racionálisabb okot Takács Judit társadalomkutató sem talált arra, hogy a melegek miért váltak üldözöttekké. Előzményként felidézte, hogy 1871-ben, Németország egyesítésekor a némely területen érvényben lévő megengedő szabályozás helyett az a porosz törvény került be a német jogrendbe, amely tiltotta a homoszexualitást, az úgynevezett szodómiát. A nácik aztán 1935-ben, majd 1940-ben tovább szigorították a jogszabályt.
Takács Judit közlése szerint Németországban 100 ezer homoszexuálist deportáltak, közülük mindössze 4 ezren maradtak életben. Számukra – jegyezte meg Hörcher Eszter művészettörténész, a Holokauszt Emlékközpont munkatársa – a felszabadulás sem hozta el a szabadságot: visszakerültek a börtönbe, ahonnan korábban a táborokba szállították őket. Homoszexuálisokon is végeztek álorvosi kísérleteket – tette hozzá Csapody Tamás egyetemi docens.
Bár náci mintára a németek által megszállt országokban is kezdtek likvidálandó társadalmi csoportként tekintetni a homoszexuálisokra, idehaza „csak” a listázásokig jutottak el. Nem tudni, Magyarországon összesen hány embert vettek lajstromba, eddig egy lista került elő. Feltehetően a rendőrség állította össze, több mint 900 név szerepel rajta. Hörcher Eszter kutatásokat folytat annak feltárására, hogy mi lett a sorsuk a homoszexuálisként nyilvántartásba vett embereknek: mostanáig 14 személyt sikerült azonosítania.
Takács Judit a rendezvény után elmondta lapunknak, hogy a tárgyalt időszakban a „homoszexuális” kifejezés szinte kizárólag férfiakra vonatkozott. A leszbikus kapcsolatot nem tiltották Magyarországon, ahogyan – néhány kivételtől, például Ausztriától eltekintve – Európa legtöbb országában sem.
Az engedékeny bánásmód nem a nők iránti tisztelet megnyilvánulásának számított, hanem éppen ellenkezőleg. Takács Judit megállapítása szerint a nők szerepét abban a korban annyira súlytalannak tartották, hogy a leszbikus párokkal szembeni fellépés nem érte el a törvényhozók ingerküszöbét.
Az emberiség története nyomasztóan gazdag népirtásokban, és bármennyire morbidul hangzik is, érzékelhető valamifajta verseny az emlékezetpolitikák között – jelentette ki Dupcsik Csaba. A romák esetében ma már elfogadott, hogy üldöztetésük a holokauszt része, de fontos kérdésekről még mindig nincs konszenzus. Éles, érzelmi viták zajlanak. Nem szabad belemenni számháborúba – figyelmeztetett a szociológus.
Míg a zsidóságból mitikus ellenséget kreáltak, a romákra nem tekintettek komoly veszélyként. Magyarországon 1944 őszén indult az üldöztetésük, amire a szervezetlenség és az ötletszerűség, ideológiai szinten a következetlenség volt a jellemző. Dupcsik Csaba hangsúlyozta, hogy – miközben romák elleni iparszerű népirtásról nálunk nem lehet beszélni – történtek dokumentálható, bizonyítható vérengzések.
Jehova Tanúiról szólva Csapody Tamás elmondta, hogy ennek a kisegyháznak a tagjai nem fogadták el a trón és az oltár, az állam és az egyház szövetségét. A katonai szolgálat megtagadása miatt „nemzethűség szempontjából” megbízhatatlannak minősültek, közrend-, állam- és rendszerellenes magatartással vádolták őket. 1939-ben, amikor nálunk törvényt fogadtak el Jehova Tanúi és más kisegyházak ellen, a németországi koncentrációs táborok foglyainak már mintegy 5-10 százalékát Jehova Tanúi tették ki.
Megúszhatták volna a retorziókat, ha aláírnak egy papírt a hitelveik megtagadásáról, de csak nagyon kevesen éltek a lehetőséggel. Az áldozatok emlékét ma már a Páva utcában és Vas megye két városában is emléktábla őrzi. A helyi sajtó híradása szerint Deli Lajos, egy húszéves bókaházai földműves Jehova Tanújaként lelkiismereti okokból ásót sem vett a kezébe: semmilyen formában nem akart részt venni egy katonai célokat szolgáló árokrendszer kialakításában. A nyilasok két héttel a szovjet csapatok megérkezése előtt példát statuálva kivégezték Sárváron. Hasonló okokból gyilkoltak meg 1945 márciusában Körmenden három fiatalembert: Hőnisch Antalt, Szabó Bertalant és Zsondor Jánost. Sárváron 2011-ben, Körmenden tavaly avatták fel emléktáblájukat, mindkét eseményen beszédet mondott Szita Szabolcs, a Páva utcai emlékközpont volt vezetője.
Az orosz frontra kivitt és megölt Jehova Tanúinak nincs emléktáblájuk. Nevük esetenként a hősi halált halt katonák között bukkan fel, holott éppen a fegyverfogás és katonaság teljes elutasítása miatt végezték ki őket. Csapody Tamás megfogalmazása szerint az életüket adták azért, hogy ne legyenek katonai hősi halottak. Úgy látszik azonban, haláluk után sem sikerült kitörniük abból a körből, ahova nem akartak tartozni.
Szerző