Előfizetés

Sírjunk vagy nevessünk? – Best of fotográfia

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.01.02. 11:30

A 2019-es év kulturális összefoglaló sorozatában ezúttal a fotográfia a téma.
Mely fotó, sorozat, vagy fotográfiai esemény, kiállítás volt ön szerint művészettörténeti jelentőségű az év során?
 
Kincses Károly, fotómuzeológus: A Magyar Nemzeti Galériában rendezett Fortepan kiállítás volt a legfontosabb az évben. Tizenöt évig voltam a fotómúzeum igazgatója, előtte öt évig állami múzeumban a fotógyűjtemények vezetője, és azt gondolom, a fénykép nem arra való, hogy bezárják egy raktárba és csak néha lehessen megnézni. A fotónak az a lételeme, hogy újra és újra szem előtt és használatban legyen. (Olyan ez, mintha egy író kéziratát nem nyomtatnák ki, csak beraknák az irodalmi múzeumban egy jól őrzött szekrénybe; a mű nem teljesíti be feladatát, hogy mindenki olvassa.) A Fortepan ez utóbbit csinálja egy évtizede, és úgy vélem, emiatt a jelenleginél több támogatást érdemelne.
 
Pályi Zsófia, fotográfus: Az év talán egyik legjelentősebb eseménye a Minden múlt a múltam című kiállítás volt a Magyar Nemzeti Galériában. Művészettörténeti jelentőségű, hogy a Fortepan gyűjteményéből építkező tárlaton a privát fotó ilyen volumenű és szakmailag elismert térben jelenhetett meg, átlag emberek szemszögéből bemutatva a huszadik századot. Szarka Klára, fotótörténész, kurátor: Ennek megítélésre alkalmatlan vagyok, inkább csak azt mondanám el, szerettem többek között a Capában Hangay Enikő, Erdei Krisztina és az Urbánok tárlatát, a Manóban a Prokudin-Gorsky-kiállítást, Faur Zsófinál Gáti Gyuri barátom újabb bemutatkozását. És szívügyem volt a Távlatok a Kiscelliben, illetve a modemes Mélyáramok kiállításunk, amit Somosi Ritával közösen jegyzünk.
Szebeni András, fotóművész: Márciusban kórházban voltam épp, amikor Keleti Éva hívott, hogy elmondja, én kaptam meg a Capa Központ által 2018-ban alapított Fotóriporteri Életműdíjat. Ültem a kórházi ágyamon, és ez valami hihetetlen érzés volt. A díjátadó április 4-én volt, s egybeesett a Magyar Sajtófotó Pályázat kiállításával. Nem tudom, a kiállítás bekerül-e a művészettörténet nagykönyvébe, de tény, hogy erős anyag volt. Nagyon jó látni, hogy jön fel egy tehetséges, kreatív, fiatal nemzedék. A díj és a kiállítás együtt felemelő élményt jelentett.
Urbán Ádám, fotográfus
: A „Minden múlt a múltam” című Fortepan kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában volt művészettörténeti jelentőségű számomra a 2019-és év során.
Mi hiányzott önnek az elmúlt év fotográfiai felhozatalából?
Kincses Károly:
Az a legnagyobb problémám, hogy miképpen Magyarországon minden, úgy a fotográfia is két részre szakadt, és ezek kiásták egymás között az árkokat: egyre szélesebb árkok vannak, amelyek között nincs átmenet, nincs kooperáció, nincs intézmények és kiállítóhelyek közti párbeszéd. Ehelyett, akinek épp csurran-cseppen valamilyen pénzecske a gazdagok asztaláról – mert nem fontos a fotográfia Magyarországon – az valamit éppen megcsinál. Nincs koncepció, nincs összedolgozás, nincs együttműködés. amitől jó lehetne. Vannak jó dolgok, de az egész nem jó.
Pályi Zsófia:
Nagy személyes bánatom, hogy a hazai fotókiállítások még mindig főként csak a szakmabelieket és közeli barátokat mozgatják meg. Szívmelengető lenne látni, hogy a hétvégi plázázás helyett sok család inkább egy fotókiállítás meglátogatását tűzné ki célul. Sajnos ettől még messze vagyunk. Habár Bécsben, Párizsban, Londonban ez mindennapos.
Szarka Klára: A nagy magyar analóg életművek bemutatása, bár Keleti Éva retrospektívjét épp láthatjuk a Műcsarnokban. De ezek az életművek már évek óta hiányoznak szerintem. S nemcsak a bemutatásuk, hanem a megőrzés, feldolgozás is. Sok pénz kellene hozzá és sok-sok munka.
Szebeni András: Van egy gyönyörű ház a Nagymező utcában – a Mai Manó Ház –, amelyet jelenleg a Magyar Fotóművész Szövetség bitorol: azért mondom így, mert a jelenlegi elnökség minőségen aluli, tele van vér-dilettánsokkal, ráadásul megindult egy olyan lobbi, amelynek keretében amatőrökkel töltötték fel a szövetséget. Felháborítónak tartom, hogy Európa egyik legszebb fotográfiai kiállítóhelye jelenleg ott áll kiüresedve, programok és látogatók nélkül, mert az elnökség brutálisan lebombázta a szövetséget.
Urbán Ádám: Dillon Marsh klímaváltozással kapcsolatos konceptuális fotósorozataihoz hasonló anyagok hiányoztak nekem az elmúlt év fotográfiai felhozatalából, úgyhogy el is kezdtem egy ilyen jellegű projekt megvalósítását.
Keleti Éva fotográfus kiállításáa
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Mi nevettette/ríkatta meg, dobta fel/dühítette a legjobban az elmúlt év fotói, sorozatai, vagy a fotográfiai események, kiállítások közül? Kincses Károly: A legtöbb érzelmet belőlem Sylvia Plachy Dalok fekete-fehérben című, Műcsarnokban rendezett kamarakiállítása váltotta ki, nem csak azért, mert a képeiben ott rezeg a lélek – mindegyik képe olyan, mint egy jól megírt novella, hosszasan el lehet előtte ácsorogni, és folytatni vagy befejezni a történetet –, hanem azért is, mert ismerem őt harminc éve, és mértéktelenül konzekvens és következetes a pályája. Mindig csak azt és csak úgy fényképezi ahogy ő azt igaznak és a lelkéből lelkedzőnek találja. Ez számomra nagyon átjött. Pályi Zsófia: Nagyon közel állnak hozzám megközelítésben a fiatal brazil fotográfus, Luisa Dörr képei. Egyszerre megmosolyogtattak, lenyűgöztek és elgondolkodtattak a bolíviai őshonos, sokrétegű szoknyában birkózó nőkről (Flying Cholitas) készített fotói; amik az Instagram oldalán pörögtek elém, a gyönyörű Andok tájain készítette őket és a National Geographicban is megjelentek. A fényképeken túl érdemes megnézni a harcokról készült videókat is. Szarka Klára: Már évek óta őszinte örömet okoz a Hemző-díj megszervezése. Úgy érzem, ebben minden résztvevő a legjobb énjét adja. Nincs acsarkodás, irigység. Köszönet az önzetlen munkáért és támogatásért mindenkinek. Szebeni András: Már ötödik éve szervezek egy műhelyt a fotográfus kollégáknak, amelyet mindig az adott helyszín után neveztünk el Szegedi Műhelynek, Tapolcai Műhelynek stb. Az elmúlt öt év során készült képekből jött létre a Hunguest Hotels Fotográfiai Gyűjtemény, s időközben a csapat titkos szavazással át is keresztelte Szebeni Műhelynek ezeket az eseményeket. A Magyar Nemzeti Múzeumban lesz egy kiállítás az öt év munkáiból, s emiatt nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek igazán. Hálás vagyok, hogy a kulturális sivatagban létre tud jönni egy ilyen kiállítás. Szintén meghatott az idei évben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban bemutatott Makk Károly kiállításom iránti hatalmas érdeklődés. Valamint kiemelném még a Kolta Galériában Gaál Zoltán Kék szemmel című kiállítását: a bemutatott képek Japánban készültek Bozóki Dezső sorhajóorvos képei alapján. Eszméletlen az a világ, amit ez a hajóorvos lefényképezett, ennek eredt a nyomába Gaál Zoltán, és ezt adaptálta. Urbán Ádám: Az elmúlt év fotói, sorozatai közül, Barakonyi Szabolcs bangladesi ikrek szétválasztásáról készített fotósorozata erőteljesen hatott rám.

Több mint 12 milliárd forint jut a Makovecz-épületek felújítására

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.01.02. 07:48
Makovecz Imre: A Művelődés Háza, Sárospatak
Fotó: Kitervezte.hu
Az építész életművének gondozására kialakított kormányprogram 30 épületet érint.
A Magyar Közlönyben jelent meg az a határozat, amelynek melléklete felsorolja az érintett 30 épületet: ezek építésére, felújítására, illetve funkcióinak bővítésére összesen 12 milliárd 420 millió forintot szán a kormány - írja a Napi.hu. A lap szerint a támogatásból legnagyobb összeggel - 2 milliárd 50 millió forinttal - a Sárospataki Művelődési Ház és Könyvtár részesült. A rákoskerti Mennybemenetel Ökumenikus templom építése 920 millió forinttal szerepel a listán. A beruházó a Rákoskerti Templom Alapítvány és a Rákoscsabai Református Egyházközség. A makói Hagymaház felújítását is magába foglaló beruházások (a Páger mozi és Rendezvényház rekonstrukciója) 730 millió forinthoz jutottak. A beruházó itt a városi önkormányzat. A zalaszentlászlói Faluház és szállásépület felújítása, továbbá az óvodával bővítése 480 millió forintba kerül. A temesvári Új Ezredév Református Központ építésének befejezéséhez 474 millió forintot juttatott a határozat. Az építést a Temesvári Református végzi. A kakasdi Faluház/Tájház felújítása 406 millió forinttal szerepel a listán. A többi 24 épület ezeknél kisebb támogatáshoz jutott.

Kásler kezében a független színházak sorsa

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2020.01.01. 20:40

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Az emberi erőforrások minisztere egy rendelet szerint akár hasraütésszerűen is dönthetne ezentúl a függetlenek támogatásáról, miután a törvény végrehajtási rendeletéből a múlt év utolsó előtti napján törölték a kérelmeket elbíráló szakmai kuratóriumot.
Március elsejéig kell megállapodniuk az önkormányzatoknak arról az állammal, hogy az önkormányzati fenntartású színházak közös – állami és önkormányzati – működtetésben folytatják-e tovább, vagy tisztán önkormányzati, esetleg állami fenntartásúak lesznek-e – derül ki a Magyar Közlöny egyik legutóbbi számából, ami december 30-án késő este jelent meg. Az önkormányzati fenntartású színházak vezetőiről továbbra is az önkormányzatok dönthetnek majd, ám a közös fenntartású teátrumok igazgatói kinevezéseit a két fél közötti megállapodásnak kell majd megelőznie. Fontos információ: se vidéken, se Budapesten nincs ténylegesen csak önkormányzat által fenntartott színház, a fővárosi teátrumok költségvetésében pedig igen jelentős az állami támogatás aránya. A rendelet a karácsony előtt sebtében elfogadott kulturális salátatörvényhez kapcsolódik. Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely a törvény elfogadásának másnapján úgy nyilatkozott, nem kizárt, hogy lesz olyan színház, amely teljesen fővárosi fenntartásba kerül majd.
Egy másik kormányrendelet az előadó-művészeti szervezetek támogatásának részletes szabályait módosította, a végrehajtási rendeletből kihagyva azt, hogy a független társulatok programtámogatása mellett a működési támogatásukról is egy szakmai kuratórium javaslatát figyelembe véve kell döntenie az emberi erőforrások miniszterének. E rendelet kisebb pánikot is keltett: a kulturális salátatörvény egy korábbi, december 3-i keltezésű változata ugyanis egyenesen az előadó-művészeti törvényből törölte volna a független társulatok működési támogatását, azaz gyakorlatilag megszűnésre ítélt volna számos társulatot. (A függetlenek kivéreztetéséről néhány nappal később letett az Orbán-kormány: feltehetően a tiltakozások és a jobboldali kötődésű színházigazgatók, többek között Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezetőjének a nyomására.) E rendelet esetében azonban nem a független előadóművészet felszámolásáról van szó: az előadó-művészeti törvény ugyanis garantálja, hogy a függetlenek pályázati úton működési és programtámogatást kapjanak. A rendelet viszont elvben most lehetővé teszi, hogy Kásler Miklós akár hasraütésszerűen is dönthessen a függetlenek pénzéről.
Az efölötti aggodalmakat erősíti az az ámokfutás, amit a taopótló támogatásokról döntő Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (EMET) rendezett az elmúlt hetekben. A Kásler Miklós tárcája alá tartozó szervezet az év utolsó napjaiban – előadó-művészeti többlettámogatás címen, a saját szabályait teljesen semmibe véve – félmilliárd forintot adott Rákosmente önkormányzatának (amelyet egészen „véletlenül” egy fideszes polgármester, Horváth Tamás vezet), 415 milliót pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumnak –, de kapott korábban kulturális taópótlást tűzoltóegyesület, megyei és városi önkormányzat, hírlapüzlet, személyi edző, fideszes képviselő, népfőiskola, hitközség és tehetségkutató műsor is. Néhány napja viszont a független Átrium Színházat arról tájékoztatták: forráshiány miatt nem tudták támogatni a pályázatát. A Népszava számítása szerint ugyanakkor mintegy másfél milliárd forint ragadhatott bent a rendszerben: 2018 decemberében ugyanis 37,4 milliárd forint taopótló támogatásról döntött a kormány, ugyanakkor az EMET eddig mintegy 36 milliárd forintot osztott szét, beleszámolva 2019 utolsó napjainak szerencséseinek egymilliárdját is.
Lapunk független színházi forrásai ugyanakkor bizakodóak, és nem gondolják, ez esetben a létük került volna veszélybe. Inkább törvényalkotói hibáról, figyelmetlenségről beszéltek, amelyet feltehetően korrigálni fog – javítani lesz kénytelen – az Orbán-kormány. A rendelet ugyanis nem harmonizál az előadó-művészeti törvénnyel, így pedig mind a törvény, mind a rendelet betarthatatlan. A pályázatok elbírálásának van egy úgynevezett eljárási rendje, a rendelet ezt az eljárási rendet hagyta figyelmen kívül. A kulturális államtitkár, Fekete Péter tanácsadó testülete egyébként eddig többnyire figyelembe vette a szakmai szervezetek észrevételeit a függetlenek pályázatainál – állították forrásaink.

Az EMET matekja

Mikor 2018 decemberében az akkori főpolgármester, Tarlós István garantálta, hogy a színházak kompenzációként megkapják azt az összeget, ami a megszüntetett kulturális taóból befolyt, a Katona József Színháznak 320 millió, az Örkénynek 215 millió, a Radnóti Színháznak 110 millió forintot helyeztek kilátásba. A Radnóti megkapta ezt az összeget, a Katonának 65,6 milliót, az Örkénynek 143,2 milliót utalt el az EMET. Tarlós István arról is beszélt, hogy a Thália Színház 336 millió forint kompenzációt kap, a Kálomista Gábor által vezetett teátrum eddig 473 millió forint pótlást kapott az EMET-től. Az Újszínház 148 milliós támogatása több mint a duplája annak az összegnek, amelyet tavaly taotámogatásként kapott. A budapesti Nemzeti Színháznál 5,5-szörös volt a szorzó, eddig 420 millió érkezett a számlájára, míg a teátrum bejegyzés alatt álló leánycégének, a Déryné Nkft.-nek egymilliárd forintot ítéltek meg.