Szabad szemmel: A szomszédban százezres tüntetések vannak, mert a jogállam több egy jól hangzó szónál

Publikálás dátuma
2019.12.25. 10:31

Romániában másként alakulnak a dolgok, mint a magyaroknál, lengyeleknél vagy cseheknél, akiknél a jelek szerint nem lehet feltartóztatni a sodródást a tekintélyuralom, az illiberális demokrácia felé, írja a Neue Zürcher Zeitung. Bukarestben viszont másként járnak az órák és az országban még sosem voltak jobbak a jogállam esélyei, mint napjainkban. A remények hosszú és kemény ellenállásból fakadnak, miután az utóbbi 20 évben kialakult egy olyan polgári társadalom, amely beveti magát a demokratikus viszonyok érdekében. Paradox módon ez összefügg a Ceausescu elleni „félforradalommal”. Az új állampolgári tudatot jól fémjelezték az idei és tavalyi tüntetések, a demokratikus erők jelentős erősítést kaptak a külföldön élő, több százezer román diaszpórától. Jelentős mozgalom bontakozott ki a jogállam megőrzéséért, miután azt kezdték lebontani a posztkommunista szociáldemokraták. A városi középrétegek, amelyek immár megjelentek a nagyobb vidéki településeken is, természetes szövetségest látnak az EU-ban. Sokan kezdettől fogva bizalmatlanul tekintettek az egymást váltó kormányokra, hiszen észlelték, hányan átmentették magukat a régi rendszer vezetői közül. Ráadásul jó páran közülük meg is gazdagodtak a törvénysértő privatizálások révén. Új fajta tiltakozási kultúra alakult ki, a szervezők a közösségi médián keresztül mozgósítanak. Nem ritkán 100 ezrek követelik a „2. forradalmat”, a demokratizálás folytatását, utasítják el a jogállam leépítését. Az idén azután sikerült kibillenteni a hatalomból a szociáldemokratákat, vezetőjük, Dragnea hivatali hatalommal való visszaélés miatt jogerős ítéletet kapott. Azért érdekes az összehasonlítás Magyarországgal és Lengyelországgal, mert a rendszerváltás mindkét államban csupán az ellenzékiek és népi mozgalmak által jóval korábban megindított fordulat lezárását jelentette. Ám ott most kétségessé vált a liberális demokrácia jövője. A rendszer Romániában sem szilárdult meg egyelőre, de a régi rezsim ellen vívott szívós harc megerősítette a polgári társadalmat. Így az most képes elhárítani a jogállam elleni támadásokat.
Szerző

Szabad szemmel: Cigányozás, médiázás féktelenség - magyar receptet követ az európai nagyhatalom

Publikálás dátuma
2019.12.25. 09:44

Fotó: TOLGA AKMEN / AFP
Boris Johnson retorikája egy ponton azért eltér a hazai, illetve a lengyel kommunikációtól: egyelőre nincs egyetemes ellenségkép.
Közép-Európából nézve egyre inkább úgy látszik, hogy a brit kormány a tekintélyelvűség felé halad, különösen, ha azt nézzük, mi játszódott le Magyarországon az utóbbi 10 évben, írja a Guardian vendégkommentárjában Stefan Bielik lengyel író, kiemelve, hogy a toryk változtatni kívánnak a hatalmi ágak viszonyán, ami nagyon emlékeztet arra, ahogy a Fidesz most éppen az igazságszolgáltatást igyekszik bedarálni. Johnson sorra tesz ígéreteket a magyar és a lengyel kormánypárt forgatókönyve alapján, ideértve a média elleni fenyegetést, a vándorcigányok táborai elleni támadásokat, valamint a bevándorlással és a határokkal foglalkozó tárca létrehozatalát. Igaz, a brit miniszterelnök jó párszor rasszista nyelvezetet használt, de a Fidesztől és a PiS-től eltérően nem hangoztatta a civilizációk harcát. Meg nem is jelölte ki a nemzet ellenségeit, akik a lengyeleknél az istentelen Nyugat, a magyaroknál az iszlám fenyegetés formájában jelennek meg. Viszont a konzervatívok eddig is kirohantak a Brexit ellenfelei, bírák, tisztségviselők, képviselők ellen és közvetlen kapcsolatok fűzik őket a közép-európai eszmetársakhoz. Biztos akadnak majd olyanok, akik azt bizonygatják, hogy a bejáratott brit demokrácia nem fog úgy beleavatkozni az alkotmányos rendbe, ahogyan az Magyarországon és Lengyelországban történt. Csakhogy Budapestet és Varsót idáig valamennyire visszatartja az unió, vagyis hogy Brüsszel megvonhatja a támogatásokat. Nem beszélve az EU-tagság népszerűségéről. Nagy-Britannia esetében viszont már nincsenek ilyen fékek, az egyetlen korlátot a sajtó és az igazságszolgáltatás képezi. Közép-Európa mindenképpen azzal a tanulsággal szolgál, hogy ha saját eszközeivel próbálja valaki legyőzni a jobboldalt, az a vereség biztos receptje. Viszont a szigetországban azt is jól ki lehet venni, hogy a szokásjogon és a szóbeli megállapodásokon nyugvó, ám kiüresedő intézmények jobban ki vannak téve a visszaéléseknek, mint a hasonló fékek és ellensúlyok a kontinens középső részén. És még a választási kudarcnál is nagyobb katasztrófa lenne, ha a baloldal bekerülne az autokrácia felé tartó jobboldal uszályába, éppen akkor, amikor a legelesettebbek elvesztik még azt a csekély védelmet, amit az unió jelentett számukra.
Szerző
Frissítve: 2019.12.25. 11:14

Szabad szemmel: Magyar gyászénekről ír a meghatározó lap

Publikálás dátuma
2019.12.25. 08:56

Miként használja fel egy nemzet egykori tragédiáját és élő fájdalmát a politika.
„Magyar gyászének” címmel a Trends-Tendances arról, hogy Orbán Viktor nacionalista célokra használja fel Trianon közelgő 100. évfordulóját, mivel itt az ország történetének fájdalmas eseményéről van szó. Ungváry Krisztián ezt úgy világítja meg, hogy a szerződés Magyarország legszörnyűbb katasztrófáját jelentette. A magyarok még ma is fájlalják a terület felszabdalását, a korábbi lakosság jelentős részének elvesztését. A mostani miniszterelnök mindent megtett az utóbbi 10 évben, hogy ne csillapodjanak ezek a fantomfájdalmak. Egyik legelső intézkedése az volt, hogy lehetővé tette a szomszédságban élő mintegy 2,5 millió magyar számára az anyaállam útlevelének beszerzését, amivel egy millióan éltek, ők ma is tömegesen voksolnak a politikusra. A Fidesz évi 160 milliárd forinttal segíti a határon túliakat. Június 4. a nemzeti egység napja lett és Orbán ünnepnappá nyilvánította. Azon kívül támogat olyan konferenciákat, amelyeken újranyitják a vitát a békemegállapodás tanulságairól. Jövőre avatják az Országházzal szemben a hatalmas Trianon-emlékművet. Egy rámpát, amelynek gránitfalaiba belevésik a mintegy 13 000 elvesztett település nevét. De még az olyan, hatalom közeli történészek, mint Gerő András is úgy gondolják, hogy az építmény csupán súlyosbítja majd a hiábavaló nosztalgiát. A miniszterelnök odáig nem megy el, hogy követelje a határok átrajzolását. De amikor a régi sebekben vájkál, az számára eszköz, hogy megerősítse nacionalista hitvallását. Trianon tragédia volt a magyar nemzet számára. Ám ahelyett, hogy segítene kigyógyulni abból, Orbán azt élvezi, hogy újra megforgatja a kést a sebben.
Szerző
Frissítve: 2019.12.25. 11:41