Előfizetés

Mostohagyerekünk, a BKV

Utolsó figyelmeztetés, szinte segélykiáltás: működőképes, komfortos, megnyugtatóan finanszírozott fővárosi és regionális közösségi közlekedés kell. Nem évtizedek, de még csak nem is néhány év múlva, hanem sürgősen. Ma. De leginkább tegnap. Tudjuk, ebben a témában – is – a legkeményebb falat a finanszírozás. Rágjuk is már jó ideje ezt a csontot eredménytelenül, holott vannak erre évtizedek óta jól működő külföldi minták. Igaz, azoknak a hazai viszonyok közé ültetése elsősorban politikai szándék, és csak azt követően finanszírozás kérdése. Nálunk elsősorban a szándék hiányzik. Az viszont már évtizedek óta.  
A közelmúltban a főpolgármester, Karácsony Gergely javaslatot tett a kormánynak a budapesti közlekedés finanszírozására. Nem egy valóságtól elrugaszkodott javaslatot, hanem nagyjából az előbb említett külföldi minták magyar változatát: fizesse a költségek egyharmadát az állam, ugyanennyit a főváros, a harmadik harmadot pedig az utasok adják. Ez nem könyöradomány lenne, még ha a kormány zsigerből így reagál is. Máshol a felelősen gondolkodó törvényhozók megállapodnak a költségek egyenlő felosztásában, aláírnak egy megállapodást, amit be is tartanak. Hangsúlyozom: nem Budapest, hanem a régió közlekedéséről kellene közösen gondoskodni.
Igaz, a regionális közlekedés működtetésében az állami tulajdonú MÁV, a Volánbusz és a fővárosi tulajdonban lévő BKV vesz részt. Ez utóbbi a Budapesti Közlekedési Központtal – mint közlekedésszervezővel – kötött szerződés szerint működik, egyfajta feladatmegosztásban. Ha csak erről az oldalról nézem a dolgot, akkor az állam, ha akarna sem maradhatna ki a költségvállalásból. A HÉV a fővárostól az államhoz került, és ugyanez történt az agglomerációs közlekedéssel, amikor a Volánbusz átvette ennek a területnek a kiszolgálását. A BKK irányítja a BKV-t – speciális felosztási elv szerint –, a Volánbusz agglomerációs szolgáltatását és a HÉV közlekedését. És ne feledkezzünk meg a VT-Arriva nevű magánszolgáltató cégről sem, amely miatt az előző városvezetés megkezdte feldarabolni a korábban kizárólag a BKV-hoz tartozó buszközlekedést. 
A fentiek alapján is egyértelmű, hogy az állam felelőssége Budapest és környékének a közlekedésében legalább akkora, mint a fővárosé. Azt most ne is vizsgáljuk, hogy a fővárosnak miért nincs pénze a közlekedés finanszírozására, legalábbis nem annyi, amennyire szüksége lenne. 
Karácsony javaslatából azt kellene megérteni kormányzati körökben is, hogy a régió közlekedésének fenntartása és fejlesztése is közös felelősség. A budapesti piacon jelenleg működő buszos szolgáltatók különböző feltételek szerint szállítják az utasokat. Az állami és a fővárosi tulajdonú cégek működési feltételei között lényeges az eltérés. A főváros, illetve a Budapesti Közlekedési Központ részben úgy hidalja át a nehézségeket, hogy a Volánbusznak és magánszolgáltatóként a VT-Arrivának kifizeti a közszolgáltatási szerződésben vállalt szolgáltatói díjat. A BKV-nál nem ilyen egyértelmű a helyzet, a BKK-val ugyanis egész évben azon kell vitatkozni, hogy kinek mennyi jár, s végül mennyit fizet ki. 
Mondhatnánk, hogy a BKV annyit kap, amennyi jut neki. Függetlenül attól, hogy az ellentételezést 2004 óta EU-s rendelet határozza meg, a cég a mai napig alulfinanszírozott. Ezért képtelen az új járművekkel szolgáltató cégekkel felvenni a versenyt a piacon. Az állam új buszokra adott pénzt a Volánbusznak, és tulajdonképpen a VT-Arriva új buszait is közpénzből finanszírozzák. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy bármelyik cég is az utasok pénzén, vagyis a jegybevételből képes ilyen óriási beruházásokra. 
Eközben a BKV arra kényszerül, hogy használt buszokat vegyen. Így nem csoda, hogy az utasok sem azt az egységes, színvonalas szolgáltatást kapják, ami egyébként elvárható lenne. A kormány júliusban úgy döntött, hogy 2020. január 31-éig 3 milliárd forintot biztosít új BKV-buszok beszerzésére, ám ez a folyamat egyelőre sehol sem tart. 
2020-tól fokozatosan lejárnak a közszolgáltatói szerződések. A főváros azonban most haladékot ad: a közgyűlés egy évvel meghosszabbítja a szerződéseket. Ennek az a konkrét oka, hogy feltárhassák a valós helyzetet, és a későbbiekben olyan szerződéseket kössenek, amelyek a valóságnak megfelelőek, és valóban a köz érdekeit és az egységes színvonalat szolgálják. Európában ugyanis ez utóbbit is egységesen szabályozzák. És ami különösen fontos: a szolgáltatás minden elemére kiterjedő szabályrendszer a piacon működő összes résztvevőre kötelezően érvényes. Nincs kivétel. 
Több évtizedes szakmai meggyőződésem: ha a BKV számára ugyanazokat a feltételeket biztosították volna, mint a többi szolgáltatónak, akkor Budapest már a teljes autóbuszparkot megújíthatta volna.

A NER érdeke

Azokban a percekben, amikor a múlt héten kedden a magyar parlament a szégyenletes bírósági salátatörvényről szavazott, Brüsszelben az EU Tanácsa épp a magyarországi jogállamiság helyzetéről tartott meghallgatást az úgynevezett 7. cikkelyes eljárás keretében. A Kovács Zoltán twitterezéséről elhíresült zárt ülésen Didier Reynders igazságügyi EU-biztos az új salátatörvény egyes elemeit is kifogásolta. Azt, hogy a jövőben az alkotmánybírák - kérésükre - rendes bíróvá válhatnak, s ha mandátumuk lejár, beülhetnek a Kúriára ítélkezni, illetve azt is, hogy a salátatörvény lehetőséget teremt arra, hogy közhatalmi szervek is alkotmányjogi panasszal fordulhassanak az Alkotmánybírósághoz. 
Ugyanezen a napon, december 10-én, talán épp egyidőben a parlamenti szavazással és a brüsszeli meghallgatással, a Kúria vezetői - az elmúlt félévet értékelő tájékoztatójukon - nem láttak aggályosnak a salátatörvény e két, elsősorban a Kúriát érintő rendelkezését. És ugyanezen a napon, ezekben az ominózus percekben a magyar parlament Senyei György Barnát kilenc évre az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökévé választotta Handó Tünde helyére. Ja, és majd' elfelejtettem, hogy - igaz, ellenzéki kezdeményezésre - ugyanezen a napon nyolcadik alkalommal módosították az alaptörvényt (kisbetűvel), mégpedig azért, hogy megszüntessék a hetedik módosítás által megteremtett önálló közigazgatási bíróságokat. (Hab a tortán, hogy a nyolcadik módosítás után az alaptörvény egységes szerkezetű szövege hiányosan jelent meg a Magyar Közlönyben: egy mondat kimaradt belőle. Persze a nyolc év alatt nyolc - jelentős - módosításon átesett alaptörvénynek egy ilyen hiba meg se kottyan.)
Nem csoda, hogy aznap, amikor ilyen igazságszolgáltatási nagyüzem folyt a Kossuth téren, egy másik baki is becsúszott: a salátatörvényhez módosító indítványként beadott bírói, illetve ügyészi béremelést mintegy kéttucatnyi fideszes képviselő "véletlenül" nem szavazta meg, pedig erre az új igazságügyi miniszter, Varga Judit - aki épp Brüsszelben védte a "boszorkányüldözésnek nevezhető politikailag motivált eljárásban" az ország jogállamiságát - személyesen tett ígéretet. Ám a NER résen volt, s Áder János személyében közbelépett. Az államfő visszaküldte a Háznak a salátatörvényt, s a héten a kormánypárti képviselők már nem tévesztették el a gombot. Igaz, a béremelés leginkább a vezetőknek kedvez, a bírói alapbér nem emelkedik, csak a különböző szorzók nőnek.
Mindenesetre ahhoz képest, hogy év elején még azt találgattuk, Patyi András vagy valaki más kerül a Közigazgatási Felsőbíróság élére, nagyot fordult a világ. Handót leléptették, az önálló közigazgatási bíróságok pedig mentek a levesbe. De a kormány nem tett le a bíróságok behódoltatásáról, amit a salátatörvény mellett Gulyás Gergely tegnapi, bíróságok elleni kirohanása is igazol. Már csak Márki-Zay Péternek kellene szólni, hogy a bírók általa belengetett "listázása" nem az igazságszolgáltatás függetlenségét, hanem a NER érdekeit szolgálja.

Hátszél

Sokan vagyunk olyanok, akik a keresztény értékrendet tudjuk képviselni (…) Ha jó dolgot tesz az ember, és nincs egyedül, akkor bármit kibír - ezt fejtette ki a napokban Simonka György vád alá helyezett fideszes képviselő a battonyai Szentháromság templomban, ahová ő vitte el a betlehemi lángot, és a szószékre is felment. Merthogy nincs előzetesben.
Ismerve az ellene felhozott vádakat, már a keresztény értékrend betartása is necces, az viszont mostanra bizonyossá vált, hogy nincs egyedül: 115 fideszes és 17 KDNP-s képviselő áll mögötte. Kiderült ugyanis, hogy a bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalással is megvádolt politikus (aki a vád szerint ráadásul adóhivatali nyomozók megvesztegetésével próbálta akadályozni az eljárást), szintén a vádirat – azaz maga az ügyészség – szerint sikeresen lobbizott olyan törvénymódosításért, ami csökkenthette a csalássorozat büntetőjogi következményeit. Magyarul: a parlamenti többséggel nyittatott kiskaput magának, hogy a büntetése mégse legyen olyan súlyos, mint amit egyébként kapna. A bírónak pedig innentől meg van kötve a keze, hiszen csak a hatályos szabályok alapján tud dönteni. Simonka szabadságát (enyhébb büntetését) ezzel előre lepapírozták, és ezt Polt Péter ügyészsége elismerte.
Ez még a személyre szabott fideszes lexek világában is meredek. Az az esetről író Hadházy Ákos posztjából nem derül ki, pontosan mi volt a jogszabályváltozás, de lapunk júliusban beszámolt arról, hogy a költségvetési törvénybe rejtve fogadták el azt a javaslatot, amelynek alapján szinte lehetetlen lesz bizonyítani, hogy egy bűncselekményt bűnszervezetben követtek el. Na, így ki ismer rá az esetre?
Simonka, aki júliusban együtt fotózkodott Orbánnal, a Facebookon írta: „hiszem, hogy a független bíróság előtt minél előbb tisztázhatom magam”. Ilyen hátszéllel ez nem is lesz olyan nehéz.