Karácsonyi vásárok: adventi élmény aranyáron

Publikálás dátuma
2019.12.22. 12:43

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Idén már valóságos karácsonyi vásárfűzér alakult ki a budapesti belvárosban. A jó hír, hogy bóvlit csak elvétve látni egy-két árusnál, többnyire ízléses a kínálat, ínycsiklandóak a lacikonyhák. De aki nem csak nézelődni akar a forgatagban, az vastag pénztárcával induljon el.
Eredetileg a Vörösmarty térvolt az igazi (és az egyetlen) budapesti karácsonyi vásárhelyszín. Ma már a belvárosban két kerületben, szinte egymásba olvadva legalább négy helyszínen válogathatnak a vásárfiára vadászók, forralt borra és egyéb csemegére vágyók. Gyorstesztünk tanúsága szerint mindenütt nagyjából hasonlóak az egyébként kétségtelenül ízléses fabódék, és a kínálat sem tér el lényegesen egymástól a terézvárosi Jókai téren, a lipótvárosi Szent István téren – a Bazilika előtti -, az Erzsébet téren, a Deák Ferenc téren, vagy a továbbra is központinak számító Vörösmarty téren. Az árak is meglehetősen hasonlóak: magasak. Igaz, a bérleti díj is számolásra késztette az érintett kereskedőket/kézműves mestereket, legyenek akár szűcsök, bőrdíszművesek, fazekasok, fajátékosok, vagy szőtteskészítők – idén igencsak mélyen kellett a zsebükbe nyúlniuk. A többség nem szívesen mondott pontos összegeket, de a Jókai téren az egyik árus elárulta, hogy egy fabódé napi bérleti díja 40 ezer forint. November 29-én települtek ki, és december 23-ig szól a szerződésük, vagyis 25 napra számolva 1 millió forint csak a helypénz, és ebben még nincs benne a fából épült stand, illetve az energia ára. A Jókai tér talán a legkisebb területű a vásárok között, de azért akad néhány különlegesség a kínálatában. Aki fogékony az ősmondák, legendák gasztronómiai világára, az feltéttől függően 1100-1300 forintért vehet szittya kenyérpizzát (bár az azért elgondolkodtató, hogy a pizza betölthetett-e bármilyen szerepet be a magyarok állítólagos őseinek étkezési szokásai között). Kézműves csatni, lekvár kis üveggel 1500-1600 forint, de a „24 órás” szilva lekvárért már 2100-2600 forintot kell fizetni. A palacsinta ízesítéstől függően átlagosan 1000-1500 forintba kerül, s további 500 forintért 3 deci forró csokival nyakon is lehet önteni. A forralt borból 3 deciliter 900-1100 forintot kóstál.  Pólya Tünde igazi kuriózumként glutén- illetve laktózmentes lángossal várja a lángos rajongók széles táborát. -Nem volt egyszerű kikísérletezni, hogy ez a különleges lángos állagában ne térjen el a megszokott csemegétől - magyarázta. A testi töltekezés mellett egyéb ajándéknak való is van bőven. Az ágyelőkének való bárány bőr 11 ezer forintért, vagy 35 euróért vár vevőre.
Az idősebbek nosztalgiával emlékezhetnek a néhány forintért kis papír zacskóban árusított sült gesztenyére. Ez az idő már elmúlt - az egykor öntöttvas parázstartókon sütött gesztenyét a Bazilika előtti a Szent István téren aranyáron mérik: 10 deka 1100-1200 forint. Ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a klímaváltozással is magyarázható, újonnan megjelent kártevők megtizedelték a hazai szelídgesztenyéseseket. Jól öltözött kisgyermekes pár számolta ki előttem a gesztenye árát, majd a kisfiú boldogan vetett rá magát a csemegére. -Hosszú ideig sehol nem láttunk gesztenyesütőket, csak az utóbbi években jelentek meg ismét - jegyezte meg a gyermek apja. Aki tartalmasabb étekre vágyik, különböző ízesítésű kolbászt ehet, adagját 1800 forintért. Ínyencek 1200 forintért édesburgonya-csipszet majszolhatnak hozzá. A hamburgert kétezerért kínáljk. Az unicumos forralt bor 1400 forint. Errefelé a forró csoki is drágább, aminek viszont aligha lehet klimatikus magyarázata: adagtól függően 700-1000 forintba kerül a sűrű, édes-keserű itóka. A Bazilika előtti téren a sokadalomban az elcsípett szavak alapján angol, olasz, francia, orosz, spanyol, lengyel és viszonylag sok szlovák látogató kutat ehető és tárgyi hungarikumok után. Sok ázsiai turista fotózza a tér közepén felállított szép szál feldíszített karácsonyfát. A fa tövében kis jégpálya, de ottjártunkkor sem hétvégén délelőtt, sem hétfőn este nem csúszkált senki a jégen. A következő állomás az Erzsébet tér, ahol a forró puncsért 2300 forintot kell kicsengetni. Kézműves sajtokat 1500-30000 forint között vásárolhat, akinek erre fáj a foga. -Sajtot otthon is ehetünk, olcsóbban – mondja egy középkorú hölgy. Pozsonyból jöttek néhány napra a magyar fővárosba. Mint kifejti, nekik most nagyon jól jött a gyenge forint, mert az eurójuk többet ér, mint tavaly ilyenkor. Az unokájának keresett valami vásárfiát, végül a fajátékoknál kötött ki. A kismalac formájú disznósajt 8 ezer, illetve a szarvaskolbász 12 ezer forintos kilónkénti árát már a pozsonyi vendég is kicsit borsosnak találta. Az első, kicsit már giccsesnek ható ajándéktárgyak a Deák téri standokon tűnnek föl. Világító gömb karácsonyfadíszek, 700 forintos hűtőmágnesek kelletik magukat. Ízlés dolga – az viszont objektív tény, hogy az Erzsébet téren egy 10 dekás rétes egy ezresbe kerül. A Vörösmarty tér már a Bécsi utcában elkezdődik. Egymásnak háttal támaszkodva állnak a kis fapavilonok. Itt is sokan vannak, de ahogy a Vörösmarty téren is korábbi évek tolongásának egyelőre nincs nyoma. Talán érthető, ha figyelembe vesszük, hogy itt egy átlagos bódé feléért (!) napi 30 ezret kell fizetnie a termelőnek – a jócskán millión felüli helypénz az árakban is tükröződik. A jókora karácsonyfa a Vörösmarty térről sem hiányzik, de az sem képes eltakarni azt a nehezen meghatározható csomagolást, amibe a költő óriás szobrát bebugyolálták. Nehéz eldönteni, hogy mi a rémesebb, a 100 éves, eredeti vaskorlát hiánya, vagy sivár térkövezés, amit most jótékonyan takarnak a pavilonok. Jobb ha inkább az egyedi tervezésű filckalapokban gyönyörködünk, melyeknek az ára is igen szép, 27 ezer forint. Ennél valamivel kevesebbért irhasapka, sőt kucsma is kapható. Bőrtáskák, hátizsákok 29 ezertől vásárolhatók. Gábor Amszterdamból ugrott haza az ünnepekre. Igyekezett megbarátkozni egy bőrhátizsákkal. Szerinte a kevesebb mint 100 euró ezért az egyedi darabárt nem is sok. Egy magyar családnak viszont a több tízezres vásári kiruccanás - főként, ha a gyerekek ragaszkodnak a 2900 forintos sült kacsacombhoz, és ajándékra is költenek, komoly érvágás. Egy idős asszony előttem épp azt mondja: sok szépet látott a vásáron, de ő marad a saját készítésű ajándékoknál, ide csak ötletekért jött. Már ki is találta, milyen kötött sapkával, sállal, illetve finomságokkal lepi majd meg a családot. Sok szeretettel, félpénzért – bocsát utunkra az alkalmi bölcsességgel.
Szerző

Reptértúra csomagok nélkül

Publikálás dátuma
2019.12.22. 12:20

Fotó: Béres Márton / Népszava
A budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér igazi hungaricum: az utasforgalom szempontjából csak a kettes terminál létezik (külföldről érkező barátaim, ismerőseim gyakran kérdezik, hogy hol is van az egyes), olykor megdöbbenhetünk, hogy milyen nehéz elrepülni a magyar fővárosból (ez persze a légitársaságok sara), ugyanakkor nemzetközi összevetésben viszonylag gyors az utasok kiszolgálása, a technikai felszereltség és a profizmus pedig élvonalbeli. Hogy utóbbit honnan tudom? Elmentem Légiközlekedési Kulturális Központba (LKK), népszerűbb nevén az Aeroparkba, és kipróbáltam a reptérlátogatás nevű szolgáltatást.
A program legfontosabb jellemzője, hogy tényleg a kulisszák mögé kalauzol: bejutunk olyan helyekre, ahová amúgy esélyünk sem lenne. A csoport egy patika állapotú régi Ikarusz busszal indul az Aeropark elől, vezetőnk az újságíróként is ismert Kránitz Balázs, aki, nem mellékesen pazar dokumentumfilmeket készít repüléstörténeti és tudományos témákban – ezek a múzeum Youtube csatornáján érhetők el. (Olyankor érdemes rákattintani, ha van egy kis időnk, mert a húsz-harminc perces filmek igen addiktívak: azzal is megszerettetik a repülést, akik addig közömbösek voltak a téma iránt.) Kránitz élőben pontosan olyanok, mint a filmjei: élményszerűen beszél, és elképesztő mennyiségű információt ad át. Ha esetleg sikerül kérdezni tőle, garantált, hogy nem tudunk olyat, amire ne tudná a választ, és még három anekdotát hozzá. Akadnak olyan utasok is, akik visszajáró rajongók – szerintük sosem mondja ugyanazt, mindig más a show. Ez részben kényszer is a számára, mivel a reptérlátogatást sokszor befolyásolja az időjárás, a napszak (van késő esti túra is), és természetesen a menetrend. Ha például leszáll egy Emirates gép, arra oda kell érni, mert ők nagyobb repülővel érkeznek, mint a Ferihegyre érkező többi társaság. Kránitz Balázs szerint azért is különleges a budapesti reptérlátogatás, mert más országokban a hasonló bejárásokon a a látogatók nem szállhatnak ki a buszból, mi viszont háromszor is „kirándulunk”. Például megnézzük a havaseszköz-raktárat, ahol, bocsánat, de még meg is tapiztam azokat a gépszörnyetegeket, amelyek a kifutópályákat takarítják rossz idő esetén. Mint megtudtam, nem csak a hó lehet akadály, hanem a gépekről leeső alkatrészek is, ezeket úgynevezett mágneses porszívóval ellátott autó szedi össze. Nagy élmény a leszálló gépek kapitányainak visszaintegetni, akik olykor még villantanak is. (Állítólag az integetésért három eurót kapnak.) Ha pedig szerencsések vagyunk, vagy ne adj Isten, veterán autóval kivitelezett VIP túrán veszünk éppen részt, eljuthatunk a kifutópálya végéhez is, ahol Kránitz beszól a repülésirányítóknak, hogy látogatóknak nyomják fel száz százalékra a fényeket. Ez elképesztően hangulatos látvány. 
„Az Aeropark története húsz-harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a Malév annak idején úgy döntött, hogy amikor modernizálja a flottáját, a lecserélt típusokból egy-egy példányt megőriznek, ahelyett, hogy szétvágnák őket. Ebben partner volt a Légiforgalmi Igazgatóság (LRI) is” – meséli Somogyi-Tóth Gábor, az Aeropark ügyvezetője. A szakember elárulja, hogy a nyolcvanas évek közepén kijelöltek egy helyet a reptéren, ahol úgy gondolták, hogy nem lesznek útban a muzeális modellek. Az elhasznált repülők a múzeum tulajdonába kerültek, azt pedig az LRI vállalta, hogy skanzenként bemutatja őket az érdeklődőknek. Ugyanakkor nem volt a céljaik között egy modern és nagy múzeum felfejlesztése, vagy akár a kiállított repülők karbantartása. 2002-ben, a reptér privatizációja megkövetelte, hogy az LRI kettéváljon: ekkor jött létre a Budapest Airport részvénytársaság, illetve a repülésirányítást végző Hungarocontrol. Közvetlenül a privatizáció előtt (ez végül 2005-ben következett be) a Budapest Airport vezetősége úgy gondolta, hogy skanzen akadályozza majd az eladást, így a múzeumot kiszervezték egy általuk létrehozott alapítványba, és a múzeum felvette a Repülőgép emlékpark nevet. Ahogy Somogyi-Tóth Gábor fogalmaz, az alapítvány nem repülésmániákusokból állt, hanem politikai delegáltakból, így az emlékpark nem teljesített jól: marketing és karbantartás hiányában alig volt látogató, akik pedig jöttek, szerettek egy-egy műszert leszerelni és hazavinni. Az új tulajdonosok és reptérüzemeltetők pedig egyenesen úgy gondolták, hogy leépítik a múzeumot. A 2010-es évek elején Somogyi-Tóth Dániel karmester-orgonaművész, jelenleg a Kodály filharmonikusok igazgatója, sokat járt ki a reptérre, és győzködte édesapját, hogy a fel kellene futtatni a múzeumot. Somogyi-Tóth Gábor, aki akkor a Budapest Airport forgalmi igazgatója volt, eleinte nem volt túl lelkes, mivel azonban a fiatalember nem ismeri a nemet, készített egy üzleti tervet, hogyan lehetne fenntartani a múzeumot a bevételekből, illetve látógatóközponttá fejleszteni. A koncepció egy újabb alapítvány létrehozása volt, melynek a Malév is alapítója lett volna, de a megalakulás előtt pár nappal a légitársaság csődbe ment. Ez érzékenyen érintette a Budapest Airport is, hiszen a bevétel mintegy ötven százalékát veszítették el, és olyan drasztikus takarékossági intézkedésekre kényszerültek, mint az egyes terminál bezárása vagy számos szakember leépítése. Ekkor támadt az ötlet, hogy önálló nonprofit Kft-ként, önfenntartással üzemeltessék a múzeumot: a jegybevételek mellett a Budapest Airport és több cég, illetve a tizennyolcadik kerületi, illetve olykor a vecsési önkormányzat támogatásával működnek és szépülnek. Az eredmények pedig az Aeropark csapatát igazolják. Míg három évvel ezelőtt 45 ezer látogatójuk volt, tavaly ez a szám már 70 ezerre emelkedett, és idén is várnak további mintegy húsz százalékos növekedést. A népszerű attrakciónak számító két kisgépes szimulátor mellé nemsokára elkészült egy nagygépes szimulátor – egy Airbus 320-as mintájára –, amely pilóták kiképzésére is alkalmas lesz, amellett, hogy a repülés civil rajongói is használhatják. Az Aeropark mögött állók szeretnek nagyot álmodni: a Budapest Airporttal együttműködve távlati céljuk, hogy a Ferihegy 1-es terminál épületében és annak körzetében létrehozzák a világ egyik legjobb interaktív közlekedési élményközpontját, amelynek a része lehetne egy fedett kiállítóterem kialakítása is. Somogyi-Tóth Gábor szerint ez már csak azért is célszerű lenne, mert az új közlekedési múzeumban nem fognak elférni a repülési gyűjtemény leglátványosabb darabjai: ötvenkét darab repülő, amely most szétszedve egy raktárban pihen.

Még teljes a sötétség a Planetáriumban

Publikálás dátuma
2019.12.21. 17:13

Fotó: Népszava
Késik, de talán nem marad el teljesen a népligeti intézmény felújítása. A belső rekonstrukció befejezéséhez optimista előrejelzés szerint is legalább másfél-két év kell még.
Ha valaki az interneten rákattint a népligeti Planetárium honlapjára, azzal kénytelen szembesülni, hogy az oldal ez nem üzemel. Csakúgy, mint maga az intézmény, amely fölött 40 éves működést követően 2017-ben képletesen elsötétült az égbolt – egy olyan helyszínen, ahol az évtizedek során közel négymillió ember járt.
Nincs Magyarországon még egy olyan természettudományos bemutatóhely, ahová valaha is ennyien látogattak volna el. Világviszonylatban is unikum volt működése során a Planetárium, hiszen fénykorában a nézőteréről 400-an figyelhették az égi eseményeket. Az épület tetőboltozatát és kupoláját viszont olyan rossz minőségben építették meg, hogy a nyári viharok, felhőszakadások alaposan megtépázták, s végül a folyamatos beázások miatt két és fél éve kénytelen volt bezárni a kapuit, és azóta is arra vár, hogy felújítsák.
Ne feledjük egészen 2010-ig itt működött a Lézerszínház is, amelyik – szintén világújdonságnak számító módon - egy csillagászati intézményben talált állandó helyet előadásainak. Kiköltöz(tet)ését hét esztendős ádáz jogvita előzte meg. amelynek jogalapja elég furcsa volt: a Planetárium épületét a kincstári vagyonkezelő úgy adta 1991-ben ingyenes használatba, majd 1998-ban tulajdonba a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT), hogy nem tárta fel az épület valós igénybevételi viszonyait, a TIT pedig elhallgatta a kötelező adatszolgáltatásakor, hogy a Lézerszínházat is befogadta. Az épület mostani visszabontásos újjáépítésének befejezését eredetileg erre az évre várták – mindhiába. A belső felújítás a jelenlegi, szintén optimistának tűnő elképzelések szerint további másfél-két évig tarthat. Időközben Gellért-hegyi Uránia Csillagvizsgáló is bezárt azzal az ígérettel, hogy belátható időn belül a Planetárumban nyerhet új elhelyezést, saját kupolával. A planetáriumok olyan színházszerű intézmények, amelyeknek a fő jellegzetessége éppen a belülről pontosan félgömb alakú kupola: erre vetítik ki egy speciális planetárium-műszer segítségével az égboltot a Föld bármely pontjának és bármely időpontnak megfelelően. Vagyis – a csillagvizsgálóval szemben – nyitható kupolára nincs szükség, és távcsöveket sem lehet találni itt. A planetáriumban csak szabad szemmel is látható égitesteket, csillagokat, a Napot, a Hold, valamint az öt fényes bolygót láthatjuk. Több száz, vagy talán több ezer éve is készítettek már egyszerű planetáriumokat, ezek mechanikus bolygómodellek voltak, jórészt csak a Föld-Hold, esetleg néhány bolygó mozgását lehetett velük szemléltetni. A budapesti Planetárium műszere projekciós, ami azt jelenti, hogy valamennyi égitestet, valamint azok Földről látható mozgásait vetítéssel jeleníti meg. A világon az első projekciós planetáriumot Walter Bauersfeld, a jenai Zeiss Művek főmérnöke alkotta meg. A látványosságot müncheni Deutsches Museum-ban állították fel, ahol 1923. októberében avatta fel alkotója. Magyarországon már az 1920-as években felvetődött egy planetárium létesítésének a gondolata, de igazából csak Kulin György ismert csillagásznak és tudománynépszerűsítőnek sikerült az 1940-es években elérnie a Honvédelmi Minisztériumnál,  hogy vásároljanak hozzá egy speciális műszert, amely szintén a Zeisstől származott. A második világháború nehéz körülményeivel mit sem törődve  1944-ben meg is érkezett hozzánk a műszer, viszont a front zűrzavarában örökre el is tűnt. Kulin György lelkesedése azonban nem lanyhult, és igyekezete nyomán a Budapesti Nemzetközi Vásárra, a Városligetbe az 1960-as években egy másik  Zeiss-planetárium-műszer futott be, amely a vásár bezárása után a közeli  Vidám Parkba került át, és ott hét éven át kiválóan működött is a hullámvasút és a körhinta árnyékában,  Nem telt el hosszú idő, és 1966-ban újabb, ezúttal még korszerűbb műszert rendeltek meg a Zeiss Művektől: ez egy kétgömbös projekciós planetárium volt, amely 1969-ben érkezett meg, de nem találtak megfelelő helyet, ahol felállíthatnák. Szóba került a Margitsziget és a Gellért-hegy is, végül 1975-ben a Népligetben tették le a Planetárium alapkövét. A 23 méter átmérőjű, félgömb alakú kupola alatt az 1000 négyzetméteres vetítőteremben lehetett megtekinteni az égbolt változásait. Ez a planetáriumgép az idők során alaposan elavult – Lőrincz Henrik csillagász a Planetárium bezárásának évében azt mondta a Pest-Buda portálnak: „Négy generációval le vagyunk maradva a műszertechnikai fejlődésben. Máshol ma már úgynevezett fulldome rendszerek vannak, nagy teljesítményű videoprojektorokkal az egész kupolát egy befüggő módon, három dimenzióban be lehet vetíteni, akár animációval, akár mozgóképpel. Mint az Imax mozikban, csak maradandóbb élménnyel, mert itt a gömbszerkezet miatt a perifériában is 3D-ben látunk.” De a kevéssé korszerű technika ellenére is 25-30 különböző előadásból álló válogatást tudtak összeállítani a Planetárium munkatársai. Budapest páratlan látványossága most az újranyitásra vár. Ennek időpontja ma még kérdéses, de a 2020-as évek elején talán ismét visszatérhetnek a látogatók a természettudományos ismeretterjesztés egyik alapintézményébe.
Szerző
Témák
Planetárium