Előfizetés

Térey Jánosról elnevezett ösztöndíj alapítását jelentette be a Petőfi Irodalmi Múzeum

Pion István
Publikálás dátuma
2019.12.17. 12:25

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A díjat 35 és 65 év közötti, magyar nyelven alkotó szerzők kaphatják.
"A PIM 2020 elejétől a nemrég elhunyt Térey Jánosról elnevezett ösztöndíjat indít a középgenerációhoz tartozó írók, költők, műfordítók részére" - közölte saját honlapján a múzeum. Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója a bejegyzés szerint levélben kereste meg az írószervezetek, könyvkiadók, folyóiratok, egyetemi tanszékek, szakmai műhelyek vezetőit, hogy tegyenek javaslatot az ösztöndíjjal támogatandó alkotók személyére. A díjat 35 és 65 év közötti, magyar nyelven alkotó szerzők kapják abból a célból, hogy nyugodtabb alkotói körülményeket biztosítson számukra a múzeum. A díjazottak száma egyszerre 30 fő. A kezdeti tervekkel ellentétben, amelyek az ösztöndíjban részesülők közül kizárták volna az irodalmi akadémiák tagjait, a jelölésnek nincsenek adminisztratív korlátai. Az odaítélésről várhatóan januárjában hoz döntést a 14 fős szakmai kuratórium. A zsűri elnöke dr. Harmath Artemisz, Térey János özvegye, tagjai pedig az írószervezetek, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia és a PIM delegáltjai. "Mivel a PIM a közelmúltban a kultúrstratégiai intézmények sorába lépett, a vonatkozó jogszabály szerint a kormány öt évre köt vele szerződést. Így az eredetileg háromévesre tervezett alkotói ösztöndíjat öt évre lehetett meghosszabbítani. A Térey-ösztöndíj a most induló PIM–Digitális Irodalmi Akadémia Alkotói Életpálya Program elemeként fontos szerepet kap annak az intézményi szándéknak a megvalósításában, hogy a Múzeum a legkiválóbb kortárs szerzők tevékenységét alkotói pályájuk minden szakaszában támogatni tudja" - zárul a közlemény. Térey János József Attila-díjas költő, író, műfordító tragikusan fiatalon, 48 éves korában halt meg 2019. június 3-án.

Az emberi sors érdekli - interjú Silviu Purcarete rendezővel

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2019.12.17. 11:00
Silviu Purcarete
Fotó: EÖRI SZABÓ ZSOLT / NEMZETI SZÍNHÁZ
Silviu Purcarete világhírű rendező a nagyszebeni Oidipusszal vett részt az Európai Színházi Unió 18. Fesztiválján Kolozsváron. Hamarosan Az ember tragédiáját viszi színre Temesváron. Úgy véli, az Európai Unió óvott meg bennünket a háborútól.
Több görög drámát is rendezett már, miért vonzzák ezek a tragédiák? Mindig más érdekel ezekben. A nagyszebeni felkérésben az volt a vonzó, hogy két Szophoklész darabot, az Oidipusz királyt és az Oidipusz Kolonoszban-t egy műként vihettem színre. Először csak az utóbbi vetődött fel, de az alapdráma nélkül számomra ez a történet nem létezik. Ráadásul a mi változatunkban már az elején a megbélyegzett, kisemmizett vándor Oidipusz jelenik meg, csak ezt követően tekintünk vissza az előzményekre. Elképesztően izgalmas, hogy Oidipusz a feleségével szeretkezik, miközben nem tud arról, hogy ez a nő valójában az édesanyja. Ma is előfordul, hogy valakit olyan bűnért hurcolnak meg, amiről nem tehet. Létezhet ilyenkor megbocsátás? A görög mitológia a görög hitvilágot tükrözi, mely szerint a sorsunktól nem szabadulhatunk. A megbocsátás motívuma viszont csak a kereszténységben létezik. Ön a sorsszerűségben hisz, vagy a megbocsátásban? Ez az előadás nem más, mint kérdésfelvetés. Nem fogalmazom meg benne a saját véleményemet. A legfelkavaróbb eleme ennek az elbeszélésnek, hogy Oidipusz a történtek miatt, teljesen, nyom nélkül szeretne eltűnni az emberiség történetéből. A görög hitvilág értelmében létezik a halott lelkek világa, amely végleges állapotnak tekinthető. A kereszténység esetében pedig a megváltás lehetősége vetődik fel, legalábbis az emberiség egy részét illetően. A pokolból elképzelhető út a purgatóriumba, illetve onnan a mennyországba. Oidipusz nyom nélküli eltűnése ezért is megmagyarázhatatlan számomra. Egészen furcsa ez az egész. Arra a kérdésre, hogy létezik-e megbocsátás, csak az utolsó ítéletkor kapunk végső választ. Temesváron februárban rendezi Madách Imre Az ember tragédiáját. Mi vonzotta? Tizenkét éve rendeztem Szebenben a Faustot, amely egy nagyszabású, sok szereplős előadás volt. A temesvári színház igazgatója, Balázs Attila most azt javasolta, hogy Az ember tragédiáját, amelyet én már korábbról ismertem mint jelentős klasszikus drámát, kamaraszínházi változatban állítsam színpadra. Ezt a felvetést annyira izgalmasnak találtam, hogy végül kötélnek álltam a Tragédiát illetően. Rendezett már magyar drámát? Még nem. Magyar nyelvű előadást többször rendeztem már, Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben, sőt bábszínházat is Szabadkán, de magyar darabbal most találkozom először. Az ember tragédiája esetében is van olyan kérdés, amire keresi a választ? Még nem tudok erre válaszolni, de ha megtalálom ezeket a kérdéseket, eszem ágában sem lesz a válaszokat megfogalmazni rájuk. Sokszor, bárhol rendez, visz magával saját tervezői, alkotói stábot. Ez miért fontos? Sokkal gazdaságosabb, ha saját stábbal tudok dolgozni. Arról nem beszélve, ha olyanokkal dolgozom, akiknek ismerem a gondolkodását, azzal sokkal gyorsabban juthatunk közös nevezőre. Mennyire lehet karbantartani ezeket az előadásokat, hiszen a nagyszebeni Oidipusz esetében például öt éves produkcióról van szó? Ez olyan, mint a savanyúságok utóélete, olykor egyre jobbakká válnak, máskor tönkremennek. De ennek a folyamatnak a titkát még ma sem tudom.     Az előadásaiban nem lelhető fel a direkt politizálás. De van valamiféle kapcsolata a politikával, van olyan jelenség, amely dühíti? Állampolgárként nagyon is érdeklődőm a politika iránt, de abban nem hiszek, hogy a színháznak lehet valamilyen hatása a politikai életre. Ön legutóbb Magyarországon a Nemzetiben rendezte a Meggyeskertet. A premiert követően Vidnyánszky Attila főigazgató azt hangsúlyozta, hogy ön is, akárcsak ő, inkább a költői színház híve és kerüli a politikai színházra jellemző megoldásokat. Ez tudatos döntés az ön részéről? Igen. Amikor színházat csinálok, engem nem érdekel a közvetlen politikai aktualitás. Már csak azért sem, mert közben megtörténhet, hogy egy nagyon súlyos társadalmi, vagy politikai kérdés megoldódik, még mielőtt befejezném a próbafolyamatot. Politikai értelemben engem leginkább az emberi sors érdekel, és ez érvényes Oidipusztól egészen napjainkig. Sokfelé dolgozott és élt a világban. Mostanában viszont egyre többet rendez Romániában. Ez visszatérést jelent, vagy megmarad világpolgárnak? Az, hogy mikor hol dolgozom, sokszor csupán a véletleneken múlik. Igaz, hogy az utóbbi időben legtöbbet Romániában rendeztem, de volt új előadásom Japánban, vagy Oroszországban is. Mindenesetre leginkább Európának ez a szeglete, ahol most is beszélgetünk az, ahol leginkább otthon érzem magam. Manapság nagyon sok a vita az Európai Unióról. Ön szerint mennyire tartható egyben ez a formáció? Ezt nem tudom, de az Európai Unió ideája egy nagyvonalú és rendkívül lényeges gondolat. Hasznos és szükséges projekt, de számomra sajnálatosan ebből az következik, hogy nem tartható fenn sokáig. Általában ugyanis a jó dolgokat egy idő után szeretik megsemmisíteni. De ne felejtsük el, hogy az Európai Unió megóvott bennünket a háborútól. Várható, hogy újra rendez Budapesten? A dolgok mai állása szerint nem tudok semmi konkrétumról beszámolni, de mivel sokat beszélgetünk erről magyarországi barátaimmal, kollégáimmal, ezért nagyon is nyitott vagyok egy újabb közös projektre.  (Az interjú létrejöttében Visky András dramaturg működött közre. A beszélgetés november végén készült Kolozsváron.)

Silviu Purcarete

Művészi pályáját 1974-ben kezdte Bukarestben. Rendkívüli alkotásaival rövid idő alatt népszerűvé vált. 1989 és 1996 között a Craiovai Nemzeti Színház rendezője, 1992-ben a bukaresti Bulanadra Színház művészeti igazgatója. 1996-ban a franciaországi Limoge-ban működő Theatre de L'Union Nemzeti Drámaközpontjának az igazgatója. 2012-ben létrehozza saját színtársulatát. Ugyancsak 2012-ben Valahol Paliluában címmel megrendezi első filmjét.

Egy lépésre az Oscar-jelöléstől Tóth Barnabás Akik maradtak című nagyjátékfilmje

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.12.17. 08:13

Fotó: IMDB
A rövidített tízes listán szerepel a magyar alkotás a legjobb nemzetközi film kategóriájában.
Az amerikai filmakadémia keddre virradóra Los Angelesben közölte a legjobb nemzetközi film Oscar-díjának rövidített, tízes listáját, amelyek közül január 13-án emelik ki az öt végső jelöltet - írja az MTI.  
A listán szerepel Tóth Barnabás Akik maradtak című alkotása,

rajta kívül még a cseh Festett Madár (The Painted Bird), az észt Truth and Justice, a francia Nyomorultak (Les Misérables), az észak-macedón Mézkirálynő (Honeyland), a lengyel Corpus Christi, az orosz Beanpole, a szenegáli Atlantics, a dél-koreai Élősködők (Parasite) és a spanyol Fájdalom és dicsőség (Pain and Glory) című film. Az amerikai filmakadémia idén 93 alkotásból választotta ki a szűkített listán szereplő 10 művet, amelyből majd kikerülnek a kategória végső jelöltjei. Az Akik maradtak F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve alapján készült Hajduk Károly és Szőke Abigél főszereplésével. A forgatókönyvet Tóth Barnabás és Muhi Klára írta, az operatőr Marosi Gábor, a vágó Mógor Ágnes volt, a producerek Mécs Mónika és Mesterházy Ernő. A film a szeptember 11-én elhunyt Rajk László egyik utolsó munkája volt díszlettervezőként.  
A legjobb nemzetközi - korábban legjobb idegen nyelvű - film kategóriájában 1956 óta ad át Oscar-díjat az amerikai filmakadémia. Eddig két magyar film, a Szabó István rendezésében készült Mephisto és a Nemes Jeles László rendezte Saul fia diadalmaskodott e kategóriában. A jelölteket január 13-án ismertetik, a 92. Oscar-gálát 2020. február 9-én rendezik a hollywoodi Dolby Színházban.

De miről szól?

Az Akik maradtak című filmről korábban azt írta a Népszava: eredetileg televíziós alkotásnak készült, sokat várnak tőle, Oscarra nevezték, és az Oscar előszobájaként számon tartott coloradói Telluride Filmfesztiválon is bemutatták, ahogy korábban a Saul fiát is. A két filmben látszólag még közös a holokauszt valósága, ám Tóth Barnabás alkotásában a szereplők már túl vannak a legnagyobb retteneten: a középkorú, depressziós nőgyógyász (Hajduk Károly) feleségét és gyerekeit gyászolja, míg a vadóc, okos kamaszlány Klára (Szőke Abigél) képtelen elfogadni szülei halálát. A jelen háttere: besúgók, csengőfrász, ÁVH. (A Rákosi-korszakot megidéző látványvilág megteremtése Rajk László egyik utolsó munkája volt.) Az Akik maradtak az érzékenység filmje, ahol nem a nagy, látványos konfliktusok, hanem két ember apró gesztusokkal is egymásra gyakorolt hatása viszi előre a történetet. Ami végül sosem válik Lolita-történetté, bár billenhetne arra is.