Egy éjszaka, mely megrengette a szigetországot

Publikálás dátuma
2019.12.13. 16:09

Fotó: STEFAN ROUSSEAU / AFP
A Konzervatív Párt váratlan nagy fölénnyel megnyert választása átalakítja a brit politikai tájképet és tíz évre az ellenzéki padsorokba száműzheti a Munkáspártot.
Nem lett igazuk az óvatoskodó közvélemény-kutatásoknak, melyek az elmúlt napokban továbbra is biztos, de csökkenő előnyt regisztráltak a Konzervatív Pártnál a Munkáspárttal szemben. Valóságos sokkot okozott, amikor pillanatokkal a szavazófülkék bezárása után nyilvánosságra került az Ipsos MORI exit pollja, ami túlnyomó konzervatív többségre és teljes munkáspárti összeomlásra utalt. Indokolt volt Boris Johnson kora reggel elhangzott rövid ünneplő beszéde, melyben "történelmi" győzelmét "új hajnal beköszönteként" értékelte. Az 55 éves politikus Margaret Thatcher harmadik, egyben utolsó, 1987-es győzelme óta a legtöbb, 365 képviselői hellyel rendelkezik az új parlamentben, míg a Munkáspárt Michael Foot 1983-as mélypontjával felérő teljesítményt nyújtott. 59 fős zsugorodással mindössze 203 fős frakció jön létre a várhatóan jövő héten megalakuló új parlamentben. Az első értékelések, köztük Steven Fielding, a Nottinghami Egyetem politológus professzorának meglátása szerint a Munkáspárt legalább két további választásra, minimum tíz évre esik ki a hatalomból. Utoljára Tony Blair juttatta sikerre a Labourt 2005-ben. A politika iránt érdeklődők, akik az éjszakát a rivális tévécsatornák előtt töltötték, nagyon gyorsan képet kaptak arról, minek köszönheti elképesztő sikerét Boris Johnson. A szavazatszámlálás feladatát az elsők között elvégzett northumberlandi Blyth Valley kerületben a toryk 20 százalékot javítottak 2017 nyara óta és ezzel a kialakítása, 1950 óta folyamatosan munkáspárti kézben lévő terület először került tory fennhatóság alá. Ahogy hajnal felé egyre több körzet hirdetett eredményt, világossá vált, mekkora rést ütött a rendkívül fegyelmezetten kampányoló Konzervatív Párt a Munkáspárt ún. "vörös falán", hagyományos észak- és középangliai bázisán. A párt vezetője, Jeremy Corbyn fölényes többséggel őrizte meg islingtoni mandátumát. Az ellenzék vezére továbbra is ki kíván tartani hűséges észak-londoni választókerülete mellett, melyet 1983 óta szolgál. A "kiábrándító" országos eredmény azonban arra késztette, hogy bejelentse, ha most azonnal nem is mond le, több parlamenti vokson nem kíván miniszterelnök-jelöltként indulni. Corbyn kész részt venni a súlyos vereséghez vezető okok kivizsgálásában és az új Labour-frontember megválasztásának előkészítésében. 
Az elnöki stílusú választási kampány feltűnő jelensége volt, hogy a kisebb pártok szerepe leértékelődött. Különös csalódás érte a Liberális Demokratákat. Új, fiatal, jó megjelenésű és beszédkészségű vezetőjük, Jo Swinson kezdetben a kormányfői tisztségért szállt síkra, mint aki egyedül tudja képviselni az EU-ban maradás híveit. Végül nemhogy nem sikerült 11-nél több helyet elcsípni, de Swinson maga 149 szavazattal alulmaradva elvesztette Dunbartonshire East-i mandátumát, melyet az ismét jól teljesító Skót Nemzeti Párt vívott ki magának. Az immár másodszor kikapó politikus elkerülhetetlenül lemondott tisztségéről. Nicola Sturgeon nacionalista gárdája 13 hellyel gazdagodott 2017-hez képest és 48 képviselője lesz Westminsterben. A "kivételes" eredmény üzenete, hogy "Skócia nem kér Johnson konzervatív kormányából, a miniszterelnök nem kapott felhatalmazást a tartomány EU-tagságának megszüntetésére, továbbá a skótoknak joguk van van újabb népszavazással dönteni függetlenségükről". Nigel Farage ebben az évben alakult, az EP-választáson brillírozott Brexit Pártja ezúttal sem jutott helyhez Westminsterben. Észak-Írországban a Theresa May kormányát életben tartó unionista párt, a DUP 10 helyéből kettőt elbukott, köztük a frakcióvezetőét, Nigel Doddsét, a Sinn Fein és az SDLP nacionalista pártok viszont erősödtek, együttesen 9 székre jogosultak a túlzsúfolt alsóházban, igaz, a Sinn Fein küldöttei a monarchia elleni tiltakozásként hagyományosan nem teszik le a hivatali esküt és nem is vesznek részt a parlament munkájában. Egytől egyig kikaptak az előző ciklusban független képviselőkké átvedlett lázadók is.
Ritkán látni annyi fáradt tekintetet, mint péntek reggel, amikor a megbecsült független agytröszt, az Institute of Government tartott választás utáni fejtágítót "Hogyan tovább?" címmel. A kormányzati kérdésekre szakosodott intézet vezető munkatársai és Will Tanner, korábban a Downing Street 10. politikai részlegének helyettes vezetője Boris Johnson sikerét a Munkáspárt minden gyengéjét kihasználó "kíméletlen" kampánynak tulajdonította. Míg a toryk egyetlen üzenetet nyomtak, a Get Brexit Done, Valósítsuk meg végre a Brexit szlogent, addig a Munkáspárt programja az NHS ingyenes egészségügyi ellátás megmentésén kívül számos területet ölelt fel. A 2023-24-es pénzügyi évre évi 83 milliárd fontra emelte volna a közkiadásokat és öt szektor, benne a BT távközlési óriás vissza-államosítását ígérte. Az IoG szakértői nem győzték eléggé hangoztatni, milyen kötelezettségeknek kell eleget tennie Boris Johnsonnak, hogy megfeleljen a Konzervatív Párttal eddig semmilyen közösséget nem vállaló baloldali érzelmű fizikai dolgozók belé helyezett "szent bizalmának", például a szociális ellátás javítása terén. Boris Johnsont már péntek délelőtt audiencián fogadta II. Erzsébet a Buckingham-palotában és megbízást adott neki az új kormány megalakítására. Feltételezések szerint a régi-új miniszterelnök hétfőn mini-kormányátalakítást végez el, elsősorban az üresen maradt pozíciók betöltésére, majd az év elején formálja az új helyzetben saját képére a végrehajtó hatalmat. A Brexit megvalósítása viszont a ratifikációs folyamat felgyorsításával nyomban megkezdődik, hogy a szigetország január 31-én elhagyhassa az Uniót. A nagy többség komoly szabadságot enged meg a kormányfőnek, például nem kell többé "állandóan a háta mögé nézni, hogy nem nehezítik- e meg az életét az euroszkeptikus Európai Kutatócsoport tagjai vagy a "maradók".
Frissítve: 2019.12.13. 21:42

Fokozódik a csata Líbia fővárosáért

Publikálás dátuma
2019.12.13. 15:56
Kormányellenes tüntetők Tripoli külvárosában
Fotó: IBRAHIM CHALHOUB / AFP
Döntő offenzívára mozgósította csapatait Halífa Haftar tábornok.
A tobruki ellenkormányt támogató, úgynevezett „Líbiai Nemzeti Hadsereg” vezére tévébeszédben jelentette be, hogy eljött az idő Tripoli lerohanására. A Haftarhoz hű erők már április óta ostromolják, az ENSZ által elismert kormány székhelyét – mindeddig sikertelenül. Egyes jelentések szerint valamelyest fokozódtak a harcok, Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök viszont nyilatkozatában azzal nyugtatta az embereket, hogy a meghirdetett roham elmaradt. Líbiát súlyos belső megosztottság jellemzi a Moammer Khaddafit megbuktató 2011-es forradalom óta. Az országban már öt éve polgárháborús állapotok uralkodnak – két erőközpont vetélkedik a befolyásért: a nyugaton található Tripoli és a keleti Tobruk. A nemzetközi közösség elvileg fegyverembargóval próbálja mérsékelni a konfliktust. Egy hétfőn megjelenő ENSZ-jelentés azonban azt állítja: egyes országok rendszeresen megsértik a szankciókat. A kiszivárgott részletek szerint Törökország a Tripolihoz hű kormányerőket, míg az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Jordánia Haftar csapatait látja el fegyverekkel.
Halífa Haftar tábornok
Fotó: ABDULLAH DOMA / AFP
Témák
Líbia

Besokallt a közmédia hazugságaival a szerb ellenzék, blokád alá vették a székházat

Publikálás dátuma
2019.12.13. 13:53
Tüntetők a belgrádi köztévé székházánál márciusban
Fotó: Milos Miskov / AFP/Anadolu Agency
A rendőrség nem adott engedélyt tiltakozás megtartására, melynek keretében a székház három bejáratát elállják.
Blokád alá vette a szerb ellenzék a szerb rádiótelevízió (RTS) épületét, miután a Szövetség Szerbiáért nevű ellenzéki esernyőszervezet pártjai úgy döntöttek, így tiltakoznak a köztévé hazugságai ellen - írja pénteken a Magyar Hang. Vuk Jeremic, a szövetséghez tartozó Néppárt elnöke csütörtökön úgy nyilatkozott erről:
mindez egy figyelmeztetés annak reményében, hogy a köztévé dolgozói végre szakszerűen fogják ellátni a feladatukat, ugyanis az igazságot immár nyolc éve blokkolják ezen a csatornán.

Az RTS-en nem volt látható például egyetlen interjú sem a Krusik-ügy kirobbantójával, Aleksandar Obradoviccsal, ezért a közvélemény egy része nem is értesült arról, hogy a szerb belügyminiszter édesapja Szaúd-Arábiának adott el fegyvereket, amelyeket az általa képviselt cég áron alul szerzett be egy állami vállalattól. Hasonlóan, arról sem tettek említést, hogy a szerb Biztonsági-Információs Ügynökség (vagyis a szerb titkosszolgálat) bizonyos dolgozói az Egyesült Államok szankciós listáján szerepelnek.
Márciusban az ellenzék egyszer már blokád alá vonta a szerb köztévét, akkor néhány aktivista behatolt az épületbe, követelve, hogy tudósítsanak a demonstrációkról. A rendőrség ezután erőszakkal vitte ki a székházfoglalókat. A demonstrálók most is verőlegények érkezésére számítanak, különösen, hogy a rendőrség nem adott engedélyt tiltakozás megtartására, melynek keretében az ellenzékiek a székház három bejáratát blokád alá vonják.
Szerző