N. Kósa Judit: Csalóka változatlanság

Publikálás dátuma
2019.12.15. 10:36

Fotó: Adományozó: Inkey Tibor / Fortepan
Mai képpárunk különlegessége, hogy a bő fél évszázaddal ezelőtti látvány pontosan úgy néz ki, mint a mai. Igaz, ha módunkban állna a hajdani fotóst és a kollégánkat is megkérni, tágítsák egy kicsit fókuszt, és mutassák meg, mi van a kép bal szélén túl, rögtön látnánk: azért elég nagy itt a változás. A hatvanas évek elején készült Fortepan-felvétel egyébként csak nekünk egy sima zsáner: a kortársak a hiányt látták benne. Azt, ami nem látszik a teret lezáró vaskorlát mögött. Azaz a Kossuth hidat, amelynek acél tartói korábban tizenöt esztendőn keresztül meghatározták ezen a ponton a Kossuth térről nyíló kilátást. Éppen itt lehetett felhajtani a hídra, a bal oldali útpálya ezért vezet a semmibe, egyenesen a korlátnak. Hogy a pár háta mögött, a Dunában ott vannak-e még a híd pillérei, azt persze nem tudjuk megmondani, pedig ez segítene eldönteni, hogy pontosan mikor készült a kép. Az 1945 májusától alig nyolc hónap alatt felépült átkelő egy évtizeden át szolgálta eredeti formájában a budapestieket. 1956-ban aztán megszüntették rajta a közúti forgalmat, s bár a gyalogosok egy darabig még használhatták, 1958-ban teljesen lezárták. 1960 márciusában kezdték el bontani a szerkezetet, ősz végén már csak a pillérek meredeztek a vízben – hogy aztán két év alatt azok is végképp eltűnjenek. A téren ezután már csak a semmibe vezető úttest emlékeztetett az egykori hídra. Igaz, jó darabig még meglehetősen szedett-vedett képet mutatott az ország főtere, hiszen itt balra, ahol a fotó véget ér, kezdődött a metró felvonulási területe. A mai felvételről viszont nem ez, hanem Andrássy Gyula lovasszobra maradt le. A szobrot, amely szinte sérülés nélkül úszta meg a világháborút, 1945-ben épp a Kossuth híd építkezése miatt távolították el a Parlament déli kapuja elől. Tekintve, hogy Zala György alkotása a közvélekedés és a művészettörténészek szerint is kimagasló értéket képviselt, gondosan beraktározták. Aztán valahogy mégis eltűnt: a domborművek és valószínűleg a ló és lovasa is a Sztálin-szoborba került, a talapzat egyik kövéből pedig kifaragták a József Attila-emléktáblát. Fényképek alapján rekonstruált változata 2016-ra került vissza a Kossuth térre.
Szerző

Út a csirkétől a vízibölényig

Publikálás dátuma
2019.12.15. 10:35

Fotó: A szerző felvétele
Sokszor hangzik el a kínai konyhával kapcsolatban, hogy az, amit itthon kínaiként fogyasztunk, köszönőviszonyban sincs azzal, amit az ázsiai államban esznek, az alapanyagok különbözősége miatt. Személyesen győződhettem meg arról, hogy ugyanez az indiai konyháról is elmondható. Mi tagadás, tartottam kissé a helyi étkektől, hiszen sokak gyomrát azok közül, akik már megjárták a világ egyelőre második legnépesebb államát, igencsak megviselte az indiai konyha. Semmit sem bíztam a véletlenre: a magyar pálinkában volt minden reményem. A nagy elővigyázatosság után azonban kiderült: a higiénia eljutott arra a szintre, hogy külön „fertőtlenítésre” nem volt szükség. Persze nyilván alaposan meg kell gondolni azt, hogy egy útszéli bódé kínálatából kívánjuk-e megismerni a helyi gasztronómia különleges ízvilágát, vagy máshol fogyasztunk. Igen népszerűek Indiában a különféle zöldséglevesek. Természetesen az itthon megszokotthoz képest teljesen más étkekről beszélünk, hiszen Magyarországon ismeretlen fűszerek, alapanyagok is kerülnek bele. Igen ízletes volt az úgynevezett Murungai keerai, amely a Himalája lábánál termő moringa levélből, továbbá paradicsomból, fokhagymából és hagymából készül. A gyümölcsleves fogalma sem ismeretlen, mangóból készítenek például egészen különleges étkeket. Szintén rendkívül népszerű a csirkéből készülő Mulligatwani leves. Ami a főételeket illeti, az indiai konyha kedvelt húsa a csirke, a birka, de vízibölénnyel is találkozhatunk. A csirkét számos módon készítik el, különféle szószokban, de a fogyasztáskor ügyelnünk kell arra, hogy a csontozatot benne hagyják, így ha előkelő társaságban falatozunk, kivételes ügyességgel kell a húst lehántanunk a csontról. A másik, amire érdemes odafigyelni: azok, akik nem túlzottan kedvelik a római köményt, nagyon körültekintően válogassanak az étkek között, ez a fűszer ugyanis minden második ételen megtalálható. Gyakran még a rizst is ezzel ízesítik. Kedvelt étel például a sáfrányos csirke, azaz a Mughlai Kesar Murg. De létezik csirkepaprikás is, ami Kolhapuri néven ismert. Nem igaz az a hiedelem, hogy az indiai ételek egytől egyig csípősek lennének. Tény, nagyon is szeretik az erős ételeket, különösen az ország déli felében. Ha például babhoz hasonló zöldséget látunk, óvatosan fogyasszuk: méregerős paprikáról lehet szó. Összességében elmondható, hogy az ételeket túlfőzik, hogy így űzzék ki belőlük a baktériumokat. A párolt, illetve töltött zöldségeket is kedvelik, a paradicsom, vagy padlizsán nem hiányozhat a menüsorból. Igen finomak az indiai édességek, számos helyen találkozhatunk az Európában is ismert csoki- és gyümölcstortákkal. Az indiaiak nagyon édesszájúak, a legnépszerűbb édesítőszer a méz. Népszerűek a szirupba mártott golyók. Sok édességet mandulával, vaníliával, ananásszal bolondítanak meg. Süti helyett sokszor dinnyét fogyasztanak.
Témák
gasztronómia

Védett tavacskák Kelet-Pesten

Publikálás dátuma
2019.12.08. 18:50

Fotó: orszagalbum.hu
Két újabb helyi jelentőségű természetvédelmi területtel gazdagodott 2019-ben Budapest. A fővárosi közgyűlés védetté nyilvánította a Pólus Center közelében lévő Szilas-tavat és lápvidékét, valamint a felsőrákosi tavat.
 A Szilas- és a Rákos-patak menti tavak sora, ahová olyan természeti értékek tartoznak, mint amilyen a Turjános, a Naplás-tó vagy a Merzse mocsár, igazi gyöngyszemekkel gazdagodott.  A most védetté nyilvánított Szilas-tavat, amelyet a környéken lakók inkább a mesékre emlékeztető Nevesincs néven ismernek, a patak többi kisebb tavával együtt számos forrás táplálja, s ami Budapesten nem megy ritkaságszámba, akad közöttük hőforrás is. Mivel itt ősi magyar halfajok és kétéltűek, valamint jelentős számban ritka madárfajok  is élnek, az élőhely gazdagsága megragadta a gödöllői Szent István Egyetem oktatóinak is a figyelmét. Szakdolgozatok és diplomamunkák születttek, amelyeknek fontos szerepük lehetett a védetté nyilvánításban. Azonban a folyamat így sem ment könnyen: ismereteink szerint volt olyan szándék, hogy a tavat építési törmelékkel töltsék fel, majd az így kialakított területen lakópark építésével raboljanak el egy újabb kincset a természettől. A szemétbehordást, az illegális horgászatot és halászatot a főváros által fizetett természetőrök igyekeznek megakadályozni. A lápterület maradványát valóban az utolsó utáni órákban nyilvánították védetté, hiszen jó részét egy korábbi önkormányzat már felparcelláztatta zártkertek céljára. Az új gazdák azonban nem hálálták meg ezt a gesztust, hiszen manapság nagyrészt lepusztult ingatlanokra lehet bukkanni az időközben feltöltött területen (a patak város felőli oldalán pedig lakóövezetet alakítottak ki). Viszont még fellelhető itt a 19. század végén épült Liva vízimalom, igaz, már csak egy tető nélküli romhalmazként. Pedig jó húsz esztendővel ezelőtt még állott a műemléknek nyilvánított épület, s benne megtalálható volt a gépészeti berendezések egy része. A civil szervezetek még időben meg kívánták menteni az építészeti emléket, de sajnos kudarcot vallottak, ugyanis az épületeket az 1990-es években garázdák kirabolták, a berendezéseket széthordták, majd az egészet felgyújtották. A Szilas-patakból az egykori tulajdonos Liva József egy máig létező ágat vezetett ki, amelyet jelenleg Kis-pataknak neveznek. A sokoldalú hasznosításra mi sem jellemzőbb jobban, minthogy az elmúlt évszázad elején még egy szabályos, betonmedencés strandfürdőt is kialakítottak itt, amelyet a patak vize mellett a környékbeli hőforrások tápláltak.  (A vendégek között a kor ünnepelt művészeit, a közelben lakó Karádi Katalint és Jávor Pált is számon tartották.)  A strand mellett egy halnevelő medence is működött, majd a malom következett, és a víz így folytatta az útját a Duna felé. Az idillnek a második világháború véget vetett.
Most a védetté nyilvánítást követően azt tervezik, hogy egy helytörténeti bázist alakítanának ki, a tavat felújítják, és a gödöllői egyetem halászati tanszéke visszaállítaná itt a halnevelő telepet is. Emellett tanösvény is kiegészítené a bázist a Szilas patak mentén. A másik idén védetté nyilvánított terület a Rákos-patak mentén található kis tó, amely az egyetlen ismert fővárosi előfordulási helye egy ritka halfajnak, a fokozottan védett lápi pócnak. Az egész évben vízzel teli élőhelyet Felsőrákosi-tónak nevezik. Közel fekszik a 2014-ben természetvédelmi oltalmat kapott felsőrákosi rétekhez, amelyek arról nevezetesek, hogy Richard Ebner osztrák biológus 1910-ben  itt, a Rákos-patak mentén fedezte fel Budapesten először a magyar tarszát, hazánk fokozottan védett, bennszülött, maradvány szöcskefaját. Érdekes, hogy ezt követően évtizedekig folyt a kutatás a területen a faj után, mígnem 2003-ban rábukkantak egy példányra.  Azonban a rét fő nevezetessége a rákosi vipera volt, amelyet a szaktudomány gyakran nevez - egyébként helytelenül - rákosréti vagy parlagi viperának. (Az átnevezés talán az 1950-es évek első fele hírhedt pártvezérének, Rákosi Mátyásnak a kérésére történt, hogy az otromba vicceket elkerülje.) Ma már itt nem él a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja, de a védelmét szolgáló akció éppen az elmúlt héten indult útjára az Európai Unió LIFE-programja és az Agrárminisztérium támogatásával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinálásával.  A program céljai között szerepel a Rákosi vipera-védelmi Központban tenyésztett hüllők kibocsátása az arra alkalmasnak ítélt élőhelyekre a Kiskunsági, a Fertő-Hanság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területein. Vipera ugyan itt nincs már, de sok, kisebb  négyzet alakú, mesterséges gödörre bukkanhatunk, amelyekben valamikor orvosi piócát tenyésztették. Ma kétéltűek élnek bennük. Itt, a Keresztúri úti ipartelep szomszédságában tőkés récékkel és egerészölyvvel találkozhatunk. Szintén fellelhető  a mocsári teknős, a mogyorós pele, a sün, de találkozni lehet mezei nyúllal, vörös rókával, őzzel, sőt vaddisznóval is.  A két új természetvédelmi területtel 25 hektárral, 800 hektárra nőtt a budapesti megóvott területek nagysága, a számuk pedig 39-re emelkedett.    
Szerző