Előfizetés

Plakátba öltözött könyvek

P. Szabó Dénes írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.12.13. 11:00

Fotó: Tirkaphoto
Az ötletes könyvborítóiról ismert Helikon Zsebkönyvek már a 80. kötetnél járnak. A sorozat grafikusával, Szabó Leventével beszélgettünk.
Egy szép borító öltöztet – állítja Szabó Levente grafikus, aki szerint egy jól megválasztott illusztráció nemcsak vonzóvá tesz egy kötetet, de nagyobb eséllyel is emelik le a polcról. A nagy sikerű, jelenleg a 80. kötetnél járó Helikon Zsebkönyvek illusztrátora szerint ugyanis egy jó könyvborító jelzi, hogy egy kiadó elég fontosnak tartott egy művet, hogy annak külsejére időt, pénzt és energiát fordítson. – A könyvpiacon ma már akkora a kínálat és olyan kicsi a fókusz, hogy küzdeni kell a vásárlók figyelméért – mondja. A grafikus a saját munkáiban is hasonló mentalitásra törekszik: expresszív színhasználatával és blikkfangos, az adott könyv történetére, motívumaira utaló rajzaival hamar magára vonja a tekintetet. 2014-ben munkáiban a Helikon Kiadó vezetője, Szász Zsolt is meglátta a fantáziát, így felkérte, hogy illusztrálja a következő évben induló Helikon Zsebkönyvek című sorozat darabjait. Szabad kezet kapott, minél ötletesebb rajzokat vártak tőle a szériában megjelent regények, színdarabok, novelláskötetek és filozófiai művek borítóihoz. Karrierjének indulásakor Szabó Levente még tervezőgrafikusként dolgozott, cégeknek készített logókat és arculatokat, de idővel rájött, hogy igazán az illusztráció és a kézi rajz terén tudja kiélni a kreativitását. A nemzetközi szakma figyelmét először a 2013-as A nagy könyvborító projekt (The Great Book Cover Project) című sorozatával hívta fel, melynek képein olyan klasszikus regényekhez készített újragondolt, moziplakátokat idéző könyvborítókat mint a Zabhegyező, a Lolita, A legyek ura vagy Az öreg halász és a tenger. A széria láttán hamarosan egy londoni grafikai ügynökség és több külföldi kiadó is felkereste, 2016-ban pedig már a Brit Film- és Televíziós Akadémia írt neki levelet, hogy tervezze meg a BAFTA-jelölt filmek posztereit olyan mozikhoz mint a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült A visszatérő vagy a Steven Spielberg rendezte Kémek hídja.
A filmszerű ábrázolásmód ráadásul a Helikon Zsebkönyvek borítóin is visszaköszön, Levente ugyanis úgy tekint ezekre a munkákra, mintha azok is kisméretű filmplakátok lennének erős, kontrasztos színekkel, kifejező kompozícióval és megkapó betűtípussal. – Ha egy kép működik plakátként, akkor működni fog könyvborítóként is – vallja a művész, aki szerint egy vizuális munka akkor hat igazán, ha rövid idő alatt és intenzíven adja át az adott könyv hangulatát. Épp ezért szeret a borítókra vizuális csavarokat is elhelyezni, amitől a kiadvány még izgalmasabb lesz. A leginkább kifejező jelenetet azonban nem mindig sikerül elsőre megtalálni, az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregény esetében például kellett néhány kört futnia, mire végül sikerült megállapodnia a szerkesztővel, hogy a címszereplőt az órajárásával megegyező irányban ábrázolja több alakban, így utalva a munkatáborban eltöltött monoton mindennapokra. A zsebkönyvek 2015-ös indulásakor havonta két-három borítót is tervezett, így bevallása szerint nem volt ideje elolvasni mindegyik könyvet. A szerkesztő viszont számos támpontot adott neki, hogy az egyes történetekből sikerüljön kiválasztani a legmegfelelőbb jelenetet, szereplőt és hangulatot. Kihívás azonban így is akadt: az ókori filozófusok esetében – mint például Marcus Aurelius, Seneca vagy Lao-Ce – a szerző arcképén kívül olykor nehezen lehetett megfelelő motívumot választani. Más esetekben viszont kifejezetten könnyű volt a döntés: a nemrég megjelent Gépnarancs borítójára például a kisregényből készült 1971-es filmváltozat kalapos főhősét idéző kép került. Persze még így is gondolkodnia kellett, Magyarországon ugyanis a legutóbbi két kiadást is ő tervezte: az Európa Könyvkiadó 2014-es és a Helikon Kiadó korábbi, 2016-os kötetét is. – Ha később felkérnének egy negyedikre – mondja nevetve –, azt is elvállalnám.

Új, agygyógyító folyamatokat fedeztek fel magyar kutatók

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.12.13. 10:21
Képünk illusztráció
Fotó: AMELIE-BENOIST / AMELIE-BENOIST / BSIP
A felfedezés segíthet a sérült idegsejtek megmentésében, és új irányokat nyithat a stroke és más idegrendszeri betegségek kezelésében.
Eddig ismeretlen, alapvető fontosságú kapcsolatot fedeztek fel az idegsejtek és az agyi immunsejtek között a Kísérleti Orvostudományi Intézet kutatói. A felfedezés segíthet a sérült idegsejtek megmentésében, és akár teljesen új terápiás irányokat nyithat a stroke-ban és más idegrendszeri betegségekben. A Neuroimmunológia Kutatócsoport, KOKI Dénes Ádám vezette tudóscsoport eredményét a Science csütörtöki száma közölte – olvasható az Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
Amikor megsérül egy agyterület – például egy fejet ért durva ütés vagy oxigénhiány következtében – rengeteg idegsejt szenved károsodást. A sérült sejteket helyre kell állítani, vagy ha ez már nem lehetséges, el kell takarítani. Ezt a munkát az agy fő immunsejtjei végzik, amelyeket mikrogliasejteknek neveznek. Ezek az agyi immunsejtek az agyban "járőrözve" figyelik az idegsejtek állapotát. Sérülés esetén akár percek alatt körbeveszik a károsodott agyterületet, és bekebelezik a már elhalt vagy halálra ítélt idegsejteket. 
Az már korábban kiderült, hogy a mikrogliasejtek rendszeresen „lecsipkedik” az idegsejtek nyúlványainak végződéseit. Az idegsejtek ezekkel az úgynevezett szinapszisokkal kapcsolódnak egymáshoz, így alkotnak hálózatokat. A „lecsipkedés” segíti az idegsejtek közötti kapcsolatok karbantartását, megújulását. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy kertész rendszeresen megmetszi egy fa ágait. A kutatók kérdése az volt, hogy az idegsejtek belső állapotát is ezzel a „kertészkedéssel” mérik-e fel a mikrogliasejtek.
Mint, ahogy a kertész metsz
Fotó: Jean-Jacques Etienne / AFP

Forró pontok

Dénes Ádám és munkatársai abból indultak ki, hogy ez nem valószínű, ugyanis az idegsejtek nyúlványainak végei túl messze vannak a sejt központi részétől. A kutatók az idegsejtek sejttestének membránján apró „forró pontokat” találtak, amelyeken keresztül fokozott mértékben kis buborékokban szabadulhatnak fel különféle anyagok az idegsejt környezetébe. Azt is megfigyelték, hogy a mikrogliasejtek sok időt töltenek ezeknél a forró pontoknál. Úgy találták, a forró pontok lehetőséget biztosítanak az idegsejtek és mikrogliasejtek közötti kommunikációra: a mikrogliasejtek itt folyamatosan nyomon követhetik az idegsejt állapotát. A mikroglia a felfedezett kommunikációs útvonal révén, a forró pontokon keresztül lehet képes érzékelni az idegsejtek sérülését, és egyúttal valamiképpen segíteni regenerációjukat. Mindez teljesen új alapokra helyezi a mikroglia és az idegsejtek közti kommunikációról alkotott ismereteket – olvasható a közleményben.
A kísérleteket egér stroke-modellben végezték, azonban a most felfedezett idegsejt-mikroglia kapcsolat nagy valószínűséggel más idegrendszeri betegségekben is fontos szerepet játszhat. A kutatók a következőkben azt vizsgálják, hogy a mikroglia és az idegsejt kommunikációja ezeken a forró pontokon miként változik meg például Alzheimer-kórban, epilepsziában, vagy érrendszer-eredetű demenciákban. A most felfedezett kapcsolat az emberi agyban is működik, így a kutatók reményei szerint teljesen új terápiás irányok nyílhatnak meg: a cél, hogy a mikroglia minél korábban észlelje, ha az idegsejttel baj van. Ezt követően lehetne gátolni azokat az útvonalakat, amelyeken fokozódik az idegsejtek sérülése, és segíteni azokat, amelyeken keresztül a mikroglia képes az idegsejtek működését regenerálni.
A világ egyik legrangosabb lapjában megjelent eredmény különlegessége, hogy a magyar kutatók az agyi immunfolyamatok vizsgálatával teljesen új témát indítottak útnak, ezzel bővítve a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet tudományos „portfólióját" – írták.

Különleges, 12. századi kősziréneket tártak fel Arad környékén

MTI
Publikálás dátuma
2019.12.13. 10:14

Fotó: h_laca - CC BY 3.0 / Wikipedia
A borosjenői vár falaiból előkerült, Árpád-kori faragott kőanyag arra utal, hogy a monostor rendkívül igényes és drága épület lehetett.
Az Aradhoz közeli Borosjenőn (Ineu) lévő várkastélyban előbb 2016-ban, majd 2019 őszén a Rómer Flóris-terv finanszírozásában találták meg az egykor a településhez közel állt monostor, Dénesmonostora kőmaradványait. A borosjenői vár falaiból előkerült leletanyag az utóbbi évtizedek legfontosabb és leggazdagabb román stílusú kőfaragvány-együttese a régióban. A leletegyüttest egy szakmai szimpóziumon mutatták be a Batthyány Lajos Alapítvány fővárosi székházában szerdán – közölte a Teleki László Alapítvány.
A dénesmonostorai kolostorból eddig egyetlen lelet volt ismert: egy szirént ábrázoló faragott kő, amelyet ugyancsak a borosjenői vár falában találtak az épület 1870-es években zajlott felújításakor. A szirén Budapestre került, ma is látható a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán. A közlemény szerint az, hogy most meglelték a szirén „társait”, komoly eredmény, mivel a hajdani Maros-völgyi kolostorláncból alig maradt ránk tárgyi emlék, ahogyan az Árpád-kor dél-magyarországi, alföldi építészetéről is alig rendelkezünk kézzelfogható emlékkel.
A Maros völgyében az 11-12. században alakult ki egy sűrű, elsősorban bencés monostorokból álló hálózat. A monostorok közül több az erdélyi hegyek felől az alföld felé irányuló sószállításba is bekapcsolódott, fontos kereskedelmi hely volt, így komoly gazdagságra tett szert. Közéjük tartozhatott a Borosjenő határában valaha állt Dénesmonostora is. A monostort feltehetően nem a bencések, hanem a Magyarországon kevésbé ismert ágostonrendi kanonokok alapíthatták.
A mostani lelet bizonyítja a feltevést, amely szerint Dénesmonostora is szedhetett sóvámot. A faragott kőanyag ugyanis arra utal, hogy a monostor rendkívül igényes és drága épület lehetett, amelynek művészeti megoldásait a korban csak a legelőkelőbb egyházi-gazdasági központokban – például Egerben, Székesfehérváron – alkalmazták.
A Szentháromságnak ajánlott Dénesmonostorát a források először 1199-ben említik; a monostor a 16. századra néptelenedett el. A román kori kolostor romjait a 19. század végén Rómer Flóris és Márki Sándor történészek még látták a szomszédos Bokszeg irányában, és rajzi vázlatokat is készítettek róla. Kolozsvári régészek idén újra megkezdték feltárását, egyelőre pontos helyének meghatározását végzik, az ásátások várhatóan jövőre kezdődnek.
A monostor építőanyaga a környező területek épületeibe kerülhetett, köztük a borosjenői várba, amelyet a kisváros önkormányzata nemrég kezdett felújítani. Már a 2016-os falkutatások alkalmával kiderült, hogy a vár 1530-40-es évekbeli bővítésekor korai, román stílusú, az 1200 előtti évtizedekben készült faragványokat használtak fel építőanyagként.
2016-ban 9 korai faragványt sikerült kiváltani, köztük számos elsőrangú színvonalat képviselő oszlopfejezettel. Kiemelkedik közülük egy palmettás, valamint egy akantuszlevelekkel díszített oszlopfejezet. Ezek mellett előkerült egy másik palmettás díszű és két kocka-oszlopfejezet, egy sarokleveles lábazat meg néhány oszloptörzs-töredék, némelyiküket fehér travertinből faragták. 2019-ben 14 kisebb-nagyobb kőelemmel bővült a lelet-együttes, köztük két oszlopfejezettel, az egyiket igen szép akantuszkompozíció díszíti, a másik egy kockafejezet. Felbukkant egy indadíszes faloszloplábazat is. Talán a legkülönlegesebb darab egy hatszirmú virágot ábrázoló kő, eredeti festéssel. Előkerült több összeillő párkányelem, valamint talán a kolostor egy nagyobb kapujának egy íves töredéke, és egy kisebb kapu szárának a részlete.
Több olyan értékes faragványt is azonosítottak, amelyeket a felújítás során nem lehetett kiváltani, például az északnyugati torony pincéjében két, korabeli festést hordozó kőlapot. A kiváltott kőfaragványok az aradi múzeumba kerültek. A kutatás résztvevői szeretnének a restaurált faragványokból egy több helyszínen bemutatható kamarakiállítást szervezni. A leletanyag végső kiállítási helye a tervek szerint a helyreállított borosjenői vár lehet – olvasható a közleményben.