Vidám fesztivál, komoly üzenetekkel

Publikálás dátuma
2019.12.12. 10:30
A hatalmas sátrak témái között szerepel a rasszizmus, kirekesztés, erőszak elleni harc is.
Fotó: BERND WACKERBAUER
„Értékek, emberek” a mottója az idei Tollwood-fesztiválnak a bajor fővárosban, amely egyszerre karácsonyi vásár és nagyon erős állásfoglalás a gyűlölet, a kirekesztés ellen, a klímavédelem mellett.
Albert Einstein idézete – „az életnek nem az az értelme, hogy sikeres ember legyen valaki, hanem értékes” – a nyitó mondata a mindenki számára ingyen elérhető 61 oldalas programfüzetnek. Az idei téli Tollwood-fesztivál Münchenben – amely egyszerre kulturális-, gasztro-, és ökofesztivál – középpontjában az értékek állnak. Ebbe beletartoznak a természeti és az emberi értékek. A nagyon jó hangulatú esemény rendkívül komoly témákra hívja fel a figyelmet: „a klímaváltozást nem fékezik meg, virágzik a nacionalizmus, alapjaiban megrengetve a béke építményének alapjait”, többek között ez is olvasható a fesztivál köszöntő szövegében. Pár sorral lejjebb „mindannyiunk kötelessége, hogy megfordítsuk ezt az irányt, Münchennek cselekednie kell”, szerepel a kiadvány bevezetőjében, amely a folytatásban a programokról, fellépőkről és a fesztivál területén található árusokról, elérhető termékekről ad tájékoztatást.
Minden évben két Tollwood-fesztivált rendeznek Münchenben, a nyárit 1988, a télit 1992 óta. Az idei téli fesztivál november 26-tól december 31-ig tart, a szervezők minimum hatszázezer vendégre számítanak a Theresienwiesén, a város központjában, a sörfesztivál, az Oktoberfest helyszínén. (A nyári fesztivált az Olimpiai Parkban bonyolítják le.)
A mottó, „Értékek, emberek” a legkülönbözőbb formákban jelenik meg: egyrészt a több mint ötven, különböző élelmiszert árusító kereskedővel szemben elvárás, hogy csak biohozzávalókat tartalmazó termékeket árusíthat, ami azt jelenti, hogy mindennek az eredetét tudni kell igazolni, ezen kívül mindenkinek kötelessége vegetáriánusok vagy vegánok által fogyasztható ételt is szerepeltetni a kínálatában. A színes ételkavalkádból nem hiányozhatott a magyar lángos sem, amelynek németországi változata nem annyira zsíros, mint itthon, viszont a tésztája töményebb, ezért sokkal laktatóbb. A biogyümölcsből készült forralt bort is vétek kihagyni.
Természetesen a nem élelmiszert árusítóknak is meg kell felelni a nagyon magas minimumkövetelményeknek. Velük kapcsolatban az ár mellett fontos szűrő, hogy a portékáknak illeszkedni kell a fesztivál filozófiájához, semmilyen uszító, kirekesztő, gyűlöletet gerjesztő áru nem kerülhet a standokra.
A hatalmas sátrakban különböző programok várják az érdeklődőket, például kerekasztal-beszélgetések a klímaváltozás következményeiről, de szerepel a témák között a rasszizmus, kirekesztés, erőszak elleni harc is. A szervezők ügyelnek arra is, hogy semmit ne erőltessenek rá az látogatókra. Például a Németországba érkezett, különböző atrocitásokat (akár nemi erőszakot is elszenvedett) menekültek történeteit falra feltett könyvekben gyűjtötték össze. Aki el akarja olvasni, az kinyitja a könyvet és látja az áldozat nevét, fényképét (aki természetesen hozzájárult története megjelenítéséhez), és alatta a szörnyűségeket, amiket egy-egy menekült átélt. Aki nem akarja elolvasni, az elsétál a csukott könyv mellett.
A klímaváltozásra egyrészt feliratokkal hívják fel a figyelmet. A legfrappánsabb talán az volt, hogy „a dinoszauruszok sem hitték volna, hogy ez megtörténik velük (a kipusztulás)”, másrészt nagyon látványosan mutatják be, hogyan csökken egyre inkább az Északi- és a Déli-sarkon a jégfelület nagysága, ami a föld létét is veszélyezteti. A fesztivál bejáratánál minden nap a 15 órai kapunyitáskor három ember rááll egy-egy hatalmas jégkockára, nyakában kötéllel. A jég a külső hőmérséklet hatására fokozatosan elkezd olvadni, amikor elfogy, akkor „az áldozatok lógnak az akasztófán”. Ez általában az esti záráskor, 11 óra körül történik meg. (A zárórát nagyon szigorúan veszik, senki sem vásárolhat, illetve árulhat ennek letelte után, az előírás betartására biztonsági emberek figyelnek, akik az árusra és a vevőre is rászólnak, ha szükséges. Viszont 22:55-kor még minden kapható, ellentétben az itthon megszokottakkal, amikor egy órával a zárás előtt már elkezdődik a pakolás…)
A könnyedebb műfaj kedvelőit koncertekkel szórakoztatják, például a brit kocsmában, amelyet a programfüzetben viccesen úgy hirdetnek, hogy a Brexit ellenére is ott lehet a fesztiválon. Az eseményen bárki árulhatja termékeit, aki elfogadja a szabályokat. Ezek közé tartozik, hogy az áruk eredetének tisztaságát az esemény közben is bármikor ellenőrizhetik a szervezők, senkinek sincs állandó helye, minden évben sorsolással döntenek arról, melyik kereskedő, hol árulhatja a portékáját. Így veszik elejét a vitáknak arról, merre vannak a legjobb és legrosszabb helyek. Vannak kisebb vállalkozások, melyek nem tudnak több mint egy hónapig jelen lenni a fesztiválon, nekik lehetőségük van rövidebb ideig árulni a termékeiket. A különlegességek szívesen látott vendégek a vásárlók és a szervezők körében is, a rendezők tájékoztatása szerint az egyik legnépszerűbb az a csokoládéárus, aki a saját maga által készített különlegességeket árulja, többek között sajtos-szőlős-diós vagy éppen kék mákkal töltött finomságok kaphatók nála.
Az árakat a kereskedőknek úgy kell megállapítani, hogy azok emberközeliek, a vásárlók számára elérhetőek legyenek. Belépőt nem szednek a látogatóktól, a programok nyolcvan százaléka ingyen megtekinthető.

Cikkünk a Budapesti Goethe Intézet támogatásával készült.

Az étel összeköt

Az emberek között nincs különbség sem bőrszín, sem származás, sem vallás, sem nemi irányultság szerint. Mindenki egyforma, mindenki ember, ez az egyik legfontosabb üzenete a Tollwood-fesztiválnak. „Az étel összeköti az embereket, enni mindenki szeret, ötven egészen különböző ízvilág találkozik a fesztiválon, azt gondoljuk, hogy az evésnek van egy diplomáciai küldetése is, eltünteti a különbségeket – mondta a Népszavának Christiane Stenzel, a Tollwood kommunikációs vezetője. – Napjainkban különösen fontos, hogy megtaláljuk a közös hangot, mert ezen múlik a jövőnk. Vannak dolgok, amikről lehet beszélgetni, vitatkozni, de például a klímakatasztrófát együtt kell megakadályoznunk. Ebben a témában nincs kompromisszum, mindenkinek tennie kell ellene, mielőtt bekövetkezik a még nagyobb baj. Mindenkinek be kell állni a sorba, nem a nagy gyárak, hanem az átlagemberek tudják megmenteni a környezetüket, ha változtatnak a szokásaikon.” A Tollwood-fesztivállal egy időben rendezik München belvárosában a karácsonyi vásárt. Kisebb területen, kevésbé látványos külsőségekkel. „Nem konkurenciája egymásnak a két esemény, nemcsak a méretbeli különbségek miatt – emelte ki Stenzel. – A karácsonyi vásárt a város támogatja, a Tollwood-fesztivál nem kap pénzt Münchentől, a miénk egy üzleti vállalkozás. Az anyagi függetlenségünknek köszönhetően senki sem szól bele, hogy mit üzenünk az embereknek és ezt hogyan tesszük. A város egyetért a céljainkkal, elfogadja, elismeri a fesztivált. A kereskedők bérleti díjat fizetnek a helyükért, ahol árulnak, ezen kívül szponzori támogatások biztosítják az anyagi hátteret, ennek köszönhetően lehet ingyenes a programjaink nyolcvan százaléka. Mindenki érdekelt abban, hogy minden szempontból sikeres legyen a fesztivál, az anyagi nyereség meghatározott részét a végén szétosztjuk a kereskedők között, akikkel közösen elértük a sikert.”

Akrobatika és erotika

Az idei Tollwood-fesztivál sztárfellépője a magyar Recirquel nevű társulat, amely összesen harminchárom alkalommal mutatja be „Párizs éjjel” című újcirkusz produkcióját, ami a francia főváros éjszakai életét jeleníti meg a 30-as években. A nézők asztaloknál ülve, ételt-italt fogyasztva tekinthetik meg az előadást a Tükörsátorban, az egy órás műsorban az erotikus elemek ugyanúgy megjelennek, mint az akrobatikusak. Egy-egy előadásra körülbelül négyszáz nézőt engednek be, a belépők többsége elővételben elkelt.

Időutazás az 50-es évektől napjainkig Keleti Éva fotóin a Műcsarnokban

Publikálás dátuma
2019.12.12. 08:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A sok ismert legendássá vált színházi felvétel és riportfotó mellett új képek is bekerültek a válogatásba.
A jó fotós az igazságot keresi – mondta Szakonyi Károly író Keleti Éva Élet/Kép című kiállításának megnyitóján a Műcsarnokban. Ez elég találó megállapítás Keleti Éva képeire. A kiállítás emellett még sok személyes elemet is tartalmaz. (Kurátor: Szarka Klára.) A bejáratot rögtön igazi balettcipők szegélyezik utalva arra, a fotók alkotója balett-táncos szeretett volna lenni, később csábította csak el a képek világa. A négy hatalmas teremből álló tárlat plakátján pedig Keleti Éva szemüvegén a táncfotói tükröződnek vissza, azok, amelyből egy teremnyi látható a kiállításon.
Már a nyitókép is kuriózum, 1955-ben készült, a Csordás négyesikrek futnak oda szüleikhez, miután háromévesen elhagyták a gyermekotthont. A fekete-fehér felvétel tele van érzelemmel, ha nagyon akarom, még tánclépéssel is, gondolva a gyerekek önfeledt mozdulataira. Aztán két teremmel hátrébb az ikrek még három élő tagját látjuk, a fotó idén készült, Keleti Éva ismét lefényképezte őket egy játszótéri környezetben, most már hatvan fölött járnak, látszik, hogy megéltek egy és mást.

De nem csak őket fényképezte újra, hanem sok művészt, barátot. Erről így beszélt lapunknak: „az új képek március elejétől szeptemberig készültek. Az újrakezdés nem volt nehéz, magamat kellett elsősorban legyőzni. Úgy éreztem, hogy újra szükségem van a fotográfiára. Először Törőcsik Marihoz mentem újra Velemre. És azt gondoltam, hogy ha ugyanott tudom folytatni Marival, ahol abbahagytuk, és mindketten értjük a végszót, akkor érdemes, és ez megtörtént. Bár egyikünk se teljesen egészséges, de tudat alatt erőt adtunk egymásnak, hogy igenis kell folytatni. Igenis mindent el kell követni azért hogy életben maradjunk, nem is fizikai, hanem szellemi értelemben. Van még mondanivalónk. Így kerülhetett be ötvenkilenc kép a negyedik terembe. Van közöttük olyan, amelyen az látható, akit még eddig nem sikerült lefényképeznem. Ilyen például Schiff András, Fischer Ádám, Maurer Dóra. Van olyan rész, ahol a fiatal, már a tehetségükkel kopogtatók szerepelnek. De Béres Ilonát, Halász Juditot és Tordai Terit elvittem egy iskolába, ahol újra együtt bolondoztunk.”
Mint ismert, Keleti Éva hatvanévesen letette a fényképezőgépet, nem akart a digitális technikával dolgozni, aztán nyolcvannyolc évesen újra elővette. Vásárolt magának felszerelést, most már digitális gépet. Fábián Évi (Keleti Éva asszisztense) egy, a kiállításon is látható werkfilmet is készített erről az időszakról, amelyben például szenvedélyesen mutatja a fotós az interjúalanyoknak a róluk készült felvételeket. Így is akadt olyan kép, amely nem fért bele a mostani kiállítás anyagába, bár a szerző kedvencei közé tartozik. Ilyen például a kerékpárját toló Závada Pál íróról készült fotó. „Túl nagy volt az anyag, és sokáig nem dőlt el, hogy ez egy fotóriporternek, vagy egy fotóművésznek a kiállítása legyen. De én soha nem vallottam magam művésznek, hanem riporternek, mindig és mindenben az életet kerestem. Az élet volt számomra a téma. A színházban is. A kiállítás egyik installációjába, amelyről nekem egy buszmegálló jut az eszembe, száz riportkép került be. Arról is szót ejtettünk Keleti Évával, hogy ki, vagy kik azok, akiket még mindenképp le szeretne fényképezni: „Volt egy álmom, szerettem volna Fischer Ivánt és Fischer Ádámot együtt lefotografálni, méghozzá a Kozma utcai zsidó temetőben, édesapjuk sírjánál. Annak idején ugyanis, amikor az Operában fényképeztem, Fischer bácsi mindig beszaladt és elmesélte, milyen két zseniális fia van. Ezek a mondatai most is a fülembe csengenek.” Infó: Élet/Kép Keleti Éva életmű tárlata Műcsarnok Nyitva: 2020. február 2-ig A kiállításhoz készült kötet bemutatója: december 15., 15 óra December 15-én 16 órakor Szarka Klára kurátor vezet tárlatot, december 17-én 16 órakor pedig Keleti Éva 
Szerző

Idén ugyan kevesebbet, de jövőre már több támogatást kap a világhírű zenekar

Publikálás dátuma
2019.12.11. 21:44

Fotó: Népszava
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar idén mégsem annyi támogatást kap, mint ami a májusi kormányhatározatban szerepel.
Bár egy májusi kormányhatározat szerint idén 600 millió forint költségvetési támogatást kapott volna a Liszt Ferenc Kamarazenekar Alapítvány, a legutóbbi Magyar Közlönyből kiderül: ennek csak 63 százalékát kapja meg a zenei együttes alapítványa ez évben, azaz 380 millió forintot. A december 10-i kormányhatározat a jövőre nézve bőkezűbb: korábban a kamarazenekarnak a 2020–2022. évekre évi 480 millió forint költségvetési forrás biztosításáról határoztak, most viszont a 2020. évre 600 millió, a 2021–2022. évekre pedig évi 530 millió forint támogatásról. A májusi kormányhatározat előtt egy hónappal adtunk hírt arról, hogy megszűnhet az 1963 óta működő világhírű zenekar, ha az állami támogatása nem nő a többszörösére. A zenekar korábbi ügyvezető igazgatója, Bolyki György a Népszavának akkor elmondta: a kulturális kormányzat biztatására készített koncepciót arról, hogy a zenekari tagok fizetésén kívül miként tudnák állni az együttessel rendszeresen fellépő világsztárok gázsiját – ma este a világhírű zongoraművésszel, Marta Argerich-csel muzsikálnak a Zeneakadémián –, a koncerttermek bérleti díját, a hangszervásárlást és -karbantartást.
November közepén Bolyki György a Fideliónak mondta el: távozott a zenekar éléről, miután összekülönbözött a zenekari alapítvány kuratóriumának elnökével, Körmendy-Ékes Judittal. Bolyki állította, fizetést nem kért, hanem jutalékért vállalta a zenekar menedzselését, ám Körmendy-Ékes levélben közölte vele: sem szóban, sem írásban nem született olyan megállapodás, mely alapján akár csak egy fillér is járna neki. „Megtudtam, gy évig ingyen dolgoztam a zenekarnak, sőt az idén szeptemberig gyakorlatilag fizetésképtelen projektnek megelőlegezett több tízmillió forint szervezési költségnek is kb. csak a harmadát kaptam meg.” Az alapítvány közleményben úgy reagált: Bolyki György június 30-a óta nem áll jogviszonyban a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.
Körmendy-Ékes Judit 2000-től 2010-ig az egykori Országos Rádió és Televízió Testület fideszes elnöke volt. 2016-ban lett a Magyar Ritmikusgimnasztika-szövetség elnöke.