Több mint hülyeség

Évek óta próbálok együtt élni azzal a felismeréssel, hogy a körülöttünk lévő dolgok nem egyszerűen önmaguk. Ma már szinte semmi sem az, ami, hanem annál sokkal több. Ha jól emlékszem, az őrület valamelyik bankkal kezdődött, amelyiknek a marketingesei kitalálták, hogy Több mint bank. Később egy biztosítótársasággal folytatódott (Több mint biztosító). Közben érkezett meg Kevin Costner, aki több volt, mint testőr, hogy évekkel később egy kozmetikai műsor címévé nemesedjen. Már hogy a szlogen, és nem Kevin Costner.
Lineárisan haladva előre a tér-idő kontinuumban az egyik tejipari cég, valószínűleg kifogyva az ötletekből, vagy csak hogy állandó rettegésben tartsa a konkurenciát, úgy kínált egy dobozos tejterméket, hogy az „több mint kefir”. Jelzem, az ellenérdekű fél sem tétlenkedett, nála az új termék „forradalom” volt a „kefirek világában”. Már meg sem lepett, amikor az egyik könyvkiadó volt szíves megjelentetni Andrea Snow (amúgy az Egy ütemre dobban a szív című örökbecsű szerzőjének) új könyvét, a Több mint futó-t, ami – tessenek megkapaszkodni – egy futóról szól. Számos színház, futárszolgálat, tévé- és autómárka is él(t) a megkülönböztetésnek ezzel a parádés eszközével, sőt néhány héttel ezelőtt egy Lyuk nevű szórakozóhely plakáton hirdette, hogy Több mint lyuk. Így tehát bátran elmondható, hogy a körülöttünk létező anyagi világ egy jelentős része nem egyszerűen az, ami, hanem sőt.
Amikor kiderült, hogy nemzetünk legújabb büszkeségében, a Puskás Arénában mégsem lesz futókör (így atlétikai versenyeket eleve nem rendezhetnek majd benne), azt gondolhattuk, na tessék, itt van egy bazi nagy futball stadion, ami csak egy futball stadion. De nem. Az átadás napján megjelent hetilap főcímében büszkén hirdette: Több mint stadion! Majd ötven oldalon magyarázta, mit is kell érteni ezalatt. Például azt, hogy a Puskás Arénára fordított 200 milliárd forint busásan megtérül, ha csak a magyarokat sújtó kóros elhízás elleni harcot vesszük alapul. Merthogy a lázas stadionépítés nem más, mint az egészségügyi megelőzés egyik formája, sőt: több mint megelőzés. GDP-arányosan éppen a focipályákkal érjük utol a Nyugatot, ahol ezt még nem ismerték fel kellőképpen. 
Egyébként meg biztos, sőt több mint biztos vagyok abban, hogy ha egy focipálya több, mint stadion, de kevesebb, mint atlétikai centrum, akkor a „több mint” szókapcsolat jelentése az, hogy „építettünk valami marha nagy monstrumot, rengeteg pénzből, amiben ha belepusztulunk is, olimpiai megnyitót fogunk rendezni 2040-ben, de legkésőbb 44-ben, de addig építünk még sok másik stadiont is, hogy senki ne mondhassa majd, amikor odaérünk, hogy nekünk nincs elég stadionunk, és különben is, Puskás, Kocsis, Hidegkuti, Aranycsapat, Rubik-kocka, csikós, gulyás, nemzettudat, nemzeti aréna, katedrális, Nélküled, egy évszázados álom vált valóra, maga a csoda, beteljesülés, felszegett fejjel, Soros, Brüsszel, Gyurcsány. 
A helyzet több mint szar. Aggasztó.
Szerző
Kövesdi Péter

Kiút híján

A német szociáldemokratáktól már évek óta halljuk: meg kell újulni, nyitni kell a fiatalok felé, jobban meg kell jeleníteni a szociáldemokrata értékeket, és a kormányban erőteljesebben el kell különülni az uniópártoktól, amelyek sok baloldali szavazó szerint részint épp az SPD programját valósítják meg. 
A hétvégi kongresszuson a megújulás megtörtént, a pártelnökök száma megkétszereződött, kérdés azonban, hogy a mennyiségi változás minőségit is eredményez-e. Valóban komoly eltérés-e az eddigi irányvonaltól, hogy két olyan politikust választottak meg társelnöknek Norbert Walter-Borjans és Saskia Esken személyében, akik kritikával szemlélik a nagykoalíciós együttműködést a CDU/CSU-val? S bár a kongresszuson egy sor olyan határozatot hoztak, amelyek a hagyományos baloldali értékekhez való visszatérést jelentik, a fiatalabb generáció számára sokkal vonzóbb alternatívát jelentenek a Zöldek. A harminc év alattiak nagy része már nem tud azonosulni a tradicionális baloldalisággal.
Másrészt hamar kiderült, hogy az SPD új vezetése nem ért egyet a nagykoalíciót mindenáron felmondani akaró ifjú szociáldemokrata vezetővel, Kevin Kühnerttel, aki szerint a megújulás csak kormányon kívül lehetséges. Hiába kerültek többségbe a vezetésben azok, akik nem tekinthetőek az uniópártokkal való együttműködés nagy híveinek, a nagykoalíció egyelőre marad. Az SPD új vezetése ad még egy esélyt a közös kormányzásnak. Azt remélik, hogy bizonyos szociális kérdésekben sikerül ráerőltetniük a véleményüket a nagykoalíciós partnerre. A CDU elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer azonban sietve jelezte, szó sem lehet a koalíciós szerződés újratárgyalásáról.
Az SPD történelmének legnehezebb helyzetébe került, és igencsak kétséges, hogy az óvatos irányváltás révén sikerül kikecmeregniük a súlyos válságból.
Szerző
Rónay Tamás

Bosszúvágy

Novemberben azok a múzeumok, amelyeknek a fenntartó önkormányzata ellenzéki vezetés alá került, már megtapasztalhatták, miként törekszik az Orbán-kormány az együttműködésre. A rosszul szavazó települések közgyűjteményei az igényelt támogatásoknak csak a töredékét, vagy azt sem kapták meg a Kubinyi-programban, míg a fideszes városok múzeumait nem érte kellemetlen meglepetés. 
Bár a múlt heti változatához képest finomított kulturális törvényjavaslatot nyújtott be tegnap a parlament elé Semjén Zsolt – ami a Nemzeti Kulturális Alap rendszerét egyelőre nem számolja fel, a független társulatok működési támogatását sem vonja el, sőt a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, Demeter Szilárdnak is várnia kell még hatalma kiterjesztésére –, a bosszú logikája így is kiolvasható a szövegéből. Harminc napon belül olyan rendelet születhet, amely választás elé fogja állítani az önkormányzati fenntartású színházakat: eldönthetik majd, hogy államosítsák-e őket, vagy kérik a taopótló támogatást a mindenkori Emmi-miniszternek azzal a jogával, hogy az igazgatói kinevezésekben és menesztésekben érvényesítheti a kormány „közpolitikai elvárásait”. A harmadik út: maradnak tisztán önkormányzati fenntartásban, lemondva a taopótló támogatásról.
A kulturális taót úgymond a visszaélések miatt törölte el a kormány – a sportszervezetek 3,8 milliárdos szabálytalankodása (élükön a futballklubokkal) a tao felhasználása terén láthatólag nem zavarta ennyire. Bár a nézőszámot honoráló kulturális taorendszer nem volt tökéletes, azt biztosította, hogy az előadóművészek a közönség tetszését keressék, ne pedig a politika kegyét. Idén taopótló támogatásként mintegy 37 milliárd forintot osztott szét Kásler Miklós tárcája: a Nemzeti Színház hozzávetőleg az ötszörösét kapta annak az összegnek, ami a taotámogatás alapján járt volna, az Átrium Színház – ahol Alföldi Róbert fellép és rendez – a 23 százalékát. 
A mostani törvénytervezet is erről szól: a pénzről. Minden egyéb indoklás csak halandzsa.
Szerző
Tölgyesi Gábor