Ha nincs kormányalakítás Izraelben szerdáig, akkor tavaszig már nem is lesz

Publikálás dátuma
2019.12.09. 13:26

Fotó: RONEN ZVULUN / AFP
Az egyre valószínűbben szükséges újabb választás időpontja március 2-a lenne a legnagyobb pártok megállapodása szerint.
A két legnagyobb párt, a jobboldali Likud és a centrista Kék-fehér megállapodása nyomán március másodikán rendezhetik egy éven belül a harmadik rendkívüli parlamenti választást Izraelben, ha szerda éjfélig senkinek nem sikerül kormányt alakítania - jelentette a helyi média hétfőn. Az izraeli törvények szerint a kneszet feloszlatása után legkevesebb kilencven nappal lehet választásokat tartani, vagyis
csak február 25-nél későbbre lehet kitűzni időpontot az újabb választásokhoz.

A törvény szerint a választásokat mindig kedden kell tartani, de mivel március összes keddjén akadályok merülnek fel, a pártok végül egy hétfői nap mellett döntöttek, a lehetséges időszak kezdetén.
A katonai rádió értesülése szerint az egyezkedés során a Kék-fehér párt sürgette a lehető leghamarabbi időpont kitűzését, hogy a lehetőségek szerint lerövidüljön a kneszet bizalmát élvező kormány nélküli, már több mint egy éve tartó időszak.
A tervezett időpontot a következő napokban a kneszet többségének, legalább hatvanegy képviselőnek meg kell szavaznia ahhoz, hogy hivatalossá váljék. Ha elfogadják, akkor egy éven belül harmadszor tartanak parlamenti választásokat Izraelben, miután a pártok - az ország történetében először - egymás után két ízben, az április kilencedikén, majd a szeptember tizenhetedikén tartott választásokon létrejött parlamenti erőviszonyok alapján sem tudtak kormányt alakítani.

Megtört az új pártok lendülete

Publikálás dátuma
2019.12.09. 11:00

Fotó: Alexey Vitvitsky / AFP / Sputnik
Az ezredforduló óta Európa-szerte az új pártok megjelenésének második nagy hullámát éljük. A nagy áttörés azonban elmaradt, a politika egyelőre nem lett más.
Zuzana Caputova áprilisi elnökválasztási győzelme volt az első olyan nagy áttörés, amely az egyre euroszkeptikusabb, autoriter vagy azzal kacérkodó kormányok uralta kelet-közép-európai országokban azt a reményt keltette, hogy tényleg lehet más a politika. Az azóta eltelt hónapok azonban azt jelzik, csodák aligha léteznek. Caputova, a civil aktivistából lett szlovák elnök győzelme átírta ugyan a szlovák politikát, de egyelőre úgy tűnik, pártja nem tudja végrehajtani a bravúrt a jövő februári parlamenti választásokon. A 2017 novemberében alapított Progresszív Szlovákia, koalícióra lépve a másik eurofil, liberális új formációval, a Spoluval a májusi EP-választásokat alacsony, 22,72 százalékos részvétel mellett, meg is nyerte, 7 százalékot verve Robert Fico pártjára, a jelenleg is kormányzó szociáldemokrata Smerre,de továbblépni nem tudott. A november végén közzétett felmérések szerint a Smer újra magasan vezet, a szélsőjobb pedig mondhatni tarol az ifjúság köreiben, épp azon választók között, akik a Progresszív Szlovákia/SPOLU első számú potenciális választói lehetnének. A tavalyi újságírógyilkosság nyomán lemondásra kényszerült Robbert Fico helyét mind a Smer, mind a kormány élén a fiatal Peter Pellegrinni vette át, és mára a Smer 19,1 százalékos támogatottsággal újra a legerősebb párt. A PS/Spolu a szavazatok 9,7 százalékát hódítaná el, ha most rendeznék a választásokat, de tőlük csak néhány tizedre leszakadva, 8,9 százalékkal áll a képzeletbeli dobogó tetején Marián Kotleba neonáci formációja, a Mi Szlovákiánk Néppárt, az ĽSNS. Minden bizonnyal az is nagymértékben hozzájárult a szlovák progresszívek szárnyalásának megtöréséhez, hogy ugyancsak az EU-értékei iránt elkötelezett, a PS/SPOLU-tól nem sokban különböző pártot alapított a leköszönt volt államfő, Andrej Kiska is, Za l’udi/Az Emberekért néven. Hogy mennyire képlékeny egyelőre a szlovák politikai mezőny az is jelzi, hogy az említett, november elején készített, de a hónap vége felé bemutatott felmérésen a Za l’udi még 8,8 százalékkal negyedik, míg egy másik, a hónap második felében végzett közvélemény-kutatáson már második 12,5 százalékkal, hajszálnyival megelőzve a 12,4 százalékon álló PS/SPOLU-t és a térség talán legprimitívebben szélsőséges formációját, a 10,4 százalékon mért L’SNS-t is. A Smer ebben a mérésben is első, bár itt támogatottsága némileg alacsonyabb, 18,4 százalék. De konkurenciája akadt a Smernek is. Tomás Drucker, korábbi egészségügyi miniszter is új pártot alapított augusztusban Dobrá voľba (Jó választás) néven, amelyet máris 3,9 százalékon mérnek. A szélsőségesek választéka is bővült az elnökválasztáson is indult alkotmánybíró, Stefan Harabin Vlasť nevű pártjával, amely 3,5 százalékon áll máris. A két táborra oszlott magyar pártok egyike sem éri el egyelőre a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Az MKP vezette Összefogás viszont emelkedett, 4,5 százalékon mérik, a Híd- Magyar Kereszténydemokrata Szövetség koalíciója viszont esett, 2,4 százalékon áll. A szlovákiai politika sok tekintetben különbözik a régió más országaitól. Mindenekelőtt a politikai mezőny rendkívüli felaprózottsága miatt – jelenleg 9 párt jutna be a parlamentbe, miközben a küszöb alatti pártokra 24,5 százaléknyi szavazat jut. Májusban az EP-választáson 31 politikai párt indult, közülük hat szerzett mandátumot. Zuzana Caputova áprilisi, majd a PS/SPOLU májusi EP-választási győzelmét a normalitás, a demokrácia győzelmeként ünnepelte az egész régió, amely ösztönzőleg hathat a térség más hasonló, EU-jogállam-demokráciapárti-liberális-zöld formációinak térnyerésére, hiszen ők épp a jövő választói, az ifjúság köreiben a legnépszerűbbek. Ezt viszont máris cáfolja egy friss felmérés, amely egyértelműen azt mutatja, Kotleba és a szélsőségesek nyernék a 2020-as parlamenti választást, ha a fiatal szavazókon múlna. A legijesztőbb azonban az, hogy míg az idősebb korosztályok között sok a protestszavazó, a liberális új pártok támogatói is sok esetben a régi elit ellen és nem annyira az újak képviselte értékek mellett voksoltak, a legfiatalabbak viszont meggyőződésből állnak a szélsőjobb mellé. Közülük 37 százalék támogatná egy olyan erőskezű vezető hatalomra jutását, amely a demokratikus alapintézmények megkerülésével, akár a parlament és a társadalom akaratával szembemenve egyszemélyben hozná meg döntéseit. Kotleba pártja 14 százalékot szerezne, a PS/SPOLU viszont csak 8,6-ot köreikben. Kiska szintén eurofil, demokratikus pártja második az ifjúsági preferenciákban 8,3 százalékkal, a negyedik viszont az ugyancsak szélsőséges, populista megnyilvánulásairól ismert Boris Kollár irányította Sme rodina. A neonáci Kotleba a 22 év fölötti, másodjára választók körében minden ötödik voksot megkaphatja, a 18-22 év közötti korosztályban viszont a volt és a jelenlegi elnök liberális zöld pártjai a nyerők. A fiatalok több mint negyede azonban bizonytalan, nemcsak abban, hogy kit választ, hanem arról sem tud dönteni, hogy részt akar-e venni a februári parlamenti választáson. Ezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Szlovákia válaszút előtt áll, a Jan Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya kivégzésszerű meggyilkolásával elkezdődött politikai átrendeződés nem ért véget és nem is jósolható meg egyelőre annak kifutása. Sokat mondó, hogy bár új pártok sora lépett színre, a fiatalok 82 százaléka még további új erők megjelenését tartaná szükségesnek. A februári parlamenti választás ilyen körülmények között nem csak a szlovák törvényhozás összetételére nézve lesz mérvadó, hanem régiónk új, modern, liberális, zöld, EU-párti formációira is kihathat. Romániában sem sokkal biztatóbb a harmadik út helyzete. Itt a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) akárcsak a szlovák PS civil mozgalomként indult, amely kezdetben bukaresti szövetségként a korrupcióellenességet és a környezetvédelmet tűzte zászlajára. 2015 nyarán alakult párttá a szövetség, 2016 őszén parlamenti párt lett. A mozgalom 2013-ban a verespataki ciántechnológiás aranybányászat elleni fellépéssel vált ismertté, majd a 2015 őszi, 64 halálos áldozatot követelő, a politikai és közigazgatási korrupciónak tulajdonított bukaresti diszkótűz tragédia nyomán szerzett országos ismertséget és támogatottságot. Az új, korrupciós botrányoktól mentes USR a román diaszpóra, az ifjúság és a magasan képzett nagyvárosi lakosság soraiban lelt először támogatókra. 2016-os 8,8 százalékos választási eredményét és negyedik helyét az idei EP-választásra 22,4 százalékra tornázta fel, csupán 0,1 százalékkal maradva le az akkor kormányzó szociáldemokratáktól és 4,6 százalékkal a választást megnyerő legnagyobb ellenzéki erő, a Nemzeti Liberális Párt 27 százaléka mögött. A novemberi elnökválasztáson azonban már megtorpant az USR lendülete. A párt jelöltje, Dan Barna nem jutott be a második fordulóba sem, a frissen bukott és a román közéletben csak buta szőkeként vicctémává vált volt miniszterelnök Viorica Dancila is megelőzte. Barna kudarca annál is meglepőbb, hogy a Dancila mögött álló PSD a román közvélemény széles rétegeiben a korrupció megtestesítője, és a korrupcióellenesség eddigi leghitelesebb pártjának jelöltje így sem tudta legyőzni. Igaz, ehhez hozzájárult egy épp Barnát célzó, a kampányban bedobott, de egyelőre kamunak bizonyuló korrupciós vád is. Bár elsősorban Barna személyes kudarcának tűnik az elnökválasztási 15,02 százalék, valójában nem az, inkább maga az USR kudarca. A párt novemberben már csak 10 százalékon állt, ami 5 százalékkal kisebb volt, mint elnöke támogatottsága, és 12-14 százalékkal kevesebb, mint a júliusi-augusztusi népszerűsége. Jövőre helyhatósági és parlamenti választások is lesznek Romániában, és aligha valószínűsíthető a nagy áttörés. Bár Romániában hosszú ideje minden a korrupcióról és a korrupcióellenes harcról szól, többek között a Laura Codruta Kövesi vezette korrupcióellenes ügyészség hatékony, de sokak szerint kártékony fellépésének köszönhetően, ezt a korrupt rendszert fenntartó régi pártok uralma nincs veszélyben, csupán a baloldalt a jobboldal fogja váltani. Hogy miért akadt el mind a szlovák, mind a román politika megváltójaként színre lépett új erő térnyerése? A nemzeti sajátosságok ellenére az alapvető okok minden bizonnyal azonosak. Feltételezhetően e pártok társadalmi-vidéki beágyazódásának hiánya az elsődleges ok. Hiába népszerűek elméletileg, kampányban a pártstruktúra hiányában nincs meg sem az a mozgósító képességük, sem az az anyagi erejük, mint a hagyományos pártoknak. Ugyanakkor az is sokat nyom a altban, hogy nekik még nincs kialakult, stabil szavazótáboruk, amely adott esetben mindent megbocsát „sajátjainak”. Igaz, ez egyben részben előny is, mert van növekedési potenciáljuk, míg a régi pártoknak inkább befagyott a stabil szavazótábora. Előnyök még fiatalságuk és „tisztaságuk”, mentesek a korrupciós botrányoktól. Hogy ez mire lesz elég az leghamarabb a jövő februári szlovák, majd novemberi román parlamenti választáson derül ki. 

Az ukrán puding evéspróbája

Ukrajnában a komikus színész, tévé showmanből lett államfő, Volodimir Zelenszkij elnökválasztási győzelme nyitott utat a változásnak. Pártja, az egykori népszerű tévéműsorának címét viselő A nép szolgája is nagy fölénnyel meg tudta nyerni a július 21-i parlamenti választást. Azóta azonban mind Zelenszkij, mind pártja népszerűsége látványosan zuhan, a lakosság 41 százaléka ma már a szakmaiság hiányáért bírálja az új erő parlamenti képviselőit. Zelenszkij személyes népszerűsége ugyan viszonylag magas még mindig, 70 százalékról 62-re esett vissza, de a pártja által uralt parlamenttel szembeni elégedetlenség hónapról-hónapra csökken, novemberben már csak 34 százalékon állt, ami 19 százalékos esés októberhez képest is.  

Macron az úttörő

Emmanuel Macron francia elnök 2017-ben nyerte meg az elnökválasztást úgy, hogy néhány hónappal korábban még senki sem hitt a fiatal politikus győzelmében. Az elnökválasztásra frissen grundolt pártja, az En Marche a parlamenti választást is megnyerte, az idei EP választásokon viszont 0,9 százalékkal lemaradt Marine Le Pen pártja mögött. A liberális-zöld francia elnöki párt egyelőre tartja magát, a hagyományos jobb, bal pártok azonban nem tudták kiheverni vesztességeiket. Az azonban egyértelmű, hogy a Le Pen veszéllyel szemben az En Marche sem találja a gyógyírt.  

Évezredünk legismertebb európai új, nem szélsőséges pártjai

– Sziríza – a görög radikális baloldali párt 2004 –ben alakult, két parlamenti választást is megnyert, idén nyáron ellenzékbe szorult  – Ciudadanos – a spanyol liberális párt 2006-ban alakult. Az ország harmadik legnagyobb pártja volt még az április előrehozott választáson, de a novemberi megismételt voksoláson már 6 százalékos kispárttá esett vissza. Választói a szélsőjobb Vox-al való kacérkodás miatt büntették.    – Podemos – a radikális spanyol bal párt 2014-ben alakult. Egyelőre nem tud kitörni a Pedro Sanchez vezette szocialista párt árnyékából.  – Ötcsillag Mozgalom – az olasz korrupcióellenes mozgalomból kinőtt anti establishment pártot 2009-ben alapította Beppe Grillo komikus. 2013-ban vált párttá, ez az év hozta meg számukra a nagy áttörést, a parlamentbe jutást is. 2018-ban megnyerték a választást, de a kormányalakításhoz koalíciós társra volt szükségük. A Matteo Salvinival kötött koalíció azonban nem kedvezett megítélésüknek, a liga gyorsan megelőzte.  – Ano – a cseh kormánypárt 2012-ben alakult magát liberálisnak nevező formáció. Ideológiája azonban igen zavaros, gazdaságpolitikájában liberális, de nem túlságosan EU-párti, populista, teljes mértékben különbözik a térség többi új liberális pártjától. 2017 decembere óta kormánypárt, vezetője, Andrej Babis miniszterelnök ellen százezrek vonultak nemrég is utcára Prágában. – Magyarországon az új évezredben három új párt tudott meggyökerezni a politikai életben: a 2003-ban alakult Jobbik, a 2009-ben alapított LMP, illetve a 2017-ben színre lépő Momentum.   

Szerző

A legtöbb fegyvert Amerika és Európa adja a világnak

Publikálás dátuma
2019.12.09. 10:55

Fotó: DANIEL KARMANN / AFP
47 százalékkal bővült a fegyverpiac 2002 óta a svéd békekutatók jelentése szerint, csak tavaly 4,6 százalékos volt a növekedés.
Amerikai hadiipari cégek adták a tavalyi globális fegyverkereskedelem felét  - állapította meg hétfőn közzétett éves jelentésében a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI). Az Egyesült Államokhoz köthető a legtöbb fegyvereladás 2014 óta, a részesedésük 36 százalék; a tíz legnagyobb forgalmat bonyolító cégből öt ugyancsak amerikai. Utána az európai országok következnek, együttesen legalább 25 százalékkal. 2014 és 2018 között a harmadik legtöbb fegyvereladást orosz cégek bonyolították, az összes 21 százalékát, a negyedik pedig Kína, 5,2 százalékkal.
A svéd parlament által 1966-ban alapított intézet beszámolója szerint a 100 legnagyobb fegyvergyártó cég tavaly összesen 420 milliárd dollár (mintegy 125 ezer milliárd forint) értékben adott el fegyvereket és védelmi szolgáltatásokat ügyfeleinek tavaly, ami 4,6 százalékos növekedést jelent 2017-hez mérten. A jelentés kiemelte, hogy 2002 óta 47 százalékkal bővült a globális fegyverkereskedelem.
Az aktuális rangsort az Egyesült Államok vezeti 43 céggel, amelyek a fegyvereladások 59 százalékát bonyolították le tavaly, 246 milliárd dollár értékben, ez 7,2 százalékkal haladta meg a 2017-est. Köztük van a világ legnagyobb fegyvergyártó cége, a Lockheed Martin, amely 11 százalékos részesedéssel, 47,2 milliárd dollárnyi eladással biztosította vezető helyét.
A listán szereplő tíz orosz vállalat összehasonlításképpen mindössze 8,6 százalékkal részesedett a globális fegyvereladásokból, ami 2017-hez képest csekély csökkenést jelent. Az Sz-400-as légvédelmi rendszereket is gyártó moszkvai székhelyű Almaz-Antej vállalat a 9. helyet foglalja el a százas listán. Az cég tavaly 9,6 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket.
A lajstromon szereplő 27 európai cég összesítve 102 milliárd dollár értékben adott el haditechnikát 2018-ban. Ebből továbbra is a brit székhelyű cégek - soraikban a BAE Systems-szel - emelkednek ki 35,1 milliárd dolláros fegyvereladással, ami viszont 5 százalékos csökkenést jelent 2017-hez képest. A jelentés szerint ennek oka részben a brit fegyverzetbeszerzési-programok halasztásaira vezethető vissza. A rangsoron feltüntetett hat francia cég - köztük a harci repülőgépeket gyártó Dassault - összesen 23,2 milliárd dollár értékben értékesített fegyvereket. A Magyarországra is szállító német Rheinmetall a rangsor 22. helyén áll, 3,8 milliárdos eladással.
A korábbi évekhez hasonlóan a legfrissebb listára sem kerültek fel kínai hadiipari vállalatok, aminek indoka az információhiány.
Magyarország az adatbázisban főleg vevőként szerepel: a tavalyi évben főleg német páncélosokat, önjáró lövegeket és szállító járműveket vettünk, de jutott pénz német és francia helikopterekre is. Az eladó oldalon utoljára 2012-ben jelent meg az ország, akkor 12 szovjet gyártású harci helikoptert adott el a kormány Etiópiának.
A SIPRI az amerikai növekedési trend okaként az amerikai védelmi beszerzéseket jelölte meg. "A nagyobb amerikai vállalatok egyesülnek, hogy képesek legyenek az új generációs fegyverrendszerek előállítására és előnyösebb helyzetbe kerüljenek az Egyesült Államok kormányzati megrendeléseinek elnyerésére" - mondta Aude Fleurant, a SIPRI fegyverkezéssel és katonai kiadásokkal kapcsolatos programokért felelős vezetője. 
Az exportáló országok 2014 és 2018 közti vevőiről is közzétett adatokat a SIPRI. Ebből kiderül, az Egyesült Államok főleg közel-keleti országoknak szállít, valamint Ázsiába - akár csak Franciaország. Ázsia a kínai és orosz fegyverek legnagyobb felvásárlója is, de Oroszország emellett ugyancsak a közel-keletre és Afrikába is bőségesen exportál. Németország vevői nagyjából azonos arányban kerülnek ki valamennyi kontinensről, az amerikait leszámítva. A hadászati kiadásokra különben - 2018-as adatok alapján - az Egyesült Államok költ legtöbbet, az adott évben 649 millió dollárt. Második Kína, a tavalyi 240 millió dollár kiadással. Szaúd-Arábia a harmadik 67,6 millióval.