A furcsa emberek hete

Azt állította Orbán Viktor (Tokióban, a „Budapest kincsei” című kiállítás megnyitóján), hogy „Magyarország egy távoli ország, egy furcsa ország, amit furcsa emberek laknak.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország nem furcsa és a magyar emberek sem azok, legföljebb külső megjelenésre, hagyományokban, szokásokban, kultúrájukban mások, mint a japánok. Az viszont, hogy a magyar miniszterelnök Japánból nézve furcsának nevezi a magyarokat, több mint furcsa. Szerencsétlen. 
Azt állította továbbá Orbán (szintén Tokióban), hogy „fantasztikus múzeumi negyedet építünk” Budapesten, és ebben „lesz épülete a magyar zenének, és lesz egy fantasztikus háza a magyar festészetnek is. Mind a két épület megkomponálását japán építész nyerte el.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a fantasztikus múzeumi negyed jelenleg éppen nem épül, és a főváros vezetése nem is szeretné, hogy az építkezés folytatódjék. Vagyis a mostani állás szerint lesz ugyan Zene Háza, de nem lesz Nemzeti Galéria, úgyhogy csalódni fognak szegény japánok, ha ideérkezve nem találják majd. Vagy Orbán Viktor már most tudja, hogy Karácsony Gergelynek akkor sem lehet igaza, ha igaza van?  
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a londoni NATO-csúcs után), hogy a NATO először mondta ki: a délről érkező tömeges migráció biztonsági kihívást jelent, és a szövetségnek ezzel foglalkoznia kell.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem először mondta ki, hiszen már 2016 februárjában segítséget ajánlott az illegális migráció megállítására az Európai Uniónak, ami a NATO szerint a terrorizmus elleni harcban is hasznos. Ugyanabban az évben pedig a varsói NATO-csúcstalálkozó egyik fő megállapítása az volt, hogy a NATO-országok perifériáján, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten kialakult helyzet a NATO-tagállamok biztonságát is fenyegeti. De Orbán mindig megmondja, hogy ő mindenkinél előbb és mindig megmondta. 
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy a keresztény nemzeti erők vitték be az országot a NATO-ba az első Orbán-kormány idején.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem ők vitték be, hanem a Horn-kormány, az erről szóló döntés ugyanis még 1997-ben született a madridi csúcson, 1998-ban pedig Magyarországon népszavazás is támogatta a belépést. A csatlakozási szerződést ’99-ben már valóban Orbán írta alá, de ez a műsor nem jöhetett volna létre a balliberálisok és a szintén liberális Clinton amerikai elnök nélkül. 
Azt állította Rétvári Bence államtitkár (a Magyar Nemzetben), hogy évről-évre többet költ a kormány az oktatásra: az erre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya 5,1 százalék, 2020-ban pedig a kormány 645 milliárd forinttal fordít többet erre a célra, mint 2010-ben.
Ezzel szemben a tény az, hogy az oktatási kiadások aránya még jövőre is csak körülbelül 4,7 százalék lesz, vagyis kevesebb, mint 2010-ben. Másképp számítva: az oktatásra ugyan forintban mintegy 40 százalékkal több jut majd, mint 2010-ben, de a GDP növekedése – nominálisan 27 ezer milliárdról várhatóan 49 ezer milliárdra – 80 százalékot tesz ki. Matekból pótvizsga.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.12.07. 08:45

Isten tudja

Még sose jutott eszembe, hogy nekünk, magyaroknak azért kell bizonyítanunk, mert helyünk van a világban. Igaz, az ellenkezője sem: egyszerűen csak léteztem, tettem a dolgom, azzal a tudattal, hogy magyar vagyok. Japánban azonban Orbán Viktor rávilágított ostoba, csak vegetatív mivoltomra, amikor beszédében a következőket mondta: „a magyarok azért innovatívak, azért képesek olyan világszínvonalú alkotásokra, mint amilyeneket itt is látni, mert bizonyítaniuk kell, hogy a világnak szüksége van rájuk, a világ jól jár, ha vannak magyarok”. 
Ismétlem, még soha nem jutott eszembe, hogy bizonyítanom kellene, helyünk van a világban; az azonban sokkal többször, hogy az aktuális magyar hatalom számos alkalommal éreztette honfitársaival, nincs helyük ebben az országban. Hiába mondja miniszterelnökünk, hogy „visszatérő rémálmunk”: egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon, megkérdez minket, mi végre vagyunk a világon, és ha mi nem tudunk válaszolni, kihúz minket a nagy könyvből, ahova a nemzetek vannak felírva. A rémálom inkább fordítva igaz: hol jár az Isten, hogy megengedi mindazt, ami ennek a nemzetnek a fiaival megtörtént? Hogy elhurcolhattak hatszázezer magyart koncentrációs táborokba, hogy diktatúrákba süllyesztették az embereket, félelmet és üldöztetést kellett elszenvednie ártatlanok sokaságának. 
Orbán büszkén beszélt Japánban, igazolva tételeit, hogy ez a bizonyítási vágy vezérelte a több mint egy tucat magyar Nobel-díjast is. Vajon tudja-e Orbán, hogy e Nobel-díjasok többsége nem Magyarországon dolgozott, nem itt alkotott, nem a saját hazájuk adta meg a lehetőséget nekik, hogy olyan felfedezésekre jussanak, amelyek kiérdemlik a díjat. És Liszt Ferenc, akire ugyancsak hivatkozott a kormányfő, és aki büszke magyarnak tartotta magát, élete java részét külföldön töltötte, ott dolgozott, koncertezett. Ami pedig az olimpiai bajnokainkat illeti, kétségtelenül büszkék lehetünk rájuk, de kiugró eredményeiket aligha annak köszönhették, hogy magyarságukat akarták bizonyítani. Kizártnak tartom, hogy – idézet Orbántól – bárkinek az motoszkált a fejében, hogy a világot el lehet képzelni magyarok nélkül is. 
Eddig egy ilyen felvetésre kapásból azt mondtam volna: nincs is ilyen ember, akinek ez járna a fejében. De, lám, tévedek: hiszen itt van mindjárt Orbán Viktor, aki történetesen miniszterelnök és magyar, akinek ilyen gondolatai vannak. Azt látom, hogy az utóbbi években egyre erőteljesebben; ma már szinte nincs is olyan beszéde, amely ne a magyar érzületekről, gondolkodásunkról, nemzeti identitásunk különlegességeiről szólna. 
Nem vagyok pszichológus, legfeljebb értelmezni próbálom ezeket a szavakat, gondolatokat, és kérdezem: mi a fenét akar bizonyítani Orbán? Miért hiszi azt, hogy Isten bizony kihúzna bennünket a nemzetek listájáról, ha kevesebb olimpiai bajnokunk lenne? Milyen Isten az, aki azt kérdezné, hogy hány Nobel-díjast tudunk felmutatni? Mert ha nem eleget, akkor kész, nincs tovább magyar a földön. Tényleg: milyen Isten az ilyen?
Isten tudja.
Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2019.12.07. 08:46

Dugó, fadugó

Nem arról érdemes beszélni, hogy az új budapesti vezetés behozza a dugódíjat. Azt hiszem, nem tehet mást, ha nem akar pénzt visszafizetni Brüsszelnek. Erről ugyanis az unióval az ország már régen megegyezett. Az sem érdemel szót, hogy a kormány – bár tudja jól a következményeket – ellenzi a dugódíjat. Minél rosszabb a fővárosnak, annál jobb nekik. 
Arról viszont, hogy mi a dugódíjazás célja, még akkor is érdemes elgondolkozni, ha a bevezetés kérdése eldőlt. Sok múlik ugyanis a mikénten. 
Az evidencia, hogy Budapest belvárosa túl van zsúfolva gépjárművekkel. Ám itt van az első kérdés, hogy hol van a belváros. Köznapian az úgynevezett Kiskörúton belül eső területet tekintjük annak. Azonban ha a kultúra és a szórakozás funkcióit vesszük alapul, akkor a pesti oldalon a Nagykörút a határ. Ha pedig az üzleti életet tekintjük szempontnak, akkor el kell mennünk a külső (Hungária stb.) körútig. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy akárhol húzzuk meg a határt, minden funkció mindenhol előfordul. És mindenhol laknak is! 
Ám még így sem teljes a kép: árut kell szállítani a szállodákba, az éttermekbe és az üzletekbe, továbbá anyagot az építkezésekhez. És van még egy púp a város hátán: a turizmus. A túlzsúfoltságnak jelentős fokban okozója a kormányhivatalok teljesen indokolatlan jelenléte a belvárosban. Egy (bel)városon kívül eső területen építendő kormányzati negyed nélkül semmi esély sincs a gépkocsi forgalom enyhítésére. Tehát: az a funkció keveredés, ami most van, túl sok konfliktussal jár. Ezen feltétlenül érdemes változtatni, azonban az eredményekre évtizedeket kell várni. 
A közlekedést tehát a jelenlegi helyzet javítására kell szabályozni, azonban úgy, hogy mindig szem előtt tartjuk a végcélt: az egyéni eszközök (gépkocsi, bicikli, roller stb.) teljes kitiltását. A közösségi közlekedés járművei közül ki kell vonni a buszokat, beleértve a turista és városnéző járatokat, akkor is, ha hibridek vagy elektromos hajtásúak (troli). Kötöttpályás elektromos hajtású járművekre (villamos) és (a repülőterekről ismert) mozgó járdákra van szükség. Az áruszállítást és az építkezések forgalmát a hajnali órákra kell koncentrálni, szigorúan egyszeri (esetleg heti) fizetős útvonal engedélyhez kell kötni, amit a legkisebb panasz (pl. zajkeltés) esetén vissza kell vonni. Ugyanez vonatkozik a városi szemétszállításra. 
A dugódíj bevezetése kiváló alkalom az újratervezéshez. Persze akkor, ha a dugódíj ügy átmegy egy új (netán a régi) parkoltatási maffia kezébe, akkor minden marad a régiben, csak sokkal drágábban. Fogadni mernék… A szerző orvos 
Szerző
Haskó László