Védett tavacskák Kelet-Pesten

Publikálás dátuma
2019.12.08. 18:50

Fotó: orszagalbum.hu
Két újabb helyi jelentőségű természetvédelmi területtel gazdagodott 2019-ben Budapest. A fővárosi közgyűlés védetté nyilvánította a Pólus Center közelében lévő Szilas-tavat és lápvidékét, valamint a felsőrákosi tavat.
 A Szilas- és a Rákos-patak menti tavak sora, ahová olyan természeti értékek tartoznak, mint amilyen a Turjános, a Naplás-tó vagy a Merzse mocsár, igazi gyöngyszemekkel gazdagodott.  A most védetté nyilvánított Szilas-tavat, amelyet a környéken lakók inkább a mesékre emlékeztető Nevesincs néven ismernek, a patak többi kisebb tavával együtt számos forrás táplálja, s ami Budapesten nem megy ritkaságszámba, akad közöttük hőforrás is. Mivel itt ősi magyar halfajok és kétéltűek, valamint jelentős számban ritka madárfajok  is élnek, az élőhely gazdagsága megragadta a gödöllői Szent István Egyetem oktatóinak is a figyelmét. Szakdolgozatok és diplomamunkák születttek, amelyeknek fontos szerepük lehetett a védetté nyilvánításban. Azonban a folyamat így sem ment könnyen: ismereteink szerint volt olyan szándék, hogy a tavat építési törmelékkel töltsék fel, majd az így kialakított területen lakópark építésével raboljanak el egy újabb kincset a természettől. A szemétbehordást, az illegális horgászatot és halászatot a főváros által fizetett természetőrök igyekeznek megakadályozni. A lápterület maradványát valóban az utolsó utáni órákban nyilvánították védetté, hiszen jó részét egy korábbi önkormányzat már felparcelláztatta zártkertek céljára. Az új gazdák azonban nem hálálták meg ezt a gesztust, hiszen manapság nagyrészt lepusztult ingatlanokra lehet bukkanni az időközben feltöltött területen (a patak város felőli oldalán pedig lakóövezetet alakítottak ki). Viszont még fellelhető itt a 19. század végén épült Liva vízimalom, igaz, már csak egy tető nélküli romhalmazként. Pedig jó húsz esztendővel ezelőtt még állott a műemléknek nyilvánított épület, s benne megtalálható volt a gépészeti berendezések egy része. A civil szervezetek még időben meg kívánták menteni az építészeti emléket, de sajnos kudarcot vallottak, ugyanis az épületeket az 1990-es években garázdák kirabolták, a berendezéseket széthordták, majd az egészet felgyújtották. A Szilas-patakból az egykori tulajdonos Liva József egy máig létező ágat vezetett ki, amelyet jelenleg Kis-pataknak neveznek. A sokoldalú hasznosításra mi sem jellemzőbb jobban, minthogy az elmúlt évszázad elején még egy szabályos, betonmedencés strandfürdőt is kialakítottak itt, amelyet a patak vize mellett a környékbeli hőforrások tápláltak.  (A vendégek között a kor ünnepelt művészeit, a közelben lakó Karádi Katalint és Jávor Pált is számon tartották.)  A strand mellett egy halnevelő medence is működött, majd a malom következett, és a víz így folytatta az útját a Duna felé. Az idillnek a második világháború véget vetett.
Most a védetté nyilvánítást követően azt tervezik, hogy egy helytörténeti bázist alakítanának ki, a tavat felújítják, és a gödöllői egyetem halászati tanszéke visszaállítaná itt a halnevelő telepet is. Emellett tanösvény is kiegészítené a bázist a Szilas patak mentén. A másik idén védetté nyilvánított terület a Rákos-patak mentén található kis tó, amely az egyetlen ismert fővárosi előfordulási helye egy ritka halfajnak, a fokozottan védett lápi pócnak. Az egész évben vízzel teli élőhelyet Felsőrákosi-tónak nevezik. Közel fekszik a 2014-ben természetvédelmi oltalmat kapott felsőrákosi rétekhez, amelyek arról nevezetesek, hogy Richard Ebner osztrák biológus 1910-ben  itt, a Rákos-patak mentén fedezte fel Budapesten először a magyar tarszát, hazánk fokozottan védett, bennszülött, maradvány szöcskefaját. Érdekes, hogy ezt követően évtizedekig folyt a kutatás a területen a faj után, mígnem 2003-ban rábukkantak egy példányra.  Azonban a rét fő nevezetessége a rákosi vipera volt, amelyet a szaktudomány gyakran nevez - egyébként helytelenül - rákosréti vagy parlagi viperának. (Az átnevezés talán az 1950-es évek első fele hírhedt pártvezérének, Rákosi Mátyásnak a kérésére történt, hogy az otromba vicceket elkerülje.) Ma már itt nem él a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja, de a védelmét szolgáló akció éppen az elmúlt héten indult útjára az Európai Unió LIFE-programja és az Agrárminisztérium támogatásával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület koordinálásával.  A program céljai között szerepel a Rákosi vipera-védelmi Központban tenyésztett hüllők kibocsátása az arra alkalmasnak ítélt élőhelyekre a Kiskunsági, a Fertő-Hanság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park területein. Vipera ugyan itt nincs már, de sok, kisebb  négyzet alakú, mesterséges gödörre bukkanhatunk, amelyekben valamikor orvosi piócát tenyésztették. Ma kétéltűek élnek bennük. Itt, a Keresztúri úti ipartelep szomszédságában tőkés récékkel és egerészölyvvel találkozhatunk. Szintén fellelhető  a mocsári teknős, a mogyorós pele, a sün, de találkozni lehet mezei nyúllal, vörös rókával, őzzel, sőt vaddisznóval is.  A két új természetvédelmi területtel 25 hektárral, 800 hektárra nőtt a budapesti megóvott területek nagysága, a számuk pedig 39-re emelkedett.    
Szerző

Kerámiavilág Amerika nélkül – Szentendrén lesz újra látható az Úttörő Áruház egykori híres díszkútja

Publikálás dátuma
2019.12.08. 17:38
Úttörő Áruház 1979-ben
Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan - Adományozó
Egy kiadós restaurálást követően a szentendrei Kovács Margit Kerámiamúzeumban lesz újra megtekinthető az egykori Úttörő Áruház díszkútja, amely hosszú évekig a Kossuth Lajos utcát a Reáltanoda utcával összekötő átjáróban tartotta magát becsülettel, majd valamikor tavasszal őrült tempójú mohásodásnak indult.
Szeptember végén már nemcsak a kerámia kutat védő, háromszög alakú üvegpanelek hiányoztak róla, melyek úgy, ahogy védték a környezeti hatásoktól, de a kerámialapok állapota is siralmas képet mutatott. Októberre fel is szedték a múzeum restaurátorai, akik azt ígérik, hogy a kordokumentumnak is beillő alkotás hamarosan teljes pompájában újra látható lesz a szentendrei kiállítóhelyen, a szintén idén újrarendezett Kovács Margit-életműkiállításban. 
A világtérképet sajátosan értelmező díszkút igazi látványossága volt a Kossuth Lajos utcán lévő egykori Úttörő Áruház előcsarnokának – a nyolcvanas években például afféle gyerekmegőrzőként funkcionált: míg az anyukák vásároltak, a csemetéik (jómagam is), a kútban úszkáló aranyhalakat és a köveken neonfényben sütkérező teknősöket vizslatták napestig. Közben pedig azon törték a fejüket, milyen kaszkadőrmutatvánnyal lehetne kibányászni egyet-egyet a vízbe dobált fillérekből. A teknősök és aranyhalak alá színes, terrakotta világatlaszt álmodott a Mallász Gitta vezette dekoratőr munkaközösség (Kovács Margit is tagja volt), egyetlen szándékolt bakival: az imperializmus elleni küzdelem jegyében lehagyták a térképről a teljes amerikai kontinenst. Tettek rá viszont a hegyek magaslatairól a Földet uraló kisdobosokat és úttörőket, no és nem egy vörös csillagot, ami hol az Északi-sarkról, hol pedig a moszkvai Kreml tornyából világította be fényével a világot, amit Magyarország felől egy szőke úttörő figyelt. Csillag ragyogott Peking és Észak-Korea felett is, ugyanakkor Afrikában és Ausztráliában, a politikai korrektség fogalmát akkor még nyilvánvalóan nem ismerve, pucér bennszülötteket és fura, úszó tengeri lényeket fényesített a Napot helyettesítő óriás csillag sugárzása. A Szabad Művészet 1950. novemberi száma a következőképp fogalmaz a díszkutat méltatván: „A szemlélőnek meg kell állapítania, hogy itt a népi demokrácia állami kereskedelme a fiatalok gyakorlati áruellátásának feladatához olyan környezetet alkotott, amely sikerrel képes szolgálni a fiatalság ízlésbeli nevelését is.”
A kilencvenes évek elején, a rendszerváltással identitászavarba került áruház vezetői, a félreértelmezett piacgazdaság jegyében a medencét bedeszkázták és bérbe adták egy léggömbárusnak. Bár akkoriban több helyszíni állapotfelmérés is vészriadót fújt, lévén a kút pótolhatatlan kortörténeti ritkaság, a szocreál kevés iparművészeti igényű épületdíszeinek egyike, csak 2008-ban kezdett vele bármit is a műemlékvédelem, amikor is egy német befektető megvásárolta, majd lebontotta az Úttörő Áruházat, hogy a helyére szállodát építsen. A kutat szerencsére nem hordták el tarrakottánként a nosztalgiázó 40-es, 50-esek, hanem az említett átjáróba került, üveg vagy plexi panelekkel gondosan körbenyalábolva, hogy ne eshessen rá az eső, ne süsse a nap és ne fújja a szél. Mivel azonban az üvegtető szellőzése nem lett megoldva, a lecsapódó pára egyre kikezdte az alkotást: télen, nyáron, ősszel, tavasszal, hidegben, kánikulában egyszerűen nem lehetett átlátni a védelmi búrán. 2013-ban végül megelégelte a műemlékvédelem az állandó párafürdőt, és két szellőzőt szereltetett az üvegkupolára, melyek egészen idén kora nyárig állták a sarat, aztán valahogy betörtek, egyenes utat adva az esőnek, szélnek, napsütésnek, hogy a klímakatasztrófa hullámaira felülve kultúrtörténeti pusztítást is végezzenek. A sztori folytatását a cikk elején már megírtuk: állítólag egy-két hónap, és a díszkút szebb és fillérekben gazdagabb lesz, mint valaha.
Szerző
Témák
Szentendre

A továbbélő Stúdió K – Ahol kicsit kizökken az idő

Publikálás dátuma
2019.12.08. 14:52

Fotó: Aytac Pekdemir / Studio K Facebook oldala
Kevés a minőségi kulturális sziget Budapesten, a Stúdió K a Ráday utcában ezen kevés helyek egyike.
Kulturált, Közösségi létezés, Konfrontáció, Konfliktus, Kíméletlen, Kegyetlen, Különlegesség. Mind K-val kezdődő szó és valamennyi inspirálta annak idején Fodor Tamás színész-rendezőt, hogy társaival a Stúdió után épp a K-t tegye, vagyis megalakítsák a Stúdió K-t. Fodorék színházat akartak csinálni, mégpedig kíméletlent és kegyetlent, olyat, amely nem hazudik, nyers, őszinte, szókimondó, mer kísérletezni és nem utolsósorban szembenézni önmagával, illetve szembesíteni azt, aki erre nyitott és fogékony. Még jóval a rendszerváltás előtt kezdtek el működni, először vidéken, Pilisborosjenőn egy kommunát hoztak létre. Aztán sorban készítették az előadásaikat, többel egész messzire eljutottak. Mindig is ellenzékinek számítottak. A Kádár-rendszer alatt is, volt, amikor megfigyelték őket, vagy éppen betiltották a tervezett turnéjukat. A kilencvenes évek közepén a Ferencvárosban hozták létre az alapítványi színházat, a Stúdió K-t, aztán 2006-ban a Ráday utca közepén jött létre a saját bázisuk. Olyan, amilyet ők megálmodtak, kicsiny, de otthonos, tele bábbal, képpel, kellemes ülőalkalmatosságokkal. Az előcsarnok kávézó, közösségi tér is egyben. Hívogató, olyan mint egy titkokkal teli mesebirodalom. A Stúdió K ugyanis részben gyerekeknek játszik, az utóbbi években nagyszerű gyerekelőadásokat hoztak létre. Sőt elmentek iskolákba is tantermekbe. Aztán este pedig a felnőtteknek játszanak. Igazi családi színház, délelőtt lehet jönni a gyerekekkel, kortárs mesék, csupa különlegesség, aztán este pedig következhet a szembenézés. Drámák, fontos aktuális témák igényes és bátor adaptációk. A Stúdió K azért is jó hely, mert ott kicsit kizökken az idő. Előadás előtt, vagy után lehet dumálni, megváltani a világot. Nincs ruhatár, csak besétálunk, magunk letesszük a kabátunkat, keresünk egy sarkot, ha akarunk elbújunk, olvasunk, elgondolkodunk, vagy kedvünkre összefuthatunk ismerőssel, baráttal. A Stúdió K-nak valahogy ma is megmaradt a kommuna jellege, de nem kötelezően. El lehet vonulni, de leginkább szabad marad az ember. És ez régen is és ma is talán a legnagyobb értéke. Fodor Tamás időközben átadta az igazgatást, utódai Nagypál Gábor és most Gyarmati Kata próbálják életben tartani azt, amit az alapítók megálmodtak. Nem könnyű, állandó szélmalomharcot kell vívni a támogatásért, azért, hogy lehessen fűteni, világítani. A tao megszüntetése komoly veszélybe sodorta a Stúdió K-t, a nézők segítségére is szükség volt. De szerencsére sikerült az életben maradás. A Stúdió K ma is az egyik legizgalmasabb színházi alkotóműhely. Hol otthon játszanak, máskor Kőbányán egy pincelabirintusban, vagy éppen Szabadkán. Remek színészekből álló saját társulat és vendégek, ők alkotják azt a szellemi bázist, amely védjegye lehet a több évtizedes színházi legenda továbbélésének. Kevés a minőségi kulturális sziget Budapesten, a Stúdió K a Ráday utcában ezen kevés helyek egyike. Aki rendszeresen látogatja, az e szokásán már nem is fog változtatni, aki pedig még nem, netán nem ismeri, érdemes elsétálnia a Ferencvárosba és felfedezni.
Szerző
Témák
Stúdió K