Élmezőnyben a Puskás Aréna ára

Publikálás dátuma
2019.11.30. 16:37

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Európa „legdrágább székeit” a Tottenham 62 ezres londoni stadionja kapta (14 800 euró/ülőhely), és ugyanennyit költöttek a moszkvai VTB Arénára.
A kontinensen tudnak ugyan még nálunk is több pénzt ölni stadionépítésbe, de a Puskás Aréna (a játék minőségével ellentétben) így is az élvonalban van; az elmúlt években csak három stadiont építettek a kontinensen drágábban, mint a hivatalosan nettó 150 (bruttó 190) milliárd forintból elkészült budapesti létesítményt – derül ki a KPMG könyvvizsgáló összesítéséből. Az egy székre vetített kiadást nézve a lista ötödik helyére került fel a 67 ezres Puskás Aréna 8900 euróval, bár az nem feltétlenül vigasztalja a magyar adófizetőket, hogy egy brit és három orosz város fajlagosan nálunk is drágábban épít futball-infrastruktúrát. Tottenham gazdagabb, Moszkva és Szentpétervár meg annyira gazdag, amennyire Vlagyimir Putyin akarja. Európa „legdrágább székeit” a Tottenham 62 ezres londoni stadionja kapta (14 800 euró/ülőhely), és ugyanennyit költöttek a moszkvai VTB Arénára. Az első aligha meglepő, a londoni telek- és munkaerő árakat figyelembe véve (meg olyan apróságok vannak benne, hogy a gyepszőnyeg kihúzható, alatta pedig ott van egy amerikai focira alkalmas műfüves pálya), a VTB (a Dinamo Moszkva otthona) érdekessége pedig, hogy a futballstadion mellett ott van a 11 ezer nézőt befogadó hokipálya is, a tetőszerkezet a kettőt együtt fedi be – írta az Index. Dobogós lett még a Zenit szentpétervári stadionja 12 500 ezer euróval, majd ismét egy moszkvai létesítmény következik, a CSZKA Moszkva arénája 9400 euróval. Az UEFA égisze alatt 30 helyszínen épült legalább 20 ezres stadion az elmúlt öt évben, tizenegy orosz és nyolc török létesítmény mellett hat fejlesztés fejeződött be a közép-kelet-európai térségben, míg csak öt projektet valósított meg a négy futballhatalom: két francia, egy-egy spanyol, olasz és brit stadion épült. A fejlesztés persze nem merült ki a Puskás megépítésében: az Mfor szerint mintegy 791 milliárd forint ment a hazai labdarúgásba a központi költségvetésből és a tao-támogatásokból 2011-2018 között, és ennek mindössze ötödét fordították utánpótlás-nevelésre. A gazdasági hírportál kiemelte: a focira költött évi 100 milliárd forint 13 milliárddal több, mint amennyi bevétele van a Nemzeti Innovációs és Kutatási Alapnak.
Szerző
Témák
stadion

Pallasz Athéné mindenek felett

Publikálás dátuma
2019.11.24. 15:35

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
Ráday Mihály legendás műsora (Unokáink sem fogják látni) óta tudjuk, hogy városvédő Pallasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát, de az nem ennyire közismert, hogy olykor ő maga is eltűnik a szem elől néhány évtizedre. Persze nem ugyanarról a „Pallasz Athénéről” van szó: előbbi inzultus a Podmaniczky-szobor kezében tartott mini városvédő szentet érte, utóbbi pedig a Rákóczi út 54-es számú ház tetején lelte halálát Budapest ostromakor 1945-ben.
Egy időben, zömmel a hatvanas években, itt működött a Népszava szerkesztősége is, csak épp akkoriban Pallasz Athéné helyett egy a kor igényeit kielégítő vörös csillag éktelenkedett (vagy ékeskedett, nézőpont kérdése) a homlokzatán – 1956-ban ugyan a csillagot is ledöntötték, de később egy időre újra felragyogott. A ház korábban az Athenaeum Nyomda majd Kiadó (egyik) épületeként írta bele magát a Rákóczi (egykor Kerepesi) út történetébe: terveit a régi Nemzeti Színház ma is meglévő víztornyát is megálmodó Kauser József és Krumholz Ágost jegyzik. Az 1898-ban átadott eklektikus palotáról maga a kiadó ekképpen nyilatkozott: „A fővárosi forgalom góczpontján, közvetlenül a Nagy Körutnak a Kerepesi-uttal való keresztezése mellett, az 54. sz. alatt épült fel az Athenaeumnak palotaszerü uj háza, melynek előkelően egyszerü, izléses renaissance-stilü homlokzata már messziről elárulja, hogy nem bérkaszárnyának, hanem kulturális czélokra épült. A tetőzeten fellállitott Athéne ércz szobra és az aranymozaikban diszlő felirás megmagyarázza, hogy mily nagy mivelődési czélnak szolgál ez épület.” Hogy ténylegesen mily nagy és komplex művelődési célokat szolgált, arról az ablakközökben lévő mozaikdíszek is tudósítanak, melyek Anonymust, Táncsics Mihályt, Albrecht Ajtósi Dürert, Mozartot, Rembrandt-t, Gutenberget és a litográfia atyjaként jegyzett Alois Senefeldert ábrázolják. A Róth Miksa üveg- és mozaikgyárából kikerült homlokzatdíszek így-úgy átvészelték az elmúlt évszázadot, de Pallasz Athénéről 1945 óta senki nem hallott. Egészen mostanáig, merthogy a csipkés oromzat közepére valamikor a nyár folyamán visszakerült egy görög templomokat idéző építmény, melynek timpanonja alatt ismét ott őrzi mellvértben és sisakban, kezében karddal és lándzsával a várost Pallasz Athéné. 
Az épület az elmúlt 130 évben többször is átalakításon és felújításokon esett át – az irodalmi és nyomdai részvénytársaság fénykorát a két világháború között, a Pesti Napló közigazgatási rovatát hosszú időn át vezető Miklós Andor igazgatása alatt élte. Mikor 1917-ben Miklós felvásárolta a nyomdát és a kiadót, a szintén a vállalathoz tartozó Az Est című napilap szerzői – többek között Móricz Zsigmond, Heltai Jenő és Molnár Ferenc – nyíltan bíráló cikkekben mentek neki az új, szerintük hozzá nem értő tulajdonosnak. Móricz még az Apám című regényébe is beleszőtte a tulajdonosváltással kapcsolatos aggályait: „Miklós Andor megvette az Athenaeumot, ahogy megvette a Riegler-féle papírkereskedést és a Modiano-féle szivarhüvely gyárat is. Egyetlen könyvet el nem olvas. Sejtelme sincs róla, ki volt Arany János…” S bár tény, hogy inkább üzletemberként vezette a céget, az Athenaeum – jóval később a homlokzaton kikötő – csillaga töretlenül ívelt felfelé. Miklós halála után, 1933-ban, a vagyon és a vállalat feleségére, az addig színésznői babérokkal kacérkodó Gombaszögi Fridára (Ella testvére) szállt, aki a színpadi trónból azonnal átült az elnöki székbe, és 1939-ig a csúcson tartotta a céget. Ekkor az állam, a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozása” céljából rátette a kezét a kiadóra: egy huszárvágással megszüntette a Pesti Naplót és Az Estet, a könyvnyomdát pedig nem sokkal később a Vörös Hadseregre „hagyományozta”. 1948-ban államosították, egykor volt renoméjának visszaszerzését pedig kicsivel később a Népszavára bízták. S bár az ötvenes évek elején történt némi szerkezeti helyreállítás, korábbi díszek, többek között a nem visszaállított Pallasz Athéné szobor és az épület aljában lévő üzletsor bánta a szocialista ízlés praktikusságát. Míg 1938-ban még Halász Dezső divatáruházának plakátjai hirdették a magas nívót és az alacsony árakat, addig 1958-ban már a Rákóczi út máshol is erőltetett árkádjai törték meg a stílusegységet. A kilencvenes évek végén az épület már a tucat Rákóczi Center nevet viselte, harminc üzlet- és nyolcvan irodahelyiséggel feledtetve a dicső múltat. Az irodaház két éve cserélt gazdát: a jelenleg is tartó felújítás végén, ha minden igaz, a ciprusi offshore-cég tulajdonában álló Modern Hostel Property Kft. nyit a helyén egy kissé homályos eredetű orosz hostellánchoz tartozó hotel-hostelt. A hostellé alakítás munkálatainak a tervek szerint május végén kellett volna befejeződniük, de az épületet még mindig zöld háló takarja – egyelőre egyedül a pajzzsal és lándzsával felvértezett sisakos Pallasz Athéné emelkedik a szándék, no és persze az idő fölé.
Szerző

Művészet, ami az Iparművészetivel történik

Publikálás dátuma
2019.11.24. 14:04

Fotó: Népszava
Többe kerül és tovább tart az egyik legszebb budapesti szecessziós épület felújítása a tervezettnél. Az elhúzódó munka közben a titkos szerkezeti elemek is feltárulnak.
Aligha tévedünk abban, hogy nincs még Budapest tág értelemben vett belvárosában egyetlen olyan épület sem, mint az Iparművészeti Múzeum, amelynek nem csak a különböző időszakokban elszenvedett belövéseket kellett elszenvednie, de még a természeti csapások sem kíméltek, hogy a statikai bonyodalmakról ne is beszéljünk. Hányatott legújabbkori sorsára mi sem jellemzőbb, minthogy a 2017 szeptemberében bezárt kiállítóhely ifjúságnak szánt foglalkozásait a fiókintézményként működő Ráth György  Múzeum városligeti épületébe hirdetik (holott az nem is a közparkban, hanem a Városligeti fasorban található).    Az Üllői úti, kupolás, Zsolnay majolikákkal dúsan díszített múzeumot Lechner Ödönnek, a magyar szecesszió legnagyobb alakjának ikonikus épületeként tartják számon, azonban érdemes megemlíteni alkotótársát, Pártos Gyulát is, akinek a ház a "keleti magyar" stílus legfontosabb jegyeit köszönheti. Lechner Ödön, mielőtt az Iparművészeti Múzeum megalkotásához hozzálátott, Kecskeméten, Szegeden és a budapesti Hold utcában lévő Postatakarékpénztár épületén csiszolta tökéletesre a városaink arculatát házaival meghatározó  tudását. Ebben a sorban lett a millenniumi időszak kiemelkedő alkotása az 1897-ben átadott Iparművészeti Múzeum. A neheze azonban csak ezután jött. Nem csupán a második világháborúban szenvedett el súlyos károkat a múzeum, de 1956-ban is több találatot kapott. A - részben szintén emberi eredetű - természeti csapások csak a forradalmi károkat követően érintették. A 3-as metró építésének hatására megsüllyedt az épület, a külső és a belső boltozatokon pedig jól kivehető repedések keletkeztek.
Köztudott, hogy a mai Nagykörút a Duna egyik feltöltött mellékágának medrére épült. Feltehetően akkor, amikor még nem voltak teljes körűen feltérképezve a felszín alatti kisvízfolyások, amelyeket a mederfeltöltés eltérített, ennek következtében a talajvíz ingadozása ma is érezhető. S ez az Iparművészeti Múzeum épületét is károsította. A tervezők illetve a kivitelezők gondosságának köszönhetően azonban a házat - egyébként nem látható módon - vasváz tartja össze, amely képes megfelelő dilatációval viseli a reá nehezedő nyomást, bár a födémet tartó acélgerendázat így is elhajlott. A felújítás legfontosabb feladata tehát az új tartószerkezeti elemek beemelése, és a talajvíz elleni injektálás, valamint a kupola tartószerkezetének megerősítése lesz. A múzeumnak földrengésbiztosnak is kell lennie, nem ok nélkül.    1956-ban már túlélt egy földrengést, és nem biztos, hogy megerősítés nélkül a következőt is kibírná. A közeli Szabó Ervin könyvtár Budapest-gyűjteményében található fotók segíthetnek az eredeti állapot helyreállításában, bár a képek fekete-fehérek, így a színek rekonstruálása nem lesz könnyű feladat - annál is kevésbé, mivel a Zsolnay-gyár a színes cserepek és cserép tetőfigurák élettartamát csak 30-40 esztendőre garantálta. A múzeum épülete az ezredfordulóra erőteljes romlásnak indult, a kupola lanternáját (sokszögű, kör alakú, kis ablakokkal ellátott tornyocskák) életveszély miatt 2011-ben kénytelenek volna leemelni, ami még félmegoldásnak sem volt mondható. Ezt megelőzően, 2010-ben a nyitott előcsarnokot  már restaurálták, később azonban a felújítás leállt, két esztendeje pedig kénytelenek voltak bezárni az épületet. Egy évig tartott a kiköltözés (és a majdani beköltözés sem lesz rövidebb). A felújítás további három  évig is eltarthat, beleértve egy új szárny építését is. A múzeum kiállítótere a háromszorosára nő, javulhatnak a restaurálási és raktározási körülmények is. Most 2022-re tervezik a befejezést. Az eredeti 14 milliárd forintos költséget már többszörösen túllépték. Az elhúzódó kálváriának egy nyertese már biztosan van: a kormányfő munkahelyének, a Karmelita kolostornak addig is "kölcsönadtak" jó néhány műtárgyat.
Szerző