A legek hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban az új Puskás Arénáról), hogy a modern világ egyik legnagyobb méretű beruházását önerőből el tudta végezni az ország. A tervezés kezdetétől a befejezésig minden munkát a magyarok végeztek el. Ez nem volt mindig így, mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Puskás Stadion elődjét, a Népstadiont 1953-ban, a Rákosi-rendszerben szintén magyarok tervezték és építették. Ami meg azt illeti, hogy a Puskás lett volna a modern világ egyik legnagyobb méretű beruházása, az enyhe túlzás, hiszen ha csupán a sportcélú beruházásokat nézzük, akkor e pillanatban is kilenc olyan stadionépítkezés folyik, amely nagyobb méretű, mint a Puskásé volt. Többségükben mellesleg olyan, úgynevezett fejlődő országokban, mint India, Banglades, Indonézia, Irak vagy Marokkó. Az európai futballstadionok között pedig befogadóképességben a Puskás Aréna a huszadik. Nagy szavakban azonban valóban az elsők között vagyunk. Már aki.
Azt állította Orbán (ugyanott), hogy az elmúlt tíz év legnagyobb diplomáciai sikere a bővítési portfólió elnyerése az Európai Bizottságban.
Ezzel szemben a tény az, hogy a nagy bővítésig, 2004-ig ez valóban igen fontos pozíciónak számított, és a biztosi posztot ennek megfelelően német politikus töltötte be. Azóta viszont a befolyásos államok más pozíciókat néztek ki maguknak, és a következő országok adták a bővítési biztost: Szlovénia, Finnország, Csehország és Ausztria. Hogy náluk is az előző tíz év legnagyobb diplomáciai sikereként értékelték-e ezt, nem tudom, de ha az Orbán-kormánynak ez a legnagyobb diplomáciai eredménye, akkor mekkora siker volt a többi?
Azt állította Orbán Viktor (a parlamentben ellenzéki képviselők kérdéseire válaszolva), hogy a magyarországi kunokon hetekig gúnyolódtak az ellenzékiek, csak azért, mert keleti származásúak.
Ezzel szemben a tény az, hogy senki nem gúnyolódott a kunokon nemhogy hetekig, de egyetlen percig sem. Gúny vagy szó legföljebb a miniszterelnöki ház elejét érte, mert Orbán a Türk Tanács ülésén átadta a magyarországi kipcsak törzsek üdvözletét, továbbá arról beszélt, hogy a kipcsakoknak önkormányzatuk és éves gyűlésük is van. A kunok keleti származása már csak azért sem került szóba, mert nemcsak ők, hanem a magyarok is „fél-ázsiai származékok”, ahogy azt maga a miniszterelnök mondta. Bár ha lassanként teljesen türkök leszünk, akkor úgyis mindegy. 
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (egy bécsi tanácskozáson), hogy a migrációs helyzet egyre súlyosabb, a Nyugat-Balkánon már lassan 100 ezer a feltorlódott migránsok száma. 
Ezzel szemben a tény az, hogy az európai határvédelmi hivatal, a Frontex friss jelentése szerint az idén eddig összesen 108 ezren léptek illegálisan Európa területére, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint pedig 104 ezer, ami 16 százalékos csökkenés a múlt évihez képest. Ezen belül a Nyugat-Balkánra valóban jóval többen jutottak el, mint az előző évben, de nem százezren, mint ahogy Szijjártó állítja, hanem 8400-an. Talán egy következő tanácskozáson majd ezt is elmondja…
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.11.23. 08:42

Mázlisták

Valószínűleg Orbán Viktor sem gondolta volna, hogy micsoda párhuzamot produkál az élet a magyar foci és a Fidesz között. 
Mert ha Dzsudzsák Balázsék jövő év elején kijutnak a 2020-os Európa Bajnokságra, akkor - ha korrektek vagyunk - csak annyit mondhatunk, hogy az oda vezető utat inkább felejtsük el a megalázó 3-0-al a horvátok ellen, a szlovákoktól kapott dupla veréssel és a reménytelen játékunkkal a „sorsdöntő” meccsen Cardiffban. Ha pedig a Fidesz megőrizheti a tagságát 2020 elején az Európai Néppártban, akkor a párt vezetői, ha a szívükre teszik a kezüket, szintén nem mondhatnak mást, csak annyit, hogy felejtsük el a 2019-et, a megalázó önfelfüggesztéssel, a pozícióvesztésekkel mind a pártcsaládban, mint az Európai Parlamentben, Orbán Viktor magyarázkodásával a „bölcseknek”, és úgy általában az egész jogállamiság ellenőrzési procedúrával a Néppárt részéről, amit a miniszterelnök nyilván megalázónak és igazságtalannak tart. 
A párhuzam persze itt véget ér. Mert ahogy a magyar válogatott tényleg irgalmatlan szerencsével kapott még egy esélyt azzal, hogy a szebb napokat látott bolgár vagy román válogatotton keresztül (na jó, az izlandiakra ez nem igaz) juthatnak ki az EB-re, úgy a Fidesz számára a politikai konstelláció kínál hasonló menekülő utat; és persze saját teljesítménye is, az EP-választásokon megszerzett 13 mandátum, ami a pártcsaládon belül is az egyik legerősebbé tette a magyar frakciót. 
Orbán Viktor átrendeződést vár a Néppárton belül, ami alatt ő persze azt érti, hogy tessék szépen nyitni a populista jobboldal felé, de még ebben is a kezére játszik a sors, ugyanis az EPP valóban komoly változáson megy keresztül: ahogy a Politico fogalmazott, „az európai konzervatívok keletre tekintenek”. Vagyis mindenki azt jósolja, hogy a 2004-ben vagy utána csatlakozott tagállamok konzervatív pártjai a jövőben egyre nagyobb befolyásra tesznek majd szert a Néppártban. 
Innentől pedig Orbán Viktor – Dzsudzsák Balázsékkal ellentétben – nemcsak abban bízhat majd, hogy egy labda a kapufáról esetleg befelé pattan Szófiában vagy Bukarestben, hanem nyugodtan kalkulálhat azzal, hogy régiós politikustársai valóban szolidárisak lesznek vele, és ezáltal akár vissza is szerezheti előbb-utóbb a most kétségtelenül elveszített befolyását. A bolgár konzervatívoknak ugyanannyi szavazatuk van az EPP-ban jelenleg, mint az olasz tagpártnak, ez sok mindent elmond az erőviszonyok átrendeződéséről, miközben sok elemző szerint minden kritikus megnyilvánulása ellenére Donald Tusk, az új lengyel elnök is megértőbb lesz a „sajátjai” iránt, mint egy nyugat-európai politikus. 
Vagyis a Fidesznek ott az esély, akárcsak a magyar válogatottnak, hogy maradjunk a végére az erőltetett sporthasonlatnál. Már csak azt nem értjük, az egész Juncker-plakátos hercehurcára minek volt szüksége a magyar kormánypártnak: ez tipikus ki nem kényszerített hiba volt. Nem az első, és minden bizonnyal nem is az utolsó. Kérdés, hogy miként a magyar válogatottnak, a Fidesznek és Orbán Viktornak is tart-e még a szerencseszériája.
Szerző
Kósa András
Frissítve: 2019.11.22. 16:15

Lázár SAS-behívót kapott

A volt mester-miniszter, aki jelenleg tartalék - a kispadot nyomja a Hódmező II-nél - reaktiválva lesz.
A SAS behívónak nincs köze a turulszerű madárhoz, a SAS csak annyit jelent, hogy Sürgős, Azonnal Siess. Természetesen a Don-kanyarhoz, 1942-43-ban kellett sietnie mintegy kétszázezer magyarnak, hogy leszámoljanak a bolsevizmussal. Lázárt most hasonlóan magasztos célból mozgósítja a felcsúti legfőbb hadúr. Nagy itt a baj, az önkormányzatokban megáradt a gonoszság, szennyes habjai Hadurunk szent lábait mossák. (Babits után, szabadon.) Megrendülni látszik a trón, mert minden választási trükk és a teljes propaganda nagyüzem ellenére október 13-án hatalmas zakót kaptak, amit 2022-ig hordaniuk kellene, és akkor sem biztos, hogy levethetik magukról. 
Csakhogy a felcsúti legényeket nem olyan puha fából faragták, hogy könnyű szívvel lemondjanak a magyar szent korona javairól. Természetesen megtesznek minden piszkosságot, hogy az önkormányzatiság végképp megszűnjön. Máris minden pénzt (helyi iparűzési adó) és minden fontos döntést (építési engedélyek) központi hadúri kézbe vesznek. Kitiltják a civileket a választásokról. De a legfontosabb, hogy az ország ideológiai megosztását minden eddiginél élesebbre és tartósabbra állítsák be. Az ő "egy ügyű" híveik számára világossá kell tenni, hogy az országban nem ilyenek és olyanok élnek, hanem jók és rosszak. Vissza fognak menni a huszadik századi ideológiai gyökerekhez, Tiszához és főleg Horthyhoz. 
Ezért esett úgy, hogy Lézer János, jártában keltében, mintegy esetlegesen benézett Kenderesre, és a kormányzó sírjára virágot helyezett. Elég lett volna ennyi is, de a véletlenül ott lévő kamerák és mikrofonok erdeje felé mondott valami tőle nem elvárhatót. Miszerint Horthy jó katona volt, továbbá a haza megmentője. Ne vesztegessük a szót cáfolásra. Minden épeszű magyar tudhatja, hogy elementáris hazugság mindkét állítás. A kormányzó csapnivaló hadi-tökfej volt, megmenteni pedig a saját életén kívül semmit sem tudott. Természetesen ez nemzetünk vezetői számára mindegy. Nekik csak az a fontos, hogy a „termék" eladható. És az!
Nagyon szimpatikus gondolat a Karácsonyék-féle "mindenki Budapestje", csakhogy ebbe Orbánék nem férnek bele. Velük nem lehet együttműködni, mert nekik az együttműködés nem létező fogalom. Nekik csak engedelmeskedni lehet, és még dicsérni is kell förtelmes ízlésüket. Új városvezetőinknek figyelmébe ajánlom a 2002-es Medgyessy-féle („árokbetemető”) kiegyezési kísérletet, amely a Fidesz szélsőjobbra vezető útját kijelölte, és amely az MSZP bomlását elindította.
Szerző
Haskó László