Borítékolható az elnökválasztás eredménye Romániában

Publikálás dátuma
2019.11.23. 11:15
Johannis annyira biztosan vezetett kezdettől, hogy a kampányt is félvállról tudta venni
Fotó: DANIEL MIHAILESCU / AFP
Klaus Johannis, a nagy esélyes elzárkózott a jelöltvitáktól.
Sem az első fordulóban megméretkező 14 elnökjelöltnek nem volt közös vitája, sem a második fordulóba bejutó két politikusnak, ugyanis a hivatalban lévő államfő, a vasárnapi voksolás toronymagas favoritja, Klaus Johannis mindenféle vitától elzárkózott. A második forduló véghajrájában ugyan az elnök szervezett magának egy show-t, egy pódiumbeszélgetést, de annak lebonyolítása még saját támogatói táborában is visszatetszést szült. Azok az újságírók vehettek részt rajta, akiket az elnöki hivatal meghívott, a kérdezz-felelek kampányrendezvénynek maga Johannis volt a moderátora, annak adta meg a szót annak, akinek épp akarta. Ezzel egy időben ellenfele, a nemrég megbuktatott volt miniszterelnök, Viorica Dancila két és fél órás sajtóértekezletet tartott, nem kijelölt újságírókkal. Dancila ezúttal is tovább erősítette a „buta szőke” sztereotípiát, olyan kérdéseket próbált – ezúttal is első nekifutásra sikertelenül megválaszolni – amelyeket már célzatosan, elhíresült butaságát bizonyítandó tettek fel neki. Mérnöki végzettsége ellenére a kör területének képlete okozott gondot ezúttal Dancilanak. A párhuzamos rendezvényen a fizikatanár Johannis mosolygott ellenfele bakiján, de ő maga nem válaszolta meg a kérdést. Ez az eset is jelzi a román elnökválasztás második fordulójának súlyát. Johannis az első fordulóban 37,82 , Dancila 22,26 százalékon végzett. A két forduló között közvélemény-kutatást nem adtak közre, de előzetesen 65-35 százalékot mérték Johannis javára. Bár már az első forduló is rekord alacsony részvétel mellett zajlott, vasárnap vélhetően ennél is kevesebben járulnak az urnákhoz. A rendszerváltás óta most először esett 50 százalék alá a részvétel egy elnökválasztáson- november 11-én 47,66 százalék volt. A romániai magyarok részvétele az első fordulóban is az országos átlag alatt volt, ami ezúttal még alacsonyabb lesz. Az RMDSZ egyik jelöltet sem támogatja, a magyarok túlnyomó többsége eleve bizalmatlan a PSD mindenkori jelöltjeivel szemben, Dancila soha nem volt népszerű magyar berkekben. Johannisban pedig csalódtak. A német nemzetiségű elnökre tömegesen szavaztak a magyarok 2014-ben, de államfőként Johannis mereven elzárkózott a kisebbségi kérdéstől, soha egyetlen gesztust nem tett a kisebbségek-magyarok felé, sőt hosszú ideje ő volt az első román államfő, aki március 15-i magyar nemzeti ünnepen egyetlen üdvözlő szót sem küldött a magyarok felé.  
Szerző

Trump már a szenátoroknak udvarol

Publikálás dátuma
2019.11.23. 10:20
A Donald Trump és Mitt Romney közötti bizalmatlanság kölcsönös
Fotó: DON EMMERT / AFP
Elfogytak az előre bejelentett tanúk, s a kéthetes meghallgatás-sorozat után most alighanem felgyorsul az amerikai elnök alkotmányos elmozdítására irányuló kongresszusi vizsgálat.
Utolsóként a Fehér Ház korábbi vezető Oroszország szakértője, Fionna Hill és a diplomataként az USA kijevi nagykövetségén szolgáló David Holmes állt a Képviselőház hírszerzési bizottsága elé. Hill szerint az Egyesült Államoknak egyszerre két Ukrajna-politikája volt: a hivatalos, és egy másik, az elnök saját belpolitikai érdekeit szolgáló. Holmes megerősítette, hogy hallotta, amint Gordon Sondland, az USA EU-nagykövete mobiltelefonján felhívta Donald Trump elnököt, aki a Joe Biden volt alelnök elleni ukrán vizsgálatról érdeklődött. Mindez alátámasztotta a demokrata párti narratívát: Trump saját politikai céljaira használta az elnöki tisztséget, amit tilt az alkotmány. Az elnök csütörtökön este szűkebb stábjával és lojális szenátorokkal tanácskozott, de időt szakított két, az ő szempontjából megbizhatatlan republikánus politikusra, Susan Collinsra és Mitt Romney-ra is. A további események forgatókönyvében egyelőre sok a bizonytalanság. Elsőként, talán már a jövő héten, a Képviselőház jogi bizottságának kell megfogalmaznia a vádpontokat, amelyekről az alsóház plenáris ülésének kell majd szavaznia. A Demokrata Pártnak 233 képviselője van, így feltehetően meglesz a minimum 218 szavazatos többség. Ez jelentené a hivatalos vádemelést, amely akár már Karácsony előtt megtörténhet. Ezt követően, alighanem még januárban, a Szenátusnak egyszerű többséggel kell szavaznia arról, lefolytatja-e az eljárás második, a bírósági tárgyalásnak megfelelő felét. Ez lehet hosszabb, részletes, akár hat hétig tartó vagy rövidebb, két hetes. Trump tanácsadói állítólag minél gyorsabban szeretnének túllenni a dolgon, és azon is vitatkoznak, mennyire lenne hasznos, ha az elnök személyesen is megjelenne az ezúttal esküdtszékként működő Szenátusban. Trumpnak 51 voks kellene ahhoz, hogy a Szenátus egyáltalán ne foglalkozzon az impeachmenttel, de ez valószínűleg nincs meg. A száztagú testületben 53:47 arányban a republikánusok vannak többségben, ám feltehetően lesznek köztük a procedúra kérdésében a kisebbséggel szavazók – például Collins és Romney.  A szenátusi eljárás fölött a legfelső bíróság élére George W. Bush által 2005-ben kinevezett John Roberts elnökölne. Az államfőt csak kétharmados többséggel lehetne leváltani, amihez húsz republikánus szavazatra is szükség lenne. Az eseményeknek ezzel a jelenleg valószínűtlennek tűnő fordulatával Mike Pence alelnökre szállna át az elnöki tisztség, s a 2020-as elnökválasztáson is nyilván ő lenne a republikánus jelölt

Nem csak szavazna, választana is a kisebbségi magyar

Publikálás dátuma
2019.11.23. 09:40
Zuzana Caputová pártja a régióban elsőként nyitott a magyar kisebbség irányába partnerként
Fotó: PS SPOLU / FACEBOOK
Három évtizeddel a rendszerváltás után a határon túli magyar politika újra döntés előtt áll. Az etnikai alapú pártok kora objektív okokból is lecseng, de a külhoni elit és a magyar kormány minden mást minimum nemzetárulásnak tart.
Ha nem tudsz valamit megakadályozni, állj az élére, diktálná a logika. A határon túli magyar kisebbségi pártok – az Orbán–kormány hathatós útmutatásaival erősítve – azonban másképpen gondolják. A nemzetpolitika legfontosabb fórumának számító Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) múlt héten tartott, immár 18. éves ülésének megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök leszögezte: „az elmúlt évek vitái és kísérletezései után mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy vegyes pártok nem, csakis tisztán magyar etnikai pártok tudják megfelelően képviselni a magyar közösségek érdekeit a szomszédos országokban”. A magyarországi parlamenti pártok és határon túli magyar szervezetek közös tanácskozásának végén elfogadott záródokumentum pedig elvárásként fogalmazta meg a hazai pártok számára, hogy a szomszédos államokban az ottani magyar közösségeket képviselő pártokat és jelölteket támogassák. Erre azért volt szükség, mert – amint az MTI tudósítása fogalmazott – „minden határon túli magyar párt és a jelen lévő ellenzéki pártok is kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a közelmúltban előfordult: egy magyarországi párt képviselője nem a magyar jelölt mellett kampányolt Szlovákiában és Romániában, hanem a szlovák, illetve a román jelölt mellett. (A tanácskozásra nem ment el a DK, a Momentum pedig nem lévén parlamenti párt, nem kaphatott meghívót sem.) Amint arról a Népszava is beszámolt, az elmúlt hetekben az kavart „nemzetpolitikai vihart”, hogy a Momentum elnöke, Fekete-Győr András a román elnökválasztás első fordulója előtt nem az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor mellett állt ki, hanem román társszervezete, az USR-PLUS szövetség jelöltje, Dan Barna kolozsvári kampányrendezvényén mondott támogató beszédet. Arról azonban mélyen hallgatnak az eseményen felháborodók, hogy egy politikus oda megy, ahová hívják, ahol szívesen látják. Az RMDSZ és Kelemen Hunor viszont vélhetően nem is tartott igényt a Momentum és Fekete-Győr támogatására, nem hívta meg kampányrendezvényére, míg az USR-PLUS és Dan Barna igen. A testvérpártok közötti együttműködés, egymás kölcsönös támogatása kampányok idején egyáltalán nem ördögtől való az európai politikában. Az RMDSZ és a Momentum pedig testvérpártnak aligha nevezhető, egyetlen összekötő szál közöttük a magyarságuk. Az erdélyi érdekvédelmi szervezet az Európai Néppárt tagja, bár ideológiasemleges etnikai gyűjtőpártként jelent meg, mára egyértelműen és kizárólagosan jobbközép konzervatív párt, amely magyarországi pártkapcsolatait az utóbbi időben – legalábbis látszólag – a Fidesz-KDNP-re korlátozta. A másik vihart kavaró eset Donáth Anna révkomáromi látogatása volt. A Momentum EP-képviselője a Zuzana Caputova államfő nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia (PS) párt magyar platformja parlamenti képviselőjelöltjeinek és a párt magyar nyelvű programjának a bemutatóján vett részt.
A Momentum és az USR „testvérpártok”
Fotó: FEKETE-GYŐR ANDRÁS FACEBOOK-OLDALA
A kormányközeli magyar média és kormányzati politikusok sora azonnal nemzetárulást kiáltott. Erre jött a már idézett miniszterelnöki ukáz, amely azonban minden alapot nélkülöző álláspont, hiszen a határon túli magyarság a Trianon utáni száz évben mindeddig semmilyen más modellt nem próbált ki, csakis az etnikai alapon szerveződő magyar érdekképviselettel próbálkozott. Egyetlen ettől eltérő kísérlet volt-van, a Bugár Béla vezetésével épp tíz éve életre hívott Híd-Most, amelyet egyelőre talán még nem kellene temetni. Az Orbán-kormány által a nemzeti együttműködésből kizárt, magyarnak el nem ismert, következetesen „vegyes pártként” emlegetett Híd megjelenése után néhány hónappal, 2010-ben már be is jutott a szlovák parlamentbe. Jelenleg a pozsonyi kormánykoalíció része, és bár komolyan meggyengült az újságíró gyilkosságot követő szlovákiai politikai földrengésekben, valamint a Robert Fico és a magyarellenes szélsőjobboldaliként indult, mára megszelídült SNS-el kötött koalíciója következtében, de pillanatnyilag az egyetlen olyan szlovákiai formáció, amely ellátja a felvidéki magyar kisebbség érdekképviseletét a szlovák törvényhozásban. A szlovákiai magyaroknak tíz éve nincs más parlamenti képviselete, a Fidesz-partner Magyar Közösség Pártja (MKP) 2010 óta egyszer sem tudta átlépni a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. A „tiszta magyar pártok” közben szaporodtak Szlovákiában, a jövő februári parlamenti választásnak két nagy magyar blokk vág neki – az MKP-ra építő Összefogás, valamint a Híd-Most és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) közös listája. Amennyiben a következő hónapokban nem történik radikális áttörés, akkor viszont a rendszerváltás óta először – az eddig ismert és alkalmazott sémák szerint – nem lesz magyar képviselet Pozsonyban. Jelenleg ugyanis a Híd 3,8, az MKP 3,2 százalékon áll a felmérésekben. A magyar platformot is létrehozó, kétnyelvű kommunikációra építő, listája befutó helyeire magyar nemzetiségű politikusokat is feltevő elnöki párt, az újonc liberális-zöld Progresszív Szlovákia (PS) viszont ott lesz majd a pozsonyi parlamentben. Hogy ez mire lesz elég, az előre nem jósolható meg, hiszen semmiféle történelmi előzménye nincs régiónkban az ilyen típusú kisebbség-többség együttműködésnek. Annyi azonban biztos, hogy az a modell, amit a Híd-Most kínált, semmivel sem volt sikertelenebb, mint a színtiszta magyar érdekképviselet. Bugár Béla pártja nem a magyar kérdést, hanem általában a nemzeti kisebbségi problémák orvoslását vállalta fel, és azt a többség-kisebbség együttműködése révén vélte megvalósíthatónak, míg minden más kárpátmedencei magyar etnikai párt „magyar”, nem pedig „kisebbségi” kérdésként kezeli sajátos problémáit, azok megoldását saját erőből nem a többi kisebbséggel együtt képzeli el, nem nyert meg ügyének többségi politikusokat, listáján csakis magyar személyek voltak, vannak. Mindeddig működött is ez az RMDSZ által a román decemberi forradalom napjaiban azonnal felmelegített Kós Károly-i modell, az erdélyi magyar érdekképviselet mintájára szerveződött régiószerte a magyarság. És nem sikertelenül. Az alapvető kisebbségi jogok kodifikációja megtörtént, a szomszédos államokban – Ukrajna kivételével – egyetlen országban sem korlátozott sem a magyar oktatás, sem a magyar nyelvhasználat. Gondok nyilván még vannak, teendő is bőven, de ezek már csak szépségtapaszok a 30 évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor a rendszerváltások a teljes jogfosztottság állapotában találták a környező országok magyar kisebbségeit. Ám ez az út, minden siker ellenére igencsak végesnek tűnik. A magyar lakosság fogy, a kivándorlás erősödik, az otthon maradottak – főképp a fiatalok – egyre nagyobb hányada már nem etnikai, hanem ideológiai alapon szeretne választani. Épp az etnikai gondok részleges orvoslása miatt egyre többen helyezik a mindennapi problémákat a korábban mindent felülíró identitásbeli kérdések fölé. Budapestről vagy valamelyik kisebbségi magyar párt székházából meg lehet ugyan üzenni az ottani magyar szavazóknak, hogy az etnikai magyar pártra kell szavazni, de ez ma már nem működik. A román államfő-választás november 14-i első fordulójában az RMDSZ saját adatai szerint a választáson résztvevő erdélyi magyarok 76 százaléka támogatta Kelemen Hunort, Klaus Johannist 13, Dan Barnát 7, Viorica Dăncilát pedig 4 százalék. Kelemen 3,9 százalékot ért el. A tavaszi szlovákiai elnökválasztáson az MKP jelöltje, a pártelnök Menyhárt József visszalépett Robert Mistrik javára, Bugár Béla 3,1 százalékot ért el, a magyarok már első körben szavaztak Caputovára, második körben pedig tömegesen álltak be mögé. A Progresszív Szlovákia a februári választáson is szép számmal remélhet magyar voksokat, és a romániai USR is egyre népszerűbb román formáció az erdélyi magyarok körében. Ezek fényében van-e joga bármilyen „nemzetpolitikai fórumnak” utasításba adni, hogy ki kire szavazhat, ki kit támogathat? Tényleg ez a megoldás vagy inkább csak olaj a tűzre?

A magyar kártya ma már nem fegyver

Az RMDSZ-nek 1996 végén még volt bátorsága újítani, történelmi jelentőségű lépést tenni, de tovább lépni azóta sem tudott. 1996 decemberében a Trianon utáni kisebbségtörténetben előzmény nélkül, az akkori „nemzeti érzelmű” külhoni és magyarországi erők heves bírálata és nemzetárulózása közepette a Markó Béla vezette RMDSZ része lett egy négypárti román koalíciónak. A kooperáció, amelyet akkor még kollaborációnak kiáltottak ki a „jó magyarok”, gyorsan követendő példa lett – 1998-ban már az MKP is kormánytényező lett Szlovákiában, majd ugyanezt az utat választotta a szerbiai Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is. (Ukrajnában, a magyarság számának és részarányának alacsony volta – 150 ezer magyar a 40 milliós országban – miatt ezek a lehetőségek nem adottak.) A többség-kisebbség viszony normalizálásában a kisebbségi magyar pártok kormányzati szerepvállalása hozott a leglátványosabb előrelépést a bizalmatlanság enyhítése révén. Az 5-6 százalékos magyar pártok nyilván nem tudták azonnal – és azóta sem – minden követelésüket megvalósítani, mégis szimbolikus jelentőségű kormányzati szerepvállalásuk. Üzenet volt mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmak, mind pedig a nemzetközi színtér felé. Kifelé az integrációpárti politika, a demokrácia és jogállam erősödését sugallta, a többségi társadalmaknak bebizonyította, hogy az etnikai kisebbségi pártok részt tudnak és akarnak is venni az ország általános társadalmi-gazdasági problémáinak megoldásában, nem csak a magyar kisebbség sajátos etnikai gondjai érdeklik őket. A radikálisabbak máig azt kifogásolják, hogy a kormányzati szerepvállalás sem hozta el az egyedüli üdvözítőnek tartott autonómiát. Ami igaz. De elhozta a magyarellenesség intenzitásának csökkenését, ami idővel a teljes román-szlovák társadalomra visszahatott. A korábban minden vészhelyzetben azonnal előkapott „magyar kártya” leértékelődött, a magyar veszéllyel riogatni már nem lehet a régi hatékonysággal. A Vadim Tudorok és Sloták kora lejárt, ami nagymértékben köszönhető az RMDSZ 1996-os merész döntésének.

Külön indulnak

A Híd-Most sajtóosztálya válaszolt kérdéseinkre. – Véglegesnek tekinthető, hogy nem lesz teljes körű magyar választási koalíció Szlovákiában? Önállóan indul a Híd? – A Híd listáján indul a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a teljes körű magyar választási koalícióról szóló tárgyalásokat azonban a Híd lezártnak tekinti. – Mennyire tartják konkurenciának a PS-Spolu magyar tagozatát? Véleményük szerint átrendezte-e lényegesen a magyar választói opciókat és a magyar kisebbségi pártok esélyeit? – A nemzeti kisebbségeknek olyan pártra van szükségük, amely ismeri a kisebbségek mindennapi problémáit, és a felismerésén túl valódi megoldásokat is kínál. A PS-Spolu pártokkal ellentétben mi az elmúlt 10 évben a kisebbségek érdekeit tartottuk szem előtt, és ezt eredmények is igazolják. A tények mellettünk szólnak, a választók azonban maguk hozzák meg a döntést februárban. Rajtuk múlik, lesz-e valódi magyar érdekképviselet a parlamentben illetve a kormányban.

Tőkés magyarsága is megkérdőjelezhető?

Az Orbán kormány illetékesei sorra üzentek a Dan Barna kampányában megjelent Momentum elnöknek. Orbán Balázs egy fotóval, amelyen egy magyar zászlóval díszített táblán azt írta: „Nekünk meg az az alap, hogy ha van magyar jelölt, akkor azt támogatjuk.” De ez nem volt mindig így. Tőkés László „jó magyarságát” igazán nem kérdőjelezte meg a Fidesz, hiszen miután kiszorult az erdélyi politika élvonalából, saját EP-listáján biztosított neki menekülést. Nos, Tőkés László 2000-ben, miközben még az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt a parlamenti választáson arra szólította fel a romániai magyarokat, hogy ne szavazzanak sem az RMDSZ-re, sem annak elnökjelöltjére, Frunda Györgyre. Akkor épp Tőkés az 1996-os kormányralépést érezte nemzetárulásnak.   

Szerző