N. Kósa Judit: Negyven évig lestük a Tőzsdepalotát

Publikálás dátuma
2019.11.17. 11:30

Fotó: Adományozó: Magyar Rendőr / Fortepan
Lehettem vagy tíz éves, amikor egyszer majdnem szerepeltem a tévében. Akkoriban tévécsatornából volt összesen másfél, így a televízió hatalmas épületébe már remegő lábbal és torkomban dobogó szívvel léptem be, és elvarázsoltan kóvályogtam a hol vakítóan megvilágított, hol félhomályos terekben. 
Aztán kedvesen bár, de határozottan hazaküldtek – valami közéleti kérdésben kellett kimondaniuk a gyerekeknek a tutit, amihez én a kisdobos nyakkendőmmel alighanem súlyosan műfajidegennek találtattam -, de a bűbáj velem maradt. Olyannyira, hogy amikor negyedszázaddal később egyszer maga Ráday Mihály mutatta meg nekem a tévészékházat, ugyanazt a boldog izgalmat éreztem, még ha a feladat csak annyi volt is, hogy a stúdiók és vetítők kuszaságában keressük meg az eredeti, Szabadság téri Tőzsdepalotát.
Azt az épületet, amelynek Alpár Ignác annyira el akarta nyerni a tervezését, hogy két elképzelést is benyújtott rá: az egyikkel első, a másikkal második díjat nyert. 1899 karácsonya előtt hirdették ki az eredményt, és 1905. augusztus elsejéig kellett használatba venni az óriási épületet, hogy a tőzsdetanács megkapja a harminc éves adómentességet. Nem véletlen, hogy éppen aznap cserélt először gazdát gabona az árutőzsde licittermében…
A tőzsdetanács egyébként állami támogatás nélkül, 4,4 millió korona hitelből húzta fel a fényes palotát, amelynek északi végében az árutőzsde, a déliben az értéktőzsde működött, a kettőt egy-egy díszes foyer kötötte össze a központi kupolacsarnokkal. Volt itt számos iroda, 44 hangszigetelt telefonfülke, a földszinten távírda, posta és kávéház. 1948-ban viszont megszűnt a részvények kereskedése, így az épület előbb Lenin Intézetté, majd a Magyar Technika Házává vált, hogy végül 1955-ben itt kezdje meg működését a Magyar Televízió, mely 1969-re az egész monstrumot elfoglalta. A két tőzsdeteremből és az előterekből stúdió, illetve vetítő lett, a közlekedőtereket felszeletelték, még a díszes lépcsőházakban is irodákat alakítottak ki. 
2006-ban adta el az állam a házat a kanadai Tippin Corporation ingatlanfejlesztési vállalatnak, majd még három és fél évig visszabérelte – a Tőzsdepalota 2009 óta áll üresen. A legutóbbi hírek szerint tavaly tavaszra kellett volna legalább részben elkészülnie az ide megálmodott iroda- és kiskereskedelmi komplexumnak. De az átalakítás mindmáig nem vette kezdetét.
Szerző
Frissítve: 2019.11.17. 11:43

Elátkozott rokokó csipkék

Publikálás dátuma
2019.11.10. 15:17

Fotó: Wikipedia
Hiába csak legenda Casanova budai „ténykedése”, makacsul őrzi a múltat és egyéb illusztris vendégek emlékét a róla elnevezett bár. Az otthonául szolgáló épület azonban sokaknak a balszerencsét jelentette.
A minap megint belefutottam abba a tévedésbe, mely szerint a Batthyány tér 4. szám alatt lévő Casanova bár azért lett a híres szívtipróról elnevezve, mert amikor postakocsijával Európát járta, Budapesten is megfordult, és az akkoriban épp itt működő Fehér kereszt fogadóban szállt meg. Egyes vélekedések szerint, amikor a kalandor 1782-ben megszökött az inkvizíció velencei börtönéből – útban a mai Csehország felé –, Budán állt meg, hogy a rabságban szerzett betegségeit, leginkább köszvényét, a budai hévizekkel gyógyítsa. A ház földszintjén 1965-ben megnyílt bárban a mai napig emléktábla hirdeti, hogy „Korabeli feljegyzések és szájhagyományok szerint a vendégfogadót neves személyek is látogatták, többek közt II. József császár, József nádor, valamint a roccoco kor legendás alakja, Giovanni Jacopo Casanova”. Úgy tűnik, a Casanova-anekdotát már akkor sem vitathatja el senki az épülettől, ha a történészek szerint nemhogy a Batthyány téren, de még Magyarországon sem járt a rokokó kurafi, akit egyébként a tabáni Hadnagy utca is megpróbált kisajátítani: egy másik legenda szerint, amikor mégis Budán járt, akkor a Rác fürdő vendéglősénél, Kosztjics Péternél szállt meg. A lányát, Szávát meg is szöktette, de a fáma szerint nem jutottak messze, mert egy csapat legény már a Gellért-hegy oldalában elkapta Casanovát és szinte agyonverte… Az egykori Fehér kereszt fogadó illusztris vendégeiről egyébiránt több mendemonda is kering: egy másik szerint itt tartotta titkos szerelmi légyottjait Mária Terézia és Grassalkovits Antal herceg is, akik nem sokáig élvezhették egymást inkognitóban – állítólag, aki itt próbált elbújni a kompromittáló tekintetek elől, szinte azonnal lebukott. Miután a Tirolból Budára települő Falk család kezéből kikerült az épület, mintha balszerencse üldözné. A 18. században még Buda legkedveltebb találkozóhelye volt. A Fehér kereszt fogadó elől indultak a Bécsbe tartó postakocsik, és itt tartották az első budai színielőadásokat is az 1760-as évek végén. Farsangi időszakban rendszeresen álarcosbálok helyszínéül szolgált, és 1810 és 1812 között még a budai lottóhúzásokat is itt rendezték meg. Miután a szerencse fia Falk Ferenc József 1816-ban meghalt, az épület hagyatéki árverésen, 52 600 forintért, Diestinger József budai ácsmester és neje, Wichstl Erzsébet tulajdonába került, megállíthatatlan balsors-sorozatot vonzva maga után: az 1838-as, majd az 1876-os árvíz idején például – korabeli fényképek tanúsága szerint – az épület udvarán csónakáztak a lakók. Az elázott házat 1839-ben Jakobsohn Károly ácsmester vásárolta meg erősen felújítandóként, de mire sikerült rendbe hoznia a beázásokat, csődbe is ment, továbbadva az épületet Fischer Jakab bőrgyárosnak, aki szintén nem sokáig élvezhette az ingatlant. 1885-ben elhunyt, egy özvegyet és négy gyermeket hagyva hátra, akik közül Sándor, akit édesanyja egy negyvennyolcas honvéddel neveltetett, neves irodalmár lett: műfordítóként németre fordította Az ember tragédiáját, és megírta Petőfi Sándor életrajzát németül és magyarul. Az állítólag igencsak beszédes Fischer Sándor 1888-ban hunyt el, a rossz nyelvek szerint nyelvrákban, de tragikus véget ért József nevű öccse is, aki belügyminisztériumi tisztviselő volt, és fiatalon öngyilkos lett. A sokak által irigyelt rokokó kúriát ekkor már rendre elátkozott házként emlegették, melyet a 20. században sem tudott lemosni magáról. Az 1910-es években 80, többnyire mindenfajta komfortot nélkülöző, egyszobás lakással volt tele, melyek lakói szörnyűséges körülmények között tengették mindennapjaikat és ugyancsak hasonlóan szörnyűséges körülmények között vetettek véget tengődésüknek. 1910-ben Nánási Zsófia cselédlány megmérgezte magát, 1925-ben Bakos Jánosné napszámos levetette magát az emeletről, 1934-ben pedig Csádi Jenőné varrónő ivott heresóoldatot (rozsdafoltok tisztítására szolgáló sav) öngyilkossági szándékkal. 1935-ben Ábrahám Jenő pincér el akarta hagyni élettársát, Tóth Áronné mosónőt, aki ezt nem bírta elviselni, így amikor a férfi összecsomagolta holmiját, hogy elköltözzön, a nő maró hatású lúgkőoldatot öntött az arcába. És ha mindez nem lett volna elég, 1937-ben Kerepesky János festőművész egy, az elvált feleségével való vitát követően a függőfolyosón, a lakók szeme láttára vágta fel az ereit egy borotvával.

Ahonnan Jimmy indult

A rontásra és az elátkozott hely szellemére fogta az 1908-tól itt működő Budai Közművelődési Kör is, hogy érdeklődés hiányában rendre elmaradtak, majd rövid időn belül meg is szűntek „Az erkölcs tartalma és jelentősége a mai társadalomban” című és típusú előadásaik. Mindennek fényében több mint determinisztikus, hogy pályája elején itt, az épület földszintjén a ’60-as években megnyílt Casanova bárban kezdett énekelni Zámbó Jimmy.

Szerző
Témák
Batthyány tér

A könyvek birodalmában

Publikálás dátuma
2019.11.10. 12:10

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Talán sokan azt gondolnánk, a könyvtárak ideje az online világ egyre erőteljesebb jelenlétével lejárt, ám nagyot tévednénk, ugyanis szerepük inkább csak nagy mértékben átalakult. A könyvtár társadalmi szerepének előtérbe kerülése, és kulturális központtá formálódása egyre gyakoribbnak számít, és ennek egyik legjobb hazai példája a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK), Budapest egyetlen közkönyvtár hálózata. A nagy kiterjedésű intézményrendszer folyamatosan bővül és terjeszkedik tovább, 2002 és 2018 között tizenhárom új könyvtár épült és több mint harminc rekonstrukció történt. A fejlődés elengedhetetlen részeként minden fővárosi kerületben az adottságokra szabottan, és az ott élők igényeinek megfelelően látják el a könyvtári feladatokat a vezetők, akik sok esetben rendezvényszervezők és tanárok is egy személyben. Míg a Terézvárosi Gyermekkönyvtárban többek közt ottalvós Halloween éjszakával és rendszeres Kismama-kedd programmal várják a látogatókat, addig a Szent László téren, Kőbányán a Szuperhősök éjszakán, vagy épp kerekítő foglalkozásokon is részt vehetnek az érdeklődők. Író-olvasó találkozók, felolvasások, olvasásfejlesztő programok, játékok és vetélkedők, beszélgetések és kiállítások közül válogathatunk, lakjunk a város bármely pontján. Novemberben lesz többek közt biblioterápiás est a központi intézményben, drogprevenciós előadás a Lőrinci Nagykönyvtárban, olvasókör a Török utcában, és az Agytorna Klub foglalkozást is tart a Sétáló utcában. A programkínálat sokszínűsége hónapról hónapra változik, és csábít be egyre többeket a könyvek tárházába. A jól működő rendszer mögött bizonyára alapvető tapasztalat is áll: a könyvek és az olvasás szeretete időnként egy jó ajánláson, az egymással megosztott tapasztalatokon, vagy épp a minket körülvevő atmoszférán is múlhat. S noha egyes tagintézmények még inkább a jól megszokott könyvtár alapelveit követik olvasószobával és sűrűn tömött polcokkal, számos helyen változatosan és szezonálisan berendezett, különféle témáknak teret adó könyvtárbelsővel találkozhatunk. Ráadásul a Kálvin térhez közel, a Szabó Ervin tér 1. alatt található Központi Könyvtár már önmagában is egyfajta varázslatos birodalomként funkcionál a betérő látogatók és olvasók számára. Az 1889-ben épült, egykori Wenckheim-palota neobarokk stílusú épületébe 1931-ben költözött be a könyvtár, és impozáns, korhű termei, ódon bútorai, kényelmes fotelei és mesebeli olvasólámpái azóta bárkit könnyedén rabul ejtenek. Nem meglepő, hogy gyakran helyet találni is nehéz a vizsgára készülő diákok és a hétköznapi olvasók között a hatalmas, különleges fafaragásokkal, csigalépcsővel és aranyozott díszítéssel ékesített termekben, hiszen, aki már egyszer járt az épületben, egyből szerelembe esik vele, és gyakran visszavágyik. S hogy nem érdemes az olvasás, a könyvek és a könyvtárak elmúlását siratni, azt a fentieken túl az is mutatja, hogy az elmúlt évben 7,7 millióan vették igénybe a könyvtári szolgálatásokat. Nem kell azonban a számokra tekintenünk, ha csak egyszer is betérünk a könyvtárak falai közé, a legújabb megjelenésű kötetek, pezsgő hangulat és izgalmas események várnak ránk. Ezt az élményt pedig kár lenne kihagyni.
Szerző
Témák
könyvtár