Irány a "Szovjetunió"? - Zavaros és aggasztó Matolcsy geopolitikai víziója

Publikálás dátuma
2019.11.11. 09:00

Fotó: Pavel Bogolepov / NEPSZAVA
A brit üzleti napilapban minap megjelent olvasói levelében Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke élesen támadta az eurót, az Európai Uniót. A vitát kiváltott kérdésről nyilatkozott a Népszavának Bodnár Zoltán, a jegybank korábbi alelnöke.
A Financial Times-ban a jegybankelnök az euró bevezetését stratégiai hibának, hamis dogmának minősítette. Mit gondol erről?  
Az elnök olvasói levelét érdemes tágabb összefüggésben is szemlélni. Írása ugyanis nem egy közgazdász véleménye, hanem az MNB elnökéé, és ismerve az Orbán Viktor valamint Matolcsy György közötti szoros bizalmi viszonyt, elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök jóváhagyása nélkül nyilatkozna egy ilyen fajsúlyú kérdésben egy befolyásos külföldi lapban. A piaci és politikai elemzők is ezt figyelembe véve értelmezik szavait.    Eszerint kimondhatjuk: kormányzati álláspont lenne Matolcsy György véleménye?  Inkább csak üzenet. A magyar jegybankelnök szerint hiányoztak, és ma is hiányoznak az európai közös valuta szükséges pillérei: a közös állam, a közös költségvetés, egy euróövezeti pénzügyminisztérium. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az optimális valutaövezet elmélete, amelyért Robert Mundell kanadai közgazdász Nobel-díjat kapott, közel hat évtizedes múltra tekint vissza. A Matolcsy György által említettek nem feltételei egy optimális valutaövezetnek, a történeti példák, mint az 1865 és 1927 közötti Latin Monetáris Unió, vagy a Skandináv Érmeunió is ellentmondanak ennek, de ma is több tucat valutaövezet létezik a világban önálló államok részvételével. Az elnök éppen azokat az elemeket hiányolja, amelyekre a magországokban, a gazdaságilag fejlett tagállamokban is erős törekvés van, és amelyeknek éppen az Orbán-kormány áll oly hevesen ellen. 
Matolcsy György az euró egykori megteremtésének okát az amerikai dollárral folytatott versenyben, a szovjet befolyás kiterjedésének megállításában és a német újraegyesítésben egyszerre látja. Egyetért ezzel? Ez egyszerűen ostobaság. Mintha az MNB elnöke nem ismerné az Európai Unió történetét. A második világháború utáni Európa újjáépítésének jelentős eszmeáramlata volt a föderalizmus, az úgynevezett neofunkcionalizmus, amelyek az európai integrációt fontosnak, a tartós európai béke zálogának tekintették. Az 1957-es Római Szerződés, amelyet az Európai Unió alapító okmányának tekintünk, több helyütt is utal a monetáris politika összehangolására. Az 1960-as évek elejére egyre szélesebb körben vált elfogadottá az a nézet, hogy a gazdasági integráció elengedhetetlen része egy monetáris unió létrehozása és a közös valuta bevezetése.  Vagyis Matolcsy György gondolatmenetéből az következhetne, hogy már az Unió hat alapító országa is az amerikai dollárral akart versenyezni? Sem akkor, sem később nem az amerikai dollárral versengő közös valuta létrehozása volt a cél. A közös pénz, a monetáris unió egy valóban mély és hatékony gazdasági integrációnak a szerves része. A monetáris unió gondolata mindig akkor kapott új erőre, amikor a világgazdaságban globális problémák jelentkeztek. Így az 1960-as évek végén, az 1970-es években, és a gazdasági és monetáris unió megvalósítását három szakaszban képzelték el. A dollár aranyra átválthatóságának megszűnése, tehát a második világháború utáni pénzügyi stabilitást biztosító Bretton Woods-i rendszer összeomlását követően létrejött a tagállamok valutáit szűk sávban tartó úgynevezett európai valutakígyó, amely bár rövid életű, de fontos próbálkozás volt. A hetvenes évek válságaira reagálva végül az akkori francia elnök, Valéry Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár támogatásával létrehozták 1978-ban az Európai Monetáris Rendszert és megszületett az Unió első közös pénze, az ECU (european currency unit - európai valuta egység), az euró elődje. Szóval az alapító országok nem a dollár versenytársát akarták létrehozni, hanem a monetáris rendszer stabilitását akarták megteremteni. 
Mi volt a szerepe ebben Francois Mitterand akkori francia elnöknek, és Helmut Kohl nyugatnémet kancellárnak? Matolcsy György a német egység áraként értelmezi az euró bevezetését. Ez teljesen téves és történelmietlen. Az Egységes Európai Okmány 1986-ban már egyértelműen a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását célozza. Az 1988. júniusi hannoveri csúcson valóban az elnök és a kancellár támogatásával bízták meg Jaques Delorst a részletes menetrend kidolgozásával, és az általa vezetett bizottság jelentése lett a Maastrichti Szerződés alapja. Ki beszélt 1986-ban vagy 1988 nyarán német újraegyesítésről - kérdezhetjük, amikor a páneurópai pikniket csak 1989 augusztusában szervezték meg, és a német egyesítésre még egy évet várni kellett. A jegybankelnök szerint az Uniónak fel kell hagynia a kockázatos fantáziákkal egy olyan hatalom létrehozásáról, ami az Amerikai Egyesült Államok riválisa lehetne. Az Európai Egyesült Államok lehetséges víziója pedig egyszerre nyílt és rejtett háborút eredményezett az elmúlt húsz évben.  Valóban? Ez az orbáni háborús retorika, mert egyszerűen képtelenek a világ dolgait más aspektusból szemlélni. Amúgy, ha már "háború", akkor az nem az euró bevezetésével kezdődött, hanem sokkal korábban. Ám nem a nyugat-európai elit világhatalmi tervéről van szó - ahogyan Matolcsy György egy másik írásában fogalmaz -, hanem annak felismeréséről az Unió tagországaiban, hogy a világgazdasági versenyben külön-külön kicsik és gyengék, és nyilvánvaló, hogy saját nemzetgazdaságaik érdekeit az szolgálja legjobban, ha közösen, már lényegesen nagyobb gazdasági erőt képviselve vesznek részt a világgazdaságban. Nehéz persze eldönteni, hogy az MNB-elnök végül is mire gondol, hiszen azt is írja, hogy az eurót a szovjet terjeszkedés megállítására találták ki, és akkor vezették be, amikor a Szovjetunió már szétesett, így az lényegében okafogyottá vált. Ez is ostobaság. 
Bárhogyan is gondolja Matolcsy, véleménye szerint az eurón többet veszítettek, mint nyertek az eurózóna országai? Az eurozóna nem tökéletes rendszer. Ma már közhely, hogy a csatlakozás feltételeiként meghatározott úgynevezett konvergencia kritériumok tökéletlenek, nem alkalmasak arra, hogy megfelelően leírják egy gazdaság állapotát, nemcsak a munkaerőpiaci, szociális és más összefüggésekre nincsenek tekintettel, de olyan elsődleges makrogazdasági mutatót sem vesznek figyelembe mint a fizetési mérleg. Ráadásul a zóna létrehozásakor még ezeket a csökevényes kritériumokat is fölöttébb rugalmasan kezelték a déli nemzetek esetében. Ez néhány országban komoly nehézséget okozott a csatlakozást követő években. Az azonban vitathatatlan, hogy a közös valuta nélkül az amerikai jelzálogpiaci válság, amely olyan sokkot jelentett az eurozónának is, ami csak a nagy 1929-1933-as világgazdasági válsághoz mérhető, sokkal nagyobb pusztítást okozott volna az országok többségében. Ezt figyelmen kívül hagyni a gazdasági teljesítmény értékelésekor szakszerűtlen. Túl a kereskedelem és a pénzügyek területén élvezett előnyökön, a közös valuta sokkal nagyobb védelmet jelent a tagországok számára egy spekulatív támadás esetén, mint ha saját nemzeti valutával rendelkeznének.    Vagyis a saját valuta a leértékelés lehetőségével mégiscsak hatékony monetáris politikai eszközt biztosíthat egy országnak, vélik sokan.  Legfeljebb rövid távon. A pénzügyi szuverenitás legfontosabb eleme az önálló kamat- és főként árfolyampolitika. De ez sem alkalmas arra, hogy  megakadályozza egy ország reáljövedelmének csökkenését, ha egy sokk következtében jelentősen megváltozik az árupiaci kereslet szerkezete. A leértékelés nem teremt új forrásokat a sokkal sújtott gazdaság számára. Varga Mihály csattanós választ adott Matolcsy Györgynek, az Unió legígéretesebb kezdeményezésének minősítve az eurót.  Ebben igaza van a pénzügyminiszternek?  Természetesen. Matolcsy Györgynek viszont nincs! Geopolitikai víziója annál inkább zavaros, és ez fölöttébb aggasztó. Az elmúlt hetek Matolcsy György szövegeit olvasva kibontakozik: vége az atlanti korszaknak, a nyugat hanyatlik, ezzel szemben a jövő Eurázsiáé, és a következő néhány évszázadban ez lesz a vezető erő. Az orbáni oroszbarátság, az egész ázsiai orientáció vonalába illeszkedik Matolcsy Györgynek ez a víziója. Van ennek egy lehetséges olvasata: Az orbáni rezsim összeegyeztethetetlen az Európai Unióval, előbb utóbb Magyarország kilép, addig is élvezi az uniótól kapott pénzt, miközben bomlasztja azt minden lehetséges módon. S jövőképként ott van az Oroszország uralta Eurázsiai Gazdasági Unió a saját új közös pénzével, az altyn-nal, amely mögött arany és elektromosság van. Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Kirgizisztán és Örményország után mi is csatlakozhatunk majd az új Szovjetunióhoz. Ez Matolcsy György időutazása.

Bodnár Zoltán

A 61 éves jogász ELTE-n végzett, s ma az intézmény pénzügyi jogi tanszékének egyetemi docense.  Az 1990-es évek végén - Surányi György elnöksége alatt - a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt.Ezt követően a CIB Banknál vezérigazgató.  2002 és 2005 között a Nemzeti Autópálya Rt vezérigazgatója, majd az elnök-vezérigazgatója, és volt az Eximbank vezérigazgatója is. Tisztséget vállalt a Liberális Pártban, annak 2014-es főpolgármester-jelöltje is volt, de később kilépett. A napokban megalakult új fővárosi vezetés a Vagyonkezelő Központ Zrt. felügyelőbizottságának tagjává választotta.

Szerző

333,64 forinton az euró

Publikálás dátuma
2019.11.11. 06:43

Fotó: Népszava
Stagnált a forint a főbb devizákhoz képest hétfőn kora reggel a bankközi devizapiacon péntek estéhez képest.
Fél hét körül az eurót 333,64 forinton jegyezték a péntek esti 333,67 forint után. A svájci frank árfolyama 303,65 forintról 303,62 forintra, a dolláré pedig 302,77 forintról 302,69 forintra változott. Az euró jegyzése sem változott érdemben a dollárral szemben: péntek este 1,1020 dollárt, hétfő reggel pedig 1,1022 dollárt ért.
Szerző
Témák
forint euró dollár

Senki sem karcsúsít úgy, mint az Orbán-kormány: 12 ezerrel nőtt a háttérintézmények létszáma

Publikálás dátuma
2019.11.11. 06:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Nagyon nem jött össze a kormánynak a bürokrácia csökkentése: a minisztériumok mellett a háttérintézményekben is jóval többen dolgoznak, mint a 2010-es kormányváltáskor.
A kormány 2012 óta próbálkozik az olcsóbb és hatékonyabb állam megteremtésével, ám ez semmilyen mutató szerint nem jött össze. Az államigazgatás működése nemcsak forint-fillér alapon, de GDP arányosan is drágult, ami nem meglepő a létszámnövekedés ismeretében, amiről a Népszava már többször is írt. A legutóbbi cikkünkben a minisztériumok létszám-változásait elemeztük, ebből az derült ki, hogy a központi kormányzat 2010-ben még 6808 fővel működött, a tavalyi zárszámadási adatok szerint pedig már 13 139 fő járt be valamely tárcához dolgozni. Vagyis a növekedés kilenc év alatt 93 százalék volt. A kormány a korábbi cikkünkre válaszul azt közölte, hogy azért nőtt közel duplájára a minisztériumok létszáma, mert eközben számos háttérintézmény a tárcákba olvadt. Való igaz, az elmúlt kilenc évben a kormány több alkalommal megpróbálkozott a háttérintézmények összevonásával, sőt tavaly több ezer fős létszámleépítést is végrehajtott ezeknél a költségvetési szerveknél. Megvizsgáltuk, mi a helyzet most, és a helyzet még annál is lehangolóbb, mint amire számítottunk. A 2010-es és a 2018 zárszámadási adatokból kiderül – mind a két törvényt már az Orbán-kormány állította össze –, hogy míg 2010-ben 75 605 fő dolgozott a minisztériumi háttérintézményeknél, tavaly decemberben ez a létszám 87 743 volt, vagyis nemhogy csökkent volna az állomány a leépítések, összevonások után, hanem 12 138 fővel többen vannak ezen szerveknél.

A minisztériumi háttérintézmények száma 2010-ben még 44 volt, ezzel szemben a 2018-ban már csak húsz ilyet sikerült azonosítani. Vagyis valóban történtek összevonások és sokat közülük megszüntettek, ám a létszámuk ennek ellenére jelentősen felduzzadt. A minisztériumi költségvetési intézmények száma ennél több tucattal is magasabb lenne, de nem soroltuk e körbe az oktatási, egészségügyi, kulturális, szociális intézményeket, az erőszakszervezetek, titkosszolgálatok, a közművelődési intézmények, a közgyűjtemények létszámát, ugyanis ezek nem a kormányzati működést szolgálják ki, hanem közszolgáltatást látnak el. Ráadásul az egészségügyben, oktatásban, a katasztrófavédelemben 2010 és 2018 között végbement erőteljes államosítás miatt több százezer pedagógus és egészségügyi alkalmazott lett minisztériumi intézmény dolgozója, amely jelentősen  torzítaná az adatokat. Beszámítottuk viszont a két társadalombiztosítási alap központi szerveinek munkatársait, akik ma már az államigazgatás szerves részét képzik, azzal, hogy a munkatársaik jelentős része az államkincstárba illetve a kormányhivatalokba került. Az elmúlt kilenc évben számos háttérintézmény tűnt el: nem létezik ma már közlekedési hatóság, közlekedésbiztonsági szervezet, eltűnt az országos nyugdíjbiztosítási igazgatóság, de nincsen önálló egészségbiztosítási felügyelet sem, amely például az állami egészségbiztostó és az állami kórházak külső ellenőrzését volt hivatott ellátni. A vízügy az agrártárcától a belügyhöz került, ezért csökkent az előbbi és nőtt az utóbbi háttérintézményeinek létszáma több mint tízezer fővel. A legnagyobb növekedést azonban Miniszterelnökségen belül működő kormányhivataloknál látjuk – itt ma már közel 37 ezer ember dolgozik. Ennek oka, hogy több ezer okmányirodai dolgozó jött be kívülről a rendszerbe – de ide kerültek megszüntetett hatóságok megyei szakértői is,  így végső soron egy drága mamuthivatalt sikerült létrehozni. Sikertörténet viszont az egykori APEH, vagyis az adóhivatal és az önálló vámügy integrálása a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba (NAV), hiszen a létszám 22 ezerről 18 ezer főre csökkent. A NAV az utóbbi években ráadásul hatékonyabb is lett, olyan szolgáltatásokat nyújt – elég csak az adóbevallások eltörlését említeni -, amire tíz évvel ezelőtt az átlagos magyar állampolgár még csak gondolni sem mert. Ugyanakkor az integráció együtt járt a vámőrség leépítésével, ami már rég indokolt lett volna, hiszen a magyar vámhatárok fele az uniós csatlakozással 2004-ben eltűnt.
A létszámot tekintve a közigazgatás legnagyobb minisztériumi háttérintézményei egyértelműen a kormányhivatalok, 36,5 ezer dolgozóval, őket követi a már idézet NAV, míg harmadik helyre a belügy kebelében működő vízügyi igazgatóságok kerültek, ahol 2018 utolsó napján 12 517 munkavállaló, köztisztviselő dolgozott. Még egyetlen, több ezer fős mamutintézmény működik az államigazgatásban, ez a Magyar Államkincstár, ahol tavaly 6224 fő dolgozott, ami nyolc év alatt közel kétezer fős növekedés, ám a kincstárba integrálták a korábbi két tb-alapkezelő több ezer fős munkatársi gárdáját. Ezzel persze még nem ér véget a minisztériumi háttérintézményekkel való trükközés, ugyanis számos háttérintézmény az elmúlt években céggé alakult, vagy 2010 után cégként alakultak. Erre volt példa honvédségnél, például csak a HM Ei Zrt.-nél 4284 fő dolgozik. Ma már több ezren, akár tízezren is dolgoznak ezekben a cégekben, mint például a Kiemelt Kormányzati Beruházások Zrt.-nél (140 fő), a Városliget Zrt.-nél (130 fő) a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt.-nél (570 fő), a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt.-nél (34), a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél (154 fő) és a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-nél (1612 fő). Ezek mind olyan cégek, amelyek megrendeléseiket az államtól kapják, és kizárólag az kormányzati teendők ellátása a feladatuk, vagyis tulajdonképp kiszervezett minisztériumi háttérintézmények, amelyek jelentős része az elmúlt nyolc évben jött létre.   
Szerző
Frissítve: 2019.11.11. 14:36