Családból kitaszítva - Anna Karenina másképp

Publikálás dátuma
2019.10.28. 10:30
Hegedűs D. Géza és Bach Kata. A Pesti Színházban Karenin traumájához kapjuk a legtöbb fogódzót
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Tolsztoj Anna Kareninája szívesen játszott dráma a hazai színpadokon. A KuglerArt lakásszínházban a múlt évadban állította színre a Trojka Színházi Társulás, a Pesti Színházban pedig az elmúlt hétvégén mutatták be Roman Polák rendezésében.
Gryllus Dorka mint Anna Karenina gesztusokból és csöndekből építkezik. A szobányi KuglerArt Szalonban kezében bőrönddel hosszan néz farkas szemet későbbi nagy szerelmével, Vronszkijjal (Bárnai Péter). Nem beszélnek, csak néznek. Közben talán egy perc alatt szinte az egész dráma lejátszódik. Az első találkozás feszültsége, izgalma és sorszerűsége, majd az érzelmi káosz és a kiábrándulás melankóliája. Mindez kiolvasható két egymásra szegezett tekintetből. Soós Attila, aki játszik is a darabban, rendezőként mindent lecsupaszít. Az érzelmi viszonyokat és annak változásait nagyítja ki. Mintha elénk öntené mindazt, ami a szívekben lejátszódik, érintésnyi közelségben.
Az előadás kulcsa a címszerepet alakító Gryllus Dorka. Annyira hiteles, hogy az ő megjelenésével azonnal beavatottakká válunk a női sors rejtelmeibe. Minden hozzá képest történik. Az ő eszmélése, lángra gyúlása, az elfojtástól az odaadásig eljutó útja a mértékadó és sodorja a többi szereplőt is különböző irányba. A férj, Mátrai Lukács Sándor nem képes uralni a történéseket. Felemészti őt is feleségének az elvesztése. Bárnai Péter kissé egy tónusból rakja össze a csábító grófot. A férfiassága és ennek a romantikája a legfőbb hatóerő. Az érzelmi közeliket pedig jól ellenpontozzák a többi jelenetek, a társasági pszichológusnő parodisztikus szeánsza, vagy Kitty és Levin tánccal és zenével teli szórakoztató kettőse. 
Bárnai Péter és Gryllus Dorka. A színésznő az előadás kulcsa, alakítása nagyon hiteles
Fotó: Trojka Színházi Társulás
A társulat játékból Nagy Dóra és Eke Angéla is sokszínűen és energikusan veszi ki a részét. A darabot Anna Karenina befejezetlen története címmel játsszák és nem is fejezik be. Anna csupán a bőröndjét hátrahagyva becsukja maga mögött az ajtót és kilép a színről, Csak sejtjük hová megy. A Pesti Színházban is bőröndökkel indul a dráma. A díszlet (Jaroslav Valek) végig jelzésszerű, többször szinte üres térré változik a színpad. A fekete-fehér dominálja a látványt, a filmszerű jeleneteket feliratok és görkorcsolyás fiatalok átdíszítése választja szét, illetve köti össze, lendületes, mai zenére. A Szlovák Nemzeti Színház rendezője, Roman Polák nagyon ért az atmoszférateremtéshez. A látvány, az etűdök megkomponálása kifejezetten inspiráló. Ráadásul Balassa Eszter dramaturg segítségével itt társadalmi hátteret is kapunk, a közeg hatalmi viszonyaival együtt. a pénz, a gazdagság jelenti a legfőbb hatalmat, akit az érzelmei irányítanak kegyetlenül elveszik. A drámában megjelenik több generáció. Nagyon markáns például Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet és Borbiczky Ferenc játéka. Az előadás nagy felfedezése Levinként a Debrecenben már bizonyított Kiss Gergely Máté. Nagyon érzékenyen és plasztikusan formálja meg a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó, de mégis csak boldogságra vágyó fiatalembert. Dolly (Waskovics Andrea) és Sztyiva (Józan László) kettőséből előbbi döntéseinek indítékait értjük jobban. A szerelmi háromszög szereplői közül Karenin (Hegedűs D. Géza) traumájához kapjuk a legtöbb fogódzót. A címszerepben Bach Kata, mintha nem lenne elég tapasztalt ahhoz, hogy ennek az asszonynak a motivációit is megmutassa. Szinte végig a felszínen maradnak az érzelmei, mint ahogy Vronszkij szerepében bemutatkozó Orbán Levente is inkább a külsőségekre hagyatkozik, mint annak ábrázolására, mivel is képes Annát kizökkenteni a normális életmenetből. Bach Kata öngyilkosság előtti monológja viszont költői és megkapó. Utána csak a földön heverő táskája marad. Nőiségének, méltóságának utolsó, porban heverő rekvizituma.

Info

Anna Karenina befejezetlen története KuglerArt Szalon Rendező Soós Attila Anna Karenina Pesti Színház Rendező: Roman Polák

Szerző

Meghalt Foltin Jolán

Publikálás dátuma
2019.10.28. 10:03

Fotó: Shutterstock
Életének 77. évében vasárnap meghalt Foltin Jolán koreográfus-rendező, táncpedagógus, a nemzet művésze.
A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas alkotó életművét a magyar népművészethez, folklórhoz való viszonya, mély ismerete és különleges megközelítése határozta meg. Műveiben emberi történeteket, kapcsolatokat, sokszor női sorsokat fogalmazott meg: korát megelőző bátorsággal beszélt nőként a nőkről; társas és társadalmi szerepeinkről, együttélésünk vélt, vagy valós szabályairól, a Kárpát-medence történelmének kiszolgáltatott emberéletekről. Anyanyelve a folklór volt, de ezt a nyelvet olyan személyes, alanyi beszédmóddal használta, hogy az műveiben költészetté vált - olvasható a család közleményében. Csaknem hat évtizedes aktív tevékenysége rendkívüli a magyar néptánckultúra modernkori történetében: pedagógiai és módszertani munkája teremtette meg a műfaj szervezett utánpótlásának lehetőségét, országos, sokgenerációs hálózatát. A Magyar Művelődési Intézet munkatársaként kollégáival ő alapította meg az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesületet. Módszertani kiadványait a mai napig használják óvodákban, iskolákban táncpedagógusok országszerte. Gyermekeknek készült színpadi művei egyedülállóak a magyar táncművészetben. Foltin Jolán volt az egyik kitalálója és szervezője az első budapesti táncháznak - írták, hozzátéve, hogy hatása az utána jövő generációkra megkérdőjelezhetetlen. Alkotói életének két fő színhelye és műhelye volt. A Novák Ferenc által alapított Bihari János Táncegyüttes, amelynek 1959-től tagja, majd tíz évig művészeti vezetője, haláláig mentora volt. A másik műhelye a Honvéd Táncszínház, ahol több évtizeden keresztül, annak megszűnéséig alkotta olyan jelentős műveit, mint az Asszonyok könyve, Harangok, a Lagzi, Ki népei vagytok, Bartók útjain, A tánczmester. Műveinek olyan jelentős írók nyújtottak alapanyagot, ihletet, mint Kiss Anna, Kormos István, Nagy László, Szilágyi Domokos, Szakonyi Károly, Dobozi Eszter, Balogh Robert. Életének utolsó évtizedében független alkotóként dolgozott, elsősorban tanítványaival: a Müpa és a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2016-ban mutatta be Elmúlik/ Táncdráma a kitelepítések idejéből és 2018-ban Feketetó című művét. Kiapadhatatlan alkotói tevékenységére jellemző, hogy 2014-ben, hetvenegy éves korában, a Magyar Táncművészek Szövetsége az évad legjobb alkotója díjjal tüntette ki. Munkásságát 1984-ben Erkel Ferenc-díjjal ismerték el, 1988-ban Gyermekekért Díjat kapott. 1993-ban neki ítélték a Népművelésért Díjat és 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díját. 1995-ben Kossuth-díjat vehetett át három évtizedes eredményes koreográfiai munkásságáért, a gyermektáncmozgalom fellendítéséért, a gyermektáncoktatás metodikájának új alapokra helyezéséért. 2002-ben Lagzi című alkotásával elnyerte az Év Koreográfusa díjat. 2007-ben megkapta a Magyar Táncművészek Szövetsége életműdíját, 2009-ben Prima-díjat vett át. 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben és Nemzet Művésze díjban részesült. Novák Ferenccel kötött első házasságából született Novák Eszter Jászai Mari-díjas színházrendező és Novák Péter színész, énekes, táncos, rendező, második házasságából született Pavelka Sára, aki kulturális menedzserként dolgozik.
Szerző
Témák
Foltin Jolán
Frissítve: 2019.10.28. 14:26

Senki sem volt kíváncsi az áldozatokra -interjú Máté Gáborral

Publikálás dátuma
2019.10.28. 08:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Nagy Zoltán Szép csendben című alkotásában tér vissza a filmvászonra Máté Gábor. Egy hatvanéves karmestert alakít, aki intim kapcsolatba kerül egy tizennégy éves csellista lánnyal. Máté Gábor szerint a problémák a családokon belül keletkeznek, de erről nem beszél senki.
Színpadi színész, színházi rendező, igazgató, szaktekintély, közéleti személyiség, író: ezeket szoktuk hallani, ha ön kerül szóba. Pedig több mint nyolcvan egészestés, tévés vagy kisfilmben is szerepelt. Mit gondol, miért szorul a pályafutásának ez a része háttérbe?
 
Van erre teóriám. A filmjeim közül nagyon kevésre lehet azt mondani, hogy bombasiker lett volna, akár kritikai, akár népszerűség tekintetében. Manapság, ha egy taxisofőr egyáltalán megismer, a Csocsót említi. Ha lett volna még két-három Csocsó az életemben, ez nyilván másképp volna – már, ha tényleg számítana nekem, hogy filmsztárként aposztrofáljanak. Mindemellett az is igaz: az én nagyfilmjeim nem sikerültek úgy, amennyi potenciál bennük volt. Ezért a soron következő olyan típusú filmszerepemet soha nem akkor kaptam meg, amikor még a felszálló ágat jelenthették volna. Volt olyan, hogy két fontos filmes alakításom között hét év telt el. Színészi értelemben a legjobb film, amit készítettem: a Mielőtt befejezi a röptét a denevér. Szerencsés születési időpontjának következtében megélhette a színészsorsot a rendszerváltás előtt, illetve utána is.
Talán annyira nem szerencsés az időpont, mert a korábbi rendszernek pont a végére értem be, a hatvanas évekbeli értelmiségi archetípusaként, de addigra azokat a filmeket, melyekben kibontakozhattam volna, már nem volt divat készíteni. Marx József írta le rólam, hogy én leszek a magyar film intellektuális hős típusa. A jóslata sajnos nem jött be, mert leállt a filmgyártás, hiába vártuk az Oldás és kötés-szerű alkotásokat a nyolcvanas, pláne kilencvenes években. Pedig, ha a filmesek komolyan vették volna a rendszerváltást, akkor készülhettek volna olyan művek, melyekben én lehettem volna a főszereplő. Jó pár III/III-as szerepet eljátszhattam volna... Teszem hozzá, a nagy változás mozgóképei a mai napig nem készültek el, őrületes a hiány ezen a téren. A színházi karrierjében viszont tetten érhetőek ezek a szerepek, karakterek.
Pedig a színházban sem a biztos tudás, hanem a biztos kérdés birtokában dolgozunk. Ugyanakkor fontos, hogy a színház, már csak a műfaja miatt is közösségi élmény, és alapvető feladata, hogy az embereket szembesítse. A film bonyolultabb, sokkal erősebb a realizmus, így ezeknek a műveknek minden esetben valamilyen színűek kellenének, hogy legyenek. Ebbe a darázsfészekbe a filmesek nem nyúltak bele. A rendszerváltás után pedig megjelent a film esetében az üzleti szemlélet. Például: majdnem úgy volt, hogy én játszom a Meseautó főszerepét, aztán történt egy rendezőváltás és ezután kapta meg Stohl András a munkát, mert benne látták a sanszot, hogy beülnek rá a nézők. Karrierjében igazi kakukktojás Az erősebb című film. Ez az eddigi egyetlen mozgóképes rendezése.
Ennek prózai okai vannak. Dömölky Jánost kérték fel, nem sokkal a rendszerváltás előtt a Magyar Televízió művészeti vezetőjének, akivel többször dolgoztam korábban színészként. Felajánlott egy nagyon kicsi költségvetést, ami egy kamaraműre volt elég. Strindberg színművére esett a választásom, amit Bánsági Ildikóval és Takács Katival el is készítettünk. Aztán jött is volna a következő, de Dömölkyt leváltották és a lehetőség megszűnt. Magyarországon ennyire egyszerűek a dolgok. Első tévéfilmszerepét még főiskolásként játszotta a Rendőrség című filmben 1976-ban, amit hiába szerettem volna megnézni, sehol sem találtam.
Nincs meg sehol? Én is kerestem egy időben. Andorai Péter nem tudta elvállalni a szerepet, Gothár Péter meg végül rám bízta. Izgalmas tévéfilm. Mrożek-adaptáció volt, aki a hetvenes évek közepéig be volt tiltva, a főiskolán sem játszhattuk, még vizsgaelőadáson sem. Péter elképesztő tehetség, az őrületeiben részt venni mindig is kitüntetett pozíció volt. 1980-ban pedig jött a Circus maximus, Radványi Géza rendezésében.
Akit akkor nem csak, hogy hazaengedtek, és mint szovjetellenes elemet nem zártak börtönbe, sőt, még egy lehetőséget is kapott, hogy megrendezzen egy filmet. Ez olyan csoda volt, mint amikor Puskás Öcsi hazajött. Radványi eleinte nem is engem akart. Volt egy nagy testű amatőrszereplő fiú András Ferenc Veri az ördög a feleségét című filmjében, ő volt a kiszemelt. Almási Tamás, aki akkor főiskolás volt, felhívta Radványi figyelmét rám, azzal érvelve, hogy színész mégiscsak jobb lenne. Radványi eljött a főiskolára, megnézte a Baal című előadást, amit Valló Péter rendezett. Én három vagy négy nagyon kicsi szerepet játszottam. Amikor én voltam a színpadon, Radványi, aki az első sorban ült, mint egy órásmester, nagyítóval a kezében figyelt. Aztán behívtak egy próbafelvételre. Akkor még olyan világ volt, hogy ezt is a fő alkotók vezényelték le: Sára Sándor operatőr, és maga Radványi. Óriási élmény volt a közelében lenni. A film nem sikerült jól, de az idő mindent megszépít. Radványi egy különleges szerelmi történetben gondolkodott, de rengeteg különleges színészegyéniséget trombitált össze és megadta nekik a lehetőséget, hogy kicsit róluk is szóljon a film, ezért az alaptörténet elcsúszott.
Ha már szóba jött a casting: a Szép csendben esetében volt ilyen? Közeli ismerősömtől érdeklődött a rendező, hogy én vajon egyáltalán hajlandó vagyok-e filmezni, mert azt hallotta, hogy visszavonultam. Ezt cáfoltam, de tény, hogy nem akarok mindenáron filmben szerepelni. Ám nagyon jó volt a forgatókönyv. Még egy drámai akadály volt: a szerelmemmel pont akkor mentünk volna nyaralni, amikorra a forgatást időzítették. De a hölgy elengedett. Szóval, casting nem volt, de próbafelvételek bőven voltak, mert passzolnunk kellett Bognár Luluval, aki egyrészt nagyon fiatal, másrészt nem képzett színész. A zaklatás igen érzékeny téma, erről hogyan kommunikáltak a munkafolyamat során? A nagy beszélgetések a próbafolyamat során zajlottak, itt sokszor lakatot tettem a számra. Nagyon másképpen fogalmaztam volna, ha Lulu egy képzett aktor vagy felnőtt, jelen esetben meglehetősen óvatos voltam. Nyilván sok olyan megbeszélés volt Lulu és a rendező között, amiből én kimaradtam, így nem tudom, hogy ott mi hangzott el. Nem tudom, hogyan érte el Zoltán, amit elért. Azt mondta Lulunak esetleg: gondold azt, hogy elveszett a kiscicád? Netán belekevertek engem? „Képzeld, mi lenne, ha ez az bácsi hozzád érne?” Ez szült bennem rossz érzést. Amit viszont a vásznon látunk, az hiteles. Zoltán nagyon jól instruálta Lulut, a főiskolás fiatalokat és értelemszerűen engem is. Meglepte az információ, hogy Nagy Zoltán életének eseményei ihlették a filmet? Nem, mert ez volt az első dolog, amit elmondott. Illetve az is tény, hogy hangszeres zenész, így abban is otthon van. Amikor például Erik rossz helyre nyúlt a mutatóujjával a hegedűhúron, azonnal leállította a felvételt. Ez rendkívüli biztonságot adott. Mit gondol arról, hogy a Szép csendbent a magyar #metoo filmként aposztrofálják? Különösen, hogy sokan áthallásosnak tartják a hazai színházi szférában történt botrányok tekintetében is. A filmben egyébként ön igen árnyalt alakítást nyújt, sokáig nem lehet tudni, hogy valóban történt-e abúzus. Így van, mert a főhőst követjük nyomon, nyilván, mert Zoltán is ezt élte meg: azt a fiatalembert ismeri közelről, aki ki akarja deríteni, mi történt tulajdonképpen. Amit az én figurám megélhetett, vagy csinált, az kissé homályban van, ez jót tett a filmnek, mert így ízléses maradt. Az, hogy ez az egész a színházi világgal összekötődött, színtiszta bulvár. A Marton László-botrányban például senki sem volt kíváncsi az áldozatokra. A mai magyar társadalomban sokkal jelentősebb és nagyobb bajok vannak, az óriási problémák pedig a családokon belül képződnek. Ezekről mindannyian hallottunk, vagy legalábbis vannak impresszióink, de mégsem beszél ezekről senki. A kampány egy dolog, a nagy kérdés, hogy a társadalmon belül lesznek-e következményei. Mit gondol a lassan kötelező kvótákról, melyek szerint gender alapon ötven-ötven százalék kellene, hogy legyen a megoszlás szakmán belül? Például az is téma, hogy az Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE) miért vesznek fel több fiút, mint lányt színész szakra. Az, hogy igazi téboly. Az SZFE esetében nincs másról szó, csupán arról, hogy több a férfiszerep a világirodalomban és a színházban, mint a női, már a vizsgaszerepek is behatárolják az egészet. A kortárs drámairodalom már számol ezzel, de nem lehet a klasszikusokat ezért mellőzni. Nem mellékesen: tévészerkesztő szakon meg több a nő, mint a férfi. Mindemellett próbálják azt is kideríteni, hogy a nők miért keresnek kevesebbet. Én úgy látom, a kimagasló tehetségű színésznők többet keresnek, mint a férfi kollégák. Ha elvállalsz egy filmet, nem genderalapon szerződsz, hanem, hogy mennyire rámenős az ügynököd. A Terápiában, amikor játszottam, hiába akartam annyit kérni, mint egy ismert színésznő kolléga, azt mondták, felejtsem el. Pedig rangban, díjban, életműben szinte ugyanott tartottunk. Vagy például, amikor a Katona József Színházba leszerződtettem Székely Krisztát, nem az volt a motiváció, hogy mi a nemisége, hanem, hogy kimagaslóan tehetséges.

Szép csendben

A Szép csendben főszereplője, a 18 éves Dávid egy ifjúsági zenekar tehetséges szólistája. Az országos versenyre készülés utolsó szakaszában csatlakozik a zenekarhoz az elsőéves Nóri. Dávid hamarosan megsejti, hogy a 13 éves csellista lánynak viszonya van a 60 éves karmesterükkel. Őrlődve a fiatal lány és mestere között, a fiú megszállottjává válik az állítólagos afférnak, és nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot. A film főbb szerepeiben Major Erik, Bognár Lulu, Máté Gábor, Schell Judit és Szamosi Zsófia láthatók. Nagy Zoltán első mozifilmje a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjában készült, Tallinnban, Észak-Európa egyetlen A-kategóriás filmfesztiváljának elsőfilmes versenyprogramjában lesz november 22-én a nemzetközi premierje. A tallinni premiert követően a koppenhágai East by Southeast filmfesztivál is műsorra tűzi. A hazai mozikban országszerte november 14-től lesz látható.

Névjegy

Máté Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, egyetemi tanár, érdemes művész. 1955-ben született Budapesten. 1980-ban diplomázott, Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt. A nagy hírű kaposvári Csiky Gergely Színház szerződtette, tevékeny részese a teátrum újraépítésének, a korábbi sikereket is meghaladó művészi munkának. 1981-ben rendezőként is bemutatkozott. 1987-ben szerződött a Budapesti Katona József Színházhoz. színház egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze, színészként és rendezőként is nagy sikereket arat. Vendégként rendszeresen rendezett az Egri Gárdonyi Géza Színházban és a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázison. 1993 óta tanít a Színművészeti Egyetemen, 2002 óta egyetemi tanár. 2011. február 1-jétől a budapesti Katona József Színház igazgatója, Zsámbéki Gábort váltva a poszton.

Frissítve: 2019.10.29. 14:42