Budapest üresen korgó gyomra

Publikálás dátuma
2019.10.26. 11:26

Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény / Fortepan
A Nagyvásárcsarnok kitartóan omladozik, legfeljebb olykor egy forgatás, koncert vagy sportesemény veri fel a csendjét.
A Soroksári úton árválkodó, betört ablakokkal vaksin pislogó, a felismerhetetlenségig összefirkált egykori nagybani vásárcsarnok és irodaépület láttán nagyon nehéz elképzelni, hogyan festett ez a tömb akkor, amikor még zajlott itt az élet. Pláne nem könnyű belelátni ezekbe a lelakott romokba mindazt a szépséget és különlegességet, amiért műemlékké nyilvánították őket.
Amikor eheti „régi” képünk készült, a nyolcvanas években még használták ezeket a házakat, igaz, az állaguk megóvásával már akkor sem törődött senki. Raktárakkal, bódékkal voltak körbeépítve, kellett némi fantázia hozzá, hogy valaki megsejtse a fél évszázaddal korábbi formájukat: pedig kezdetben tényleg pompásak és kiemelkedően korszerűek voltak.
A város korábbi nagybani piaca a húszas évek végére végképp kinőtte eredeti helyét, a Fővám téri Nagyvásárcsarnokot. Ideje volt távolabb vinni a belvárostól, olyan helyre, ahol a vízen és a vonaton érkező árukat is könnyű ki- és berakodni. Így született meg 1932-re Münnich Aladár és Obrist Vilmos tervei alapján, az ugyancsak frissen elkészült csepeli híd tőszomszédságában az új, „zöldmezős” nagybani, illetve az azt kiszolgáló irodaépület. A pinceszinti hűtőházon ülő csarnok különleges vasbeton tetőzete egy rakodóperonnal körbevett, 11 ezer négyzetméteres teret hidalt át, ahol egyszerre négyszáz kereskedő kínálhatta az áruját. Az art deco jegyében fogant, szobrokkal díszített irodaépületben vendéglő és pár kivehető szoba is volt, az irodistákat pedig az ország első páternosztere segítette a hét szint közötti gyors közlekedésben.
Nagyvásártelep napjainkban
Fotó: Népszava
A nagybanit 1970-ig villamos szárnyvonal is szolgálta, de később a vasúti vágányokat is feleslegessé tette a közúti közlekedés térhódítása. Bár a csarnok-komplexum még jó ideig működött, a zöldség-gyümölcs nagykereskedelmét a kilencvenes évekre elhódította tőle a Nagykőrösi úti piac. 2003-ban kiürítették, a műemlékké nyilvánított két épület kivételével a területen mindent lebontottak. Előbb egy új iroda- és lakónegyedet szántak ide – 2008-ban Erick van Egeraat irodája készített rá terveket –, majd olyan nevek kezdték fémjelezni az elképzelést, mint Tarsoly Istváné és Ghaith Pharaoné. Aztán új idők jöttek, és 2016 körül már a majdani olimpiai falut – polgárbarátabb nevén: Budapesti Diákvárost – akarták itt felépíteni.
A Nagyvásárcsarnok mindeközben kitartóan omladozik, legfeljebb olykor egy forgatás, koncert vagy sportesemény veri fel a csendjét.
Szerző
Frissítve: 2019.10.26. 11:42

Kérdés, hogy a kormány pénzügyi karanténba zárja-e a budapesti győzteseket

Publikálás dátuma
2019.10.20. 16:11

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Tisztább levegő és közélet, rászorulók támogatása, stadionstop, közösségi részvétel – erre készül a főváros új vezetése.
Büfékocsi nem kell, más hozzáállás igen! – még augusztus végi kampánynyitóján mondta ezt Karácsony Gergely, amikor szóba került, hogy miért van hőség a BKV-járatokon, és hogy Tarlós mivel ütötte el korábban a kérdést. Az új főpolgármesternek tervei bőven vannak, a pénzügyi mozgástér viszont szűk, és azt sem tudni, hogy a kormány mennyire akar bosszút állni a fővároson a múlt vasárnapi ellenzéki győzelmekért. – Már a közgyűlés első napján néhány fontos területen szükség lenne változásra – üzente a voksolás előtti napon az új főpolgármester. Eszerint végrehajtanák az antikorrupciós szervezetek ajánlását, aminek része, hogy a költségvetést az állampolgárok számára is követhető módon mutassák be. Kihirdetnék a klímavészhelyzetet és létrehoznák a „főkertészi pozíciót”, továbbá átalakítanák a fővárosi önkormányzat működését, megnyitnák az emberek előtt a parkot, amely jelenleg a fővárosi politikusok parkolóhelye. Az első lépések között egyetlen olyan elem van, amelynek komolyabb pénzügyi hatása lenne: ingyenessé tennék a budapesti tömegközlekedést a regisztrált álláskeresők, valamint a 14 éven aluliak számára. Az új városvezetés a bevételi oldalhoz is hozzányúlna. Karácsony a kampányban felvetette, hogy bevezetné az 500 millió forintnál drágább ingatlanokra vonatkozó „Tiborcz-adót”, enyhítendő a fiatalok lakásproblémáit. De felmerült, hogy többet fizethetnek például a jövőben az óriásplakátok vagy a kaszinók, és komolyan dolgozik az ellenzék azon is, hogy az EU-ból közvetlenül – a kormány kikerülésével – juthatnak forráshoz a városok. Kormányzati jóváhagyás nélkül hitelt nem tud felvenni az egyre inkább eladósodó Budapest, így most nincs sok mozgástere. Karácsony Gergely fűtési támogatást ígért a rászorulóknak, és bejelentette: „az én városomban addig nem épül új stadion, míg nincs minden kerületben CT-berendezés”. A fővárosnak elvben eddig is joga lett volna megvétózni az értelmetlen beruházásokat. Az alapvető probléma az, hogy a fővárosban megtermelt GDP 2 százaléka marad Budapestnél – tehát száz forintból kettő (Berlinben az arány 22 százalék). Ha ez a 2 százalék 3-4 lenne, akkor Budapest uniós támogatások nélkül is működne. Persze ehhez a kormány partnerségére vagy még inkább kormányváltásra lenne szükség. Ezért első körben inkább a szimbolikus lépések kerülhetnek elő. Például az a terv, hogy Karácsony „kisöpörné” a gyűlöletpropagandát az aluljárókból és betiltaná a Lokál című lap osztogatását. Érdekes kérdés, mi lesz az aluljárók tervezett lezárásával (a választás előtt néhány héttel született döntés arról, hogy kilenc fővárosi aluljárót lezárnak az éjszakai időszakban, hogy azt a hajléktalanok se használhassák). – Az önkormányzat kikéri majd az itt élők véleményét minden fontos kérdésben. Más lesz a hangulat, az emberek azt érzik, hogy Budapest róluk szól – ígérte, akkor még csak jelöltként, az új fő. Például a sokat emlegetett dugódíjról is megkérdezné a budapestieket, mégpedig a stockholmi példa alapján: az ideiglenes bevezetés után a végső szó a lakóké lenne. A cél, hogy minél több budapestit bevonjanak a döntésekbe, és hogy a főváros – Karácsony szavaival – „olyan legyen, mint a mesebeli Hulk: nagy, zöld és erős”

Különös viszony

A következő hónapok kérdése, hogyan tud kijönni egymással a kormány, a főváros és az egyes kerületek. A kabinet – kétharmados parlamenti többséggel – könnyen elzárhatja a pénzcsapokat, illetve további hatásköröket és bevételi forrásokat vonhat el a fővárostól. A nagyobb forgalmú utak karbantartása például a főváros, a mellékutaké a kerületek feladata. Márpedig a rossz utakra meglehetősen érzékenyek a lakók, ahogy a közlekedés színvonalára is. A kormány el is vehet területeket, ahogy az a többi között a Városligettel történt. Ám a fővárosnak is vannak fegyverei; ahogy arra a napokban a hvg.hu felhívta a figyelmet, az ellenzéki többség például sztrájkba engedheti a szakszervezeteket. Igaz, hogy a tömegközlekedés esetében meg kell egyezni a cégvezetéssel az elégséges szolgáltatásról, de egy ellenzéki városvezetés által kinevezett menedzsmenttel ez indokolt esetben nyilván nem lenne túl nehéz.

Néhány elem Karácsony terveiből

– Stadionstop, amíg nincs minden kerületben CT-berendezés – Fűtési és lakhatási támogatás a rászorulóknak  – A korhatár fokozatos emelésével ingyenes tömegközlekedés a 14 éven aluliaknak – Zöldebb Budapest, klímavészhelyzet kihirdetése – Előny a fenntartható közlekedési megoldásoknak – A lakosok bevonása a fontosabb döntésekbe – Budapest alkotmány elfogadása – Egyenlőtlenségek mérséklése – A gyűlöletkeltés elutasítása – Közérdekű adatok és szerződések nyilvánossága – Közlekedési alapjövedelem bevezetése

Nagy falat

A legkomolyabb kihívás a közösségi közlekedés fejlesztése. Itt a Karácsony-program némely pontjainak megvalósítása elsősorban akarat kérdése – ilyen például vezetni a közlekedési alapjövedelemnek nevezett, lapunkban már bemutatott csomag, amelynek lényege, hogy minden budapesti polgár ugyanakkora „kedvezménykasszával” rendelkezik, és maga dönti el, hogy olcsó (a jelenleginél olcsóbb) BKV-bérletre, vagy ingyenes/kedvezményes lakóhelyi parkolásra fordítja -, de a városi vasutak fejlesztéséhez vagy a metró-HÉV összekötésekhez a kormány illetve az EU közreműködésére is szükség lesz. A kormány egy részterületen már megtette a tétjeit, jelezve, hogy kizárólag elektromos buszok beszerzését tartaná kívánatosnak, és tízmilliárdos nagyságrendű forrást is tartalékol hozzá (úgy tudjuk, Karácsony szakértői csapatában ezt a nézetet nem mindenki osztja: az eddig beszerzett, Magyarországon összeszerelt elektromos kisbuszok rendkívül gyatrán teljesítenek, rosszul bírják a hideget illetve a hegyi járatokat; ráadásul a meglévő dízeles autóbuszok metánüzemre állításával sokkal költséghatékonyabban, nagyobb üzembiztonság mellett lehetne ugyanazt a környezeti hatást elérni). Az előbbinél súlyosabb aggály, hogy az állami költségvetés durván, 2012 óta fokozódó mértékben alulfinanszírozza a BKV-t, és kizárólag a kormányon múlik, hogy a járt utat folytatva lerohasztja/csődbe viszi, vagy hajlandó egy tisztességes részfinanszírozási megállapodást kötni a fővárossal a nemzetközi gyakorlatban szokásos egyharmad állam – egyharmad önkormányzat – egyharmad utazóközönség támogatási arányról, illetve az ingyenes utazások költségének átvállalásáról. (H. M.)

Szerző

Kalácsfélék receptre

Publikálás dátuma
2019.10.20. 15:10

Fotó: Facebook
A kelt tésztából készült, tisztességes mennyiségű töltelékkel ellátott kakaós, sőt meggyel is dúsított, valamint diós csiga, háromféle: mazsolás, csokis és sima túrós táska, lekváros levél, sajtos-paradicsomos calzone, kalácstésztába bújtatott virsli, perec, sós és „olyan igazi” vajaskifli után a lelkiismeretem már ordított.
Veszélyes, ha a vonalaira örökké ügyelő, trendibben: egészségtudatos ember munkahelyének közelében kézműves pékség nyílik. Gondoltam, kipróbálom, „osztjónapot”, de sajnos rákattanás esete forog fent. Végigkóstoltam – de legalább nem egyszerre – a péksütemények szinte teljes kínálatát. A kelt tésztából készült, tisztességes mennyiségű töltelékkel ellátott kakaós, sőt meggyel is dúsított, valamint diós csiga, háromféle: mazsolás, csokis és sima túrós táska, lekváros levél, sajtos-paradicsomos calzone, kalácstésztába bújtatott virsli, perec, sós és „olyan igazi” vajaskifli után a lelkiismeretem már ordított: „le kell jönni a cuccról”. Mire ugyanis az egyszerre elfogyaszthatónál – szerencsére – méretesebb túrós kalácstól indulva a szintén többfajta és sokféle ízesítésű, kovászolt kenyereket is letesztelem, biztos, hogy minden keservesen leadott kiló visszakúszik. A leszokás nem egyszerű, a nappal orvosként dolgozó pék éjjel, vagyis hajnalban sütött péktermékei addiktívak. Egész délelőtt okot keresek, miért kell a Csengery utcai üzlet felé mennem, és mivel a környéken erős igény lett rá: a délutáni sütésnek köszönhetően este is sok erő kell az ellenálláshoz. Aki azonban kevésbé szigorú magához, jobban teszi, ha nem kerüli a „doki” akár receptre is rendelhető pékáruit. A robogójáról leugró, éppen váltópénzt és némi lisztet hozó Nagy Károlytól rendelésének kezdete előtt tíz perccel megtudom: negyven éve házi-, emellett délutánonként üzemorvos, és van magánpraxisa is. Alvásra viszont egyre kevesebb az igénye, így a pékség főként a szabadidejének hasznos eltöltését szolgálja. Öt éve elege lett a morzsalékos, rossz minőségű bolti kenyerekből, és kikísérletezte a saját kovászát. Először az ismerősöket látta el az egyre jobb gyártmányaival, majd a Kenyérlelke Fesztivál otthonsütés kategóriáját kétszer is megnyerte. Hatvan pluszosan visszaült az iskolapadba; hivatalosan is pék lett, így már a profik között nyeri sorra a díjakat. Idén például a legjobb kézműves kollégái alkotta erős mezőnyben a félbarna kenyere és a régi időket idéző vajaskiflije lett második. Májusban nyitotta meg a „végzetemet”, amelynek aljában már nem egyedül készíti a liszttel, sóval és szűrt vízzel etetett kovászából a kenyereket és az élesztős, adalékoktól szintén mentes, talán nem is annyira „bűnös” kalácsságokat.
Szerző
Témák
pék