Vízilabda Eb – Könnyű csoportokban kezdenek a magyarok

Publikálás dátuma
2019.10.22. 19:54
Illusztráció
Fotó: Markoszov Szergej
A férfiak a törökök ellen, a nők pedig a horvát-portugál selejtezős párharc továbbjutójával csapnak össze először.
A magyar férfi és női válogatott is könnyű csoportba került a január 12. és 26. között sorra kerülő budapesti olimpiai kvalifikációs vízilabda Európa-bajnokságon. Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke a keddi sorsolás előtti köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kontinensviadal különleges helyet foglal el a magyarok szívében, és ötödik alkalommal bizonyíthatják be házigazdaként elkötelezettségüket a sportág iránt. Ahogy fogalmazott, a világ egyik legszebb uszodájában, a Duna Arénában felejthetetlen környezetben felejthetetlen csatákat láthatnak majd a nézők. A fővárosi sorsoláson a női tornánál a világ- és Európa-bajnok Drávucz Rita és Valkai Ágnes, a férfinál az olimpiai bajnok Madaras Norbert és Molnár Tamás segédkezett. A Märcz Tamás által irányított férficsapat a második kalapból várta a ceremóniát, és a legjobb négy kiemelt közül a vb-ezüstérmes spanyolokat kapta. Velük legutóbb a kvangdzsui világbajnokság mérkőzött meg a gárda, amely a csoportkörben sima 13-11-es győzelmet aratott. Rajtuk kívül a máltai és a török válogatott lesz az ellenfél. A férfiak a törökök ellen kezdik a csoportkört. Bíró Attila női együttese ugyancsak a második kalapban szerepelt, és a legmagasabban jegyzett csapatok közül elkerülte a címvédő hollandokat, valamint a vb-ezüstérmes spanyolokat is, így a görögökkel és az oroszokkal, valamint három, a selejtezőből érkező együttessel került össze. A nők a horvát-portugál selejtezős párharc továbbjutójával kezdenek majd a Duna Arénában. A kvalifikáció második mérkőzéseit szombaton rendezik. A férfiak 16 csapatos mezőnye négy négyes csoportban kezdi szereplését, a kvartettek első helyezettjei automatikusan a negyeddöntőbe jutnak, míg a másodikak és a harmadikok játszanak a nyolc közé kerülésért. A nőknél 12 csapat küzd a trófeáért, a résztvevők két hatos csoportban kezdenek, innen az első négy-négy helyezett jut a negyeddöntőbe. A tornán mindkét nemnél egy-egy olimpiai kvótát osztanak ki, a férfiak mezőnyében világliga-győzelmével a címvédő szerb, valamint a világbajnok olasz és az ezüstérmes spanyol csapat már biztos ötkarikás induló, így adott esetben ez a három csapat még a magyarok előtt végezhet. A nőknél az európai élvonalból még csak a vb-ezüstérmes spanyoloknak van tokiói kvótája.

A férfi torna csoportjai:

A csoport: Horvátország, Montenegró, Szlovákia, Németország B csoport: Szerbia, Oroszország, Románia, Hollandia C csoport: Spanyolország, Magyarország, Törökország, Málta D csoport: Olaszország, Görögország, Georgia, Franciaország

A női torna csoportjai:

A csoport: Görögország, Magyarország, Oroszország, Portugália/Horvátország, Csehország/Szerbia, Szlovákia/Törökország B csoport: Hollandia, Spanyolország, Olaszország, Izrael/Svájc, Franciaország/Ukrajna, Románia/Németország

Szerző

Gulácsiéknak győzni kell

Publikálás dátuma
2019.10.22. 13:33

Fotó: Jan Kuppert/SVEN SIMON / AFP
A Gulácsi Pétert és Willi Orbánt soraiban tudó RB Leipzig a Zenitet fogadja a labdarúgó Bajnokok Ligája csoportkörének harmadik fordulójában. A német együttes idegenben nyert a Benfica ellen, majd hazai pályán kikapott a Lyontól. Egy újabb hazai vereség esetén nagyon nehéz helyzetbe kerülnének a lipcseiek. A Zenit várja jobb formában az összecsapást, az orosz együttes legutóbbi öt tétmérkőzéséből négyet megnyert, a lipcseiek viszont ebben a hónapban még nem győztek (egy vereség és két döntetlen a mérlegük). A Szoboszlai Dominikot is foglalkoztató Salzburg a Napolit fogadja. Az osztrák együttes eddigi mérlege a BL-ben egy-egy győzelem és vereség, ezeken a találkozókon összesen kilenc gólt szerzett a Salzburg, ennél csak a Bayern München (tíz alkalommal) vette be többször az ellenfelek kapuját.   A továbbjutás esélyének a megőrzése a tét a Galatasaray és a Real Madrid isztambuli találkozóján. A spanyolok eddig háromszor léptek pályára a török fővárosban, ahonnan kétszer vereséggel távoztak. Legutóbbi látogatásukról azonban kellemes emlékeket őriznek a spanyolok, mivel a 2013/14-es szezonban 6-1-re nyertek a Galatasaray vendégeként.  

Bajnokok Ligája, csoportkör, 3. forduló

Kedd: A csoport: Bruges-PSG 21 Galatasaray-Real Madrid 21 (Tv: M4 Sport) B csoport: Tottenham-Crvena zvezda 21 Olimpiakosz-Bayern München 21 (Tv: Spíler 2) C csoport: Sahtar Doneck-Dinamo Zagreb 18:55 (Tv: Spíler 1) Manchester City-Atalanta 21 D csoport: Atlético Madrid-Bayer Leverkusen 18:55 (Tv: Spíler 2) Juventus-Lokomotiv Moszkva 21 (Tv: Spíler 1) Szerda: E csoport: Salzburg-Napoli 21 (Tv: Spíler 2) Genk-Liverpool 21 F csoport: Internazionale-Borussia Dortmund 21 (Tv: Spíler 1) Slavia Praha-Barcelona 21 G csoport: RB Leipzig-Zenit 18:55 (Tv: Spíler 2) Benfica-Lyon 21 H csoport: Ajax-Chelsea 18:55 (Tv: Spíler 1) Lille-Ajax 21      

Szerző

Nem apácazárda

Publikálás dátuma
2019.10.22. 12:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Az egyik legnagyobb európai rangadónak nevezték a televízióban az FTC-Újpest bajnoki labdarúgó-mérkőzést, a tények azonban mást mutatnak.
A közszolgálatinak mondott televízió ifjú pályaszéli riportere így vezette fel az FTC–Újpest mérkőzést: „A legnagyobb európai rangadók egyike következik.”
Ez nagyjából olyan hatással volt rám, amennyire megnevettetett kedvenc kép-aláírásaim egyike a hetvenes évek elején: „Palotai megcélozza a Bakony Vegyész kapuját a Vasas–Rába ETO női kézilabda-mérkőzésen.”
Mert, ugye, ha – tegyük fel – 1964. július 19-én hangzik el a ma már meghökkentő mondat, vagyis akkor, amikor 85 ezer néző volt az Újpest–FTC (4:2), Honvéd–Vasas (4:3) kettős rangadón, akkor nincs semmi probléma, elvégre negyvennégy világszínvonalú labdarúgó futott ki a Népstadion gyepére. Sőt, ha a hatvanas-hetvenes évek bármelyik FTC–Újpestjét vesszük, semmi feltűnést nem keltett volna e felvezetés, hiszen a két évtized során 47 700-ra rúgott e találkozók publikumának átlaga, jóllehet hat alkalommal a Megyeri úton találkoztak a felek, és 1961-ben egészen egyszerűen nem fért be több szurkoló 35 ezernél.
Igaz, a nézőszám ma is – helyesebben: ma, is nélkül – a legjobb része a projektnek, mert 18 759 mindenre elszánt ember mégis csak azzal töltötte a szombat estéjét, hogy kiment az Üllői útra, ahol a stadion egy biztosító-társaság nevét viseli Albert Flóriáné helyett. Jó, hol van az a 85 ezertől, de az előző NB I-es évad 3276-os – amúgy sokak által ünnepelt – átlagos nézőszámához képest valóságos tömeg.
Pláne úgy, hogy természetesen szó sincs rangadóról. Az összetett szó lényege ugyanis hiányzik, mivel napjaink egyetlen magyar bajnoki találkozója nem ad semmiféle rangot. Ahhoz fel kellene nézni a szereplőkre, de az ország lakosságának túlnyomó része éppen hogy lenézi a több évtizede nihilbe és mozdulatlanságba dermedt hazai futballközeget, amely még inkább eltávolította magától az embereket az utóbbi dekádban, az állami pénzek lezúdulásban megállíthatatlan, eredményekben mérhetetlen áradása óta. A mostani első osztály oly keveseket érdekel, hogy száz megkérdezettből feltehetően egy sem tudná felmondani sem az FTC, sem az Újpest összeállítását. Egyebek közt azért sem, mert a ferencvárosi stadionban összesen tizenhét ismeretlen külföldi lépett pályára, s az itthoni felhozatalnál még mindig különb légiósok kvalitásait jellemzi, hogy az egyetlen gólt azért küldhette a hálóba az elefántcsontparti Boli, mert a Brüsszelben született, futballistaként „műbelga” Heris elengedte a veszedelmesen feléje közelítő labdát. Vigyázat: Heris a lilákhoz tartozik; ahhoz az Újpesthez, amelynek kétségkívül különleges középpályás kettőse maradhat Nwobodo és Onovo... (Nem úgy, mint Dunai III és Göröcs, hanem inkább úgy, mint a mulattató dán Zoro és Huru.)
Az európai rangadó kifejezéssel pedig végképp óvatosan kellene bánni. Szerintem még a mai Internazionale–Milanhoz is diszkrétebben közelítenek Itáliában, mint akkor, amikor e két klub – meg az olasz válogatott – a világ közvetlen élmezőnyéhez tartozott, elvégre a nagyoperai élmények évtizedei után nem lehet a mindenséggel mérni a kisszínpadi előadásokat. (Hát még a fapados kultúrháziakat, amelyekben a jelen Magyarországa tobzódik.) Akkor, amikor Niederkornok, Vaduzok, Ludogorecek gyalogolnak át a magyar mezőnyön, Európát emlegetni olyasmi, mint a Villa Negrát Gresham palotának nézni. Vagy derbinek hívni a találkozót. Fiatal koromban az FTC–Újpest valóban rangadó volt, de senki nem nevezte azt derbinek, viszont a két csapat hatalmas tábora csetepaté nélkül helyet cserélt a Népstadionban, ha a második félidőben nem arra támadtak a kedvencek, ahol a zászlósok eredetileg ültek. A két karéj között egymás mellett vonult el több tízezer drukker, és nem kellett razziázni. Most meg az hallatszik a tévében (szabad fordításban): „cigányok”, lépjetek nemi kapcsolatra a saját édesanyátokkal...
Ezen is hosszasan lehet tűnődni meg azon is, vajon a pályaszéli fiatalember tényleg Greshamnek látja-e a düledező deszkaviskót – amelynek labdarúgó-változatában még véletlenül sincs Bodrogi, Páger, Sztankay, Várkonyi, csupán csak hattyúdal van –, vagy pusztán annak akarja láttatni. Akkor se jó, ha az előbbi az igaz, és még rosszabb, ha az utóbbi.
A legeslegszörnyűbb azonban az, hogy tíz perc se telik el egy mai magyar mérkőzésből, és a néző – ha volt olyan gondatlan, hogy a meccset választotta – már nyúl is a távkapcsoló után...
Témák
labdarúgás