Kimutatták: a munkanélküliség és a kevés fizetés is megrövidíti az életet

Publikálás dátuma
2019.10.15. 11:11

Fotó: JULIAN STRATENSCHULTE/dpa Picture-Alliance / AFP
A munkanélküliség megduplázza az elhalálozás kockázatát, és az alacsony fizetés is súlyos veszélyeztető tényező - mutatták ki egy németországi kutatásban.
A Max Planck kutatóintézeti hálózat népességtudományi intézetének (MPIDR) tanulmánya szerint a munkanélküliek körében kétszer magasabb a halálozás életkortól független valószínűsége, mint a munkaviszonyban lévőknél.
Azonban nemcsak az meghatározó, hogy van-e valakinek munkája, hanem a fizetés nagysága is. Ezt jelzi, hogy a munkavállalók 
legrosszabbul kereső 20 százalékánál 150 százalékkal nagyobb az elhalálozás kockázata,

mint legtöbb pénzt kereső 20 százaléknál. A képzettségi szint viszont kevésbé számít, az iskolázatlanok és a legalacsonyabb végzettségűek körében csupán nagyjából 30 százalékkal magasabb a halálozás kockázata, mint a legmagasabb végzettségűeknél.
Az eredmények ugyan csak Németországra vonatkoznak - a német országos nyugdíjbiztosítási intézet (DRV) egy 2013-ból származó, 27 millió biztosítottról szóló adatbázisának elemzésén alapulnak -, egybevágnak hasonló svédországi kutatások eredményeivel.
Az MPIDR kutatásában azt is vizsgálták, mekkora szerepe van annak, hogy valaki Németország nyugati részén, vagy keleten, az egykori NDK területén él. Kimutatták, hogy ez önmagában nem meghatározó. A keleti tartományokban élő férfiak körében ugyan nagyjából 25 százalékkal magasabb a halálozás kockázata, mint az ország nyugati részén élőknél, de a munkanélküliség, a jövedelem, a képzettségi szint és a nemzetiség, állampolgárság hatásának kiszűrésével eltűnik ez az eltérés. A magasabb halálozási valószínűség így inkább annak tulajdonítható, hogy keleten magasabb a munkanélküliek, a kevésbé képzettek és az alacsony fizetésűek aránya. Egyéb regionális tényezők, például az egészségügyi infrastruktúrában megfigyelhető különbségek hatása elhanyagolható.
 Az MPIDR a kutatásról szóló tájékoztatójában kiemelte: az úgynevezett szocioökonómiai státusznak - mindenekelőtt a jövedelemnek, a munkaviszony meglétének és a képzettségnek - a "túlélésre" gyakorolt rendkívüli hatását jól mutatják a keleti tartományokban élő férfiak , a legalacsonyabb jövedelemmel és képzettséggel rendelkezők csoportjába tartozókra vonatkozó adatok: ebbe a csoportban több mint nyolcszor nagyobb az elhalálozás életkortól független kockázata, mint a németországi lakosság legmagasabb jövedelmű és képzettségű rétegében. 
A kutatók a British Medical Journal Open című orvosi folyóiratban közölt tanulmányukban a többi között azt is kifejtették, hogy adataik megerősítik az úgynevezett egészséges migráns hatás (healthy migrant effect) létezését. Mint írták, a szocioökonómiai és egyéb változók súlyozása után az adatok azt mutatják, hogy a Németországban élő munkaképes korú nem német állampolgárok körében feleakkora a halálozási valószínűség, mint a német állampolgárok körében.
Ugyanakkor az adatokból az is kitűnik, hogy a nem német állampolgárok a németekhez képest jóval nagyobb valószínűséggel kerülnek alacsony fizetéssel járó munkakörbe; míg a külföldi munkavállalók 40 százaléka a legalacsonyabb jövedelmű rétegbe tartozik, és 10 százaléknál is kisebb részük tartozik a legtöbb pénzt keresők közé, a németeknél ugyanez az arány 17 százalék, illetve 22 százalék.
Szerző
Frissítve: 2019.10.15. 11:37

Tovább él, aki gyorsan jár

Publikálás dátuma
2019.10.14. 14:43

Fotó: CONCEPTUAL IMAGES/SCIENCE PHOTO / AFP
Jó jelzője a gyaloglás leggyorsabb, de még nem futó tempója a szervezet és az agy öregedésének egy új amerikai kutatás szerint.
 A lassabban gyaloglóknál egy 19 fokozatú skálán „gyorsabb öregedést” mutattak ki, tüdejük, fogsoruk és immunrendszerük általában rosszabb állapotban volt, mint a gyorsabban gyaloglóké – idézte a JAMA Network Open című szaklap friss számában megjelent tanulmányt a SciendeDaily.com.      
Aki 45 évesen gyorsabban gyalogol, annak fiatalabb a szervezete és az agya is. „Az a meglepő, hogy ezt 45 éveseknél állapítottuk meg, nem idős geriátriai pácienseknél” – mondta Line J.H. Rasmussen, a Duke Egyetem pszichológiai és idegtudományi tanszékének kutatója.
A kutatásban résztvevők gyerekkorában végzett mérések előre jelezhették, kiből lesz lassabb gyalogos. Háromévesen felvett IQ-, nyelvi értési és kudarctűrési tesztjeik, mozgásuk ügyessége és érzelmeik irányításának képessége „megjósolta” a 45 éves kori gyaloglási sebességüket.
„Az orvosok tudják, hogy akik a hetvenes, nyolcvanas éveikben lassabban járnak, általában előbb halnak, mint a hasonló korban gyorsabban gyaloglók. Az új tanulmány azonban az óvodás kortól az életközépig terjedő időszakot ölelte fel, és azt találta, hogy a lassú járás évtizedekkel az öregség előtt jelzi a problémát” – mondta Terrie E. Moffitt, a Duke Egyetem és a King's College London tudósa, a tanulmány vezető szerzője.
A hosszú távú kutatás majdnem ezer embert vizsgált, akik mindannyian az új-zélandi Dunedinben születtek ugyanabban az évben. Életük során rendszeresen vizsgálták őket, utoljára 2017 áprilisa és 2019 áprilisa között, 45 éves koruk körül. 
Az utolsó mérések MRI-eredményei azt mutatták, hogy a lassabban járóknak általában kisebb volt az agytömegük és az agykéreg vastagsága, kisebb az agyfelszín területe és több volt az agyi erek betegségének a jele, vagyis agyuk valamivel idősebbnek tűnt a gyorsabban gyaloglókéhoz képest.
Szerző

Hárman kapták a közgazdasági Nobel-emlékdíjat

Publikálás dátuma
2019.10.14. 12:10

Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP
Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer részesül az elismerésben.
Nem gyakran fordul elő az ötven esztendeje alapított közgazdasági Nobel-emlékdíj történetében, hogy egy valóban közérdeklődésre számot tartó, és mindenki által érthető tudományos teljesítményt elismerjenek. A szegénység elleni küzdelem azonban úgy látszik kivétel. Négy esztendővel azután, hogy Angus Deaton, brit közgazdászt díjazták a globális szegénység felmérésére használt modell megalkotásáért, hétfőn a Svéd Királyi Tudományos Akadémia bejelentette, ismét ennek a kutatási témának az elismerését látta időszerűnek. Idén az indiai Abhijit Banerjee és a francia Esther Duflo házaspárt, valamint az amerikai Michael Kremert – mindhárman az Egyesült Államokban kutatnak – díjazza. A három közgazdász a globális szegénység enyhítésére irányuló kísérleti megközelítésükért – a kisebb, kezelhető problémákra bontják le az összetett kérdést – kapják a Svéd Nemzeti Bank által alapított elismerést. A három közgazdász többek között Indiában, Nyugat-Kenyában hosszú ideig tartó vizsgálatot folytatott a szegénység valóságos elemeit kutatva.
Molnár György, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja főmunkatársa a Népszava érdeklődésére egy példával világította meg a díjazottak tudományos eredményeinek lényegét. A közgazdászok körében állandó vitatéma, hogy a szegénység az úgynevezett „egészségcsapdával” jellemezhető. Vagyis azáltal válnak tömegek valóságosan szegénnyé, ha az már egészségük romlásával jár együtt. (Shoppenauer szerint ,,Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi”. ) A most díjazott kutatók több millió szegénységben élő közül véletlenszerűen választottak ki egy nagyobb csoportot, akiknek az otthonát ellátták olcsó maláriaszúnyog elleni hálóval. Egy másik csoportnak nem lett hálója. Egy esztendő múlva orvosok megvizsgálták mind a két csoportot. Számukra nem a konkrét megbetegedés volt az érdekes, hanem az, hogy az egészség és a szegénység közötti kapcsolat miként alakult. Kiderült, a szúnyoghálót használókat kisebb mértékben sújtotta a szegénység, mint a kontrollcsoportot. A Nobel-emlékdíjjal elismert közgazdászok azt hirdetik, hogy a szegénységcsökkentő programokat hasonló hatásvizsgálatok alá kellene vetni, mint az orvosságokat, hogy megértsük működésüket. Véletlenszerűen választanak egy-egy program célkitűzései alapján jogosultak közül olyanokat, akik részt vehetnek a programban, és egy kontrollcsoportot, amelynek tagjai ugyanolyan jellemzőkkel bírnak, de nem részesülhetnek a segítségnyújtásban, legyen szó ingyen maláriahálóról, iskolaköpenyről vagy mikrohitelről. Duflo és Banerjee 2011-ben kiadott közös könyvükben mutatták be, hogy nem találni olyan szegénységi csapdákat, amikből a kitörés csak a segély mennyiségén múlna. Viszont azonosítottak egy sor olyan programot (oltások, táplálékkiegészítés, megtakarításösztönzés), ahol kevés pénzzel nagyon sokat lehet segíteni. Szerintük a nagy költés gyakran pazarláshoz vezet, és forrást von el a bevált, költséghatékony programoktól.

A díjazottak

Esther Duflo 1972-ben született Párizsban, a Massachusettsi Műszaki Egyetem professzora. Ő a második nő a világtörténelemben, aki megkapta a közgazdasági Nobel-díjat. Emellett a 46 éves tudós a legfiatalabb, aki valaha is megkapta a díjat. Férje, Abhijit Banerjee; ők az első házaspár, amelynek mindkét tagja a közgazdasági díj kitüntetettje. Az alapvetően Indiában végzett kutatásainak köszönhetően Barack Obama amerikai elnök fejlesztési kérdésekben illetékes tanácsadója lett 2013-ban. Abhijit Banerjee 1961-ben Indiában született, a Massachusettsi Műszaki Egyetem professzora. Amerikai állampolgár, akinek a fejlesztési közgazdaságtan területén végzett munkásságát ismerte el a svéd tudományos akadémia, különös tekintettel a globális szegénység enyhítésére. Michael Kremer 1964-ben született, a Harvard egyetem professzora, aki a fejlődő afrikai és latin-amerikai országok szakértője. A 1990-es évek közepén a Kenya nyugati részén végzett kísérleteivel megmutatta, hogyan lehetséges egy sor külön intézkedéssel javítani az iskolások eredményeit.  

Frissítve: 2019.10.14. 15:24