A falig hátrált a főváros

Publikálás dátuma
2019.10.12. 19:45

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Pénz lett volna a fejlesztésekre, ám ez látványberuházásokba került.
Budapest gazdálkodási önállósága a következő öt éves ciklusban végleg elveszhet – részben erről is döntenek a budapestiek a vasárnapi választáson. Az elmúlt 9 évben a főváros gazdasági értelemben a falig hátrált, pedig pénz lett volna a fejlesztésekre, ám ez látványberuházásokba került. Idén a Fővárosi Önkormányzat 386 milliárd forintból gazdálkodhat, ami nyolc éves csúcsot jelent a város történetében – ami első látásra jelentős eredménynek tűnik. Tavaly alig 207 milliárd forintot költött, sőt a költségvetési beszámolója szerint az ezt megelőző években még rendre 200 milliárdot sem tudott elkölteni a főváros. Nem volt ugyanis miből. Ezzel szemben 2010-ben még évi 510 milliárd forintból gazdálkodott Budapest, akárcsak a NER hatalomba kerülését megelőző minden egyes évben, vagyis az elmúlt években a 2010 előtt elköltött pénz fele sem maradt az önkormányzatnál. 2010 óta ugyanis átalakították az önkormányzatok, de különösen a főváros finanszírozását – ennek következtében megszabadították Budapestet (is) iskoláitól, egészségügyi intézményeitől. Az önkormányzati vagyonból kikerült a korábban még komoly bevétel termelő Főgáz és komoly eredménynek kell tekinteni, hogy a szemétszállítást végző céget (még) önkormányzati tulajdonban sikerült tartani, bár nyereségtermelő képessége teljesen eltűnt. Az intézmények és az önkormányzati vagyon elvesztésével a bevételek is elkerültek a fővárostól – emiatt csökkent a korábbi 40-50 százalékára a fővároshoz befolyó pénz, és így az elkölthető pénz is. A hiányzó bő ezer milliárd forint ettől még a főváros területére hullott, csakhogy a kormány egyedi döntései szerint és olyan projektekbe, amelyek nem közvetlenül a fővárosiak érdekét szolgálják. Messze kiemelkedik ezek közül a Puskás Aréna mára nettó 200 milliárd forintra hízó számlája. A Budai Vár felújítására az elmúlt hét évben költött/pályáztatott pénzek mértéke is elérte a 200 milliárdot, ám a Vár nem turisztikai, kulturális közösségei funkciót kapott, hanem azok épp kiszorultak onnan, hogy kormányzati központtá válhasson. A Városliget funkcióváltása egy pár milliárd forintos beruháznak indult, ám miután a Várból és parlament környékéről kiebrudaltak múzeumokat, azoknak új helyett kellett találni. Így lesz a város egyik legnagyobb zöldterületéből múzeumi negyed, a projekt mai állása szerint a költségek elérhetik nettó a 250-300 milliárd forintot. Ezen fejlesztések jelentős része ráadásul nem uniós, hanem hazai költségvetési forrásokból valósul meg – vagyis pénz lett volna egy modern, zöld főváros építésére. Ez idő alatt a főváros költségvetéséből leginkább csak a 3-as metró járműveinek túlárazott – 80 milliárdos – felújítására futotta. Eközben több száz milliárd forint értékben épülnek Budapesten közpénzből stadionok, sportcsarnokok, amelyek leginkább a kormány nagyzási hóbortját, illetve egy majdani olimpiarendezés célját szolgálják. A budapestieket közvetlenebbül érintő, rövidesen induló beruházás a Széchenyi tér, a Lánchíd és az Alagút felújítása lesz, ám az ehhez szükséges 34,5 milliárd forint nem áll a főváros rendelkezésre, ezért hiába kapják a kivitelezést a haveri NER-cégek, az alagút felújítása lemaradhat a listáról. A fővárosnak ugyanis nincs tartaléka és hitelt sem tud felvenni. A döntés így ésszerű, hisz a főváros mára újra jelentős mértékben eladósodott, ami a jövőbeni fejlődés gátja: 2013-ban ugyan minden adósságától megszabadította a kormány Budapestet – ez 217 milliárd forintos konszolidációt jelentett –, tavaly azonban már újra hitelfelvételekbe kényszerült Budapest és a idei hitellehívásokkal együtt az adósságállomány elérheti a 130-150 milliárd forintot, a korábbi éves bevételek 60-70 százalékát, miközben a mindenkori hitelfelvételi korlát a bevételek 70 százalékánál húzódik. Vagyis ezen területen is elfogyott a levegő a főváros körül.
Szerző

Budapest a változás kapujában – Vasárnap döntenek a választók

Publikálás dátuma
2019.10.12. 18:20

Fotó: Népszava
Szabadabb, a kormánytól függetlenebb és zöldebb irányt tud venni a főváros a vasárnapi önkormányzati választáson, ha elég kerületben nyernek az ellenzék közös polgármester-jelöltjei. A Fidesz-Tarlós korszak lezárása után feladat lesz bőven.
Noha látványberuházásokból és kormányzati propagandából alaposan kijutott Budapestnek az utóbbi években, a lakosok mindennapi életét érintő és befolyásoló intézkedések fájóan hiányoznak; a többi között hosszú várólisták, rossz állapotú utak és épületek, a NER-közeli körök térhódítása, díszkövezések, katasztrofális közlekedés és fogyatkozó zöldterületek között kell élniük a kerületek – azaz a város – lakóinak. Az önkormányzati választás legfőbb kérdése nem az, hogy van-e elég változást akaró budapesti, hanem az, hogy ők elmennek-e szavazni és leváltják-e az egyre jobban a kormány gyámsága és kézi vezérlése alá kerülő fővárost. Erre most jó az esély, hiszen az ellenzéki oldal közös jelöltek mögé sorakozott fel, és a szoros küzdelmeken az sem változtatott, hogy sok helyen civilnek álcázott vagy függetlennek címkézett indulók próbálják megzavarni a Fidesz vagy nem Fidesz kérdés eldöntését. Hat fővárosi kerületben csak két polgármester-jelölt (összellenzéki és kormánypárti) küzd meg, de ennél jóval több a meglepetésre esélyes körzetek száma. A napokban például a Republikon Intézet az elmúlt évek választási eredményeit elemezve azt számolta ki, hogy az amúgy hagyományosan fideszes fellegvárnak tekintett budai kerületekben sem lefutott a verseny. Ahogy Budapest egészére, ezekre a kerületekre is igaz, hogy a 2018-as parlamenti és az idén májusi EP-választáson többségben voltak az ellenzéki szavazók. Vagyis, az ellenzéki pártok összesített eredménye jobb a kormánypártokénál.
A főpolgármester-jelöltek küzdelmében Karácsony Gergely utolérte a jelenlegi városvezető Tarlós Istvánt. A Medián október elején hibahatáron belüli, 1 százalékos különbséget mért a biztos szavazó pártválasztók körében. Az is érdekes adat, hogy a felmérés szerint a budapestiek többsége (54 százaléka) úgy látja, a jelenlegi főpolgármester nem Budapest, hanem inkább Orbán Viktor érdekeit szolgálja. Figyelemre méltó, hogy nagyjából minden ötödik fideszes (21 százalék) is ezen a véleményen van. Vasárnap döntenek a fővárosi választók arról, hogy milyen összetételű legyen a 33 fős fővárosi közgyűlés. Ennek többségét, 23 tagot a kerületek vezetői adják, emellett helyet kap a testületben a leendő főpolgármester, illetve 9 kompenzációs listás mandátumot is kiosztanak. A kerületek legalább felét tehát az ellenzéki közös jelölteknek kell behúzniuk, hogy a közgyűlési többség is meglegyen a Fidesz leváltásához. Erre pedig minden esély megvan. A küzdelem tétjét a kormánypártoknál is érzik, a kampányban többször előkerült az az érv a kormányzati kommunikációban, hogy ha valahol ellenzéki polgármesterjelölt győz, akkor az adott település vagy kerület jelentős kormányzati forrásoktól eshet el. (A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely például arról beszélt: ha Karácsony Gergely megnyeri a főpolgármester-választást, akkor érvényét veszti Orbán és Tarlós tavaly novemberi, 15 pontos megállapodása). A kormány már eddig is az önkormányzati feladatok és források szűkítésével, a hitelfelvétel korlátozásával tartotta sakkban a fővárosiakat, de a zsarolásokkal és fenyegetésekkel a jelek szerint nem sikerült előre lefutottá tenni a fővárosi választási küzdelmet, ahogy a nagyvárosok egy része is a változásra szavazhat holnapután, az önkormányzati választáson.
Szerző

Pörkölt, avagy a függetlenség jelképe

Publikálás dátuma
2019.10.12. 15:45

Fotó: Angelina Zinovieva
A pörkölt eredeti neve paprikás hús volt, amelyre az első utalást 1786-ban találjuk. Az ősi magyar ételből, a gulyásból alakult ki. Sok paprikát tettek rá, ebből született meg az ételtípus egy új változata.
Bevallom, nem kis elfogultsággal tekintek a pörköltre. Állítom, anyukámnál senki sem készíti jobban ezt a magyaros konyhára annyira jellemző, de szintén sokféle módon elkészíthető ételt. A pörköltnek köszönhetően döbbentem rá, milyen lelki rokonság fűz Krúdy Gyulához, akinek ez volt a kedvence, és magyar vörösbor kortyolgatása közepette fogyasztotta. De a gasztronómiai élvezeteket szintén nem megvető Jókai Mór asztalán is gyakorta bukkant fel a zsenge malacból készült pörkölt. Jókai bizonyosan a legerősebb gyomrú íróink közé tartozhatott, mert a napot nem egyszer paprikás szalonnával indította. Berda József, a lakatosinasból lett költő még verset is szentelt a birkapörköltnek. Sokoldalú ételről beszélhetünk, hiszen megannyi húsból készíthetjük, marhából, borjúból, birkából, vaddisznóból, nyúlból. A paprikás krumplit és a pörköltet egyesítő pincepörkölt alapanyaga általában marhahús. A pörkölt eredeti neve paprikás hús volt, amelyre az első utalást 1786-ban találjuk. Az ősi magyar ételből, a gulyásból alakult ki. Sok paprikát tettek rá, ebből született meg az ételtípus egy új változata. Ekkoriban azért nőhetett meg a pörkölt, azaz a „paprikás” ázsiója, mert a magyar nemesség mindinkább függetlenedni próbált az uralkodótól, II. Józseftől (1780-1790), és az ízig-vérig magyar étel is az önállósodás egyik szimbólumává vált. A pörkölt megszületését voltaképpen a kényszer szülte, mert a parasztoknak nem volt pénze drága borsra, ezért vetették be csodaszerként a paprikát, így sokáig az ő ételüknek is tartották a pörköltet. Mivel igencsak csípős ételről volt szó, elsősorban a férfiak fogyasztották. A főurak körében a paprika megvetett fűszernek számított, sokan még a XIX. század első évtizedeiben, a kolerajárvány idején is csak orvosságként használták. Miután azonban Napóleon tengeri zárlata miatt nem hoztak be Európába keleti fűszereket, a paprika is elindult hódító útjára. Az első magyar nyelvű szakácskönyvek szerzője, Czifray István negyedik, 1830-ban megjelent munkájában ejt szót a „gulyásos húsról”, „pörkölt húsról”, vagy „paprikásról”. Egy fennmaradt, kézzel írt étlap szerint 1834-ben egy nyíregyházi étteremben 15 krajcárba került a finom étel. Első ízben 1847-ben említik pörköltként, az egykor Deák Ferenc lakhelyeként szolgáló Angol Királynő Szálló étlapján szerepelt így. A pörkölt a XX. században a magyar konyha egyik büszkesége volt. 1958-1959-ben a statisztikai hivatal felmérése szerint a húsból készített ételek közül a pörkölt volt a leggyakoribb. A városokban főleg hétköznap került az asztalra, a parasztság körében viszont hétvégi ünnepi éteknek számított. Innen származik a csongrádi mondás: „Nem vasárnap, ha nincs pörkölt”.
Témák
birkapörkölt