Horvát-magyar: Dalicnak a bőség miatt fájhat a feje

Publikálás dátuma
2019.10.09. 10:45

Fotó: Twitter/Horvát Labdarúgó Szövetség
Példátlan rendőri és biztonsági intézkedéseket hoztak Splitben, ahol a horvát labdarúgó-válogatott csütörtökön Magyarországgal mérkőzik meg.
Csakúgy mint a magyar labdarúgó-válogatott, a horvát nemzeti együttes is megkezdte közös felkészülését a felek csütörtök esti Európa-bajnoki selejtezőmérkőzésére. A játékosok Splitben találkoztak, az első edzést pedig a közeli Omisban tartották. Az első tréningről hiányzott a Fiorentina középpályása, Milan Badelj, illetve az Inter középpályása, Marcelo Brozovic, aki fia, Rafael születése miatt kapott kimenőt. Mindketten később csatlakoztak a kerethez.
„Senki sem számolt be egészségügyi problémáról, ami nagy segítség számunkra, ugyanis még öt-hat pontra szükségünk van, hogy kijussunk a 2020-as Európa-bajnokságra” – mondta Zlatko Dalic szövetségi kapitány.
„Kényelmetlen, hogy Magyarországon 2-1-re kikaptunk, ezúttal javítanunk kell, hogy a helyzetünk ne függjön a csoport többi eredményétől. A magyar magabiztos és motivált válogatott, de ha képesek vagyunk megismételni a Szlovákiában mutatott játékunkat, akkor nem lehet semmi gondunk” – tette hozzá Dalic, aki újra számíthat Ivan Rakitic és Mateo Kovacic játékára. A Barcelona és a Chelsea középpályása ugyanis a múlt hónapban nem állt rendelkezésére a szlovákok és az azeriek elleni mérkőzésen.
Dalic a spliti mérkőzés kapcsán elmondta, elképesztő atmoszféra fogadja majd válogatottját, melyet az is jelez, hogy a 35 ezer jegy egy nap alatt elfogyott. A zágrábi sportnapilap, a Sportske Novosti beszámolója szerint közel 1500 magyar drukker váltott jegyet az összecsapásra, így a vendég szektorban is telt ház várható.
„Számítunk a közönség támogatására ezen a várhatóan érdekes mérkőzésen, amelyen reményeink szerint horvát siker születik” – zárta szavait Dalic.
Az összecsapás helyszíne ugyanakkor pikánsak mondható, legutóbb 2015-ben játszott ott a horvát válogatott. Az Olaszország elleni Eb-selejtező előtt valakik – állítólag a Hajduk Split fanatikusai – bejutottak a Poljud stadionba, s horogkeresztet festettek a játéktérre. A tiltott önkényuralmi jelképet valószínűleg valamilyen kémiai anyag segítségével vitték fel, mivel az csak akkor kezdett látszani, amikor a reflektorok felhevítették a zöld gyepet. Ezzel mindenesetre elérték, hogy az európai szövetség egy pontot levonjon a válogatottól.
A Hajduk Split évek óta nagyon rossz viszonyt ápol a horvát szövetséggel, azzal vádolva az ország futballvezetését, hogy szemérmetlenül támogatja a Dinamót minden más horvát csapattal szemben. Zdravko Mamić, a zágrábi klub egykori elnöke eközben több mint tizenöt millió eurót sikkasztott el, ezért tavaly hat és féléves börtönbüntetést kapott. A rendkívül befolyásos üzletember ugyanakkor időközben Boszniába menekült, ahonnan annak ellenére nem tért haza, hogy van kiadatás a két ország között. Mamićot időközben megpróbálták megölni, 2017 augusztusában ismeretlenek lőttek rá.
Zlatko Dalic
Juraj Vrdoljak az egyik legolvasottabb horvát sportoldal, a Telesport szakírója szerint a szurkolók egy tömege évek óta bojkottálja a válogatottat, mert képtelenek azonosulni azokkal a játékosokkal, akik részei a korrupt rendszernek, és ezzel szégyent hoznak a nemzetre.
Annak a döntésnek, hogy négy év múltával újra válogatott meccset rendeznek Splitben tehát sportpolitikai üzenete is van. A gesztus ellenére a Hajduk viszont tartja a távolságot, a klub nem kíván részt vállalni a biztonsági intézkedésekből, mi több, az egyesület az első csapattól az utánpótlásig bezárólag átmenetileg Brac szigetére költözött, az alkalmazottak pedig háromnapos szabadságot kaptak.
A szövetség a bárminemű balhét megelőzvén már hétfőn lezáratta a stadion környékét, ahol a szurkolóknak várhatóan több ellenőrzőponton kell majd áthaladniuk. Rendőrök százai teljesítenek szolgálatot a stadion közelében: drónokkal, helikopterekkel is pásztázzak a környéket, a biztonsági intézkedések összköltsége elérheti az 500 ezer eurót.
A stadion területén 500 főből álló biztonsági személyzet ügyel majd a rendre – amely szinte példátlan Horvátországban –, ugyanakkor a rendőri jelenlét az objektumban minimális lesz, nem úgy az arénán kívül. A fokozott készültség hátterében politikai ok is áll, ugyanis a teljes horvát felső vezetés jelen lesz a mérkőzésen, ahová Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is várják.
Szerző

Tusupra nem néznek jó szemmel

Publikálás dátuma
2019.10.08. 20:37

Fotó: Kovács Tamás / MTI
Wladár Sándor nagyra becsüli Shane Tusup edzői alkotását, abba viszont soha nem fog belemenni, hogy az amerikai azokban a hazai uszodákban foglalkozzon a versenyzőivel, ahol magyar edzők magyar válogatott úszóknak tartanak edzéseket – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a Magyar Úszó Szövetség elnöke, aki számára egyelőre nem világos, Tusup hol szándékozik újabb versenyzőket toborozni. Mint fogalmazott, Ilaria Cusinato, akire a csapata épül, valószínűleg maradna Olaszországban, a magyar úszósport tehetségekben és leendő éremszerzőkben gazdag aranybányája viszont fölöttébb vonzó lehet az amerikai számára.
„Nálunk az uszodai vízfelület biztosítása nem éppen olcsó mulatság, a pályadíj ugyanis egy órára 4-5000 forint, de mivel egy pálya többnyire nem elég, a hónap végén közel egymilliós számlát kell rendeznie a bérlőnek. Ha ebbe nem szállnak be a szülők, akkor Tusup valószínűleg jobban teszi, ha olasz földön egyezkedik, feltéve, hogy az alkuja üzleti alapon nyugszik-e, vagy sem. Amennyiben viszont a magyar válogatott Szilágyi Liliána csatlakozásának köszönhetően, tehát a kiemelt edzői program támogatottjaként valóban hozzájut 800 ezer – egymillió forinthoz, máris van fedezet a kiadások egy részére, de támogatók nélkül így is nehéz lesz valóra váltania a nagy terveit” – szögezte le Wladár.
A szövetség első embere nem úgy tekint a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka egykori edzőjére és férjére, mint egy nemkívánatos személyre, ennek ellenére hallani sem akar arról, hogy Tusup azoknak az uszodákban az egyikében vesse meg a lábát, amelyekben a szövetség bérel pályákat.
„Tisztelet ide, nagyrabecsülés oda, jómagam legközelebb csak Tokióban, az olimpián találkoznék vele, hogy fogadhassam az úszóink és az edzőink nevében a gratulációit” – fogalmazott Wladár, akinek véleményét osztja Virth Balázs, Kapás Boglárka edzője, Selmeci Attila, a világcsúcstartó Milák Kristóf mestere, illetve Magyarovits Zoltán, a jövő nagy reménységeként emlegetett Kós Hubertnek a trénere is.
Szerző
Témák
úszás

Minden szinten szinte semmi – Az európai középmezőnytől is messze vannak a magyar csapatok

Publikálás dátuma
2019.10.08. 11:35

Fotó: Molnár Ádám
Légiósokkal vagy nélkülük, teljesen mindegy.
Miután a Ludogorec ugyanolyan sima győzelmet aratott az Üllői úton az FTC ellen, mint korábban a zágrábi Dinamo – ezúttal nem 0-4, csupán 0-3 volt, viszont a bolgár csapat a teljes második félidőben létszámhátrányban futballozott –, a keserű valóság által megint csak némaságra kényszerített hivatalos hangulatkeltőkön kívül szinte mindenki beismerő vallomást tett. A refrén ugyanis az volt: fájdalom, a magyar bajnokság nem készít fel semmire. Amúgy e megállapítás nem olyan nagy nóvum: sokan már régóta tudják, mi van.
Vagy inkább: mi nincs.
Az Európa-ligában elszenvedett vereség után a ferencvárosi játékosok tiszteletre méltó realitásérzékkel néztek szembe a tényekkel. Dibusz Dénes kapus például így beszélt: „Be kell látni, mi még csak most tanuljuk, hogyan kellene ezen a szinten futballozni. Olyan játékhelyzetekkel találkozunk, amelyekkel hétvégente nem. (…) Éppen azért kellenek az ilyen meccsek, hogy tanuljunk a hibákból, és ne kelljen megint tizenöt évet várni a következő csoportkörös szereplésre a nemzetközi porondon.”
Mielőtt azonban „igen, igent” hümmögnénk, és tehetetlenül széttárnánk a kezünket, tűnődjünk el egyrészt azon, hogy a huszonegyedik századi NB I képtelenül alacsony nívója nem valamiféle elrendeltetés vagy természeti csapás, amely védhetetlen: éppen ellenkezőleg az abban részt vevőkből fakad. S nyomban le kell szögezni: a legkevésbé a játékosokból ered, ők pusztán a következményei az évtizedek óta mozdulatlan futballpótló rendszernek. Ennek része a légiósok szerződtetése is. Az FTC tíz külföldit (Blazic, Boli, Frimpong, Haratyin, Heister, Isael, Skvarka, Szignyevics, Tokmac, Zubkov) és négy magyart (Dibusz, Lovrencsics, Sigér, Varga) vonultatott fel a Ludogorec ellen, de a majdnem csapatnyi légióssal is úgy festett, akár egy színmagyar együttes. Ez felveti a kiválasztás, egyúttal a vezetői alkalmasság kérdését meg persze azt: mi folyik minálunk labdarúgóképzés címén, ha ezek a 0-3-as, 0-4-es idegenek hazánk boldogtalan fiaival szemben 10:4-re „nyernek”?
S van még, ami tűnődésre késztet. Miközben vitán felül áll, hogy a magyar első osztály – amely összetételét tekintve inkább hajaz megyei bajnokságra, mint NB I-re – nemegyszer a nemzetközi negyedik-ötödik vonallal szemben sem képes megfelelő vetélytársakat kiállítani, vajon a magyar klubokat leckéztetők milyen környezetből kerülnek ki? A bolgár bajnokság például olyan félelmetes volna a Botev Plovdivval, a Cserno Moréval, a Dunav Ruszéval? Vagy a svájci másodosztály a Chiassóval, a Schaffhausennel, a Willel? Márpedig a miniállami Vaduz a Liechtensteinnel szomszédos alpesi ország NB II-jében áll az ibolya szerény hetedik helyen, de úgy elverte az állami forintmilliárdokkal megörvendeztetett Fehérvárt, mint jég a határt. A BATE Boriszov pedig egyenesen a selejtezők magyar kárvallottjainak rémévé vált az utóbbi, kudarcokkal kiváltképp kitömött időkben. A belarusz bajnokság mitől olyan erős? A Nyeman Grodnótól, a Vityebszktől vagy a Torpedo Zsogyinótól? (Habár az utóbbit – tekintettel a Debrecen keserves fehéroszországi megpróbáltatásaira – ne is emlegessük.)
Szóval, nincs szegmens, amelyben ne lenne lesújtó a kép. Érthető, ha a legutóbbi bajnoki forduló nézőcsúcsát 3616 szurkolóval tartja a gól nélküli Honvéd–FTC. E párharc átlagos közönsége az ötvenes években 43 925, a hatvanasokban 42 800, a hetvenesekben 40 200, de még a nyolcvanasokban is 26 300 volt. A 2010-es években a középérték 5248. A publikum a nyolcada, legjobb esetben az ötöde a szebb korokénak. A kilencvenes esztendőkkel már nem érdemes párhuzamot vonni, mert azoktól kezdődött a mérhetetlen süllyedés. Azért az nem állítható, hogy már akkor az volt, ami most van, mert a jelenlegi dekáddal egyetlen korábbi évtized sem vetekedhet (negatíve). A legújabb idők Honvédja ki tudott esni luxemburgi riválissal, a nemzetközi porondon eddig huszonnyolc mérkőzést játszó, ezek közül ötöt megnyerő, négyet döntetlennel záró és tizenkilencet elveszítő Niederkornnal szemben is, jóllehet a Fola Escht, a Differdange-ot vagy az Etzella Ettelbruckot felvonultató luxemburgi bajnokság nézőátlaga 655.
Milyen mélyre tekintsünk még?
Témák
labdarúgás
Frissítve: 2019.10.08. 12:08