Cenzúra a nemzeti filmalapnál

Publikálás dátuma
2019.09.27. 19:28
Havas Ágnes volt Andy Vajna jobbkeze. Sikerült elnyernie a filmszakma bizalmát is
Fotó: Népszava
Már nemcsak az MTI, hanem a Magyar Nemzeti Filmalap honlapja is titkolja, hogy vezérigazgatója, Havas Ágnes – aki a Filmszakmai Döntőbizottság elnöki posztját is betöltötte – nyolc és fél után felmondta a munkaviszonyát. Mint arról a Népszava beszámolt: csütörtökön felállt a székéből Havas Ágnes, ám a felmondás tényét az állami hírügynökség elhallgatta, és következetesen csak a „távozásáról” írt. A filmalap csütörtökön a honlapján tette közzé a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. közleményét, amely szerint Havas Ágnes felmondott, ám pénteken ezt a közleményt kicserélték az MTI hírére – így csak a Google tárolt változatából derül ki: a filmalap csütörtökön még nem titkolta Havas Ágnes felmondását. A filmalapnál történt változásokról aznap még semmi sem volt olvasható a felettes szerv, az MNV Zrt. honlapján, ám pénteken mégis megjelentették a vagyonkezelő közleményét. Így ott továbbra is olvasható: Havas Ágnes nem egyszerűen „távozott” a filmalaptól, hanem felmondott. Legalábbis péntek estig ez volt a helyzet, akkor készül ez a képernyőfotó: 
Havas Ágnes döntése a Facebookon is nyomott hagyott. Kovács Gábor producer (Üvegtigris, Delta, Bibliothéque Pascal) egy nyilvános posztban úgy méltatta: „Ha Andy Vajna kiválóan formálta át a filmtámogatást és védte meg a szakmát (mert így is tett), legalább annyira köszönhető mindez Havas Áginak. Nem hiszem, hogy lesz valaha olyan meghatározó filmdöntnök, aki ennyi empátiával és jóindulattal áll a szakmához. A sok érdeme mellett az Inkubátor Program alapjaiban frissítette fel a mozgóképet.” Kovács Gábor szerint a filmalapnál „egy átlátható és főleg apolitikus, teljesítmény és tehetségalapú rendszert hoztak létre a közéletünk szinte minden más területével szemben.” Véleményében nem mindenki osztozott. Dettre Gábor rendező például (A színésznő és a Halál, Felhő a Gangesz felett) úgy vélte, a magyar filmsikerekhez szinte semmi köze nem volt a filmalapnak. „Az Oscar-díjakat két külföldi neveltetésű, illetőleg mentalitású más szellemű rendező hozta az országnak. Tarr Béla és Enyedi Ildikó már jóval előttük is sikeres volt és csak idő kérdése volt, mikor lépnek feljebb” – írta többek között a kommentjében.

Érdemes a negyven fokot harmincnak hazudni? A klímakatasztrófa az idei ARC témája

Publikálás dátuma
2019.09.27. 19:15

Fotó: Zagyi Tibor / Népszava
A globális felmelegedés a nyakunkon, ideje volna már cselekedni – üzenik az ARC közérzeti kiállítás plakátjai.
Egy olyan országban, ahol a klímakatasztrófa a vezetők szerint összeesküvés-elmélet, ahol a tizenhat éves svéd klímaaktivistát, Greta Thunberget beteg kislánynak titulálják, és ahol még mindig megkérdezik a boltokban, kérsz-e szatyrot a vásárláshoz, komoly vállalkozás, ha változást, összefogást szeretnénk elérni. Ám néha mégis hangosabbak azok, akik a műanyagmentes júliust, a vászonszatyrok, kulacsok és termoszok használatát, vagy egyenesen a zero waste (nulla hulladék) elveket hirdetik. Szeptember utolsó péntekje sokszorosan ilyen nap volt, amikor a hangerő a zöldebb jövőért tenni akaróké lett: míg a város egyik felében iskolások, szülők, tanárok ezrei vonultak fel a III. Globális Klímasztrájkon, megnyílt a 19. ARC közérzeti kiállítás, amelyet KLÍMARIADÓ! címmel hirdettek meg. A tavalyi évhez hasonlóan idén is az Örs vezér útján látható az a nyolcvan plakát, amelyet a tizenkilenc tagú zsűri a beérkezett nyolcszáz pályaműből kiválasztott. A válogatás egy része a globális felmelegedés, a környezetvédelem kérdéseire irányítja a figyelmet, számos munka a pályázat nyitottságához híven más, közéleti, társadalmi, szociális témákat vet fel. A problémák egymásnak felelgetnek: amíg a tökéletes családmodellt helyezzük előnybe, széthullik alattunk a bolygó, és miközben a hazafias történelemszemlélet, a nemzeti identitástudat kialakítását hangsúlyozzák, kizsigereljük a természeti erőforrásokat. Egyre gyakrabban, egyre többekben felvetőső kérdés: mit tehetünk ez ellen? Amellett, hogy mielőbbi változásokat kell elérni a politikai, gazdasági szereplőknél, legalább olyan szükséges az egyéni felelősségvállalás is, hangzott el többször a megnyitón. A kiállított munkák egy része szintén erre a gondolatra reflektál.
Az első helyezett alkotás, Puskás Marcell Unikornis című képén egy teknős látható orrából kiálló szívószállal, mellette a felirat: „Nem baj, úgyis unikornis akartam lenni”. A fricska valós ügynek szól: a természetes vizeinkbe kerülő műanyag szívószálak komoly károsodást okoznak az ott élő állatoknak. 
Puskás Marcell: Unikornis
Fotó: ARC
A díjazott lapunknak elmondta, munkája mögött több gondolat áll. Egy videó, melyen az állatvédők egy szívószálat húznak ki egy teknős orrából, egy évekkel ezelőtt látott Family Guy sorozatrész, valamint az, hogy mennyi mindent próbálunk „szebbé, jobbá tenni” annyival, hogy azt mondjuk: nem baj. Ezekből született meg a kép, ami ötvözi az iróniát és a probléma fontosságát. 
A második helyezett kép, Tóth Györgyi Attitűd című munkája szintén iróniával él, és a döntéshozók környezetvédelemre fittyet hányó hozzáállását teszi a középpontjába. A plakát – ahogy az alkotó videóüzenetéből is kiderül – arra utal: „átírhatod a hőmérőt is, nem csak a tényeket, ha megvan hozzá a hatalmad.” 
Tóth Györgyi: Attitűd
Fotó: ARC
Hasonló gondolatok állnak a harmadik helyezett Zsemberi-Szígyártó Miklós Zsírral című munkája mögött is, amely Németh Szilárdot ábrázolja. (A politikus néhány hete pacalfőzéssel demonstrálta tiltakozását a bejelentéssel szemben, miszerint felére csökkentené a hús-, a hal- és a tojásfogyasztást az EU állatjóléttel foglalkozó csoportja.) 
Zsemberi-Szígyártó Miklós: Zsírral
Fotó: ARC
A Hammer Agency különdíját a Csúcsragadozó című alkotás készítői, Marschall József, Ősz Szilvia, Sasvári Babett és Kemenczés Bálint vehették át. Képük a nejlonzacskók állandó jelenlétére fordítja a figyelmet.
Marschall József, Ősz Szilvia, Sasvári Babett, Kemenczés Bálint: Csúcsragadozó
Fotó: ARC
A plakátkiállítás idén is izgalmas kulturális teret kínál azoknak, akik nem akarnak csukott szemmel járni a világban. S bár lehet derülni, elmélkedni a kiállított munkákon, azokat lefényképezni és kiposztolni a közösségi oldalakon, marad a kérdés: fogunk ennél többet is tenni? A következő ARC idejére kevesebb nejlonzacskó lesz az országban? Megpróbálunk műanyag palackok nélkül élni? Elzárjuk a csapot fogmosás közben? Nemet mondunk az egyszer használatos szívószálakra? A plakátok erről is szólnak: a mindennapi apró cselekedetekről. Jó, ha időnként eszünkbe jutnak majd ezek a munkák, vagy Tóth Györgyi igazsága: „lehet negyven fokot harmincnak titulálni, ahogy a zsarnokságot is kereszténydemokráciának, de a dolgok élvezeti értéke attól még ugyanaz.” 
Infó: 19. ARC közérzeti kiállítás, látogatható október 13-ig az Örs vezér útján, a Budapesti Metropolitan Egyetem mögötti utcában. A köztéri kiállítás bármikor látogatható, ám a szervezők kérésének megfelelően, legyenek tekintettel az ott lakók nyugalmára. A plakátokra október 20-ig a kiállítás Facebook-oldalán is szavazhatnak, a közönségdíjas alkotást október végén hirdetik ki.
Kós Péter: A Galaxis önzői
Fotó: ARC kiállítás

Nem tud lejönni a szerről, amit Magyarországnak hívnak

Frappáns, lényegi üzeneteket közvetítő, ám nem a felhívásnak eleget tevő plakátot is láthatunk az Örs vezér útján. A leginkább kedélyborzoló alkotásnak járó Borz-díjat elnyerő A Galaxis Önzői című alkotás is egy ezek közül, amelyet Kós Péter, grafikus készített. „Azok a szereplők, akiket a plakáton bemutattam – Mészáros Lőrinc, Szájer József, Orbán Viktor, Schmidt Mária, és Németh Szilárd –, emblematikus figurák: olyan pozícióban tetszelegnek, amelyben számomra nem (és ezzel talán nem vagyok egyedül) a konstruktivitást képviselik, hanem a dekonstruktivitást” – nyilatkozott lapunknak az alkotó munkája hátteréről. Kós Péter – a második helyezett Tóth Györgyihez hasonlóan – az Egyesült Királyságban él, ám egyértelmű volt számára, hogy jelentkezik a pályázatra: napi szinten foglalkoztatják a hazai történések, ugyanis Magyarország-függő. „Nem tudok lejönni a szerről, amit Magyarországnak hívnak. Ez személyes dolog. Az a helyzet viszont, ami a személyes hozzáállásomat okozza, nem személyes: közértéket sért, jövőt sért, jelent rombol” – mondta.

Szerző
Frissítve: 2019.09.27. 19:49

A fekete zongora

Publikálás dátuma
2019.09.27. 12:30
Hamar Zsolt, Komlósi Ildikó és Palerdi András.
Fotó: CSIBI SZILVIA / MNF
Bartók és a nők kapcsolata volt a koncepciója a Nemzeti Filharmonikusok estjének, a három elhangzott művet ez a tematika kapcsolta egybe. A kékszakállú herceg vára most így talált társakra.
Mint azt tudjuk, nehéz lehet az egy órás Kékszakállú elé megfelelő darabokat találni, Hamar Zsolt ötlete most az volt, külsődleges jellemzők alapján kapcsol össze három, egyébként valóban jelentős, gyakran játszott Bartók-művet. Geyer Stefi szép fiatal lány, csodagyerekként indult hegedűművész volt, amikor Bartók Béla megismerte, és versenyművet komponált számára. Geyer Stefi Bartók vonzalmát – aki akkor már a Zeneakadémián zongorát tanított – nem viszonozta, és a művet sem adta elő, de kottáját haláláig őrizte. Bartók sem törekedett előadni teljes egészében a kompozíciót, csak az első tétel hangzott el egyszer, majd egy kis zongoradarab meghangszerelésével, és mögé illesztésével megszületett a sokszor játszott Két arckép, az Egy ideális és az Egy torz, a zeneszerző ifjúkori szerelmének portréja. A hegedűszólót most Koppándi Jenő, a zenekar egyik koncertmestere játszotta, szépen, de talán túlságosan is szépelgős volt a hangulat, amit szólóütemek után főleg a zenekar sugárzott. Nem igazán kelt életre a zene a vadabb, táncosabb hangvételű második tétel sem, ahol a szólóhegedűnek már nincs szerepe, és Koppándi beült a zenekarba.
Ránki Dezső, mint ahogy a műsorfüzet jellemezte, a 3. zongoraverseny autentikus előadójának tekinthető, bár ezt a jelzőt azért rajta kívül még sokan kiérdemelték az elmúlt években. Most is a rá jellemző biztonsággal, az első két tételben a lágyságot, könnyedséget, szépséget hangsúlyozva játszott, a zenekar túlságosan is visszafogott volt ismét, mintha a nőiesség valami félénkséget jelentene, bár a harmadik tétel szenvedélyesebb táncosságát a zongoristával sokkal jobban együttműködve, már a helyén kezelték. Bartók ezt a művet, amely utolsó nagy alkotása, felesége, Pásztory Ditta számára írta, már halálos betegen, ennek ellenére, vagy tán éppen ezért derű, megbékélés jellemezi.
A fekete zongora azonban a szünet után az operához átrendezett színpadon inkább mint vészjósló díszletelem – hangzó szerepe nincs Kékszakállúban – jelent meg a zenekar előtt. Igen, lehet félőrülten tépni, cibálni is: a mű végén a Kékszakállú megtörten ül le elé, Judit megölésével életét végleg le-, vagy inkább eljátszotta. Palerdi András szép hangú, erőteljes, meggyőző Kékszakállú volt, Komlósi Ildikó nem annyira a feltétlenül szerelmes, odaadó fiatal lányt, mint inkább az érettebb nőt hangsúlyozta – aki az élet nagy dolgaira kíváncsi – megjelenésével, hangi eszközeivel is. (A szereplők egyébként saját fellépő ruháikban voltak.) A félig szcenírozott mű most úgy szólalt meg, hogy a zenekar a színpadon ült meredeken emelkedő dobogósorokon, mintegy a várat jelképezve. Ennek megfelelően hangzása erőteljes volt, Hamar Zsolt itt már nem fogta vissza a zenészeket, az egészen rendkívüli zenei gazdagságú partitúra minden elemének részletgazdag kijátszására törekedett, tegyük hozzá, sikerrel. Ez azonban időnként azzal járt, hogy a szereplők, akik mozogtak, játszottak is a színpadon, amikor a folyosóval két részre osztott zenekar között vagy előtte voltak, bár hallatszódtak, szövegmondásuk érthetetlenné vált. Összességében azonban a mindig újat és újat mutatni tudó mű figyelemre méltó olvasatát kaptuk. Infó: Három Bartók Bartók Két arckép, III. zongoraverseny, A kékszakállú herceg vára Koppándi Jenő hegedű, Ránki Dezső zongora, Komlósi Ildikó, Palerdi András ének, Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Karmester, rendező: Hamar Zsolt
2019. szeptember 25. Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Szerző