Veszélyes csapás az olaj árára a szaúdi dróntámadás

Publikálás dátuma
2019.09.16. 07:40

Fotó: AFP
Egyelőre még azt sem tudni biztosan, hogy ki hajtotta végre az olajlétesítmények elleni akciót.
Megkongatták a vészharangokat az energetikai szakértők, miután szombaton dróntámadás érte Szaúd-Arábia egyik jelentős olajfinomítóját és olajmezejét, mire a világ legnagyobb nyersolaj exportőre átmenetileg 50 százalékkal visszafogta kitermelését. Pénteken a nyersolaj hordónkénti ára 60 dolláron állt, de az elemzők figyelmeztettek, hétfőn a piacok újranyitásakor jelentős, 5-10 dolláros drágulás várható. A borúlátóbb előrejelzések még a hordónkénti 80, sőt akár 100 dolláros árat sem tartották elképzelhetetlennek. Hogy az emelkedés végső soron az üzemanyag árában is komolyabban megmutatkozik-e, azt egyelőre nehéz megjósolni. Számos országban, köztük Magyarországon az üzemanyag végső fogyasztói árának 50-60 százalékát a különféle adók teszik ki, az olaj, a finomítás, a profit költségeinek alakulása tehát csak részben van hatással arra, végül mennyit fizetünk a kutakon. Másrészt hazánkban az üzemanyag jövedéki adója is a Brent olaj árához kötött. Sok függ attól, hogy mennyire lesz tartós az olaj drágulása. Szaúd-Arábia igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy javában dolgoznak a károk helyreállításán, a termelés újraindításán, de ez még hetekig eltarthat. Az Egyesült Államok is jelezte, készek a vészhelyzeti tartalékokat piacra dobni, ha szükséges. Mint arra BBC-nek nyilatkozó energetikai szakértő, Nick Butler is rámutatott, a támadás közvetlen hatása vélhetően rövid életű lesz, különösen miután az elmúlt két évben a venezuelai és iráni helyzet nyomán a piac már „hozzászokott”, hogy hirtelen akár napi kétmillió hordónyi olaj is kieshet a rendszerből. Kérdés azonban az is, hogy milyen politikai következményei lesznek a történteknek? Várható-e újabb támadás, és Szaúd-Arábia készen áll-e elhárítására? Kiszélesedhet-e, és fajulhat-e háborúig az egyébként is pattanásig feszült közel-keleti hangulat? Megannyi bizonytalan tényező, amelyek befolyásolhatják a piacot. Az biztos, hogy ezt a csapást már megérzi a világ. Az amerikai hatóságok statisztikái szerint Szaúd-Arábia augusztusig átlagosan napi nagyjából 10 millió hordó nyersolajat termelt ki, ezzel a világ össztermelésének 10 százalékáért felelt. Tovább fokozza a káoszt, hogy egyelőre azt sem lehet tudni, ki felelős a támadásokért, melyek ember életet ugyan nem követeltek, de óriási gazdasági pusztítást végeztek. A jemeni húszi lázadók – akik ellen a Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció 2015 óta háborút vív – siettek vállalni a felelősséget az akcióért. Korábban már követtek el hasonló merényleteket, ipari létesítmények, sőt repülőterek ellen is, azonban jobbára a határhoz közel. A mostani csapás azonban Szaúd-Arábia szívében történt, több száz kilométerre attól a legközelebbi helytől, ahonnét a húszik elindíthatták drónjaikat. Egyes szakértők szerint a jemeni lázadók által birtokolt iráni és észak-koreai technológia aligha lehet ilyen nagy hatótávolságú, bár mások arra emlékeztetnek, volt már rá példa, hogy a fővárosig, Rijádig is repült el rakéta. A húszik megpróbálták azt sugallni, hogy az országon belülről támadhattak, de erre semmiféle bizonyíték nincs, ahogy arra sem, a merénylet valóban hozzájuk köthető. Egyelőre az sem világos, az eszközök hogyan játszhatták ki a szaúdi - és a közeli Bahreinben állomásozó amerikai - légvédelmet. Mike Pompeo amerikai külügyminiszer a szunnita szaúdiak regionális riválisát, a síita Iránt vádolta meg a támadással, de konkrétumokkal ő sem szolgált. Perzsa kollégája, Mohammad Dzsavad Zaríf szerint alaptalan hazugságok az amerikai feltételezések, és az iráni média is – az egyébként Teherán támogatását élvező – húszikat nevezte meg felelősökként. Felmerült még olyan verzió is, hogy a drónokat vagy rakétákat Irán-közeli milíciák indíthatták Irakból, ám ezt később az iraki kormányfő cáfolta. A szaúdiakkal hadban álló húsziknak nyilvánvalóan érdekében állt egy effajta támadás. Ugyanakkor Teheránnak sem jön rosszul, ha csapást mérnek riválisaira, és bebizonyosodik, szükség van az iráni olajra. A támadások hírére Donald Trump telefonon biztosította Mohammed bin Szalmánt, hogy számíthat az Egyesült Államokra, a szaúdi koronaherceg pedig megfelelő választ ígért. Hogy ez jelentheti-e a jemeni háború felpörgetését, egyelőre nem tudni. Ugyanakkor tegnap a Fehér Ház még nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a történtek után is találkozzon az amerikai elnök és Hasszán Rohani perzsa államfő, bár ennek az esélyei valószínűleg tovább csökkentek. Harciasabban fogalmazott viszont az iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnoka: Amír Ali Hadzsizadeh figyelmeztetett, hogy készen állnak egy teljes körű háborúra az Egyesült Államokkal, amelynek minden kétezer kilométeren belüli bázisa az iráni rakéták hatótávolságán belül van. 

Megugrott az olaj ára

A hétfői piaci nyitáskor az előrejelzéseknek megfelelően jelentősen megemelkedtek az olajárak a szaúdi Aramco cég létesítményei ellen a végrehajtott dróntámadások után. Az északi-tengeri Brent olajfajta hordónkénti ára 67,28 dollárra emelkedett az ázsiai piacokon, 11 százaléknyit a pénteki záráshoz képest. A nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta ára szintén 10 százalékot meghaladó mértékben, hordónként 60,60 dollárra nőtt. Közvetlenül nyitás után mindkét típus ára magasabban is állt.

Szerző
Frissítve: 2019.09.16. 09:11

Phenjanba hívta Trumpot Kim Dzsong Un

Publikálás dátuma
2019.09.16. 07:11
Korábbi felvétel
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
Legalábbis egy dél-koreai lapértesülés szerint, amit nem volt hajlandó kommentálni sem a Fehér Ház, sem az amerikai külügyminisztérium, sem pedig Észak-Korea ENSZ-képviselete.
Phenjani látogatásra hívta meg Donald Trump amerikai elnököt Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor - jelentette hétfőn a dél-koreai sajtó pontosan meg nem jelölt diplomáciai forrásra hivatkozva. Kim Dzsong Un még augusztusban küldte el a meghívólevelet Washingtonba. Ez volt abban a hónapban a második levele Trumphoz, amelyben készségét fejezte ki egy csúcstalálkozó megtartására - írta a Jungang Ilbo című szöuli napilap.
A Fehér Ház, az amerikai külügyminisztérium és Észak-Korea ENSZ-képviselete nem volt hajlandó kommentálni a lap értesülését.
Trump és Kim tavaly június óta háromszor is találkozott, de nem sikerült megállapodniuk a kelet-ázsiai térségre nézve fenyegető észak-koreai nukleáris és ballisztikus rakétafegyverzet fejlesztésének leállításáról. A két vezető legutóbb az Észak-Korea és Dél-Korea közötti demilitarizált övezetben találkozott júniusban, és azt ígérte, hogy felújítják a tárgyalásokat a kérdésről. Trump többször is kijelentette, hogy az év hátralévő részében találkozni akar Kimmel.

Szabad szemmel: Magyarország és Lengyelország nem ragaszkodhat az idők végezetéig az idegenellenességhez

Publikálás dátuma
2019.09.16. 06:31

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 16.
Süddeutsche Zeitung A lap úgy látja, hogy a menekültkvóták elutasításával Magyarország és Lengyelország nem ragaszkodhat az idők végezetéig az állami támogatást élvező idegenellenességhez. Von der Leyennek lépnie kell, mert aki él az EU-tagság előnyeivel, annak ki kell vennie részét a migrációs világprobléma megoldásából is. Aki nem hajlandó arra, hogy menekülteket vegyen át a jelenség súlyos terheivel küszködő partnerektől, azt büntetés megfizetésére kell kötelezni. Sutba kell hajítani az egész képtelen Dublini rendszert, miszerint a migránsokért mindig az az állam a felelős, amelynek területén a menedékkérők először léptek be az EU-ba. Az elemzés kitér arra, hogy a német belügyminiszter bejelentette: Berlin hajlandó átvenni Olaszországtól az érkezők egynegyedét, ami mindenképpen irányváltást jelez. Franciaország is hasonló nyilatkozatot tett és várhatóan további kormányok csatlakoznak hozzájuk. Az erről szóló megállapodást a napokban, Máltán írják alá. Ám ez csak a kezdet és egyáltalán nem elég, mert az eddigi erős retorika másfél éven át érzelmileg rendkívül gyújtó hatásúnak bizonyult. Seehofer jóformán nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a migrációt ne az európai életforma elleni fenyegetésnek, a biztonság és a rend elleni támadásnak állítsa be. A vetést azonban mások aratták le, mint például a német AfD, amely nap mint nap a fasiszták módjára uszít. Franciaországban Le Penék behatoltak a társadalom középrétegeibe. Egy sor keleti tagállam bezárkózik a muzulmánokkal szemben. Az olaszok a jobboldali populisták, illetve szélsőségesek nyakába vetették magukat, részben azért, mert az EU egyedül hagyta őket a bajba. Párizsnak köszönhető, hogy most véget ér ez a kibújósdi játék. De a megoldást csak az jelenti, ha tartós elosztási mechanizmus jön létre.   
FAZ A Visegrádi Csoport alighanem ezután sem kér a menedékkérők befogadásából, ám az eddigiekhez képest mégis van egy jelentős változás: az olasz kormány időközben a négyek csendestársából azok ellenfele lett. A régi-új kormányfő, Conte immár a dublini szabályok teljes felülvizsgálatát követeli, ideértve, hogy fizessenek büntetést azok a kormányok, amelyek nem kívánják kivenni részüket az elosztási mechanizmusból. Persze a nagy gonddal tető alá hozott megállapodás igazából csupán egy csomagocska, mert egyáltalán nem oldja meg a problémát. Időbeli hatálya legfeljebb a jövő évi migránsszezon kezdetéig tart, és csak azokra vonatkozik, akiket magánhajók kimentenek a Földközi-tengeren. A többiek, vagyis a többség esetében továbbra is a dublini szerződések az irányadóak.
Die Presse Az európai életmód körül kirobbant brüsszeli kulturkampf feltár egy-két vakfoltot az uniós közbeszédben – mutat rá a vezércikk, miután igen heves reakciókat váltott ki a görög Schinasnak szánt menedékügyi biztosi poszt elnevezése. A bírálók egytől egyik azt mondják, hogy ha von der Leyen összekapcsolja a bevándorlással az életformát, akkor azzal fejet hat a szélsőjobb előtt. Pedig a Bizottság elnöke egyértelművé tette, hogy a fogalmon ő a szolidaritást és biztonságot érti, továbbá, hogy foglalkozni kell a rendezetlen bevándorlást kísérő jogos félelmekkel és aggodalmakkal. Egészen pontosan el kell azokat oszlatni. Érdemes itt idézni az EU alapszerződésének 2. paragrafusát, sőt gyakrabban kellene rá hivatkozni, tekintettel a magyar, a lengyel, a román, a cseh és a bolgár politika eltévelyedéseire. Nos, a cikk azt hangsúlyozza, hogy az unió alapja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállam és az emberi jogok tisztelete, beleértve a kisebbségek jogait. Csak éppen főleg a baloldal nem kíván ezen túlmenni, és olyan kérdésekről tárgyalni, mint a haza és népi kultúra, mert fél, hogy ezzel a szabadság ellenfeleinek a malmára hajtaná a vizeit. Vagyis itt nem az érvek számítanak, hanem az erkölcsi öntudat. Meglátjuk, hogy von der Leyen enged-e a sajtó által felerősített ellenállásnak. Megoldást jelenthet, ha a biztosi tisztséggel együtt járó feladatot úgy határoznák meg: megvédeni mindazt, amitől Európa – Európa.
Szerző