Ravasz

Egyszerre csak azt mondja Magyarország miniszterelnöke: „nem azért ülök itt, hogy a saját lovunkat dicsérjem”. Enyhén szólva: ravasz. Kevésbé enyhén: álságos. Mi másért intézne rendszeresen szózatot a népéhez a Kossuth rádió hatékony támogatásával, mint hogy arról beszéljen: az ő vezetésével ez az ország a lehető legjobb. 
Nyáron hosszú ideig nélkülözni kellett ezeket az interjúnak nevezett propaganda-félórákat. Ám Orbán Viktor most visszatért, és régi formáját hozta, természetesen – ahogy mindig megjegyzi – kellő szerénységgel. Ami az ő olvasatában azt jelenti, hogy rendszeresen feldicséri a portékát. A saját kormányzását, amiről példát vehetnek szerte a világon, de különösen Európában, a magyarok pedig hálásak lehetnek érte. 
Mindez most különösen aktuális, hiszen újabb választás közeleg. Arra persze csak az utolsó percben térnek ki, ám nem nehéz észrevenni, hogy lényegében az egész szózat a voksolásról szól. Ha nem is mondják ki, azért a magyarok legyenek tisztában azzal, mit köszönhetnek a kétharmad majdnem tíz éves kormányzásának. Közben a szónok még azt is hosszan ecseteli, hogy „magyarnak lenni fantasztikus dolog”. (Örkény István, aki pedig egykor megírta, mit jelent majd a „magyar” szó, forog a sírjában.) A miniszterelnöknek pedig fő célja, hogy megvédje az emberek által kialakított életformát. Amiről aztán azt is kimondja, hogy ez nem mást jelent, mint a keresztény kultúra védelmét.
Végül – immár az önkormányzati választás kapcsán – eljutunk odáig, hogy nem olyan vezetők kellenek a településekre, akik harcolni akarnak a kormánnyal. Ezt akár tekinthetjük általános tanulságnak. Senki se próbáljon szembeszállni a jelenlegi hatalommal: ez (lehet) Magyarország gyorsabb fejlődésének záloga. 
Tényleg fölösleges a saját lovat dicsérni. Ám az is biztos, hogy kilóg a lóláb.
Szerző
Sebes György

Segítség, megvédenek!

Amint meghallom a „védelem” szót, elfog az idegesség. Apró rángások a szemhéjamon, gyorsabb levegővétel, szorongás. A tünetek rosszabbodnak, ha egyenesen „védelmi akciótervet” hirdetnek. Az étvágyam sajnos ilyenkor sem megy el (legalább ennyi hasznom lehetne a dologból), de határozottan rosszabbul alszom. A nyugdíjvédelmi program óta van így, tudom. Azóta is újabb és újabb védelmi programokkal tépik fel a sebet. Jelen pillanatban fut például a gazdaságvédelmi akcióterv. Azóta tönkre is ment a forint. Egyelőre ennyivel megúsztuk.  
Nem tudom, mennyi védelmet bírok ki egyszerre. Igazán bemondhatnák, mint régen a tévé-tornánál, hogy idősebbek abbahagyhatják. De közben folyik a „rezsivédelem”, a „családvédelmi akcióterv” (nem is volna bajom vele, ha nem lett volna a családok évéből a gyerekes családok kilakoltatásának éve is), a CÖF által meghirdetett „szellemi honvédelem”, valamint a „Zrínyi 2026” névre hallgató tízéves honvédelmi program. A napokban valamelyik főkatona azzal kecsegtetett, hogy „lesz még Magyarország európai helikopter-nagyhatalom”. Eddig erre nem éreztem legyűrhetetlen vágyat, pedig hallottam az intelmet: merjünk nagyot álmodni! Momentán helikopterekről. Úgy látom, a fegyvervásárlások terén is lassan nagyhatalommá nőjük ki magunkat, miután mindenkitől veszünk egy csomót, aki különben szóvá tenné a magyar jogállamiság csorbáit. 
Egy nagyobb rendelés bámulatosan elhalkítja a kritikus hangokat. Potom párszáz milliárdért igazán megéri. Ugyan a sajtó szerint ugyanilyen rakétákat Lengyelország két éve feleannyiért vásárolt, Japán az idén meg kétharmad áron, de mi nem garasoskodunk. A miniszterelnök nyáron el is magyarázta a Kossuth rádióban, hogy megérte, mert „Magyarországnak képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát, amennyiben két irányból egyszerre támadnak meg”. Meg sem merem kérdezni: miért pont kettőből? És mi van, ha három irányból támadnak? Vagy ne adj isten, négyből, elvégre négy égtáj van, ugyebár. 
És ha mindez nem volna elég, Kötcsén Orbán újabb védelmi akciótervet hirdetett meg. Egyelőre csak a híveinek. Nekünk, többieknek majd az önkormányzati választás után lesz a meglepi. Akármilyen védelmi akcióterv jöhetne, kivéve a klímavédelmit, mert az liberálglobalista ármány. A nemzetet, a kereszténységet, a családot, a határokat, a hagyományainkat, a függetlenséget, Európát már védtük. Mi lehet még, ami jól hangzik? A megoldás a gyermekvédelem, annak mindenki csak örülhet.
Előjelek már voltak. A miniszterelnök év elején a közrádióban gondterhelten megállapította: a gyermekvédelem a jogrendszerben túlságosan szétaprózott. Felkérte Gulyást: készítsen javaslatot, mert a gyerek az első. Pontosabban a második, az első az átszervezés, annak lennie kell. Amikor 2013-ban átszerveztek egy jót, és a jegyzőktől a járási hivatalokhoz tették át a gyermekvédelmi hatáskört, 200 ezerről papíron mindjárt 140 ezerre csökkent a veszélyeztetett gyerekek száma, mert a kistelepülések innentől kiestek a figyelemből. A rádióban arról nem esett szó, hogy ha életünk és vérünk a gyerekeké, akkor 2017-ben miért kezdeményezte Orbán, hogy a gyermekvédelmi támogatásokból csoportosítsanak át a versenysportokhoz 90 milliót. Talán akkor még a versenysportvédelmi akcióterv volt aktuális.
Úgy tűnik, Gulyás ellazsálta a dolgot. Biztosan el volt foglalva azzal, hogy Kubatov pártja nevében választási visszaéléssel gyanúsítsa Pikóékat, valamint megfenyegesse Budapestet. De most nincs több halogatás. Gyermekvédelmi akciótervnek lennie kell, és punktum. Igazság szerint a védelmi programokkal szembeni gyanakvásom ellenére először lelkes voltam. A gyermekvédelem intézményrendszere legatyásodott, az alacsony keresetek miatt sokan elhagyták a pályát. Az ombudsman a nyáron kétségbeejtő jelentést írt a gyermekotthonok állapotáról. Ki tudja, mi lesz a fótiakkal. Hiány van óvónőkből, tanárokból, szívósan rontják tovább a köznevelési törvényt. Noha a jogszabályok tiltják, a családjukból kiemelt gyerekek közül minden harmadikat anyagi vagy lakhatási okból, egyébként gondoskodó szülőktől vesznek el. Évente 20 ezer gyerekről derül ki (és hányról nem), hogy lelki, fizikai vagy szexuális bántalmazás áldozata.
Kíváncsi voltam, mivel kezdik. Hát kiderült. A miniszterelnök a hírek szerint a legfontosabbnak azt tartja, hogy „betömjék a joghézagokat”: nehogy meleg párokhoz kerülhessen másoknak nem kellő, hányódó gyerek. Párként, együtt már eddig sem fogadhattak örökbe, de ha egyedülállóként valakinek nagy nehezen sikerült, nem vizsgálták külön a szexuális identitását. A többi feladat ráér, a gyermekvédelemben is első – nyersen szólva - a ”buzitlanítás”! Azért kíváncsi lennék, hogyan? Ezután kiszállnak a hálószobába? Vagy a gyereket nevelni akarónak igazolást kell vinnie egy ellenkező nemű partnertől? Esetleg feltüntetik az igazolványokban, ki milyen? A lágerekben ezt jól megoldották egy látható rózsaszín háromszöggel, de sajnos az Unióban ettől hápognának.
Hogy mi lesz a gyerekek valódi védelmével? Ennyi védelmi akció mellett az állam igazán nem foglalkozhat minden csekélységgel. A szerző volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó

Az alvó unió hete

Azt állította Orbán Viktor (a Visegrádi 4-ek prágai találkozóján), hogy ha az EU nem aludt volna el, és már korábban felvette volna tagjai közé Észak-Macedóniát, Szerbiát és Montenegrót, akkor ma nem lenne sokmillió illegális migráns Nyugat-Európában.
Ezzel szemben a tény az, hogy így sincs sokmillió illegális migráns, csak (bár ez sem kevés) mintegy 600 ezer olyan ember, aki illegálisan tartózkodik az Európai Unió országaiban. Az igaz ugyan, hogy 2015 óta mintegy kétmillióan illegálisan lépték át az unió határait, de ők többségükben menekültek voltak, és jórészt meg is kapták a menedékjogot. Egyébként meg Görögországon és Magyarországon keresztül több százezer ember jutott el Németországba, amíg a törökök le nem állították a menekülthullámot. Bezzeg Macedónia meg Szerbia ellenállt volna? Ki hiszi ezt el? 
Azt is állította a miniszterelnök (ugyanerről ugyancsak Prágában), hogy „a balkáni útvonalat meg tudtuk volna védeni közösen”, ám a Görögország és Magyarország közötti teret „gazdátlanul hagyták”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ha nem hagyták volna „gazdátlanul”, és elzárták volna az utat a Görögországból Nyugat felé igyekvők előtt, akkor a Törökországból a görög szigetekre engedett sok százezer menekült Görögországban rekedt volna. Ez is egy megoldás persze, csak Görögországot áldozták volna fel a németek és svédek védelmében. Vagy Görögország nem az Európai Unió tagja? Na, ugye. 
Azt állította továbbá Orbán (de már a Kossuth rádióban), hogy Trócsányi László európai biztos-jelölttel szemben kritikusai csupán azt vethetik fel, hogy „rossz helyről jött, mert hát magyar”. Ezzel szemben a tény az, hogy ezt senki nem veti föl, már csak azért sem, mert az Európai Bizottságban mindenképpen helyet kell foglalnia egy magyarnak. Trócsányi személyét tehát azért kifogásolják sokan, mert a magyar kormány illiberális, a jogállamot lebontó politikájának egyik kulcspozíciót betöltő szereplője volt igazságügyi miniszterként. Úgyhogy Trócsányi tényleg rossz helyről jött: Orbán zsebéből. 
Azt állította Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (a kecskeméti tévének nyilatkozva), hogy „a kultúránkban és az oktatásban is olyan fejlesztések történnek, ami Magyarországon Szent István óta nem történt.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a királyok ugyan nem „fejlesztettek”, de azért a magyar történelemnek volt néhány nagy kulturális korszaka. Mátyás király alatt például a reneszánsz művészetek és a tudomány fejlődött kiugróan, és ha másról nem, a Corvinákról ez még Káslernek is eszébe juthat. De Mária Terézia alatt indult el a magyar közoktatás (Ratio Educationis, Kásler úr), mint ahogy a mostani kormány által sokszorosan mennybe menesztett Klebelsberg Kunó is kétségtelenül nagyot lendített a magyar oktatáson. Mindenesetre mérhetetlenül többet, mint Orbán, aki kormányzása kilencedik évében még mindig kevesebbet költ (a GDP arányában) közoktatásra, mint a Bajnai-kormány tette. A kultúráról most ne is beszéljünk. Legföljebb kultúrharcról: abban tényleg egyre nagyobbat alkotnak.
Szerző
Bolgár György