Negyedóra alatt végezte ki a dinoszauruszokat egy aszteroida

Publikálás dátuma
2019.09.11. 13:36

Fotó: AFP/Science Photo Library
Amerikai kutatók szerint a 66 millió éve történt aszteroida-becsapódás következtében az élet 77 százaléka eltűnt.
A becsapódás, amelynek következtében minden nagy termetű dinoszauruszfaj negyedóra alatt kihalt, cunamikat és erdőtüzeket is okozott és hatalmas mennyiségű ként szabadított fel. Ezeket az elméleteket Sean Gulick, a Texasi Egyetem kutatója és munkatársai a becsapódási kráterből származó furatminta kiértékelésével is alátámasztották. Eredményeikről a Proceedings című tudományos lapban számoltak be.
A becsapódási kráter azon területe, amelyről a minta is származik, a mexikói Yucatán-félsziget partjainál, víz alatt fekszik. Ezen a helyen 24 órával a becsapódás után 130 méter vastag üledék alakult ki - írják a tudósok. A becsapódástól kiinduló cunami visszaverődött a partokról. Többek között ezáltal faszén is lerakódott a kráterben, ami a becsapódás okozta bozóttüzekre utal. A cunami tengervízzel árasztotta el a környező kontinens belsejét, majd visszahúzódva a víz elszenesedett növényi maradványokat szállított magával.
Emellett a tudósok arra utaló jeleket is találtak, hogy a kéntartalmú aeroszolok megváltoztatták az aszteroida-becsapódás után a világ klímáját. Ahogyan az a vulkánkitörésekkor is látható, a kéntartalmú aeroszolok részben elfedik a napfényt. Ennek következtében csökken a növények fotoszintézisének mértéke és összeomolhat a tápláléklánc. Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy 66 millió éve az élet 77 százaléka eltűnt. "Csak egy légköri hatás vezethet ehhez hasonló globális tömeges pusztuláshoz" - mondta Gulick.
Szerző

Kiderült, mi okozta a brutális balatoni algásodást

Publikálás dátuma
2019.09.11. 11:34

Fotó: Varga György / MTI
Kutatók szerint az üledékből felszabadult foszfor lehetett a fő oka a augusztus végén megfigyelt rendkívüli algásodásnak a Balaton délnyugati területén. A magyarázat szerint a folyamat óriási árvaszúnyograjzást okoz.
A mérési adatok alapján augusztus végére a klorofill koncentrációja - az algatömeget mutató érték - elérte a köbméterenkénti 300 milligrammot, ami másfélszerese az 1982-es nagy algásodás csúcspontján megfigyeltnek. Ehhez legalább 15 tonna foszforra volt szükség, ami csak az üledékből jöhetett, mert külső forrásból ennyi foszfor nagyjából egy év alatt jut ide - írta a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának két tagja, Istvánovics Vera és Honti Márk az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának készített összefoglalóban.
Arra viszont csak a további vizsgálatok, kutatások adhatják meg a választ, miért szabadult fel ennyi foszfor a tó üledékéből - tette hozzá Istvánovics Vera. A kutatók megállapítása szerint a nagy és váratlan algaszaporulatban döntően egy toxintermeléséről ismert cianobaktérium játszott szerepet, amely hasonló mértékben még soha nem szaporodott el a Balatonban. Istvánovics Vera megjegyezte azt is, hogy bár a hűvös időjárás hatására az elmúlt napokban csökkent a Balaton nyugati területén az algásodás, a beindult folyamat hatására 
jövő nyár elején nagy valószínűséggel óriási árvaszúnyograjzás lesz.

A szakemberek szerint közepes a valószínűsége annak, hogy ha felmelegszik az idő, az eddiginél is erősebb algásodás jön. Így kicsi az esélye annak, hogy a nagy algatömeg pusztulása és gyors lebomlása szeptember második felében oxigénhiányt, ennek következtében tömeges hal- és kagylópusztulást okozna.
Az algaprobléma is rávilágított arra, hogy mielőbb egy összehangolt, komplex Balaton-kutatási program kidolgozására van szükség - hangsúlyozta Istvánovics Vera.
Szerző
Témák
Balaton alga
Frissítve: 2019.09.11. 17:51

Neandervölgyiek „pillanatfelvételére” bukkantak Franciaországban

Publikálás dátuma
2019.09.10. 16:48

Fotó: DOMINIQUE CLIQUET / AFP
A neandervölgyi ember életéről szolgálnak információval az a 257 darab, 80 ezer éves lábnyom, amelyeket Franciaországban tártak fel.
A neandervölgyiek feltehetőleg ugyanúgy csoportokban éltek, akárcsak a modern emberek és főemlősök, ám csoportjaik méretéről és összetételéről keveset lehet megtudni a tárgyi leletek és fosszíliák alapján. Az északnyugat-franciaországi Le Rozel községben lévő régészeti lelőhelyen feltárt 257 lábnyom azonban értékes információkkal szolgál a terület prehisztorikus lakóinak társadalmi szerkezetéről – számolt be róla a The Guardian című brit lap online kiadása.
 Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmány szerint a lábnyomok egy 10-13 fős csoportról árulkodnak, amelyet döntően gyerekek és serdülők, valamint néhány nagyon magas, a lábnyomok alapján akár a 190 centimétert is elérő, feltehetőleg felnőtt férfi alkotott. Jérémy Duveau, a francia Nemzeti Természettudományi Múzeum doktorandusza szerint „pillanatfelvétel” készült a múltról, mikor az iszapos talajban hátrahagyott lábnyomokat a széllel érkező homok hirtelen konzerválta. 
Akkor a térség még egy dűnerendszer része volt. A régészeti helyszínt még az 1960-as években fedezte fel egy amatőr régész, ám az éves ásatási munkálatok csupán 2012-ben kezdődtek meg a francia kormány támogatásával, miután kiderült, hogy a területre komoly fenyegetést jelent a széllel és a tengerjárással összefüggő erózió.
A szakemberek első körben több tíz méternyi homokot távolítottak el a felszínről, hogy eljussanak az értékes rétegekig, ahol aztán 257 lábnyomot azonosítottak 2012 és 2017 között, majd később még több százat. A sérülékeny ősi lábnyomokat lefotózták, és háromdimenziós eljárással lenyomatot készítettek róluk.
A kutatók bőséges régészeti anyag, köztük húsfeldolgozásra és kőeszközök készítésére utaló leletek között tárták fel a lábnyomokat. A leletek olyan korszakból származnak, amikor kizárólag neandervölgyiek lakták a mai Nyugat-Európa területét.
Duveau ugyanakkor rámutatott: igaz, hogy a lábnyomok pillanatképet mutatnak a múltból, de ez egyben a gyengéjük is. „Némi betekintést kapunk a csoport összetételébe, de az is lehet, hogy csupán néhány olyan tagjának nyomait látjuk, akik egy időben épp egy helyen tartózkodtak”. Duveau szerint kérdéses, hogy azért van-e olyan kevés felnőtt lábnyom, mert a neandervölgyiek fiatalon haltak, vagy mert a csoportnak akkor épp a fiatal tagjai tartózkodtak egy helyen és a felnőttek máshol voltak.
A most bejelentett leleteket megelőzően mindössze kilenc neandervölgyi lábnyomot tartottak számon a világon: Görögországban, Romániában, Gibraltáron és Franciaországban.
Szerző