Újságírókat akartak, de csak a kormánysajtóval találkozhatott volna a korrupciót vizsgáló OECD-delegáció

Publikálás dátuma
2019.09.07. 18:51

Fotó: Shutterstock
És azok sem mentek el. Állítólag hiába hívogatta őket a Belügyminisztérium, hogy a korrupciós ügyek kivizsgálásáról meséljenek.
Magyarországon évek óta szinte naponta kerül napvilágra valamilyen újabb korrupciógyanús ügy, és ezekről a sajtó nemcsak, hogy részletesen beszámol, hanem sokszor megelőzi a hatóságokat az ilyen esetek felderítésében. Ezért különösen meglepő az, amit a mostani OECD-jelentésben az Átlátszó.hu vett észre:
az egyébként jól szervezett és sikeresen lezajlott februári látogatás során a küldöttség nem találkozhatott újságírókkal.

A magyar hatóságok szerint ráadásul mindez azért történt, mert a meghívott újságírók egyszerűen nem akartak elmenni a leegyeztetett találkozókra. Ez azért is kellemetlen, mert a munkacsoport jelentése többször külön kiemeli a sajtó szerepét a korrupció, a vesztegetési ügyek elleni harcban.
A jelentéstevők egyébként előre megadták, hogy hét médium képviselőivel szeretnének találkozni, köztük a szigorúan üzleti ügyekkel foglalkozó Budapest Business Journal emberével, a kormányhoz lojális Hír TV és Modern Media Group képviselőivel, valamint a független sajtót részéről az Indexet, a HVG-t és a 444.hu-t nevezték meg. Ehhez képest, mint az Átlátszó a Belügyminisztériumtól megtudta,
a magyar fél kizárólag a kormánysajtó képviselőit értesítette: a HírTv, a Modern Media Group, az MTI, az M1, az Origo, az EchoTv és a Magyar Nemzet szerkesztőségének küldtek meghívót.

Tagadta viszont a Belügyminisztérium, hogy az OECD nekik tulajdonított kijelentését - mi szerint a magyar hatóságok hiába próbálták rávenni a fentieket a találkozóra - valóban ők tették volna.
A delegáció civilekkel is szeretett volna találkozni. Az Átlátszó úgy tudja az egyik meghívottól, hogy bár hónapokra előre szólt az OECD, őket a magyar hatóságok csak a találkozót megelőző napon értesítették.

Ajánlások

A most kiadott jelentés szerint egyébként az alábbi intézkedésekre van szükség Magyarországon:
  • jelentősen növelni kell a vesztegetési ügyek kezelésére fordított erőforrásokat;
  • javítani kell a közérdekű bejelentések megtételének feltételeit, és a vesztegetések felderítésére és jelentésére szolgáló közszolgálati hálózatot;
  • lépni kell azért, hogy a különböző mentelmi jogokra való hivatkozással ne lehessen megzavarni a korrupciós vizsgálatokat;
  • az esetek komplexitása miatt sürgősen ki kell terjeszteni a jelenlegi két éves határidőt az ilyen ügyek kivizsgálásánál;
  • sürgősen fel kell hívni a magyarországi cégek figyelmét az export-tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő vesztegetési kockázatokra; és
  • el kell érni, hogy a hatóságok az eddiginél jobban tudjanak gyors és hatékony jogi segítséget nyújtani az ilyen ügyben őket megkereső, hasonló ügyeket vizsgáló hatóságoknak.
A fentiekben tett lépésekről két év múlva írásos jelentésben kell beszámolnia a magyar kormánynak.
Szerző
Frissítve: 2019.09.07. 18:52

A fantázia ül tort a ligetben

Publikálás dátuma
2019.09.07. 18:46

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A gólem életre kelt, a szemünk előtt formálódó Liget projekt köszönő viszonyban sincs azzal, amit az évtized elején meghirdettek. Az első elképzelés öt intézményről szólt. Aztán hamar kiderült: a határ a csillagos ég.
Ha 2011 elején a kormánynak lett volna elég pénze a Várkert Bazár felújítására, most nem kellene a Városliget beépítésének rémével hadakoznunk. Bármilyen furcsán hangzik is, mindössze szűk 4 milliárd forinton múlt: az akkori Orbán-kormány ennyi EU-s forrást vett el a föld alatti bővítésre készülő Szépművészeti Múzeumtól – és ebből lett a ma már 230 milliárd fölött járó Liget projekt. Már ott álltak a Szépművészeti mellett a markolók, amikor 2011 februárjának első napjaiban hirtelen lefújták a múzeumi építkezést. A pénzt aztán beleöntötték a Várkert Bazár feneketlen kútjába, de olyan nincs, hogy egy Orbán-kormány ne kifejezetten megvédené azt, amit éppen tönkretesz. Egyszerű kommunikációs kármentésnek indult tehát a múzeumnegyed ideája, amit az is mutat, hogy az első változat, amelyet Szőcs Géza akkori államtitkár lengetett be, centire akkora költségvetéssel kalkulált (3,7 milliárd forinttal), amennyit a Szépművészetitől elvettek. Minden, ami azóta történt, innen ered: a gólem életre kelt, és Baán László, a Szépművészeti főigazgatója, aki nyolc és fél éve még szürke arccal kontrázott Szőcs Gézának, ma már - miniszteri biztosként - láthatóan hiszi is, hogy a magyar kultúrát leginkább a Városliget teleépítése helyezheti új pályára. Annak ellenére, hogy ez a szemünk előtt formálódó projekt köszönő viszonyban sincs azzal, amit az évtized elején meghirdettek.
Azoknak, akik a legelső sajtótájékoztatón részt vettek, életre szóló élmény Szőcs Géza akkori fantáziálása a Vár-Andrássy út-liget, repülő híddal komplettírozott kulturális tengelyről. Komolyan venni azonban csak azt az elképzelést volt érdemes, amely 2012 nyarára körvonalazódott. Ekkor már a Városligetre összpontosult a tervbe vett beruházás – igaz, még nem a parkra, hanem az egykori felvonulási tér amúgy is lebetonozott területére –, és kimondatott, hogy öt intézményt kell itt elhelyezni. 1. Az Új Képtárat: a koncepció szerint a Szépművészeti a régi mesterek bemutatóhelye lesz, az újkori és kortárs anyag az intézménnyel egyesített és a Várból régóta kipenderíteni tervezett Nemzeti Galéria kincseivel együtt az új épületben lel otthonra. Ekkor még úgy tervezték, a MüPából a Ludwig Múzeum is átkerül ide. 2. Az Építészeti Múzeumot: a gyűjtemény évtizedek óta kiállítóhely nélkül működik, egy időben a Párisi Nagyáruházat szemelték ki számára, de az értékes ingatlanért folyó versenyfutásban alulmaradt. 3. A Magyar Fotográfiai Múzeumot, mondván, a fotóban Magyarország nagyhatalom. 4. A Magyar Zene Házát, amelyről már a kezdet kezdetén sem tudta senki, voltaképp micsoda: koncertterem. múzeum, játszóház? 5. A Néprajzi Múzeumot: már a legelső Orbán-kormány is vissza akarta foglalni a Kossuth téri Kúriát az intézménytől – csak akkor még a miniszterelnökség céljára -; ha múzeumnegyedet építünk, kézenfekvő, hogy legyen benne Néprajzi is, Handó Tünde pedig költözhessen be a régi igazságügyi palotába. Erre a tervváltozatra már 50-60 milliárdot szánt a kormány az Európai Unió pénzéből, és azt ígérte, 2018. március 15-én mind az öt intézményt birtokba veheti a főváros népe. Érdekes fejlemény volt azonban, hogy nem a pályáztatás, illetve az építkezés indult meg ezután, hanem az ötletelés. Pár hónapon belül része lett a projektnek a plusz 40 milliárd forintba kerülő állatkerti Biodóm, ami azzal járt, hogy a Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése is felkerült a feladatlistára. Már 2013-at írtunk, amikor a Szépművészeti Román csarnokának rekonstrukciója és a 2007-ben bezárt Szabolcs utcai kórház múzeumi restaurálási és raktár-központtá alakítása is felbukkant a tervben. Aztán hamar kiderült, hogy a határ a csillagos ég, illetve a véges emberi fantázia: jött a Közlekedési Múzeum tervezett föld alatti bővítése, a Petőfi Csarnok helyén létesítendő tudás- és élményközpont ideája, a Magyar Tájak Konyhája munkanevű gasztrofalu ötlete. Nagyjából ekkor érte el a tervezett költségvetés a 150 milliárd forintot.  Ezen a ponton kezdtek komolyabban mozgolódni az építészek, a kertépítők és a múzeumi szakma képviselői, kifogásolva egyrészt a liget beépítését, másrészt azt a gyakorlatot, hogy egy teljes intézményi struktúra sorsáról és elhelyezéséről születnek döntések mindenféle szakmai egyeztetés nélkül. Még a kormánnyal egyébként közismerten jó viszonyt ápoló Zoboki Gábor is jelentkezett egy alternatív tervvel, jelezve, hogy ha múzeumokat akarunk elhelyezni, az nemcsak zöldterületen eszközölt zöldmezős beruházással képzelhető el, hanem olyan, ezer éve üresen romló műemlékek megújítása révén is, mint az egykori Kilián laktanya vagy az Andrássy úti MÁV-székház. Ezek az érvek azonban csak annyi reakciót váltottak ki a kormányból, hogy egy alkalmas jogszabállyal törvényen kívül helyezték a beruházást, megakadályozva bármifajta hatóság vagy testület beleszólását.
Az Olof Palme-ház
Fotó: Mohai Balázs / MTI
Pedig lassan egyre többen ébredtek rá, hogy bár a látványterveken konzekvensen a fák árnyékában megbújó, plasztikus formáikkal a természet részének látszó épületeket mutatnak, egy-egy dokumentumból azért kiderül, hogy itt brutális méretű, 25-40 méter magas, masszív toronyházakról van szó. Amelyek aztán vagy olyanok lesznek, mint a rajzon, vagy esetleg nem, lásd Duna Aréna. S bár a kormány előszeretettel hivatkozik arra, hogy a budapestiek támogatják ezt a beruházást, a valóság ennél árnyaltabb: száz százalékuk tartja fontosnak a lepukkant park megújítását, de négyből hárman ellenzik az építkezéseket. És persze a számok is magukért beszélnek, hiszen a 2017-es tervekben 220 milliárdot szántak vasra-betonra, és 15 milliárdot fűre-fára-padra-kavicsra. 2015 áprilisában vált világossá, hogy az EU nem fogja finanszírozni ezt a gigaberuházást. A tudás- és élményközpont ötlete ekkor elpárolgott, de hamarosan jött helyette a Városligeti Színház ismételt felépítésének ideája. Bekerült a tervbe a Vajdahunyad várának felújítása is, de arról mélyen hallgatnak, mi lenne benne - bár az nagyjából biztos, hogy nem a Mezőgazdasági Múzeum. Vélhetően olyasmi sors vár rá, mint ami a régi Műcsarnoknak (Olof Palme Ház) adatott: pár éve hirtelen az is a program része lett, eredeti formájában fel is újították, lesz benne valami kiállítás, de már világos, hogy leginkább nagyvendéglőként fog működni. Ennél is abszurdabb a Közlekedési Múzeum esete, amelyet a sok bővítési tervezgetés után egyszerűen lebontottak – most sohanapjai határidővel Magyar Innováció Házaként szerepel a tervekben a visszaépítése (!), miközben a Közlekedési új helyét Kőbányán alakítják ki. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk: mindazok, akik egy évtizede azért tiltakoztak a Szépművészeti föld alatti bővítése ellen, mert az új bejáratot belevágták volna a főbejárat műemlék lépcsősorába, ma boldogan kiegyeznének ezzel a megoldással. Ha pedig időben meg lehetett volna kezdeni azt az építkezést, mindazt, ami azóta történt, alighanem megúsztuk volna.

A feldíszített bútorraktár

Négy forint volt egy sima rendezvény-belépő nyitáskor a Petőfi Csarnokba, az élvonalbeli magyar együttesek koncertjeiért 60-80 forintot kellett fizetni, „egyes külföldi zenekarok” esetében pedig „valamivel száz forint fölött” volt a kiadás. 1985-öt írtunk, és ha javasolhatom, ne az egyforintos villamosjegyhez, hanem a háromezer forint körüli átlagbérhez mérjék ezeket az összegeket: így is egyértelműen látszik a szándék, hogy a KISZ-en keresztül megnyilvánuló állami kultúrpolitika mindent megtett a tizenéves korosztály becsábítása érdekében. Nem volt persze könnyű dolguk, mert a bezárt Ifipark (lásd még: Várkertbazár) utódintézményét a város átelleni végén hozták létre. De mit lehet tenni, épp itt árválkodott az Iparcsarnok helyén – a neve legalábbis ezt valószínűsíti – 1948-ra, a Petőfi-centenáriumra felhúzott vasbeton kiállítási épület, akkor már másfél évtizede bútorraktár. Jöttek tehát az építészek (Tihanyi Judit és Halmos György), megtervezték a szabadtéri színpadot, a puritán csarnokot pedig kicsit felcsicsázták a nyolcvanas évek módija szerint. Az emeleti társbérlő Közlekedési Múzeummal nem is volt különösebb probléma, a PeCsa esetében azonban okozott némi fejtörést, hogy a funkciókról alig egyeztettek az építkezés előtt: így maradt ki a tervből például a jegypénztár, és így kerültek magyaros pávák a kőkemény rockkoncerteket befogadni hivatott nagyterem falára. Az 1985. április 26-án tartott hivatalos megnyitón Kádár János is részt vett – a másnap esti Karthago koncerten már nem. A következő hónapok pedig bebizonyították, hogy a valóság olykor a legszebben kidolgozott elképzeléseket is felülírja. Rajongói klubokra és diszkóra például sokkal nagyobb igény mutatkozott, mint vidéki futballmeccsek videóvetítésére, és hiába tervezték, hogy befogadják a liget sportolóit, erre egyszerűen nem volt hely. A „tinibutik” megbukott, az ételbár vágyálom maradt, szinte a semmiből megszületett viszont a bolhapiac. Annak ellenére, hogy a 2010-es évek elején nagy költséggel részben felújították, a PeCsa a harmincadik születésnapja körül végleg bezárt, két évre rá pedig a Liget Projektre hivatkozva lebontották. Hűlt helyén még ma is ott van a két hordó, amelybe 1987. január 3-án a 14-18 éves fiatalok jövőnek szóló üzeneteit zárták. Az időkapszulát 2037-ben fogják majd kinyitni – talán az addigra már megszülető Új Nemzeti Galéria mellett.

Eltűnt a PeCsa, de van mélygarázs

Nyolc és fél év, valamint több tízmilliárd elköltött forint után, ha összegezni akarjuk az eddigi eredményeket, a következőkre jutunk. Megújult a Szépművészeti Múzeum, elkészült a múzeumi központ egy része, eredeti formájában látható a régi Műcsarnok, és felhúztak két árusító pavilont Feszl évszázados tervei alapján. Készül a Biodóm (kivitelezője Garancsi István Market Zrt-je), a Zene Háza (a Magyar Építő nyerte el a megbízást) és a Néprajzi Múzeum (a Mészáros Lőrinc-féle ZÁÉV építi), valamint három mélygarázs. Eltűnt viszont a ligetből a PeCsa és a Közlekedési Múzeum.

Szerző
Témák
Városliget

Bevonult Kötcsére a jobboldal teljes szellemi ereje, hogy meghallgassák Orbán Viktort

Publikálás dátuma
2019.09.07. 16:47

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Önkormányzati választás, családpolitika, klímavédelem, gazdaság: csak néhány téma, melyek a hagyományos kötcsei piknikre érkezők vártak a szombati találkozótól. Ahol persze elsősorban mindenki Orbán Viktor beszédére volt kíváncsi, ám a kormányfő olyan gyorsan tette meg a kisbusza és a bejárat közötti utat, hogy nemhogy kérdezni nem lehetett tőle, de még fotózni is alig sikerült.
Vélhetően kevés dologban ért egyet az egykori emberi erőforrás miniszter, Balog Zoltán az ellenzéki újságírókkal, ám szombaton délelőtt tíz óra körül abban feltétlen megegyezett a véleményük, hogy elállhatna végre az eső. A kötcsei Dobozy kúria előtt a hagyományos polgári piknikre - ami Orbán Viktor korábbi meghatározása szerint a jobboldal teljes szellemi erejének találkozója - érkezőkre várakozó sajtómunkásokat ugyanis legalább annyira zavarta az égi áldás, mint a házigazdát. Fél óra múltán úgy tűnt, a püspökvárományosként emlegetett exminiszter hatékonyan fohászkodott, hiszen nemcsak, hogy elállt az eső, de délre már a nap is kisütött. Addigra persze már szépen megtelt az ezen a napon parkolóként hasznosuló futballpálya, s a kúria udvarán is több százan gyűltek össze. Azt ezúttal nem lehetett tudni, mi rotyogott Németh Szilárd rezsibiztos-államtitkár kondérjában – a korábbi évekkel ellentétben ugyanis nem posztolta a Facebookra, bentről pedig semmilyen információ nem szivárgott ki -, azt viszont biztos volt, hogy éhen senki sem maradt, ugyanis sajtos-tejfölös lángos még a parkolóőröknek is jutott. 
A bejáratnál ezúttal a Magyar-Németh Ifjúságért Egyesületnek gyűjtöttek a szervezők, s hullottak is szépen a bankók a hatalmas műanyaggömbbe. Az első ismertebb politikusként érkező Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár is adakozott természetesen, a rázúduló kérdések elől viszont kitért, s csak annyit mondott, kellemes beszélgetést vár a pikniktől. Balog Zoltán valamivel beszédesebbnek bizonyult, ő elsősorban az önkormányzati választásokkal kapcsolatos előadásokra várt, különösképpen Tarlós István főpolgármester felszólalására. Az exminiszter után csupa néma levente érkezett, esernyőjük alá bújó, fejüket elfordító közéleti személyiségek siettek a kúria kapujának biztonsága mögé, közülük Bayer Zsolt publicista unott-undorodó arccal mérte végig a neki kérdéseket feltevő újságírókat, nem sokkal utána egy másik mókamester, a vállaltan kormánypárti humorista, Bagi Iván osont be a kertbe.
Velük ellentétben Kósa Lajos megállt néhány szóra. A közelgő önkormányzati választásokkal kapcsolatban kijelentette, az ellenzéki összefogás a legtöbb helyen máris összeomlott, majd hosszan ócsárolta az ellenzéki főpolgármester-jelöltet, Karácsony Gergelyt, aki szerinte sok baloldali számára is vállalhatatlan és akinél Berki Krisztián is jobb választás lebbe. Az európai csalás elleni hivatal, az OLAF uniós pénzekkel kapcsolatos magyarországi visszaélésekről szóló jelentésére pedig úgy reagált: az OLAF-nak minden EU-tagállammal akad vitája, Magyarországon viszont az elköltött sok ezermilliárd forintból alig találtak kifogásolnivalót. - Egy svájci óragyár hibaszázalékánál hatékonyabb volt a magyar kormány – mondta végül szemrebbenés nélkül. Jóval szenvedélyesebbnek bizonyult Rákay Philip, aki számon kérte az ellenzéki sajtón, hogy csak a jobboldal kapcsán végeznek „dacos igazságkeresést”, és felvetette, miért nem kérdezi meg senki Dobrev Klárától, milyen érzés minden nap egy olyan rózsadombi villából elindulni, melyet anno zsidó tulajdonosától vettek el, majd a kommunizmusban az elvtársak utaltak ki egymásnak? - Amikor az igazságkeresés mindkét oldal irányába lángol majd, akkor beszélhetünk egymással – zárta monológját.
Novák Katalin barátságosabban nyilatkozott, a hétközi demográfiai csúcsról állította, rendkívül színvonalas volt, s a kormány célja továbbra is, hogy családtámogatással küzdjön a demográfiai kihívásokkal szemben, valamint – Kövér László ezzel kapcsolatos kinyilatkozására vonatkozó kérdésre – kijelentette, nincs napirenden a hazai abortuszszabályozás megváltoztatása. Kásler Miklós Emmi-minisztertől minden kérdésre csak Köszönöm szépen!-re futotta, Bakondi György viszont kijelentette, a bevándorlás még mindig az EU egyik legnagyobb kérdése és problémája. A felvetésre, hogy a hazai adatok azt mutatják, nem felel meg a törvénynek, hogy meghosszabbították a tömeges bevándorlás miatti válsághelyzetet, csak úgy reagált, rossz számokat tudnak az újságírók… A politikusok mellett megannyi ismert Fidesz-szimpatizáns művész és közéleti személyiség érkezett közben, a luxusautó-számláló már dél előtt kiakadt, utasaik azonban jellemzően lépteiket felgyorsítva vágtak t a kúria bejárata előtti „veszélyes”, 20-30 méteres szakaszon.
- Csapnivaló munkája és tűrhetetlen viselkedése miatt tették ki a pártból – mondta az egykori honvédelmi miniszter, Hende Csaba Koczka Tibor szombathelyi fideszes alpolgármesterről, s állította, októberben visszaszerzik a közgyűlési többséget a kormánypártok a vasi megyeszékhelyen, ahol amúgy is csak árulások miatt vehette át a hatalmat az ellenzék. Hende Make America Great Again feliratú piros baseball sapkában érkezett – állítása szerint nagyon megtetszett neki Donald Trump kampámyának jelmondata -, egy fanatikus pikinikező pedig 2030: Make Europe Free of Soros feliratú, Orbán Viktor arcképével díszített pólóban állított be. Kövér László és Kósa Lajos korábbi, meglehetősen egyedi kijelentései kapcsán több kormánypárti politikus kapta meg kérdésként, mi a véleménye a klímaváltozásról, de érdemben nem sokan válaszoltak. Nyitrai Zsolt szerint az ellenzék felerősíti az amúgy valós problémát, a miniszterelnöki sajtóirodát vezető Havasi Bertalan kijelentette, nem ért a klímához, míg a Demokrata-főszerkesztő Bencsik András futball labdás Amazonas-bemutatójáról állította, csak viccelt, mert minden téma, így a környezetvédelem is lehet fontos, de egyúttal vicces is… Ugyanerről Eperjes Károly színművész annyit mondott: fontos kérdés a klímaváltozás, de majd csak akkor lesz rá megoldás, ha a természetvédelem mellett a teremtésvédelemről is beszélni fognak végre. Nem fejtette ki, hogy az micsoda.
Egy óra után már alig-alig jött új vendég, hogy aztán nem sokkal fél kettő előtt a biztonságiak arrébb tereljék a bejárattól a sajtó képviselőit, majd megérkezett két autó, amivel kvázi elzárták az utat az újságírók elől. Ezek mögé állt be Orbán Viktor kisbusza, s a kormányfő, aki máskor köszönt a rá váróknak, most másodpercek alatt berobogott a kertbe – sok fotósnak még képet sem sikerült készítenie róla. Azt már a három óra után érkező Rogán Antaltól tudták csak meg, hogy Orbán öt óra körül tartja beszédét. A miniszter arról is beszélt, hogy 2010 óta a kormány megteremtette a nemzeti függetlenséget, s ennek megerősítése a jövőbeni feladat mind gazdasági, mind politikai szinten.
Szerző
Frissítve: 2019.09.07. 16:51