Előfizetés

Régi ismerős Budapesten az indiai külügyminiszter

László Dávid
Publikálás dátuma
2019.08.26. 09:00

Fotó: PRAKASH SINGH / AFP
A tapasztalt karrierdiplomata 1990-től a magyar fővárosban szolgált nagykövet-helyettesként.
Magyarországra látogat ma Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter Moszkvát és Varsót is érintő európai körútja során. Nem lesz ismeretlen számára a terep, hiszen a tapasztalt karrierdiplomata 1990-től Budapesten szolgált nagykövet-helyettesként. Talán ennek is köszönhető, hogy útba ejtette indai léptékben kicsiny hazánkat, bár például már 2013-ban is előfordult, hogy az újdelhi diplomácia akkori vezetője beszédet tartott az aktuális budapesti külképviselet-vezetői értekezleten. Mégis jelentős a vizit, hiszen csupán az indiai fővárosban, Újdelhiben kétszer többen laknak, mint egész Magyarországon. Az ország 1,3 milliárdos népességével a második a világon, de az ENSZ előrejelzései szerint 2024-re leelőzhetik Kínát. Közben a gazdaságuk is hasít, a GDP növekedés évek óta 6-10 százalék között teljesít. India tehát óriási piac, ahol a magyaroknak is lehet keresnivalójuk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kereskedelmi forgalom ugyan minden évben bővül, de negatív a mérlegünk: tavaly a 123,3 milliárd forintos behozatalra 74,9 milliárd forint kivitel jutott. Nem vezetett látványos eredményre a nagy csinnadrattával beharangozott déli nyitás sem, Indiában két kereskedőházat nyitottunk, de az egyikre alig másfél év után lakat került. Subrahmanyam Jaishankar kinevezését Narendra Modi miniszterelnök második kormányában egyébként az egyik nagy meglepetésként értékelték, mert a pozíciót általában lojális párttagok vagy fontos koalíciós partnerek kapják, nem karrierdiplomaták. Az új külügyminiszter már eddig is államtitkárként dolgozott, előtte pedig a két rendkívül fontos államban, az Egyesült Államokban, előtte pedig Kínában szolgált nagykövetként. A média kőkemény tárgyalóként, a nagyhatalmak kiváló ismerőjeként jellemzi. Fontos szerepe volt abban, hogy 2017-ben sikerült rendezni Kínával a Dokhlam-fennsíkon kialakult határvitát, és a 2006-os indiai-amerikai nukleáris megállapodás tető alá hozásából is kivette a részét. Most is alkalma nyílt megcsillogtatni diplomáciai tudását, miután Újdelhi nemrégiben bejelentette a vitatott hovatartozású Kasmír régió különleges státuszának megszüntetését, ami különösen Pakisztánban, de nemzetközileg is nagy port kavart. Jaishankar éppen néhány hete járt az ügyben Pekingben, majd kereken nemet mondott Donald Trump amerikai elnök közvetítői ajánlkozására is, most pedig már Budapesten tárgyal... Magyarország a kérdésben egyébként nem foglalt állást, - nem is lenne értelme – uniós szinten a konfliktus tárgyalásos rendezését sürgették.     

Orbán Viktor Portugáliában járt egy politikusoknak szóló ultrakatolikus összejövetelen

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.08.26. 08:13

Fotó: Facebook
A hvg.hu szerint a miniszterelnök egy olyan szervezet vendége volt, amit Ferenc pápa nem támogat.
Ultrakatolikus szervezet ülésén vett részt a magyar miniszterelnök a hétvégén. Orbán Viktor a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának (ICLN) rendezvényén, Fátimában járt – számolt be a portugál sajtó a portugál zarándokhelyen, komoly biztonsági intézkedések mellett rendezett találkozóról a hvg.hu átvétele szerint. A 2010-ben alapított, független ICLN célja a szervezet weboldalán található tájékoztató szerint a gyakorló katolikusok és a politikusok közötti híd megteremtése és a keresztény értékek hangsúlyosabbá tétele a politikai életben. A szervezet tagjai minden évben egy négynapos gyűlésen találkoznak – ez zajlott csütörtöktől vasárnapig Fátimában. Ezen túl azonban nem sokat lehet tudni sem a szervezetről, sem a találkozóról. A Sol című hetilap szerint nem Orbán volt az egyetlen politikai vezető, rajta kívül több szélsőjobboldali politikus is tiszteletét tette, többek között Mick Mulvaney, Donald Trump amerikai elnök kabinetfőnöke. Részt vett ugyanakkor a találkozón Bécs érseke, a szíriai katolikus és ortodox egy ház vezetője és Joseph Zen Ze-kiun hongkongi püspök is. Az ICLN működését a Vatikán nem nézi jó szemmel. Tavaly augusztusban a szervezet vezetői audiencián jártak Ferenc pápánál, aki akkor arról beszélt, hogy a keresztény értékek alapján igazságosabb, humánusabb társadalmat kell építeni, a szélsőséges világi szemlélettel szemben pedig nem a fundamentalista vallásosság a megfelelő út.  

Szabad szemmel: az illiberális kapitalizmus köszöni, virágzik

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2019.08.26. 06:37

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 26.
FAZ A lap szerint gazdasági szempontokat tekintve sikertörténet a keleti tagállamok uniós integrációja, ám ez egyúttal az tanúsítja: a kapitalizmus sajnos működik az illiberális rendszerekben is. A magyarok és a lengyelek pillanatnyilag az EU-s átlag 70 százalékánál járnak, ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, a szlovákok, az észtek és a litvánok 80-ig, sőt, a csehek és a szlovénok már 90 százalékig jutottak. De nemcsak a pénz számít, hanem az is, hogy valaki mennyire jut hozzá a képzéshez, vagy az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Mennyire egészséges a környezetvédelem, a táplálkozás, miként működik az infrastruktúra. Ezzel együtt a legnagyobb ugrást a várható élettartamnál tapasztalni. Magyarországon ez jelenleg 76 év, szemben a 89-es 69-cel, a szlovénok pedig időközben már a németeket is lekörözték, a maguk több, mint 81 évével. Mindennek azonban súlyos ára volt: egész iparágak dőltek be, tízezrek váltak munkanélkülivé, illetve vándoroltak ki. Gyakorta kétes elitek kerültek hatalomra, tort ült a korrupció és az urambátyám-rendszer. A térségnek a nagy lökést az uniós csatlakozás adta meg felfelé. De még így is évtizedekig eltarthat, amíg felzárkóznak a Nyugathoz. Ennélfogva széleskörű a csalódottság a régióban. Ehhez járul még az a meggyőződés, hogy a Nyugat, illetve Brüsszel nem veszik komolyan/nem értik meg ezeket az államokat. Például a menekültpolitikában vagy az oroszokhoz fűződő viszonyban. Nem utolsósorban ez az elégedetlenség magyarázza a nacionalista, populista, EU-ellenes áramlatok sikerét Budapesten, Varsóban és másutt is. Azaz a gazdasági beilleszkedést nem mindenütt követte a politikai-ideológiai hasonulás. Ily módon csak részben teljesült a remény, hogy érvényesülnek a nyugati értékek. Nem kell egészen Kínáig elmenni, hogy bárki lássa: sajnálatos módon a kapitalizmus működőképes illiberális rezsimekben is.
FT A lap kommentárja pénzügyi ösztönzőket sürget, hogy az uniós tagállamok megosszák a migráció terheit. Merthogy Salvini jön fel és ez még inkább kiszolgáltatja ezt a kérdést a politikának. Az olasz belügyminiszter nem győzi hangoztatni, hogy országa nem lesz Európa menekülttábora. De a mentőhajók kálváriája – kiszolgáltatva egy populista vezér kényének-kedvének - tökéletesen jelképezi, hogy az EU-nak, évekkel a migrációs válság után, fogalma sincs, merre menjen ezen a területen. Továbbra sincs közös politikája, a jelenlegi rendszer elviselhetetlen költségeket ró a peremállamokra, megmérgezi a viszonyt a tagok között, rombolja a szervezet alapját képező szolidaritást. Az idén eddig nagyjából 800 ember fulladt a Földközi-tengerbe. Brüsszel rábízta a migráció ellenőrzését Egyiptomra, Törökországra és a líbiai hadurakra. A görög táborok túlzsúfoltak és rettenetesek a higiéniai viszonyok. Hogy ez ne így legyen, ahhoz főként a közép- és kelet-európai államoknak kellene feladniuk az ellenállásukat a menedékkérők átvételével szemben. Ők arra hivatkoznak, hogy nem sok tapasztalatuk van a migráció, illetve a kulturális sokszínűség ügyében. Róma érthetően úgy érzi: magára hagyták. De az ország az idén már csupán 4300 embert engedett be, ennek megfelelően párolgott el a rokonszenv iránta. A franciáknál ez a szám tavaly 120 ezer volt. MIndazonáltal a helyzeten mindenképpen változtatnia kell az új Bizottságnak és Parlamentnek. Ez azt jelenti, hogy több pénzt kell adni azoknak a kormányoknak, amelyek hajlandóak együttműködni, ugyanakkor csökkenteni kell az európai támogatást azon államok esetében, amelyek erre nem kaphatóak. Ha hazai ellenfelei nem tudják megállítani Salvinit, akkor Európa szemtanúja lehet, amint Hitler és Mussolini óta először kerül hatalomra egy szélsőjobbos politikus.
Washington Post Az elemzés azt hangoztatja a biarritz-i G7-csúcs kapcsán, hogy Trumpnak és Európának együttes erővel kell szembeszállnia Kínával, mivel az odahaza egyre erősebb elnyomást alkalmaz, a világban pedig mind agresszívabb gazdaságilag. Ám a veszély láttán sem teszik félre belső ellentéteiket a földkerekség vezető hatalmai, noha a kínai gazdasági terjeszkedés a szabadvilág óriási erőpróbáját jelenti. Trump össze-vissza üzenetei nem vezetnek célra, sőt, mert Pekinget meggyőzéssel, nem pedig nyomással kell jobb belátásra téríteni. Ha nem tartja be a nemzetközi szabályokat, akkor a nyugati államoknak hátat kell fordítaniuk neki, noha ez igencsak kedvezőtlen járulékos következményekkel jár majd. A tengerentúli próbálkozások esélye drámaian megnőne, ha Európa beszállna a küzdelembe Washington oldalán. Ám jelenleg nem ezt látjuk, jóllehet az öreg földrész is ki van téve a kínai gazdasági agressziónak. Vezetői ehelyett inkább Trumpot igyekeznek ösztökélni, hogy vessen véget a kereskedelmi háborúnak. Ebből a szempontból tanácsos volna, ha az elnök lejjebb venné a hangot és nem fenyegetné vámokkal a szövetségeseket. Ám sok európai illetékes titokban bízik abban, hogy cégeik át tudják venni Kínában az amerikaiak által odadobott üzleteket. Egyelőre azok a kormányok sem szeretnék hergelni a Kínai Kommunista Pártot, amelyek pénzt remélnek a Selyemút-kezdeményezéstől. Egy diplomatikusabb Trump-kormányzat ráébreszthetné az európaiakat, hogy nekik is árt a kínai terjeszkedés, beleértve a klímaváltozást, a fenntartható fejlődést és a szabad piacok védelmét. Egyben reálisabb alternatívát kellene felajánlania nekik a kínai fejlesztési alapokkal szemben, amelyek szinte óhatatlanul politikai feltételekkel, korrupcióval és környezetvédelmi következményekkel járnak együtt. Azt is meg kellene magyaráznia, hogy Kína alá akarja ásni a szabad és nyitott nemzetközi rendet. Így az USÁ-nak és az európai partnereknek a következő években meg kell találniuk a közös fellépés módját. Itt ugyanis éppen egy olyan, korszakos kihívásról van szó, amelynek ellensúlyozására egykor létrehozták a G7-ek intézményét.