A brit kormányfő élettársától megtagadták az amerikai vízumot, a diplomácia sem segíthet

Publikálás dátuma
2019.08.22. 07:49
Carrie Symonds (középen) élettársára, Boris Johnson brit miniszterelnökre várakozik
Fotó: BEN STANSALL /
Carrie Symonds olyan helyen járt, ahol nem kellett volna.
A New York Postot idézve az MTI azt írja, hogy Symondstól feltehetően azért tagadták meg a beutazást, mert tavaly Szomáliföldön - a Szomáliához tartozó, ám de facto önálló államként működő területen - járt. A 31 éves Carrie Symonds a világóceánok védelme érdekében tevékenykedő Oceana nevű környezetvédelmi csoporttal közös programon kívánt részt venni. A női csonkítások ellen fellépő aktivistaként tavaly egyik kolléganőjével együtt járt Szomáliföldön, és megbeszéléseket folytatott Muse Bihi Abdival, az önmagát 1991-ben független államnak kikiáltó régió "elnökével" is. Az Egyesült Államok nem ismeri el Szomáliföld önálló államiságát, ezenkívül a területet terroristák uralta vidékként tartja számon. Nem világos, hogy Symonds az elektronikusan benyújtott utazási engedély formulájával, vagyis az úgynevezett ESTA-vízummal akart-e beutazni, amely formális vízum nélküli, 90 napos amerikai tartózkodást tesz lehetővé abban az esetben, ha a kérelmező amerikai megítélés szerint nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot. Az ESTA-vízumok kérdőívein azonban szerepel egy kérdés: járt-e a beutazni kívánó 2011. március elseje után Szíriában, Irakban, Iránban, Líbiában, Szudánban, Szomáliában és Jemenben.
Igenlő válasz esetén az elektronikus rendszer automatikusan megtagadhatja a beutazást.

Carrie Symonds nem kíséri el Boris Johnsont a gazdaságilag legfejlettebb államokat tömörítő G7-es országcsoport e hét végén a dél-franciaországi Biarritzban tartandó csúcsértekezletére, hanem ekkor kívánt volna az Egyesült Államokba utazni. A New York Post Londonból származó információi szerint a fiatal nő helyzetét nehezíti, hogy hivatalosan nem kérheti a londoni kormány közbenjárását, mivel nem felesége Johnson kormányfőnek. Carrie Symonds és Boris Johnson - akinek folyamatban van a válópere a feleségétől - együtt él a Downing Street 10. alatti kormányfői rezidencián. Kapcsolatukat hivatalosan elismerik a szigetországban. Ezt jelzi az a tény is, hogy II. Erzsébet királynő együtt hívta meg őket a Skóciában található balmorali kastélyba - az uralkodó nyári rezidenciájára -, ahová nyaranta a mindenkori brit kormányfőt a feleségével együtt szokta invitálni.
Szerző

Trump utálatosnak nevezte a dán miniszterelnök nyilatkozatát

Publikálás dátuma
2019.08.22. 07:32
Donald Trump amerikai elnök
Fotó: NICHOLAS KAMM / AFP
Mette Frederiksen szerint a látogatás lemondása nem változtat a jó kapcsolaton, nem biztos, hogy igaza lesz.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter szerdán telefonon tanácskozott dán kollégájával, Jeppe Kofoddal - adta hírül az MTI. Amerikai közlés szerint a két politikus az amerikai-dán biztonságpolitikai együttműködésről és Grönlandról cserélt eszmét. Morgan Ortagus amerikai külügyi szóvivő közleményében tudatta: Mike Pompeo és Jeppe Kofod megvitatta Donald Trump dániai látogatása elhalasztásának ügyét is. A szóvivőnő további részleteket nem ismertetett.

Az előző körben még köszönet járt

Donald Trump amerikai elnök kedden éjjel Twitteren jelentette be, hogy lemondja dániai látogatását, mivel Mette Frederiksen dán kormányfő közölte: Koppenhágát nem érdekli Grönland megvásárlásának témája, a Dán Királyság nem akarja eladni az autonómiát élvező szigetet az Egyesült Államoknak. Trump ötletéről a múlt hét végén írt először a The Wall Street Journal című lap, majd az információt Larry Kudlow, a Fehér Ház gazdasági tanácsadója is megerősítette. "Találkozónkat, amelyre két hét múlva került volna sor, elhalasztjuk" - írta kedden mikroblogjában az amerikai elnök. Majd még azt is megköszönte a dán politikusnak, hogy "világosan beszélt", mert így "költséget és erőfeszítést takarított meg mind az Egyesült Államok, mind pedig Dánia számára".

A jó kapcsolat utálatos

Mette Frederiksen szerdán sajnálatát fejezte ki Trump útjának lemondása miatt. Azt mondta, meglepetéssel fogadta a hírt. "Nem gondolnám, hogy Dánia és az Egyesült Államok kapcsolata válságba került volna. A látogatás lemondása nem változtat Dánia és az Egyesült Államok jó kapcsolatán" - fűzte hozzá. Trump szerdán nem hagyta válasz nélkül a koppenhágai álláspontot. "Utálatosnak" nevezte Mette Frederiksen reagálását. Ezt követően került sor Pompeo és Kofod telefonbeszélgetésére.

Alig hiszik, mi történik

Az amerikai lapok szerdán bőségesen tárgyalták az ügyet. A Vanity Fair című magazin internetes oldalán például Nicholas Burnst, az Egyesült Államok korábbi NATO-nagykövetét idézte. "Néha nehezen hiszi el az ember, hogy az, amit Trump mond és tesz a világpolitika színpadán, valóban megtörténik" - fogalmazott Burns. Hozzáfűzte: "ez a mostani egy újabb bizarr és humoros pillanata" az amerikai elnök tevékenységének. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy Dánia kulcsfontosságú NATO-partnere az Egyesült Államoknak, elsőként vett részt az iraki és az afganisztáni háborúkban Washington oldalán. Brett Bruen, az amerikai külügyminisztérium egykori munkatársa úgy nyilatkozott a magazinnak: először azt hitte, hogy kacsa vagy médiatréfa az egész. Bruen azt tartotta különösnek, hogy senki nem akadt Trump közelében, aki közölte volna, hogy "elnök úr, ez a sziget nem a miénk, nem rendelkezhetünk felette".
Szerző
Témák
Trump Dánia

Szabad szemmel – Így készíti elő Orbán és Salvini a hangulatot az antidemokratikus lépésekhez

Publikálás dátuma
2019.08.22. 06:59

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 22.
Der Standard A jobboldali-populista, illetve szélsőjobbos pártok és politikusok remekül fel tudják cserélni az áldozat és a tettes szerepkörét, hogy igazolják agressziójukat tényleges kárvallottakkal szemben – mutat rá az elemzés. De az olyan tekintélyelvű rendszerek is élnek a módszerrel, mint az orosz és a kínai, amikor bajkeverőnek és terroristának állítják be a demokratikus jogokért tüntető embereket, hogy le tudják szerelni azokat. Amikor az Osztrák Szabadságpárt elnöke, továbbá Orbán, Salvini, vagy éppen az AfD tudatos lakosságcseréről beszél, akkor összeesküvés elmélettel vegyítik az áldozat-elkövető-szerepcserét, éspedig azért, hogy előkészítsék a hangulatot erőszakos, antidemokratikus lépésekhez. Vagy amikor Strache ibizai cimborája, Gudenus átveszi Orbán teóriáját, miszerint a zsidó Soros György muzulmánokkal akarja elárasztani Európát, akkor a legrosszabb emlékek jönnek fel az emberben. A leghíresebb, egyben a legszörnyűbb példát a szerepek kiforgatására Hitler szolgáltatta, amikor 1939. január 30-án meghirdette a világháborút, egyúttal pedig a holokausztot. Ma mások a dimenziók, de az eszközt továbbra is mindennél jobban szeretik a demokráciaellenes, agresszív politikusok.
FAZ „Pokolba a liberális renddel!” Ezt a címet választotta tanulmányának Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem tanára, mivel úgy látja, hogy Amerikában a teokratikus, antiliberális körök ismét a tekintélyelvű megoldásokat részesítik előnyben. Mint rámutat, a társadalmi változásokban kételkedő konzervatívok és az autoriter gondolkodású jobboldali-populisták együttműködése nem csupán az Egyesült Államokban fenyeget, ráadásul van történelmi előzménye, hiszen a keresztények és a fasiszták együttműködésére a hajaz, a két világháború közti időszakból. Trump gátlástalanul nacionalistának minősíti magát, aminek része, hogy csakis a nemzet jelenti az emberek magától értetődő politikai otthonát, minden más természetellenes. A konzervativizmus ugyanakkor egyértelműen az állítólagos „kozmopolita liberalizmus” ellen irányul, mondván, hogy az fel akarja számolni a népek sajátosságait és egy globális rezsimet, illetve egységes kultúrát akar életre segíteni. A nacionalisták számára a kedvenc téma a kultúra, illetve a vallás, nem pedig a politika vagy a gazdaság. Merthogy szerintük a Nyugat nem az alkotmányra, hanem a Bibliára épül. Egyik teoretikusuk a minap azt írta, hogy le kell győzni az ellenséget, utána pedig a közösséget kell megtenni legfőbb értéknek. Ebből fakad azután csodálatuk az olyan jobboldali-populisták iránt, akik aláássák a demokráciát. Így nem győznek dicshimnuszt zengeni Orbánról és Kaczynskiról. Az amerikai orbanistáknak elegük van a sokszínű társadalomból. Ám a mai jobboldali-populisták nem egyszerűen a fasizmus visszajáró lelkei. Viszont azoknál az értelmiségieknél, akiknél a liberálisellenesség vallási forrásokból ered, egyértelműen meg lehet figyelni, hogy végső megoldásként hajlandóak tekintélyelvű eszközökkel élni, illetve kaphatóak arra, hogy taktikai szövetséget kössenek napjaink Trumpjaival. Ha a két tábor kultúrharca részben egybeesik, szem előtt tartva, hogy a demagógokról általában feltételezik: képesek mozgósítani a tömegeket, nos, attól az illiberális konzervatívok olyan nagy hatást remélnek, amilyenről az elődeik legfeljebb csak álmodhattak.  
Süddeutsche Zeitung A lap arra figyelmeztet, hogy az uniónak megoldást kell találnia a menedékkérők elosztására, sőt Ursula von der Leyennek is foglalkoznia kell a kérdéssel, ha politikailag egyben akarja tartani a szervezetet. Annál is inkább, mivel most is van olyan hajó, amely e pillanatban sehol sem köthet ki, noha bajba jutott migránsokat mentett ki. A kommentár nem tartja reálisnak, ami pedig sokak kívánsága volna, hogy ti. minden tagállam vegyen át menekülteket, amiről viszont egyes államok hallani sem akarnak, lásd Magyarországot. Márpedig az EU megosztását kockáztatná, aki megpróbálná más véleményre hangolni ezeket a kormányokat. Az azonban látszik, hogy ez lesz az egyik legfőbb feladata a jövendő Bizottság számára. Nem mintha olyan magas volna az érkezők száma: az idén eddig 50 ezren vannak. A módszer jól ismert: Brüsszelnek az eddiginél sokkal nagyobb támogatást kell adnia azoknak az államoknak, ahonnan ezek az emberek elindulnak. Akik pedig már eljutottak Európába, de nem kaptak menedékjogot, azokat sürgősen haza kell küldeni. A rettenetes líbiai tábort, ahol sokszor kikötnek a migránsok, fel kell számolni. Továbbá több legális lehetőséget kell teremteni a bevándorlásra. Egyik intézkedés sem hat máról holnapra, de meg kell engedni, hogy partra szálljanak a Földközi-tengeren veszteglő migránsok. A labda most a tagországoknál van, a jövő hónapban akarnak gyógyírt találni a kérdésre. Ám nem szabad a közreműködést attól függővé tenni, hogy van-e elég olyan állam, amely szintén hajlandó segíteni.
Szerző