Sikeres magyar rajt Szegeden

Publikálás dátuma
2019.08.21. 19:30
Dombvári Bence a férfi kajak egyesek 500 méteres versenyének előfutamában
Fotó: Kovács Tamás / MTi
Jól kezdődött magyar szempontból a szegedi, olimpiai kvalifikációs kajak-kenu világbajnokság.
A 200 méteres női kajakpárosok első előfutamában második lett a Lucz Anna, Kiss Blanka hazai duó, ezzel egyből bejutott a pénteki döntőbe. A magyar csapatnak már van egy másik döntős hajója is, női K-2 1000 méteren ugyanis a kevés nevező miatt nem rendeznek előcsatározásokat, így Hagymási Réka és Medveczky Erika duója csak a fináléban száll vízre, ugyancsak pénteken.
Közben a paraverseny nyitányán a 16 éves, tavasszal Európa-bajnok Kiss Péter megnyerte előfutamát, a paralimpiai ezüstérmes Suba Róbert pedig harmadikként zárt első pályáján KL1 200 méteren, így mindketten bejutottak a szám pénteki fináléjába, amelyben az első hat helyezett – nemzetenként azonban csak egy versenyző – indulási jogot szerez a jövő évi, tokiói paralimpiára.
Két magyar futamgyőzelmet is láthatott a közönség, ugyanis a nemzetközi mezőnyből három évig hiányzó Dombvári Bence parádés visszatérését láthatták a nézők. Bár ez nem ért döntős folytatást, mert a mezőny nagysága miatt ebben a számban kötelező a középfutam. Rajt-cél győzelmet aratott 500 méteren a Hajdu Jonatán-Fekete Ádám kenupáros, s ez számukra már döntőt ért, mert az első három egyenes ágon továbbjutott.
Az utolsó magyar érdekeltségű délelőtti előfutamban, férfi K-4 1000 méteren – amely már nem szerepel az olimpiai programban – Erdőssy Csaba, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Kós Benedek próbált a döntőt érő első három közé kerülni, s ez sikerült is nekik, így ők is készülhetnek a pénteki fináléra.
A nyitónap délutánjának középdöntős programjában egyedül Korisánszky Dávid és Mike Róbert kenupárosa volt érdekelt, miután délelőtt, az előfutamban negyedikként zárt. Az ötkarikás játékok műsorán nem szereplő versenyszám második fordulójában az első három hely ért finálét, s a magyarok az üzbégek mögött, a horvátok előtt értek másodikként a célba.
A délutáni 200 méteres előfutamok során is jól szerepeltek a magyarok, kenu egyesben Hajdu Jonatán, kajak egyesben Csizmadia Kolos, illetve Lucz Dóra is bejutott a középdöntőbe.
Szerző
Témák
Kajak-kenu-vb

Babos a selejtező második körébe jutott a US Openen

Publikálás dátuma
2019.08.21. 10:30

Fotó: babostimea.hu
A magyar teniszező a selejtező második körébe jutott az amerikai nyílt teniszbajnokságon.
A világranglistán 112. soproni játékos magyar idő szerint kedd éjszaka lépett pályára Nara Kurumi ellen, és könnyedén hozta az első szettet. A második játszmában Babos kétszer, míg a rangsorban 181. japán riválisa egyszer vesztette el adogatását, így Nara egyenlített. A harmadik szettben Babos brékhátrányba került, ám fordítani tudott, és végül két óra játék után megnyerte a találkozót.
A selejtező második fordulójában Babosra a spanyol Lara Arruabarrena-Vecino vár, a főtáblára jutáshoz három győzelem szükséges. Az 1992-ben született spanyol játékos 157. a WTA listáján, pályafutása legjobbjaként 52. volt. A két játékos eddig négyszer találkozott és minden alkalommal Arruabarrena győzött - írja a magyar teniszező honlapja.
Stollár Fanny hétfőn, Bondár Anna kedden búcsúzott az év negyedik Grand Slam-viadalának kvalifikációjától.

Eredmény, selejtező, 1. forduló:

Babos Tímea-Nara Kurumi (japán) 6:1, 4:6, 6:3

Országos takarékfutball

Publikálás dátuma
2019.08.21. 10:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A sportágba nyolc éve áramló állami milliárdok ellenére csak szövegben lépett előre a magyar futball, a pályán mutatott teljesítmény semmit sem változott.
Nem kell hozzá Suduva, hogy tudjuk: a magyar futball változatlanul ott tart, ahol tartott. Láthatatlan. Három résztvevőnek az írmagja sem maradt az Európa Liga előszezoni selejtezőiben, a negyediket meg brutálisan elverték a múlt héten. Azt nem mondom, hogy szokatlan kíméletlenséggel páholták el, hiszen alig két esztendeje egy belgrádi csapat győzte le a Videotont 4-0-ra idehaza; pontosan úgy, ahogyan legutóbb a vendég zágrábi együttes a kezdő tizenegyében nyolc légióst bevető, edzőjét is importáló FTC-t. Jelzem, a Kaposvár elleni takarékbajnoki találkozóra (1-0) a kilencedik kerületi második sor vonult ki, de abban is csak három magyar, valamint egy honosított brazil szerepelt. Ellentétben a teli torokból „migráncsozókkal”, nekem semmi bajom a külföldiekkel, pusztán azon tűnődöm: ha többre tán nem is, 0-4-re akkor is bombabiztosan menne a csapat, ha Botkát Bőlére eresztenék, azaz kizárólag hazai anyagból dolgoznának. Sőt ennyit alighanem akkor is elérne a gárda, ha Dibusz védene, és a másik kapus, Gróf a mezőnyben futballozna.
Ám a labdarúgás itthoni köreiben a gyomrokat semmi sem fekszi meg. Annak idején a fehérvári vezetők egyike úgy vélte (s ennek nyilvánosan is hangot adott): tulajdonképpen a Fejér megyei vesztes a jobbik csapat, csak a Partizan valamiképpen berámolt négy picinyke – vagy nagyobbacska – gólt.
Akkor úgy gondoltam, ez az évtized nyilatkozata.
Ám szavakban erős a dekád, van már rivális megszólalás. 
Egy ferencvárosi elöljáró ugyanis arról beszélt: három félidőn át méltó ellenfele volt a Dinamónak az FTC, csak a negyedik háromnegyed órában roppant össze. Azaz egyetlen apró negyeden múlt a küldetés teljesítése. Diszkréten azt javaslom, ebbe azért ne nagyon lovallják bele magukat mások, ha nem akarják, hogy mulatság tárgyává váljanak. Képzeljük el azt az építőmestert, aki három emeletet felhúz, majd a negyedik alatt összedől a ház. Vagy azt az orvost, aki háromnegyed részben bevarrja a műtéti sebet, aztán a hiányzó részt nyitva hagyja. Majd, ha a család keservesen reklamál a műhiba miatt, megrántja a vállát: mit akarnak, hetvenöt százalékig minden stimmelt! Vagy lemenne két felvonás Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjából, aztán a záró harmadikban az Almádyt alakító színművész belezavarodna Pierre-Jean Bourmond de la Seconde-Chaumiere-Rambouillet nevének kiejtésébe, egyúttal kiesne a szerepéből. Aztán ámulva nézne a befejezetlen előadástól meghökkent publikumra: miért, az első két felvonásban micsoda ragyogó Almády voltam!
Nem, mintha az FTC olyan csillogó lett volna Zágrábban vagy az Üllői úti visszavágó első szakaszában. Hogy aztán örüljön – már amennyire repesni lehet ettől –, hogy 0-4-nél a szórakozó ellenfél elrontotta a tizenegyest.
Pedig a zöld-fehérek előmenetelét az egész magyar futballközeg igyekezett segíteni. A ferencvárosiak elnapolhatták első két bajnoki mérkőzésüket, hogy még az NB I se zavarja meg nemzetközi előkészületeiket, de – miként a többi magyar reprezentáns esetében – úgy tetszett, jobb volna az európai selejtezőt elhalasztani, akkor nem történne semmi baj. Mert ez a nyár is bebizonyította, milyen hatalmas mértékű a fejlődés. Az ugyanis mindent leleplez, hogy a magyar „élvonal” szűk másfél évtized alatt Vaduztól Vaduzig jutott. Az Újpest 2006-ban esett ki a miniállami vetélytárssal szemben, a Fehérvár meg most lett törpébb a törpénél. A nem elhanyagolható különbség az, hogy korábban még csak nem is álmodhattak annyi dohányról a magyar klubok, amennyi 2011-től zúdul a kasszába. Ám az irdatlan állami támogatás ellenére olykor a svájci másodosztály színvonala is túlontúl magas, de hát volt itt már Andorra, Luxemburg, Kazahsztán, Aktobe, Gabala, Niederkorn, Tirana, Zsogyino... Mi nem volt?
Futball.
Bár azt hallottam a Diósgyőr 5-1-es sóstói „lemészárlása” után: lenyűgözően összeállt a Fehérvár. Ugyanott szökött a fülembe nemegyszer, hogy Kubatov Springer-formátumú ferencvárosi elnök.
Ahogyan Sigér Nyilasi-, vagy Szignyevics Albert-klasszisú labdarúgó.
Témák
NB I labdarúgás
Frissítve: 2019.08.21. 12:03