Magyaros számtan: sajátosan vezeti a külföldön élő honfitársainkról szóló statisztikákat a Belügyminisztérium

Publikálás dátuma
2019.08.13. 08:00
Az adatok csak azt mutatják meg, hány állampolgárnak nincs állandó magyarországi lakcíme
Fotó: Honéczy Barnabás / MTI
A lakcímnyilvántartásába kérésre lehet bekerülni, így ez olyan, mintha nem is lenne.
Az illiberális magyar kormány egy kérdésben nagyon is liberális. Az egyén adatszolgáltatási hajlandóságára bízza, hogy akar-e szerepelni a külföldön élő magyar állampolgárok statisztikai halmazában, vagy sem. Így aztán a gyakori kérdésre, hogy hány magyar él külföldön, csak látszólag egyszerű a válasz. A Belügyminisztérium monitoringrendszerében a személyi adat és lakcímnyilvántartás sorában 865 031 ilyen embert tartanak nyilván. A KSH 2016-os Mikrocenzusában csak 266 ezer fő szerepel, a megbízhatóbb európai tükörstatisztikák ugyanakkor 416 ezerről szóltak, míg az ENSZ hasonló adatsora 637 ezer külföldön élő magyarról beszélt. A sajtóban egy ideje a 600 ezer az elfogadott létszám, innen nézve tehát túl sok a BM adata. Ha a honosítással magyar állampolgárságot szerzetteket nézzük, akkor meg túl kevés, hiszen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes július végén Tusványoson kijelentette, már 1,1 millióhoz közelít az állampolgárságot nyert határon túli magyarok száma. A „polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló” törvény nyolc pontban sorolja azokat, akik a külföldön élő magyarok kategóriájában szerepelnek a nyilvántartásban. Így itt tartják nyilván azt, aki mindig is máshol élt, ő kérheti, hogy ezt rögzítse a nyilvántartást vezető hivatal, aki bejelenti a külföldi letelepedés szándékát, az bekerül a csomagba, ahogy az is, akinek valami dolga van az anyakönyvi hivatallal, házasságot köt, élettársi kapcsolatot létesít, vagy a születését jegyzik be, netán magyar útlevelet igényel. Mások azonban csak feliratkozhatnak a listára, automatikusan nem kerülnek oda, ők azok, akik honosítással magyar állampolgárságot szereztek – és itt jön a csavar! - és kérik a felvételüket a személyi adat és lakcímnyilvántartási statisztikába. Amikor arról érdeklődtünk, hogy mi okozza a külföldön élő és a honosítással állampolgárságot szerzett csoportok létszámának ekkora eltérését, a Miniszterelnökség sajtóirodája udvariasan azt magyarázta, biztosan ilyen sokan át is költöztek már Magyarországra vagy korábban is volt itt lakcímük – amiből az látszik, valójában fogalmuk nincs, mi a magyarázat. Különben 16 890 honosítottnak van állandó itteni lakcíme, ez is ott szerepel a táblázatban, de annak megfogalmazásait laikusok és jogászok egyaránt nehezen tudják követni. A belügy sajtósai nem finomkodtak: azt válaszolták, hogy ne akarjuk összehasonlítani az adatokat, mert az „alma és a körte, noha mindkettő gyümölcs, mégsem azonosak”. A jelentős segítség ellenére szakértőkkel sikerült kibogozni, mit is takar a 865 ezer külföldön élő nyilvántartása. Valójában csak azt mutatja meg, hány magyar állampolgárnak nincs állandó magyar lakcíme, az adat semmi másra nem használható. Biztos, hogy közülük sokan dolgoznak külföldön, de nem tudni hányan, mert egy 2013 márciusától hatályos törvénymódosítás óta csak elvben köteles bárki bejelenteni, ha máshol próbál szerencsét. Az elvárás megmaradt, de nincs időbeli korlát, hogy hány hónap vagy év után kell megtennie és semmilyen szankció nem követi, ha elmulasztja a bejelentést. Az új állampolgárságot szerzők pedig nem igyekeznek kérni, hogy rögzítsék: nekik nincs itteni állandó lakcímük. Miért is tennék, se haszna, se kára. Majtényi László volt adatvédelmi biztos szerint a statisztika halála, ahogyan a külföldön élő magyarokat összesítik. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke úgy fogalmazott lapunknak, nem lehet kívánságműsor, hogy egy adatösszesítésben valaki akar szerepelni vagy sem, ha nem beazonosítható. Ha a cementgyárak is eldönthetnék, akarnak-e szerepelni a hazai gyártók csoportjában, valószínűleg soha nem születne cementgyártási statisztika – érvelt a jogász. Háttérbeszélgetésekben más szakértők inkább üdvözölték a kötelező adatszolgáltatás felpuhítását, mert azt gondolják, így kevésbé lát rá az állam azokra, akik elmennek Magyarországról.                                           

Ki a magyar?

A politikai szóhasználatban tisztázatlan a “magyar” és a “magyar állampolgár” közötti lényeges jogi különbség – hívta fel a figyelmet kérdésünkre Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium korábbi államtitkára. A választási és közigazgatási szakértő szerint a magyart helyesen magyar nemzetiségűnek kellene mondani, akik között sok nem magyar állampolgár van, míg a magyar állampolgárok között sok nem magyar nemzetiségű él Magyarországon. A pontos megkülönböztetéshez azt is figyelembe kellene venni, hogy nem magyar nemzetiségű magyar állampolgárok külföldön is élnek. A fogalmak tisztázása azért is fontos lenne Tóth Zoltán szerint, mert mást jelent a határon túli magyarok (elcsatolt területeken élő magyar nemzetiségűek, de nem magyar állampolgárok) száma, mint a külföldön élő magyar nemzetiségűek (Amerika, Európa, stb.), de nem magyar állampolgárok száma. A megértést tovább bonyolítja, hogy a magyar állampolgárok lakhatnak Magyarországon és azon kívül is, függetlenül attól, hogy van-e lakcímük Magyarországon. A szakértőnek az a véleménye, a táblázatok ködös megfogalmazása főleg azoknak a politikusoknak az érdeke, akik a nem Magyarországon élő új magyar állampolgárok révén politikai, gazdasági, társadalmi célokat akarnak elérni a Kárpát-medencében.

Frissítve: 2019.08.13. 09:54

"Nem a csodát kell várni, hanem lépni és kiszámlázni a költségeket”

Publikálás dátuma
2019.08.13. 07:30

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Nem normális, hogy a helyi önkormányzat meg se próbálja korrigálni azt, amit a kormány elront – állítja Őrsi Gergely, az ellenzék II. kerületi polgármester-jelöltje.
Azt ígérte, hogy polgármesterként az lesz az egyik első dolga, hogy biztosítja a helyi független kulturális intézmények működését. Hogyan valósítaná ezt meg? Az II. kerületieket, a kultúraszerető embereket felháborítja, hogy a taotámogatások átvariálásával az Átrium működése és léte is veszélybe került. A kormány döntése 168 millió forintos kiesést okoz a színháznak, miközben ennyi pénzt pár óránként elszórnak hülyeségekre. Elindítottunk egy aláírásgyűjtést, hogy a helyi önkormányzat, amelynek elemi kötelessége lenne megvédeni a teltházas teátrumot a kerületben, a taotámogatás legalább ötödével segítse az Átriumot. Ez 33 millió forintot jelentene. Csaknem ötezer szignót gyűjtöttünk, de a fideszes vezetés lesöpörte a javaslatunkat, és semmibe vette az azt támogató embereket. Mi biztosan pótoljuk majd a kieső milliókat. Nem normális, hogy a helyi önkormányzat meg se próbálja korrigálni azt, amit a kormány elront.

Milyen területeken változtatna még?
A II. kerületben a város többi részét is érintő hibák és problémák időnként halmozottan jelentkeznek. Ilyen például a szemétszállítás. Az egymásra mutogatás korszakát kell megszüntetni. Ha a szelektív hulladékot nem viszi el az FKF, akkor oldja meg az önkormányzat és hajtsa be a pluszköltséget. Szerintem a környezettudatos kerületi polgárok magalázása, amikor a szelektíven gyűjtött szemetet kénytelenek a normál kukába dobni, mert szelektív gyűjtőt nem viszik el. Nem csak írni kell az FKF főigazgatójának és várni a csodát. Vagy ott a parlagfű. A pollensűrűség a II. kerületben az egyik legmagasabb. Az Ördögárok partján 173 centi magasra nőtt a gaz és azért nem takarítja el az önkormányzat, mert az a csatornázási művek területe. Ettől még az allergiával élőknek nem lesz könnyebb. Itt is lépni kell, majd kiszámlázni a költségeket.

Mit tenne a szegénység ellen?
Rengeteg devizahitel-károsult él a kerületben, a szociális bérlakások hiánya itt is nagy gondot jelent. Ha valaki önhibáján kívül nehéz helyzetbe kerül, de itt nőtt fel, itt járnak a gyerekei iskolába, alapvető lenne, hogy a kerület segítséget nyújtson az újrakezdéshez. Aki nem a II. kerületben él, valóban azt gondolja, hogy itt minden szép és jó. A helyiek mindennap megkapják, hogy ők a budai elit, és a felső tízezerhez tartoznak. Ehhez képest néhol ugyanolyan elhanyagoltak a közterületek, hulladékkal, patkányokkal, mint egy olyan kerületben, ahol ötödáron lehet lakást venni. A fideszes Láng Zsolt 2006 óta vezeti a kerületet. Mit venne át a munkájából?
A kerület megállt, szürke lett, az alapszolgáltatásokra koncentrál. Mikor állt meg?
2006-ban. Akkor miért választják meg azóta is Láng Zsoltot?
Nem Lángot, hanem a Fideszt választották meg sokáig, mára ez a többség tűnt el. A jelenleg ellenzékben politizáló pártok már 2018-ban is több voksot kaptak, mint a Fidesz, most pedig közös esélyt teremtettünk a változáshoz. A hivatalos bejelentésén minden ellenzéki párt ott volt, a Jobbik kivételével. Nem hiányoznak?
Büszke vagyok arra, hogy öt párt, illetve a Mindenki Magyarországa Mozgalom is támogat. Arra pedig még jobban, hogy nagyszerű civil jelöltek erősítik a csapatomat. A Jobbikkal egyébként budapesti szinten meg van a megállapodás. Nálunk koordináció lesz, van olyan körzet, ahol nem indítunk a jobbikos jelöltre senkit. Nem lesz rajta a logójuk a mi szórólapjainkon, de polgármester-jelöltet sem állítanak. A kerületben csaknem tíz százalékkal magasabb a 65 év felettiek aránya, mint országosan. Az időseknek van külön ígérete?
A nyugdíjasok mellett az újszülöttek száma is magasabb az országosnál. Az idősebb generációknak külön fájó pont, hogy a Vízivárosi orvosi rendelő megszűnt és a Rét utcába költözött. Ez a kerület egyik legmeredekebb utcája, borzasztó nehéz megközelíteni, főleg időseknek. A mai önkormányzat azt találta ki, hogy rendelőjáratot indít, mi ennél hatékonyabb megoldást ajánlunk, kell, hogy legyen a Vízivárosnak rendelője. Nem célcsoportokra optimalizált üzenetekben gondolkodom egyébként. A II. kerület megérdemli az új politikai megközelítést és az üres szócsaták, pártoskodó háborúk helyett odafigyelő kerületvezetést.
Szerző
Témák
interjú
Frissítve: 2019.08.13. 09:55

Cáfolják a kormányt a számok: még a V4-ek között is leszakadóban vannak a magyar bérek

Publikálás dátuma
2019.08.13. 06:45

Fotó: Népszava
A kabinet tagjai sokat és szívesen beszélnek a magyar fizetések emelkedéséről, de arról már ritkábban esik szó: a térség más országaiban továbbra is dinamikusabban nőnek a bérek.
A minimálbér és az átlagbér változatlanul itt a legalacsonyabb a régióban. Míg például az átlagbér a V4-es országok között között éllovas Csehországban 932 euró, itthon csak 701 euró. Hasonló a helyzet a minimálbérnél, amely Magyarországon 305, Lengyelországban 379, Szlovákiában 427, Csehországban pedig 432 euró. Akkor sem változik jelentősen a sorrend, ha egyes szakmák béreit vetjük össze: a járműgyártásban dolgozók magyarok átlagbére a legalacsonyabb, 1118 euró, a listavezető Csehországban 1398 eurót visznek haza az ágazatban. A pedagógusok átlagbérével viszont sikerül elmozdulni a lista utolsó helyéről. Ha nem is sokkal, de Lengyelországban (655 euró) még a magyar tanároknál (709 euró) is rosszabb a pedagógusok bére. A mozdonyvezetők 1047 eurós átlagbérével második helyre kerül Magyarország – de még ezzel a „részsikerekkel” sem árt óvatosnak lenni. A térségben és a Nyugat-Európában jellemző bérek között ugyanis ma is szakadéknyi a különbség. Egy magyar vasúti mérnök például relatív jól keres itthon, 2017-ben legalábbis még biztosan többet vitt haza mint lengyel vagy cseh kollégája, csupán a szlovák munkatársainak volt nagyobb bére. Ehhez képes egy Norvégiába költözött vasúti karbantartó mérnök ötször ennyit keres. Mindezek miatt a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) újra és újra előhozza megoldási javaslatát, amellyel az érdekvédők szerint el lehetne érni a hazai bérek színvonalának javulását, és így meg lehetne állítani a fiatal szakemberek nyugatra vándorlását. Egy a megoldási ötletek közül lengyel példa. Mint az Kordás László MASZSZ-elnök elmondta, Lengyelországban augusztus elsejétől a 26 év alatti fiataloknak nem kell személyi jövedelemadót (szja) fizetniük, ami már komoly visszatartó erő lehet a külföldi munkavállaláson gondolkodóknak. Kordás szerint Magyarországon is szükség lenne az adórendszer megváltoztatására, mert az egykulcsos szja is közrejátszik abban, hogy nemzetközi felmérések sorra hozzák ki az alacsony magyar életszínvonalat mutató adatokat. A MASZSZ elnöke nem először szorgalmazza, hogy ismét vezessék be a többkulcsos rendszert, amiben a garantált bérminimum összegéig adó-visszatérítéssel vagy más módon nulla kulcsossá kellene tenni az elvonást minden jövedelmi kategóriában. Az ennél nagyobb bérek 500-600 ezer forintos összegig 9 százalékkal adóznának és csak e fölött maradna meg a 15 százalékos mostani adókulcs. Kordás László szerint a többkulcsos adó jót tenne a gazdaságnak, mert a megnövekvő elkölthető jövedelmet a kispénzű emberek főként helyben elérhető fogyasztásra használnák, tehát jobb lenne a helyi péknek, fodrásznak is. A Policy Agenda létminimum számításaira utalva azt is hozzátette az érdekvédelmi vezető, hogy az adóváltozással csökkenne a létminimum alatt élők 28-30 százalékos tömege is. Az elmúlt tíz év magyar bérfelzárkóztatási gyakorlatát elemezve Galgóczi Béla, a Európai Szakszervezeti Intézet munkatársa egy nyár eleji konferencián egyértelművé tette, hogy ma már nem a gazdasági teljesítmény szab korlátot a dinamikusabb bérnövekedésnek, hanem csakis a kormányzati akarat. Az 1998-ban elindult dinamikus emelkedés után a 2008-as gazdasági válság hatására ugyanis a magyar kormányok a térség országainál nagyobb mértékben fogták vissza a fizetéseket és az akkor kialakult hátrányt azóta sem igyekszik ledolgozni a magyar gazdaságpolitika. Ezért van az, hogy – a hivatalos tiltakozás ellenére – a magyar bérek reálértéke még idén sem érte el a válság előtti szintet. Kordás László ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az ország gazdasági teljesítménye általános 5 százalékos béremelést tenne lehetővé, ha a kormány ezt engedné. Csakhogy a kabinet most még azt sem ismeri el, hogy a gazdaság bérnövekedés mértékénél jobban teljesít. Ezen a helyzeten javítana Kordás szerint az adócsökkentés, bár egyelőre ennek formájáról nincs teljes egyetértés a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) munkájában résztvevő szakszervezeti tömörülések között sem. A Liga és a Munkástanácsok a munkavállalók járulékterheit csökkentené a másfél százalékos munkaerőpiaci hozzájárulás csökkentésével vagy eltörlésével, ám a MASZSZ ezt veszélyesnek tartja, mert ebből a keretből fizeti az állam a jelenleg nemzetközi összehasonlításban is riasztóan alacsony munkanélküli ellátásokat. A MASZSZ elnöke azon a véleményen van, hogy az Orbán-kormány a választási ciklus első éveiben nem érdekelt a nagyobb mértékű béremelésekben, ám a következő választáshoz közeledve majd korrigálni próbál. Kérdés persze, hogy közben mennyivel szaladnak el tőlünk a térség országai és hány magyar munkavállaló költözik el jobb kereset reményében. 

Az elsők is utolsók

A reálértéken megint tarthatatlanul alacsony szintre csökkent tanári fizetésekkel hónapok óta foglalkozik a közvélemény, a Pedagógusok Szakszervezete Országos Ifjúsági Tagozata fotókampányt indított, hogy megmutassa, mi a valóság. Az OECD a legrosszabbul fizetett tanárokat két éve épp a V4 országokban találta, és a napokban kiderült, hogy a román tanárok 30 ezer forintnyi lejjel többet keresnek a magyaroknál.

Témák
fizetések bérek