Fesztivál, fesztiválabb, legfesztiválabb

Publikálás dátuma
2019.08.13. 11:30
Bábel Klára egyedi hárfajátéka könnyed délutáni élményt nyújtott
Fotó: NAGY KÁROLY ZSOLT
Ötven zenei és irodalmi műsor, kiállítások, mindez negyven helyszínen. A gazdag történelmi, kulturális és bortermelési hagyományokkal rendelkező vidék kitesz magáért.
Délután négytől este tízig-tizenegyig mindenhol történhet valami. Legyen az kisebb-nagyobb város, mint Sárospatak, Sátoraljaújhely, vagy kis falu, mint Újhuta. Itt nagyzenekari hangverseny, ott ingyenes dzsesszest, amott pedig kirándulókoncert. Mindent mindenhol nem is tudhat megnézni senki, de mint említettük a kínálat gazdag, és válogatni szabad: mi az első három napra szavaztunk. És nem jártunk rosszul, hiszen ebbe is belefért a nyitókoncert a Budafoki Dohnányi Zenekarral, Kávéuzsonna a Sounds of Bábellel, Szurcsik József és Orosz István kiállításának megnyitója, esti dzsessz- és népzenei koncertek, na meg kirándulások a hegyek között, ahol például zsúfolt gyalogos forgalommal találkoztunk a Tengerszem – egy elhagyott malomkőbánya mélyén kialakult tavacska – felé vezető turistaúton. A sárospataki Rákóczi-vár ideális nyári szabadtéri helyszín: a  zárt udvarban minden hang élvezhető.    Az est szólistája - a hullócsillagos ég alatt a tizenöt éves Balázs-Piri Soma volt. Akinek csillaga viszont most van emelkedőben: gyereksztárt vártunk, de érett, megalapozott tudású előadó érkezett. Mozart egyik legismertebb zongoraversenyét, a d-mollt, a fesztivál művészeti vezetője, Hollerung Gábor vezényelte, azzal a tudatossággal, amely ma már elengedhetetlen a Mozart-játékhoz: könnyed, áttetsző hangzás, egymásnak beszédesen felelgető frázisok. Ebben a szellemben nyúlt a billentyűkhöz az ifjú zongorista is, lekerekített zongorahangjával, és különösen a második, lassú tételben a témák megformálásával olyan élményt nyújtott, amilyet Mozart-játék címén nagyon ritkán hallani. Utána sok hatásosan kijátszott zenei elemmel hangzott fel Berlioz Fantasztikus Szimfóniája is, teli jól ismert motívumokkal. És mi lehetett volna más a Rákóczi-évben a Rákóczi-kiállításnak helyt adó falak között a ráadás, mint a Rákóczi-induló. 
A kiállítás egyébként II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. éve alkalmából nyílt meg, a család történetét, öt fejedelmét és híres nőtagjait, Lorántffy Zsuzsannát, Zrínyi Ilonát idézi meg gazdag tárgyi anyagával. Valódi koncertélményt adott tehát a kezdés, amihez képest a második nap este a sátoraljaújhelyi városháza udvarán a Divertimento-Udvari zene című hangverseny - szintén Hollerunggal és a Dohnányival - már kevésbé tűnt összefogottnak, ahol a jegy mellé járó bornak, pálinkának, sajtoknak, szendvicseknek legalább olyan fontos szerepe volt, mint a zenének. De tegyük hozzá, Mozart és Bartók műveinek is nagy sikere volt. Délután Szurcsik József és Orosz István alkotásait felvonultató kiállítás nyílt meg Tolcsván, a fesztiválra a képzőművészetet Rovás Alkotócsoport tagjai hozták el. Szurcsik festményeinek geometrikus, mondhatni kockaagyú fejei, nehezen megfogható, lemondó tekintetükkel vagy falanszter-szerű környezetben, vagy kietlen, sivár természeti tájban keresik - illetve láthatólag nem találják - helyüket. Orosz István Escher geometriai világát idéző rézkarcain viszont ókori, középkori romok, falak vizuális útvesztőjében bolyong tekintetünk, arra döbbentve rá minket, a múlt bizony sokféle aspektusból értelmezhető, nem egyértelmű, mit látunk, mi engedtetik meg, hogy láthassuk benne. Tolcsván a fesztivál tehát ismét elgondolkodásra késztető arcát mutatta meg. Könnyedebb, szórakoztatóbb volt Bábel Klára hárfás és a vele érkezett dzsessz-trió délutáni hangversenye a sátoraljaújhelyi városháza dísztermében, amely az alkalomra kávéházzá alakult, sütemény, kávé járt a jegyhez. És a művésznő kitűnő, klasszikus megalapozottságú hárfajátéka, amelyhez Szaller István szaxofonozása, Fonay Tibor nagybőgőzése és Herboly László – aki egyébként a Fesztiválzenekar ütős művésze – dobolása járult. Örökzöldek, dzsessz alapmelódiák hangzottak fel kiváló, a hárfának köszönhetően egyedi megfogalmazásban, miközben Jászter Beáta az egykori pesti kávéházak történetét idézte fel meséivel. Több dzsesszhangverseny alapozott a magyar népzenekincsre, hangsúlyozottan jelen voltak a népdalok Szőke Nikolette műsorán, aki figyelemre méltóan ötvözte a két világot, többször sikerült élményszerűen összekacsolnia az eltérő zenei elemeket. Káel Norbert együttese kísérte, a zongoraművész klasszikus megalapozottságú játéka nem mindennapi színvonalat képvisel ebben a műfajban. A sárospataki borteraszon késő este a dzsesszt már a teljes felszabadultság jegyében lehetett élvezni, megértem barátom, aki évek óta lelkes visszatérő vendége a Zemplénnek. Infó: Zempléni Fesztivál 2019. augusztus 09-18. 28. évébe lépett a klasszikus zenét, dzsesszt, népzenét, irodalmat, képzőművészetet ötvöző észak-kelet-magyarországi fesztivál. Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj, Tolcsva és még számos település ad otthont az egyik legjelentősebb nyári eseménysorozatnak, amelyen a hazai művészeti élet legkiválóbb szereplői jelennek meg.  
Szerző

Meghalt Orosz János

Publikálás dátuma
2019.08.12. 21:38
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
A Munkácsy- és Életműdíjjal kitüntetett festő, szobrász 87 éves volt.
Augusztus 7-én elhunyt Orosz János festő, szobrász, grafikus. A Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus köztestületi tagjai közé tartozó alkotó temetéséről később intézkednek - közölte a család hétfőn az MTI-vel.
Orosz János 1932. június 16-án született Budapesten. 1957-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Fónyi Géza és Barcsay Jenő voltak. 1959-61-ben Derkovits-ösztöndíjas volt, majd 1963-64-ben olaszországi tanulmányokat folytatott.
1963-ban Munkácsy-díjjal és Egry József-díjjal tüntették ki, 1979-ben elnyerte az Érdemes Művész címet, 1990-ban A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze lett, a 2018-as Magyar Festészet Napján pedig Életműdíjjal ismerték el munkásságát. Orosz János 1993-94-ben a Szinyei Társaság elnöke, 2014 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus köztestületi tagja volt. 
Szerző
Témák
gyász

Üvöltő kamaszlányok - sokkolóan drámai momentumokkal teli előadás a Szigeten

Publikálás dátuma
2019.08.12. 19:35

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Társadalmi kérdésekkel foglalkozó drámai, vagy éppen szarkasztikus színházi előadásokat is találtunk a fesztiválon. És a látvány elemekkel teli közönségvonzó attrakciók sem maradhattak el.
Szinte zavarba ejtően őszinte, nyers és sokszor sokkolóan drámai momentumokkal teli előadás kínált délutáni matiné időben egy chilei színházi produkció. Az előadók kamaszlányok, akik kikiabálják a fájdalmaikat, az őket ért megaláztatásokat. A Marco Layera rendezte Paisajes para no colorear a színlap szerint dokumentarista színház. Megelőzte ugyanis egy kutatás, melyben száz chilei kamaszlány mesélt arról miként bántalmazták, zaklatták őket. Ezeket a történeteket építették be az előadásba, a résztvevők személyes reakcióikkal, impulzusaikkal vegyítve. Már az is elgondolkodtató, ahogy a hatóság próbálta lebeszélni a felnőtt stábot, hogy kamaszlányokkal dolgozzanak, mert valamelyikük beléjük szeret, majd megvádolja őket azzal, hogy zaklatták.    Több jelenet attól is zavarba ejtő, mert teljesen rímel a mai magyarországi kormányzati közbeszédre, amelyben például az hangzik el, hogy egy keresztényi értékek szerint működő államban mi fér bele és mi nem. Az is mellbevágó, ahogy a személyes történeteken keresztül átsüt egy diktatórikus hatalom gátlástalansága, vagy ahogy például a kamaszlányok jogait kezelik. Az is szörnyű, hogy ez családon belül is így működik. Erről aztán végképp kínos beszélni. Az egyik jelenetben az apa leköpte az anyát. Felhívnak egy nézőt, hogy legyen ő az apa, aki rezzenéstelenül ül és újságot olvas, nem látjuk a tekintetét, csak a gesztusait eltakaró lapokat. A lány viszont megszólítja is beolvas neki. Életében először elmondja mit gondol róla valójában. Nagyszerű színészi jelenléttel oldja meg a szereplő a feladatot. És ez igaz a többiekre is, egyikük sem szerepet játszik, küldetéses tudattal, mégis önfeledten tárulkoznak ki. Képviselnek valamit, mégpedig azt, hogy önmaguk akarnak lenni, akkor is ha gyengék, ha éppen azonos neműekhez vonzódnak. És az nem lehet, hogy ezzel a férfiak, apák, iskolában, vagy máshol úgymond hatalomban lévők visszaéljenek. Nagyon tetszettek az ellenpontok, amikor szinte önkívületben buliznak, vagy amikor világgá ordítják a sérelmeiket. Csak úgy, szabadon! Egy másik jelenetben azt játsszák el, hogy milyen erőszak érte egyiküket. A lány nem bírja tovább, megfullad, a folyamat a stációi különösen brutálisak, ahogy az erőszaktevők közönyössé válnak és elkezdik élvezni azt, hogy fájdalmat okoznak. Nem tudom, hogy az alkotóknak, illetve a résztvevőknek ez volt-e a céljuk, de érvényes forradalmi kiáltványnak is beillik a másfél órás produkció. Néhány magyar kormánypárti politikusnak is szívesen megmutatnám. Szintén matiné időpontban játszották az egyik magyar független társulat, a Soharóza Az ügy című produkcióját, amelyet több kategóriában is jelöltek a kritikusok díjakra. Az egyébként a Trafóban látható előadásnak már az alapötlete is figyelemre méltó. Az alkotók Halas Dóra, Nagy Fruzsina, Bartha Márk, Fekete Ádám, illetve a társulat Kodály Zoltán Székelyfonójának dallamait felhasználva hoztak létre egy mai darabot, amelynek középpontjában a hivatal forgatagában vergődő kisember áll, akit felemészt a könyörtelen gépezet. Az előadás amellett, hogy fontos társadalmi problémákat vet fel, divatbemutatónak is beillik, hiszen Nagy Fruzsina kreatív és sokszor tényleg lélegzetelállító ruhái viszik a prímet, sokszor nem is tud az ember másra figyelni. Rengeteg szellemes tervezői megoldást látunk, például, amikor arról énekelnek, hogy mennyi a befizetni való, akkor tetőtől talpig csekkben jelennek meg a szereplők. A dalszövegek  izgalmasak és nem nélkülözik a humort sem. Az előadás egy új összművészeti nyelven megszólaló kísérletként is felfogható. Voltak ugyan, akik néhány perc után elhagyták a sátrat, de a maradók nagy ovációval fogadták a Soharóza angol nyelven is feliratozott üdítő és látványos revüjét.  Infó: Marco Layera Paisajes para no colorear Soharóza: Az ügy Orang Orang Drum Theatre: The Memories Sziget Színházi és Táncsátor Nagy utcaszínház Les Commandos Pecu: Silence!

Dobshow színháznak álcázva

Szó se róla, vonzó lehet, ha sokan dobolnak a színpadon. A maláj Orang Orang Drum Theatre tagjai: a dobosok és az énekesek is nagyon kedvesek és a hangszeresek virtuóz módon bánnak az eszközeikkel, de az mégis csak túlzás, amit a színlap állít, hogy az előadás a migráció témáját járná körül. Ez ugyanis még nyomokban is alig tapasztalható. Megmarad show-nak, ugyanúgy ahogy az idei nagy utcaszínház a francia Les Commandos Percu Silence című produkció is. De a szó szerint tüzes, dobos előadás nem is ígér mást, mint az esti nagyszínpados koncert utáni látványelemekkel teli levezetést. És ezt teljesíti is. 

Szerző