Utcaszínházak a Szigeten

Publikálás dátuma
2019.08.05. 12:30

A Sziget talán leglátványosabb produkciója évről-évre a Nagy Utcaszínház, illetve a fesztiválon a legváratlanabb helyeken felbukkanó megannyi sétáló utcaszínház. Lássuk, mire számíthatunk idén!
 A Nagy Utcaszínház presented by MVM idei fellépői a francia Les Commandos Percu ütősökkel operáló csapata, akik formabontó Silence, vagyis Csend című előadásukat mutatják be minden este az utolsó nagyszínpados fellépő után. Előadásuk nyers, testközeli, ősi érzékeinkre és félelmeinkre kiélezett hatásokat ígér, dobokkal és tűzzel – mind a színpadon, mind a közönség soraiban. 360 fokos élmény, rendezett zűrzavar, zene és fény játéka a darab, amit mindenkinek látnia kell! A darab arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan építsük újra a világot, amikor minden összedőlt, és nem maradt már semmi körülöttünk. Újrahasznosított hulladékok, folyamatos pörgés, és lendületes zene állnak össze egy nagy egységgé, amiben mindenki megtalálja, amire épp vágyik. Ebben az évben is sok-sok meglepő produkció bukkan fel a Szigeten, gyakran olyan helyeken és időben, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. Előfordulhat, hogy egy modernkori törzsi rituálé közepén találjuk magunkat, vagy éppen egy fergeteges mobil partiban, máskor pedig óriásbábok hívnak mindenkit képzeletbeli utazásra. A szabadság utáni vágy, az utazás élményének szimbóluma az a 4 méter magas és 6 méter hosszú, fából készült teve, amelyik a francia Paris Benares társulattal érkezik a Szigetre. Szintén 4-5 méter magas óriásbábokkal érkezik a francia Le Caramantran társulata, akik teljesen új viszonylatba helyezik a méreteket, így a látogatók ismét gyerekszemmel láthatják a világot. Hasonlóan lenyűgöző lények azok a kihaltnak vélt dodókacsák is, akik a szintén francia Ekart társulat két bátor szafari-kutatójának hátasaként barangolják be a fesztivált. S ha már a törzseknél tartunk, Mexikóból érkeznek a Foco alAire társulat tagjai, akik azt állítják: minden társadalomban felfedezhetők törzsi hagyományok, igaz, sokszor rejtett vagy rejtőzködő formában. Ők maguk is egy ilyen csoportosulás, akik színészi játékukkal képesek tapinthatóvá tenni a mai kor elidegenedett embere és a digitális társadalom furcsaságai mellett a bennünk élő ősi, törzsi ösztönöket. A fejükön hordott ipari lámpaburákból mozdulatlan maszkok merednek ránk, miközben arcukon a legfontosabb érzések szokatlan és talán kényelmetlen őszinteséggel jelennek meg. Tőlünk, nézőktől pedig azt várják, hogy csatlakozzunk táncukhoz.
A La Cie des Bras Cassés két francia művészéről nehéz eldönteni, hogy kik is valójában: postások, vidéki zsaruk, vagy épp vásári komédiások - mindez a helyzettől függ. Motorizált recsegő hangú járgányon utazva cirkálnak a Szigeten, hogy aztán imádnivaló stílusban vonjanak kérdőre, zavarjanak, zaklassanak, de persze leginkább szórakoztassanak mindenkit, aki útjukba akad. Idén három őrületes mobil parti is gondoskodik majd a folyamatos utcai rendbontásról. Az első a nehéztüzérség kategóriájába tartozik: a Mission Delírium 20 tagú kaliforniai fúvós marching bandje garantáltan leviszi a hajadat. A második a steampunk jelmezekben táncoló, afro-latin ritmusokkal operáló, 18 tagú Sound de Secá, akik Spanyolországból érkeznek. A harmadik vendég pedig Mister Piano (Dennis Volk), akit két éve már láthattunk a Szigeten, és aki ismét a tábortűz melletti közös éneklések hangulatát hozza el a fesztiválra, igaz nem egy gitárral, hanem egy kerekeken tovagördülő zongora és utánozhatatlan előadói stílusa segítségével.
Szerző

Történetének legdrágább koncertjét rendezi a Sziget

Publikálás dátuma
2019.08.05. 11:00

Fotó: Scarlet Bucket LLC
Idén is izgalmas zenei kínálattal érkezik Európa legnagyobb összművészeti fesztiválja a Sziget, bár néhány kötelező nagy nevet leszámítva ezúttal viszonylag hosszú az „ismeretlen” előadók listája. Segítünk eligazodni.
A Sziget programja távolról sem csalódást keltő, hiszen a zenei paletta színe-java megmutatkozik majd a hét napos örömünnepen. Hazánkban örök fájdalom, hogy igen gyakran elkerülnek minket az úgynevezett stadionokat könnyedén megtöltő gigazenekarok és általában ezeket még a Sziget volumenével rendelkező fesztivál sem vállalja fel, mert amennyivel többe kerülnek, már a fizikai korlátok miatt sem hoznak be annyival több embert a rendezvényre. A kivétel azonban most gyengíti a szabályt, mert a Sziget most bevállalt egy ilyen formációt: a Foo Fighters-t. A post-grunge-ból kinövő amerikai rock-szupercsapatot az egykori Nirvana-dobos, Dave Grohl énekes-gitáros alapította 1994-ben. A név a második világháborús „foo fighter” kifejezésből származik, amit a titokzatos égi jelenségekre használtak. Nem mellékesen ez a buli a rendezvény történetének legdrágább koncertje lesz, cserébe a zenekar két és fél órát fog játszani az utolsó napon, és az ígéret szerint az összes nagy slágerük elhangzik majd: This Is a Call, Everlong, Learn to Fly, ll My Life, Times Like These, Best of You, DOA és például a The Pretender. Egyszóval, ez tényleg egy teljes értékű fellépés lesz, mely mellett kicsit  eltörpül Sziget többi része. Mindazonáltal az is tény, hogy csak egy egyéniség rúghat labdába katarzis terén Grohl és csapata mellett, az pedig Florence + The Machine, amely a hétfő este húzóneve lesz.
Ha sztárérték alapján folytatjuk a sort, akkor első nap például a britek üdvöskéje, Ed Sheeran koncertjét kár lenne kihagyni, hiszen a könnyed dallamok és az olykor ugyan kissé szirupos, de gyorsan tanulható, fülbemászó angol dalszövegek a nagybetűs szerelemről minden bizonnyal amolyan felejthetetlen, együtt éneklős közösségi élménnyel gazdagítják majd a jelenlévőket. Arról nem is beszélve, hogy egy Sheeran kaliberű popsztár magyarországi fellépése tényleg kuriózum.
A huszonnyolc éves vöröshajú trubadúr mellett a négy tagú, ír fiúbanda, a Kodaline is a szerdai felhozatalt színesíti. Pop-rockos lemezeikre fiatalos tűz és pörgő energikusság jellemző, Follow your fire című számuk például tipikusan azon dalok egyike, amit, ha egy buliban, vagy autóban „zenefelelősként” maximum hangerővel betesz az ember, mindenki megkérdezi, mi a címe. Kettő tuti ajánlatunk is van: egyik első, és talán legismertebb számuk az All I Want, vagy ugyanerről az albumról a High Hopes libabőr kíséretében eleveníti fel életünk keserédes pillanatait. Ezek után, a nem hivatalos brit körképből persze Skócia sem maradhat ki. A kockás szoknyák országából nem más, mint a kétszeres Brit Awards és egyszeres NME díjnyertes, valamint többszörösen Grammy-díjra jelölt Franz Ferdinand zenekar hozza majd el a már jól ismert brit rockzene pergő ritmusait. Ők – nem mellékesen – régi Sziget-kedvencek. Mindig hatalmas bulikat csaptak, most sem várunk kevesebbet tőlük, noha ők ma már inkább veteránnak számítanak a mezőnyben.
Az európai fellépők sorát gazdagítja a holland származású, huszonhárom éves DJ titán, napjaink egyik legjobb lemezlovasa, Martin Garrix is, aki a DJ Mag Top 100-as listáján három éven keresztül, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is első helyen végzett. Fiatalsága ellenére már olyan nagyszabású fesztiválokon is zenélt, mint a Coachella és a Tomorrowland. Legismertebb száma az Animals, az In the Name of Love és a Scared to Be Lonely. A tengeren túlról érkezik többek között az ohiói, Grammy-díjas „dinamit duó”, a Twenty One Pilots, akiknek a Spotify népszerűségi lista szerinti első öt számát garantáltan az is ismeri, aki nem tud róla, hiszen műfaji behatárolhatatlanságuk ellenére, vagy talán éppen annak köszönhetően az utóbbi évek egyik legnépszerűbb előadóivá nőtték ki magukat és az elmúlt két év könnyűzenei válogatásaiban biztosan szerepel legalább egy daluk. Szintén Amerika színeiben lép színpadra a rap, trap és R&B zene koronázatlan ifjú királya Post Malone, aki, bár 2015-ben robbant be először a köztudatba, igazán népszerűvé tavalyi Beerbongs & Bentleys című albumával vált, amivel a nem egybehangzóan pozitív kritikai fogadtatás ellenére a Billboard 200 toplista első helyén debütált, és az Év albumának járó Grammy-díj jelölést is kivívta magának.

Magyar fellépők

A második nap a Quimby cirkuszolását biztosan nem érdemes elszalasztani, hiszen egyedi hangzásvilágukkal, jól megkomponált, sokszínű zenéjükkel és versnek illő dalszövegeikkel sohasem okoztak még csalódást, sőt, koncertjeiken azok a bizonyos „a Quimby jobb volt régen” huhogók sem tudnak ellenállni a lábukban kezdődő önkéntelen „boogienak”, és Tibi bársonyosan érces hangjának. Lámpagyújtás, „égbe nyúló terpeszek”, forradalmi tüzes hangulat, G-dúrban zúgó kabócák és Most múlik pontosan nélkül egyébként sem lehet teljes egy budapesti nyár. Akárcsak beatzene, és Cseh Tamásra emlékeztető dallamok nélkül. Előbbit a bájosan bolondos, melegszívű baráti koncertjeikről híres Ivan and the Parazol, utóbbit a többnyire egy szál gitár társaságában színpadra álló Petruska András biztosítja majd.

Frissítve: 2019.08.06. 11:14

Katlani kábulat

Publikálás dátuma
2019.08.04. 20:52

Fotó: Facebook/Ördögkatlan
Bár a híradások alapján valakinek úgy tűnhetett, a vihar volt a fő „fellépő” az Ördögkatlanon, ez korántsem volt így. Igaz, a jégesőt mégiscsak elmuzsikálták.
Tizenkét évvel ezelőtt szervezte meg Bérczes László és Kiss Mónika az első Ördögkatlant. A 2008-ban elmaradt Művészetek Völgye helyett, később annak alternatívájaként létrehozott összművészeti fesztivál tizenkettedszerre is méltó volt a nevére: az „Ördögszántotta –hegy” lábánál elterülő falvakban úgy olvadtak össze emberek, nemzetek, művészeti ágak és kézműves foglalkozások, mint ahogyan a hatalmas főzőüstben a rengeteg alapanyag.
Az összművészeti fesztiválok egyik nagy előnye általában, hogy minden résztvevő megtalálhatja a maga ízlése szerinti programot. Így volt ez itt is, ebben az öt napban. Az idei Katlan látogatói készíthettek maszkot a kisharsányi Kovács-udvarban, miközben mellette a Szomszédban egész napos programmal, játékkal, sőt, még Varró Danival is várták a gyerekeket a Veled Kerek játékosai, valamint a Pesti Magyar Színház másodéves osztálya. Ha pedig az elképesztő panorámával rendelkező Vylyan-teraszon meghallgattuk a beszélgetést a Jelenkor kiadó révén (is) megismert, kedvenc szerzőnkkel, felpattanhattunk a fesztivál idején járó Katlanbuszra, és átmehettünk Villánykövesdre, ahol interaktív színházi társasjáték, netán felnőtteknek szóló mesék vártak ránk.
Onnan már csak pár perc autóút Palkonya, amelyet stoppolva könnyen teljesíthettünk. Ott várt minket a Mokos Pincészet, nagy színpadja, amely a tavalyi könnyedebb, szórakoztatóbb jellegű előadásokkal ellentétben idén csupán egy produkciónak adott helyet. Az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós vezetésével létrejött Sztalker Csoport fiatal színészei a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadásukban Shakespeare legutolsó vígjátékát videóklipp-szerűen. reflexiók sorozatával és virtuóz koreográfiával tette maivá a nézők számára.
A fesztivál főbb színházi előadásai leginkább Nagyharsányban és Beremenden voltak. A nagyharsányi iskola tornatermében olyan előadásokkal találkozhattunk, mint Kulka János és Simkó Katalin főszereplésével játszott Árvácska, a Koltai Róbert közreműködésével létrejött Batang felé vagy a szellemes Jóéjt, szomszéd!, a Scherer-Varga, Katona-Parti páros előadásában. Beremenden pedig javarészt a művész színház és a befogadó műhelyek kedvelői ültek be előadásokra. Szabó Kimmel Tamás koncertszínházi előadásán elgondolkodhattunk függőségeinkről, míg az Örkény Színházban bemutatott, Az üvegbúra című darabon szembesülhettünk az önámítás és az abból adódó széthullás mechanizmusaival. Az igazán elszánt nézők pedig végig követhették a k2 társulat Hamvas Béla regényéből készített, nyolc órás előadását, a Karnevált.
A tánc iránt érdeklődők sem maradtak „éhesen”: első nap főleg a táncelőadásoké volt a főszerep, a Narancsligetben pedig még az egyik legismertebb kortárs táncosnő, Lőrinc Katalin előadásának is szemtanúi lehettünk. A zenerajongók pedig nem győztek válogatni a Katlan kínálta koncertek és zenei workshopok közül. Délelőtt részt vehettünk a kisharsányi templomban Halas Dóra kórusvezető afrikai dallamokkal dolgozó workshopján, aztán énekelhettünk kortárs, magyar verseket a Rájátszás koncertjén, este tombolhatunk a nagyharsányi focipályán az ismert, hazai együttesek zenéjére, úgy mint a Kiscsillag vagy a 30y. Az összművészeti fesztiválon akadhatnak nehézségek is. Például, ha elfogy a sorszám, és nem férünk be az előadásba. Vagy, ha a – híradásokban is szép karriert befutó – vihar miatt egy-két produkciót le kell fújni. Ráadásul a technika ördöge sem alszik, és a darab folyamán elromlik a kivetítő vagy kihagy a fény. De humorral, és a szeretetteljes közösség erejével ezek a kellemetlenségek mind-mind jó emlékekké és kalandokká változnak. Ettől is olyan különleges az Ördögkatlan Fesztivál, mert ez az átváltozás megtörténhet és megtörténik, bennünk, körülöttünk.

Keresztben jégeső

Augusztus 7-én lesz tíz éve, hogy meghalt Cseh Tamás, a dalnok, aki az Ördögkatlan indulásában is fontos szerepet játszott, Törőcsik Mari mellett védnöke volt a fesztiválnak. Barátai és alkotótársai – Bereményi Géza és Másik János – rá emlékeztek a nagyharsányi Narancsligetben Keresztben jégeső című koncertjükön. Cseh Tamás emlékszobát is kapott a fesztiválon, az ott lévő pianínó arra hivogatta a résztvevőket, hogy játszanak el egy-egy Cseh Tamás-dalt – hasonló kérést a fesztiválon fellépő muzsikusok is kaptak. Cseh Tamás nélkül korábban egy Művészetek völgye fesztivált sem volt elképzelhető. A legendás előadóról júliusban a MANK ArtPortán emlékeztek meg: a zenekarokkal szervezett beszélgetésekkel, a Cseh Tamás életének, munkásságának pillanatait felelevenítő filmösszeállítással. Természetesen a Vodku Fiai – a Cseh Tamás munkásságát hitelesen tolmácsoló – zenekar is fellépett Kapolcson. Az egykor Cseh Tamásnak is otthont adó településen, Kővágóörsön augusztus 8-től 11-ig a Kőfeszt keretében több rendezvénnyel is tiszteleg az énekes és kora előtt. 8-án ültetik el a Cseh Tamás Emlékfát, mellé pedig egy padot helyeznek ki. A fesztiválon a MANK kereteiben működő Cseh Tamás Archívum a fotókiállítás mellett egy Cseh Tamás grafikáiból álló kiállítást is bemutat a nagyközönségnek, miközben a Glong, glong, glong című filmösszeállítással felidézi az énekest és művésztársait is. A Vodku Fiai 9-én koncertezik a Kőfeszten.