Előfizetés

Tankönyvi példa

A kor nem érdem, pusztán állapot, de bizonyos helyzetekben van annak előnye, ha az ember régebbi dolgokra is emlékszik. Mondjuk 1991-re, amikor – mivel Demszky Gábor főpolgármester lett – az erzsébetvárosi egyéni körzetben új képviselőt kellett választani. Akkoriban épp a liberális Fidesznek állt a zászló, mégis, Filló Pál a mindenki által lesajnált MSZP-ből szépen megnyerte a körzetet. Volt ugyanis egy komoly előnye: évtizedeken át az Osvát utcában dolgozott nyomdászként, jó ideje részt vett a helyi közéletben, képviselő is volt már. Ismerte mindenki, a neve mellé húzták tehát az ikszet.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy legalább csodálkozni nem kellene azon, ami most ugyanebben a városrészben történik. Az egyik végén a Liget Projekttel, a másikon a bulinegyeddel sújtott pesti kerület háborgó lakossága többek között azon bosszankodik már majd' egy évtizede, hogy fideszes polgármestere valami budai kertvárosból jár át igazgatni a helyiek életét. Ilyen delikát helyzetben legalábbis bátorság olyan közös ellenzéki jelöltet szembeállítani vele, aki bár állítólag helyi lakos, de az utolsó öt évet igazoltan kétezer kilométerrel odébb, Brüsszelben abszolválta. 
Nem mintha jó döntéseket csak Kazinczy utcai lakcímmel lehetne hozni. De az biztos, hogy hihetőbb az elszánás, ha legalább már látták a reménybeli polgármestert a kerületben. És egy beágyazott, helyben ismert jelöltre bizony a politikai ügyeskedők is nehezebben indulnak rá.
Az erzsébetvárosiak bölcsessége persze majd eldönti, kit választanak maguk fölé: a budai fideszest, a börtönviselt ex-szocit, a józan észtől is független ex-LPM-st vagy a csak a vájtfülűek által ismert, ámde konszenzusos DK-st. Az ellenzéki együttműködés tankönyvébe viszont kéretik felvenni ezt az esetet. Nemcsak az az érdekes, hogy egy legyen belőle – az sem mindegy, hogy ki az.

Nem adják fel

Elraboltak, megerőszakoltak, majd megöltek egy 15 éves román kislányt. A rendőrök megmenthették volna az életét, ha nem 19 órás késéssel érkeznek a helyszínre.
Iszonyatos tragédia, de mi tagadás, a legjobban működő jogállamokban is történnek hasonlók, egy-egy rendőrparancsnok belebukik, de senki sem követeli a kormány lemondását. Romániában viszont már a miniszterelnök bársonyszéke is inog. 
Alexandra tragédiája sajátosan és fájdalmasan kelet-európai tragédia. Csak következményeiben sajátosan román, minden más mozzanata akár egy magyar városban is megeshetett volna. Hiába sikerült a kislánynak háromszor is tárcsáznia a segélyhívót, az ott unatkozó ügyeletes nem tekintette kiemelt sürgősségnek egy gyerek elrablását. Annak ellenére, hogy Nyugat-Európa tele van prostitúcióra kényszerített, otthonról nyomtalanul eltűnt fiatal román (és más kelet-közép-európai) lányokkal. Aztán a csúcstechnológiával felszerelt különleges távközlési hatóság nem tudta pontosan bemérni a segélyhívás helyét, pedig addigra már kiderült, hogy Alexandra eltűnését szülei is több órája jelentették. A rendőrség végül az utcai kamerák segítségével azonosította be az autót, amelybe stopposként beszállt a kislány, de a ház előtt több mint három órát kellett várakoznia a politikai korrupciós ügyekben amúgy brillírozó ügyészség házkutatási engedélyére. 
Alexandra tragédiája nyomán az utcai tiltakozások és közfelháborodás hatására már lemondott a belügyminiszter, a különleges távközlési hatóság igazgatója, és borítékolhatóan lesznek még ilyen „áldozatok”. Mert ott a lakosság nem adja fel, nem nyeli le a politikum arroganciáját, a hivatalok packázásait. Kormányok, politikusok, hivatalvezetők kényszerültek lemondásra arrogáns kijelentések, hivatali visszaélés, közpénzből való urizálás miatt. Románia ugyan nem lett paradicsom, de ott legalább a nem belenyugvó lakosság élteti a reményt arra, hogy ha lassan is, de országuk egyszer mégiscsak működő liberális demokrácia, tényleges jogállam lesz.

A Fidesz kommunistája

Tizenhét évvel ezelőtt, 2002 nyarán – hosszú évekkel a 2010-es fülkeforradalom és a keresztény szabadság beköszönte előtt – a Fidesz hivatalos megmondói a rendszerváltás meggyalázásának nevezték, hogy Medgyessy Péter akkori miniszterelnök pályafutása egy korábbi szakaszában III/II-es szt (szigorúan titkos állományú) tiszt volt. 
2019-ben Európa legkeresztényibb kormánya Boros Imrét tartotta a megfelelő személynek a Budapestre települt, orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) igazgatósága élére. Boros Imréről nemcsak azt tudja a közvélemény, hogy az első Orbán-kormányban miniszterként felelt az uniós csatlakozást előkészítő ún. Phare-pénzekért (meg hogy az Antall-kormányban a privatizációs ügynökség egyik vezetőjeként dolgozott, és a politikusi karrierjével párhuzamosan irgalmatlanul meggazdagodott), hanem azt is, hogy a történeti levéltár 2007-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint korábban ugyancsak fizetett szt-tisztként segítette a kommunista rendszer titkosszolgálata III/II-es osztályának munkáját. Méghozzá századosi rangban, vagyis formailag a főhadnagy beosztású Medgyessy feletteseként. 
Az NBB Magyarországra költözése óta visszatérően fölmerül, hogy a példátlan mentességekkel és kedvezményekkel megtámogatott intézmény valójában a putyini szolgálatok (az anno a magyar elvtársakkal szorosan együttműködő KGB utódai) kelet-európai kinyújtott karja. Ezt az Orbán-kormány többször igyekezett cáfolni – Boros Imre reaktiválása után most egy fokkal nehezebb lesz. 
A kinevezéssel ugyanakkor más, erkölcsi természetű probléma is akad. A Medgyessy-ügyet Orbánék morális fertőként, a magyar EU-csatlakozás folyamatát potenciálisan megakasztó skandalumként tálalták. (Nem is eredménytelenül: egy közepes kormányválság és az Orbán-kabinetet leváltó Medgyessy-csapat munkájának átmeneti megbénulása mindenképpen kijött belőle.) Egy bankelnök – bármennyire speciális bank is az NBB – nem ugyanaz a kategória, mint egy kormányfő, ezzel természetesen tisztában vagyunk. Boros Imre azonban egyrészt miniszter is volt, méghozzá az állítólagos antikommunizmusára (újabban: kereszténységére) oly büszke Orbán Viktor kormányában. Igaz, a dossziéja csak később került elő, de akkor sem hallottuk sem a Fidesz, sem a pártsajtó részéről azokat az egyértelmű ítéleteket, amelyeket 2002-ben még kétely nélkül megfogalmaztak. 
Másrészt – és ez sem kevésbé fontos –, ha a demokratikus, az EU-ba törekvő Magyarország nem engedhetett meg magának egy volt III/II-es főhadnagyot a kormányfői székben, akkor a mai illiberális/szabadkeresztény Magyarország megengedhet vajon egy volt III/II-es századost az erősen oroszkém-gyanús, félállami NBB élén? Mi változott? Az erkölcs? Az érdek? Vagy tényleg csupán arról van szó, hogy a Fidesz kommunistái jó kommunisták?
Amúgy a harmadik Orbán-kormány 2015-ben kitüntette Medgyessy Pétert, méghozzá a kommunista Kínához fűződő magyar kapcsolatok ápolásáért. A jelek szerint Medgyessyvel is csak annyi volt a gondjuk, mint Kádárral: hogy addig sem ők uralkodhattak.