Szolgálati titkok

A magyarországi titkosszolgálatok működése alapos átszervezésre szorul. Ezzel valószínűleg mindenki tisztában van, aki rálát az említett szervezetek munkájára. De az olvasók többsége nem ilyen, az ő meggyőzésük végett talán érdemes felfrissíteni az érvanyagot. 
2015-ben a Keleti pályaudvar elfoglalásával tetőző menekültválság teljességgel felkészületlenül érte a magyar államigazgatást. Akár az a helyzet, hogy nem álltak rendelkezésre információk a határhoz közeledő, majd magyar területre belépő, az ország stabilitását fenyegető százezres tömegről, akár az, hogy voltak ilyen információk, de az állam megfelelő szerveit valakik mégis tétlenségre inthették, megteremtve a lakosságban a máig ható félelemérzetet, az ügy mindenképpen súlyos és megválaszolatlan kérdéseket vet föl a szolgálatok feladatellátásával és integritásával kapcsolatban. 
Továbbá: miközben Magyarországon kívül az EU összes tagállama első számú biztonsági fenyegetésként kezeli Oroszország újjáéledt birodalmi ambícióit és az orosz titkosszolgálatok európai akcióit, a mieink – annak ellenére, hogy a magyarországi orosz kémtevékenység még a szórványosan hozzáférhető adatok szerint is meglepően intenzív, és épp most települ hozzánk egy banknak álcázott orosz kémközpont – úgy tesznek, mintha a szóban forgó fenyegetés nem létezne. Amikor például egy Paks ügyével sokat foglalkozó magyar EP képviselő autóját ismeretlenek feltörték, dokumentumokat és egy laptopot tulajdonítva el onnan, majd az eset után a német autóban lévő gyári német autórádió hirtelen cirill betűkkel, oroszul kezdett kommunikálni, a hazai illetékesek nem láttak okot a közbelépésre. (El tudjuk ezt képzelni mondjuk lengyel vagy svéd relációban?)  
Ugyanezek a szolgálatok csúnyán lemaradtak KGBéláról, Kiss Szilárd moszkvai vízumboltjáról, az ukrán állampolgárság-bizniszről, meg a közmédia és a fideszes pártsajtó által fölhangosított, rendre a választási kampányokban előkerülő és azokat befolyásoló orosz forrású dezinformációkról is. Egyetlen hangot sem hallottunk tőlük arról, hogyan befolyásolja két idegen állam – az orosz és a kínai – a magyar kormány döntéshozatalát (pedig láthatóan befolyásolja, igen hatékonyan). Azt is tétlenül nézték, hogy az izraeli titkosszolgálatokhoz kötődő ágensek Magyarország területén figyelték meg magyar állampolgárok legálisan működő egyesületeinek tagjait, majd a törvénytelenül szerzett információk rendre megjelentek a civileket lejáratni próbáló kormánysajtóban. 
Nincs rá racionális, a nyilvánosság előtt is elmondható magyarázat, hogy ezek a minden bizonnyal a politikai főhatalom által oktrojált, az ország nemzetbiztonsági érdekeit sértő szolgálati cselekedetek és mulasztások hogyan maradhattak sorozatosan következmények nélkül. De bárhogyan is: a titkosszolgálatok átszervezése tényleg elodázhatatlan. Az sem kizárható, hogy az összevonásuk is indokolt. Arra viszont akár fogadni is mernénk, hogy az új székházuk felépítése nincs a reform tíz legsürgősebb lépése között – mégis ez az egyetlen, ami belátható időn belül megvalósulhat belőle.
Szerző
Hargitai Miklós

Budapest hete

Azt állította ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász (a Magyar Nemzetben), hogy közjogi kamu volt az ellenzéki főpolgármester-jelöltek budapesti előválasztása. Mint írja, „Budapest lakossága kétmillió fő, az agglomerációs körzetekkel együtt két és félmillió ember, ehhez képest ötvenezer ember leadott voksára milyen alapon hivatkozhat komolyan bármelyik jelölt is? Ötvenezer szavazat mindössze csupán a fővárosiak két és fél százalékát jelenti.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Budapest lakossága nem kétmillió, hanem a KSH legfrissebb adata szerint 1 millió 749 ezer. Az 50 ezer szavazat még ennek a számnak is több mint a két és fél százaléka, de a szavazóképes 18 éven felüliek száma még az 1,4 milliót sem éri el. Azt pedig talán még ifjabb Lomnici is tudja alkotmányjogászként, hogy az agglomerációból nem szavazhatnak a budapesti jelöltekre. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy nem 50 ezren, hanem majdnem 70 ezren szavaztak az előválasztáson. Ezek után csak egy dolog biztos: a kamu. 
Azt állította továbbá Lomnici (ugyanott), hogy „a szervezők a szavazati jogot egyáltalán nem tartják tiszteletben állampolgári jogként, és valójában egyáltalán nem akarnak megbecsült politikai otthont kínálni azoknak, akik eddig nem akarták támogatni az előválasztásban résztvevő pártokat.”
Ezzel szemben a tény az, hogy mindenkinek politikai otthont akartak kínálni (maga a szerző jegyzi meg később, hogy akár kormánypárti szimpatizáns is szavazhatott volna viccből), és annyira tiszteletben tartották a szavazati jogot, hogy a leadott szavazatok alapján döntötték el, ki legyen Tarlós István ellenfele a főpolgármesteri választáson. Abszurdum, nem? 
Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (sajtótájékoztatóján, a magyar kormánynak az EU klímavédelmi célkitűzését elutasító döntését mentegetve), hogy van ugyan értelme a széndioxid kibocsátás további csökkentésének, de ez atomenergia nélkül lehetetlen, továbbá figyelembe kell venni a globális felelősséget, és közösen kell megállapodni a többi nagy szereplővel.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem volt benne az EU állásfoglalásában, hogy zárják be az atomerőműveket, vagyis ez rossz kifogás. Az pedig, hogy Európának globálisan meg kellene állapodnia a többi nagy országgal, kétségtelen, ám ezt éppenséggel nehezíti, hogy az Európai Unió – többek között az Orbán-kormány miatt – még saját magával sem tudott megállapodni.
Azt állította Palkovics László innovációs és technológiai miniszter (a német Die Zeit oktatási és tudományos magazinjában), hogy a társadalmi nemekkel foglalkozó egyetemi képzést azért tiltották meg Magyarországon, mert „ennek a témának nincs jelentősége Magyarországon. Tengeralattjáró kutatás sincs, mert nincsenek tengeralattjáróink.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a társadalmi nemeknek bizonyára van jelentősége, ha a kormány képes volt még azt a botrányos lépést is megtenni, hogy bezáratta a gender-szakokat. Egyébként tengerünk sincs, aztán mégis tanítanak tengerbiológiát. Hátha megint lesz.
Szerző
Bolgár György

A kereszt súlya

Rég nem számít újdonságnak, hogy a „keresztény" szó csupán feszületes aranyláncként díszíti a NER vastag vállalkozónyakát. A kormánypárti képviselők csütörtöki lépéséből kiindulva azonban Orbánék a szó eredeti jelentését is elfelejthették – vagy legalábbis szeretnék elfelejteni.  
Három fideszes és egy kereszténydemokrata politikus nemmel szavazott az Európa Tanács javaslatára, hogy az eddiginél részletesebben vizsgálják ki a munkája miatt felrobbantott máltai újságírónő, Daphne Caruana Galizia 2017-es gyilkossági ügyét. Egy ártatlan ember kivégzéséről van szó, de a Magyarországot képviselő politikusok keresztbe tettek az igazság megismerésének. Képviselőink nagy egyetértésben szavaztak nemmel az azeriekkel – miközben a riporter kivégzése előtt éppen a máltai politikai elit azeri alvilági kapcsolataival foglalkozott.
A voksolók közül később Nacsa Lőrinc szólalt meg, és okos lány módjára megmagyarázta: a bűnügyet ki kell vizsgálni, de az ET kezdeményezése támadás volt a máltai jogállamiság ellen. Nacsának ezt pont egy olyan ügyben sikerült kimondania, amiben a jogállam védelmében küzdő újságírót gyilkoltak meg. Aki arról írt, hogy a máltai miniszterelnök felesége vastagon benne van egy azeri útlevélmutyiban; az érdeklődést autóbombával viszonozta az ismeretlen végső megbízó. 
Az azerbajdzsáni diktatúrával remek kapcsolatokat építő Orbán-kormány ugyan ódzkodik az ilyen megoldásoktól – jobb, ha „csak úgy" dől be egy ellenzéki lap, s ha a hatóságilag vegzált vállalkozó magától adja át érdekeltségeit –, a saját képükre pofozott jogállamiságot azonban ők is nagyra értékelik. Akciójuk az Európa Tanácsban ugyan eredménytelen maradt, de a jutalom vélhetően nem marad el. Értékesebb is lesz majd, mint a NER nyakát egyre jobban lehúzó lánc, ami a jelek szerint hamarosan a zaciban köt ki.
Szerző
Koncz Tamás