40 év felett növelheti a mellrák kockázatát a lombikbébi-eljárás

Publikálás dátuma
2019.06.27. 09:09
Illusztráció
Fotó: A. NOOR/BSIP / AFP
A lombikbébi-eljáráshoz használt erős hormongyógyszerek 40 éves kor felett növelhetik a mellrák kockázatát - derült ki egy nagyszabású dán tanulmányból.
A Koppenhágai Egyetem kutatói 600 ezer dán nőt vontak be tanulmányukba, közülük 58 534 esett át mesterséges megtermékenyítésen. Azt találták, hogy az ilyen módon szülő 40 év fölötti nők esetében 65 százalékkal nagyobb az esélye annak, hogy mellrákot diagnosztizálnak náluk - írta a The Independent című brit napilap a Humán Reprodukció és Embriológia Európai Társasága (ESHRE) éves bécsi tanácskozásán bemutatott tanulmány alapján.
Mesterséges megtermékenyítés során a petetermeléshez a nőknek erős gyógyszereket adnak a petefészkek stimulálásához. Ez megnöveli szervezetükben az ösztrogén szintjét, ez a hormon mozdítja elő a mell sejtjeinek a növekedését, de szerepet játszhat a rákos sejtek növekedésében is. 
Bár általánosságban a rák aránya alacsony volt, a mesterséges megtermékenyítésen átesett összes résztvevő esetében, minden ezer nőre mintegy kettővel több daganatos betegség jutott, mint a kontrollcsoportra. A növekvő kockázat betudható a korral kapcsolatos sebezhetőségnek a hormonkitettséget illetően, vagy a nagyobb mennyiségű hormonnak a mesterséges megtermékenyítés során - írták a kutatók tanulmányuk összefoglalójában. 
Az 1994 és 2015 között folyó kutatásban minden mesterséges megtermékenyítésen átesett nő egészségi adatait összevetették tíz hasonló hátterű nőével, aki természetes módon szült. A rák általános aránya az időszak alatt alacsony volt, 3894 esetet jegyeztek fel, és 0,6 százalékuk volt emlőrák, ami a mesterséges megtermékenyítésen átesett nőknél 0,8 százalékra rúgott.
"Ez egy figyelmeztetés a magas dózisú hormonok használatát illetően, különösen a 40 év fölötti nőknél"

- mondta Geeta Nargund, a londoni Szent György Kórház professzora.

Az orvosoknak fel kell hívniuk az idősebb páciensek figyelmét a magasabb kockázatra, és minimalizálni kell az általuk használt hormon adagját - tette hozzá.
Szerző
Frissítve: 2019.06.27. 11:08

Magyar kutatóknak köszönhetően enyhülhet egy eddig csillapíthatatlan fájdalom

Publikálás dátuma
2019.06.26. 15:15
Illusztráció
Fotó: TEK IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
A korábban véltnél sokkal szorosabb a kapcsolat a gyulladásos folyamatok és a központi idegrendszer működése között - állítják magyar és brit kutatók. Eredményeiknek köszönhetően néhány éven belül enyhíthetők lehetnek egy krónikus fájdalomszindróma tünetei.
A hosszan tartó, látszólag ok nélküli fájdalommal járó komplex regionális fájdalomszindróma (CRPS) nagyobb sérülések, műtétek után alakul ki, gyakran elviselhetetlen, a jelenlegi fájdalomcsillapító kezelésekre nem reagáló, súlyos depressziót eredményező, tartós szenvedést okozhat. A fájdalom mellett sok esetben a helyi gyulladás tünetei sem csillapodnak, így már régóta sejtik a kutatók, hogy az idegrendszer mellett a gyulladásos és autoimmun folyamatoknak is fontos szerepük lehet a kialakulásában - olvasható az MTA közleményében. 
Ezt a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában és az Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetében dolgozó Helyes Zsuzsanna és a Liverpooli Egyetemen Andreas Goebel kutatócsoportjainak közös tanulmánya mutatta meg 2014-ben. A kutatók immunglobulinokat – vagyis az immunrendszer aktivitásáért felelős fehérjéket – vettek le CRPS-ben szenvedő betegektől, és kísérleti egereknek adták őket. Az eredmény: kis sérülést követően az állatokban is kialakult a hosszan elhúzódó fájdalom, az egészséges emberek immunglobulinjaival kezelt egerekben pedig nem tapasztaltak ilyet.
A kutatás korábban alapvetően a fájdalom perifériás folyamataira, az érzőideg-végződések működésére irányult. A pécsi, budapesti és liverpooli kutatók most megjelent közös cikke azonban konkrét terápiás lehetőséget is felvázol, amely akár pár éven belül segíthet enyhíteni a rendkívüli szenvedést okozó tünetegyüttest. 
A most publikált eredmények más, korábban megmagyarázhatatlannak tűnő tünetegyüttesek okainak felderítésére is alkalmasak lehetnek.  
További részletek itt olvashatók.
Szerző

Évtizedeken belül vezető halálokká válhat az antibiotikum-rezisztencia

Publikálás dátuma
2019.06.26. 11:20

Fotó: JORGE DIRKX / AFP
Már egy generáción belül katasztrofális következményei lehetnek a szuperbaktériumok globális terjedésének - figyelmeztetett az MTA.
Világszerte 700 ezer ember hal meg évente antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, közülük több mint 30 ezer Európában. Ha nem történik változás, pesszimista becslések szerint ez a szám 2050-re 10 millióra emelkedhet, a világ vezető halálokai közé emelve az antibiotikum-rezisztenciát. 
Antibiotikum-rezisztencia esetén a baktériumok ellenállnak az elpusztításukra küldött antibiotikumoknak. Ez nemcsak az olyan bakteriális fertőzések kezelését veszélyezteti, amelyeket már képesek voltunk leküzdeni, mint a tüdőgyulladás, tuberkulózis, vérmérgezés, gonorrhea, élelmiszer által közvetített betegségek, hanem számos más orvosi beavatkozást is, mint a rákterápiás kezelések, a transzplantációk és más immunszuppressziós eljárások, az invazív sebészeti beavatkozások vagy a koraszülöttek ellátása – írta Méhi Orsolya, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének tudományos munkatársa a tudomany.hu-n megjelent összefoglalójában.
Az antibiotikum-rezisztencia a megemelkedett halálozáson kívül hosszabb kórházi tartózkodást, az ezzel járó magas kórházi költségeket és jelentős globális gazdasági terhet jelent. A WHO áprilisi jelentése szerint nincs idő a várakozásra: ha nem reagálunk azonnal, az antibiotikum-rezisztenciának katasztrofális következményei lesznek egy generáción belül.
"Meg kell védeni a jövőt az antibiotikum-rezisztens fertőzésektől.”

Sokkoló példa annak a nevadai nőnek az esete, akinek olyan Klebsiella pneumoniae fertőzés okozta a halálát, amely az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott összes, 26-féle antibiotikummal szemben rezisztens volt. Az ilyen baktériumtörzseket már nemcsak multidrogrezisztensnek nevezik, hanem pánrezisztensnek, mivel nemcsak többféle, hanem jóformán az összes antibiotikummal szemben ellenállóak. 
Az ilyen szuperbaktérium-fertőzéseknek kétharmada kórházi eredetű. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a környezetben magas az antibiotikum-felhasználás, a betegek immunrendszere sok esetben le van gyengülve, és sok ember tartózkodik egy helyen, ami elősegíti a fertőzések terjedését. Ez történhet a betegek, egészségügyi dolgozók, illetve látogatók közti közvetlen vagy közvetett érintkezés, illetve a fertőzött eszközökkel való érintkezés útján. Bár a legveszélyeztetettebbek a legyengült immunrendszerűek (idősek, kórházban fekvők, szoptató anyák, koraszülöttek, HIV-fertőzöttek), az antibiotikum-rezisztencia bárkit érinthet, bárhol a világon, bármilyen korban.

Nem mindegy: baktérium vagy vírus

A baktériumok bár csak egy sejtből állnak, komplexek. Van saját anyagcseréjük, így önmagukban is életképesek. Elképesztő módon tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz, és ezáltal a legextrémebb környezetben is képesek megélni, mint például a 90 Celsius-fokos hőforrásokban, a csendes-óceáni Mariana-árokban hatalmas nyomásnak kitéve, az egyik baktériumfaj, a Deinococcus radiodurans pedig olyan mértékű radioaktív sugárzást is képes elviselni, amely háromezerszerese az ember számára halálos dózisnak. A vírusoknak, amelyek akár százszor is kisebbek lehetnek a baktériumoknál, nincs saját anyagcseréjük, ezért egy gazdaszervezetre (baktériumsejtre, emberi, állati, növényi sejtre) van szükségük ahhoz, hogy szaporodjanak. Önállóan csak nagyon rövid ideig képesek létezni.

A baktériumok számára az antibiotikumok olyan stressztényezők, amelyekhez alkalmazkodniuk kell, ha életben akarnak maradni. A penicillin felfedezése után néhány évvel már maga Alexander Fleming is megfogalmazta, hogy valószínűleg nem létezik olyan kemoterápiás szer, amelyre a baktériumok megfelelő körülmények között ne lennének képesek ellenállással reagálni. A rezisztencia kialakulása tehát a baktériumok természetes válaszreakciója az őket érő stresszre. Az antibiotikum-rezisztencia valószínűleg egyidős az antibiotikum-termelő fajok megjelenésével, hiszen ezek rendelkeztek a saját maguk által termelt „kémiai fegyver” megfelelő védekezési mechanizmusaival is.
A multirezisztens kórokozók megjelenésének és globális terjedésének oka, hogy a baktériumok sokkal több antibiotikumnak vannak kitéve, ami arra készteti őket, hogy rezisztenssé váljanak. Ebben a folyamatban az embereknek óriási szerepe van. A helytelen, mértéktelen és gyakran ellenőrizetlen antibiotikum-használat, nemcsak a gyógyászatban, hanem az állattenyésztésben is, az állati eredetű termékek nemzetközi kereskedelme, a turizmus világméretűvé válása mind elősegíti a folyamatot.  
A 2000-es évek eleje óta világszinten 65 százalékkal nőtt az antibiotikum-fogyasztás. A legnagyobb antibiotikum-fogyasztó azonban nem az egészségügy, hanem az állattenyésztés, ahol a haszonállatok táplálékához adják, elsősorban azért, hogy megelőzzék a fertőzések kialakulását, de azért is, hogy javítsák a növekedési rátájukat. 2015-ös adatok alapján az Amerikai Egyesült Államokban az antibiotikumok 80 százalékát használták az állattenyésztésben, és ezeknek 70 százaléka a humángyógyászatban használt antibiotikum-csoportokba tartozott. Ez azért jelent problémát, mert a rezisztens baktériumok állatról emberre terjedhetnek közvetlen érintkezés útján, a nem megfelelően kezelt hús vagy az állati ürülékkel szennyezett haszonnövények elfogyasztásával. Felismerve ennek a problémának a súlyát, az Európai Unió országaiban 2016-tól jogszabály tiltja az antibiotikumok hozamfokozásra való használatát, de India például az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának és terjedésének egyik gócpontja. A világ azon részein, ahol recept nélkül lehet hozzájutni antibiotikumokhoz emberi és állati felhasználásra is, vagy nincsenek standard kezelési protokollok kidolgozva, a rezisztenciahelyzet még kritikusabb.
Az egyik megoldást az jelentené, ha az antibiotikum-fejlesztő cégek már a fejlesztés korai szakaszában sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnének az antibiotikum-jelöltek rezisztencia elleni megfelelő tesztelésére, kiszűrve ezáltal azokat a jelölteket, amelyekkel szemben könnyen kialakul a rezisztencia. Többek között ezen dolgoznak az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában, és a munka eredményei áttörést hozhatnak az egyre fenyegetőbb antibiotikum-krízisben – derül ki az összefoglalóból.

Mi is sokat tehetünk

  • Csak orvosi utasításra használjunk antibiotikumokat, és szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos előírásokat.
  • Soha ne hagyjuk abba az antibiotikum-kezelést az orvos által meghatározott időtartam előtt.
  • Ne szedjünk antibiotikumok vírusfertőzésre, pl. nátha, megfázás esetén.
  • Ne adjunk másoknak megmaradt antibiotikumot.
  • Előzzük meg a fertőzések kialakulását a megfelelő higiéniai és életmódbeli előírások betartásával, például rendszeres kézmosással, ételek megfelelő előkészítésével, beteg emberekkel való közvetlen kontaktus elkerülésével, biztonságos szexszel, megfelelő oltások beadatásával.
Szerző
Frissítve: 2019.06.26. 13:24