Előfizetés

Spiró György: Térey–gyászbeszéd

Spiró György
Publikálás dátuma
2019.06.18. 15:18

Fotó: Tury Gergely / HVG
Elhangzott a június 3-án elhunyt Térey János temetésén.
Rendkívüli nyelvi képességgel áldotta meg a sors. Fiatal korában, amikor megismerhettem, feszülten figyelt mindenre és mindenkire, amiből és akitől tanulhatott, és eltökélten tartotta a távolságot a szülőhelyétől, a pártoktól, a bevett vallásoktól, a hiedelmektől, az újmódi divatstílusoktól egyaránt. A rendszerváltás káoszában nőtt fel, az irodalomban az ideológiák iránti megalapozott gyanakvással a személyre szabott megoldásokat kereste. Lelkesen olvasott, kitartóan és rendszeresen képezte magát, a nálunk megélhető írói szerep, a társalgás önmagában is vonzotta. Született lírikusként nem állhatott semmilyen parciális érték vagy mozgalom szolgálatába. Mindennek jött, mint a Debrecent többször is érintő Ady. Megújította a verses regény műfaját, és a drámáit is versben írta. Nem a hősök jellemfejlődése, nem a cselekmény ügyes bonyolítása érdekelte, hanem a vízió, amelyben az alakok monologizáló, hajladozó pálcikafigurák. Időnként hátborzongató látomásai támadtak, amelyeket felettébb láttatóan tudott lejegyezni. Egyik drámájában a jelenre riadnak a szellemek, amikor a szerzői fantázia szülte debreceni metró egy temetőn megy át, más művében az egész tájat a rég halottak uralják; nem állítható, hogy Kelet-Európában az efféle látomás időszerűtlen volna. A világvallások nem izgatták, a pogány mítoszok annál inkább, és újat is próbált teremteni. A wagneri összművészet meséjét, a Niebelungokat vette elő újra, és vetítette rá a legújabb korra állóképekből komponált drámában. Több korszak egymással feleselő hőseit saját időtlen konstrukciójába helyezte verses regényében, a Paulusban. Mitosz-változatait nem misztikusként adta elő, racionalista elmeként merőben a formát használta. Zenét Wagnertől eltérően nem komponált, de zenére szívesen írt szövegeket. Műfordításai azt mutatják, hogy remek füle volt, pontosan hallotta az idegen nyelvű művek dallamát. Panaszos hanghordozással olvasott fel, eltökélten éles képeit és indázó mondatait gyermeki számonkéréssel adta elő; Babits olvasott fel hasonlóan. Különös dramaturgiai kísérleteit vállalkozó szellemű színtársulatok mutatták be nagy sikerrel; áldásos színházi korszakban éltünk eszerint. Papp Andrással írt Kazamaták című drámája alapmű. Amíg magyar színház lesz, játszani fogják; nagy nemzeti dráma Weöres Sándor Kétfejű fenevadjával együtt. Drámában is, verses epikában is előrevetített egy lehetséges társadalmi réteget, az aranyifjak győzedelmes polgári társaságát, a jövő magyar középosztályát. Ez a jövő nem úgy alakult, ahogy képzelte; az ilyesfajta kitérők sem hiábavalóak azonban, arra szoktak szolgálni, hogy a lírikus előbb-utóbb visszataláljon önmagához. Az utóbbi években írt emlékiratának megjelent részletei érett, őszinte, megrázó műre vallanak. Az önismeret, a tudás, az irodalmi tapasztalat és az alkotói önfegyelem éppen összeállt – óriási veszteség, hogy a nagy mű befejezetlen maradt. Aki halottakról ír, az közéjük vegyül, voltaképpen nekik ír, ők a közönsége, velük társalkodik utólag. Az érett ember képes csak erre, aki már nem hiszi, hogy a múlt kiiktatható, mert a súlyát naponta érzékeli. Látom: félrehajtott fejjel, odaadóan, kitartóan figyel, az arca komoly, homlokát gond felhőzi, szemét kissé összehúzza, penge ajkát összeszorítja. Valamit meg akar tudni, valamit meg akar írni. Gondosan megválasztott inget és zakót visel páncél gyanánt, nem akarja magát átadni a szétesésnek. Látja, hogy süllyedünk, de ha már ez a korszak adatott, próbáljunk meg lelki mélyülést csiholni belőle. Komolyan vette a tudást. Komolyan vette az írást. Komolyan vette Magyarországot. Lírikus volt. Nem kímélte magát. Június 3. óta sokan nem tértünk magunkhoz. Járt volna még húsz-huszonöt év.   

A Várban lakik az MTI volt vezetője is

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.06.18. 14:08

Fotó: Népszava
Belénessy Csaba kevesebb mint százezres havi lakbért fizet egy 118 négyzetméteres önkormányzati lakás után.
Lakáscserével költözött a Budai Várba egy volt MTI-vezér: Belénessy Csaba, a távirati iroda korábbi vezérigazgatója 98 ezer forintos lakbér fejében él a 118 négyzetméteres önkormányzati lakásban. A közmédia egyik vezetőjéből lett tanácsadó–aki utoljára az igazságügyi miniszter EP-kampányát segítette –egy XII. kerületi lakást adott a történelmi várfalnál található műemlék lakásért, tudta meg a hvg.hu. Belénesy bérelt lakására egy olvasó hívta fel a figyelmet, a hírportál többszöri sürgetésére a Budavári Önkormányzat pedig végül megerősítette az információt: a férfi valóban egy önkormányzati bérlakásban lakik a Vár szívében, a Tóth Árpád sétányon található saroképületben (így a hivatalos házszámozás alapján az ingatlan a Móra Ferenc utcából nyílik).  A bérleti szerződés 2013.11.21-i keltezésű, az önkormányzat 2013 és 2014 között 37 millió forintot költött a közvagyon részét képező ház homlokzatának felújítására, karbantartására és más állagmegóvási munkáira.
A bérleti jogviszony lakáscserét követően jött létre, vagyis a Vár szívében lévő bérlakást az egykori MTI-vezér nem közvetlenül az önkormányzattól kapta, hanem Bayer Zsolt publicistához hasonlóan egy másik, cserébe felajánlott ingatlan fejében jutott hozzá - írja a lap.
„Mindig szerettem volna itt lakni, van egy erős érzelmi, történelmi kötődésem a Várhoz, és azt gondoltam, soha nem fog összejönni, bármennyire szeretném” – mondta Belénessy Csaba a hvg.hu-nak. Megjegyezte, tudta, hogy egyszer meg fogják erről kérdezni, de teljesen szabályosan, lakáscserével jutott az ingatlanhoz, amit egy apróhirdetésben látott meg. „Egy ingatlanközvetítőn keresztül cseréltem el a XII. kerületi lakásomat ennek a lakásnak az örökbérleti jogára egy olyan családdal, amely már három generáció óta itt élt. Vagyis privát üzlet volt, az önkormányzatnak annyi köze volt hozzá, hogy az ilyenkor szokásos módon ezt utólag jóváhagyta” – magyarázta. Azt nem szerette volna kommentálni, hogy az utóbbi időszakban számos NER-hez közeli emberről derül ki, hogy a főváros legexkluzívabb részének számító Budai Várban jutott ingatlanhoz.   

Pulai: Nem véletlenül szeretik Kálmán Olgát a fideszesek

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2019.06.18. 13:27

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Miképp lehet mozgósítani a bizonytalanokat az előválasztásra; miképp magyarázhatóak az egymásnak ellentmondó számok; a celebség vagy a városvezetői rutin hozza meg a sikert – interjú Pulai Andrással, a Publicus Intézet vezetőjével.
– 17 százalékosra mérte a biztos pártválasztók körében a DK népszerűségét a ZRI Závecz Research Intézet, míg az MSZP-t és a párbeszédet 8 százaléknyian kedvelik. Az előbbi főpolgármester-jelöltjét, Kálmán Olgát 37 százalék tartja alkalmasnak a város irányítására, az utóbbiét, Karácsony Gergelyt 46. Életszerű, hogy ennyire eltér a pártok és a jelöltek megítélése? – Önkormányzati választásokról beszélünk, ahol a személyiség mindent felülír. – Mindent? – Majdnem mindent. Emlékezzünk vissza a lélektani 2010-es választásra: a Fidesz kétharmaddal tarolt, több kerületi és városi MSZP-s polgármester mégis meg tudta tartani a pozícióját, például Kazincbarcika, Szeged, Ajka, a XIII. kerület, Kispest, és így tovább. És ez most fordítva is igaz lesz: akad ősszel jónéhány olyan város, ahol ellenzéki többség formálódik majd a közgyűlésben, de a polgármester megtartja a székét. – Azt mondja, a személyiség fontos. A Publicus Intézet kutatása azt mutatja: az ellenzéki és a bizonytalan szavazók számára a legkevésbé fontos szempont, hogy a főpolgármester(jelölt) karizmatikus személyiség legyen. Csakhogy az EP-választás – lásd: a DK felemelkedése – pont azt bizonyította: nincs fontosabb egy karizmatikus címerfiguránál. – Hiba lenne összehasonlítani a két megmérettetést. Az EP-választás egy szépségverseny, ahol az emberek arra szavaznak, aki az adott pillanatban a legszimpatikusabb nekik – és sutba dobnak minden más megfontolást. – A közvélemény-kutatások mintha mégsem számoltak volna ezzel az attitűddel. – A változások irányát mindenki jelezte előre, de a választói mozgás a mérések után gyorsult fel. De az egyértelmű, hogy amikor arról kell dönteni, hogy ki intézze az életüket, akkor az emberek sokkal kevésbé voksolnak pártkötődés és a jelölt szuggesztív volta alapján. Rengeteg olyan polgármester van, aki nem a látványos akciópolitikában hisz, de a városában nagyon hatékony. – És a Fidesz nincs tisztában ezzel az alapelvvel, hiszen több nagyvárosban egykori sportolókat, vagy épp volt műsorvezetőt indít a kormánypárt? – Ez a hatalom részéről egyfajta pánikreakció. Ott tesz ilyet a Fidesz, ahol az ellenzék összefogott, miközben a kormánypártnak nincs felépített, hiteles várospolitikusa. Nem vitás, a celebek ismertsége magas, így a kezdeti mérések jó számokat mutatnak, de amikor a város működtetéséről van szó, akkor ez az előny elporlad. – Az önkormányzati választásokon ott vannak a bizonytalanok, a kevésbé pártelkötelezettek. Egy előválasztás esetén releváns arról beszélni, nekik ki a favoritjuk, hiszen az aktus a jelek szerint a hardcore ellenzéki szavazókat mozgatja meg, pont azokat, akiknek a párt a fontos. – Ez nem vitás, ennek tudható be, hogy Karácsony Gergely sokkal jobban áll Tarlós Istvánnal szemben – mint amilyen az előválasztási pozíciója. De erről szól a jelenlegi kampány, hogy a jelöltek áttörjék a pártfalat, és a lehető legtöbb embert mozgósítsák. – És ez sikerülhet, hiszen az önkormányzati választáson alapvetően sokkal lanyhább a részvételi hajlandóság, mint az országgyűlésin? – És sokkal magasabb, mint az EP-szavazáson. A méréseinek azt mutatják, hogy az utóbbi fél év nem múlt el nyomtalanul, a tábor mozdul: például decemberben az ellenzéki szavazók több mint tíz százaléka hajlott Tarlós István újraválasztására, most ez a réteg egyértelműen ellenzéki városvezetőt akar. A főpolgármester-jelöltek egyértelműen felhívták magukra a figyelmet és építették reputációjukat – ez leginkább Karácsony Gergelyről mondható el, hiszen december közepe óta építi magát. – Fél év előnnyel fair azt mondani, hogy Kálmán Olgából kevéssé lenne jó várospolitikus? – Kálmán Olgának nem ez a fél év hiányzik – hanem az a tíz, amit Karácsony Gergely a politikában töltött, lépésről lépésre haladva: volt önkormányzati képviselő, pártvezető, országgyűlési honatya, és most kerületi polgármester. És ez a tudás hiányzik a választók szerint. – Demszky Gábor is gyakorlat nélkül ült a főpolgármesteri székbe. – A rendszerváltás kora az más, akkor mindenki amatőr volt. Azóta azonban beérett annyira a demokráciánk, hogy null-kilométeres politikusokat nehezen fogadnak el – többek között azért, mert az ilyen ember rendre alulmarad a tartalmi vitákban. – Nem az az előválasztás lényege, hogy aki győz, amögé mindenki felsorakozik – szakmai csapatával együtt? – Nem vitás fel lehet készíteni egy jelöltet, igaz, leginkább arra, miképp használja a kommunikációs paneleket. De azt semmi nem pótolja, hogy csavarszinten ismered a várost, és tudod, hogyha az egyiket meglazítod, hol esik szét a rendszer. – Az ellenzéki választó fejében nyilván a legfontosabb kérdés, hogy ki harcol meg a Fidesszel. Amikor a Publicus Intézet azt firtatta, hogy ki nyeri meg az előválasztást, az ellenzéki szavazók többsége Karácsony Gergelyt hozta ki győztesnek, a kormánypárti szavazók több mint háromnegyed Kálmán Olga elsőségét valószínűsítette. Van értelme mérni, hogy mit gondolnak a kormánypárti szavazók egy ellenzéki jelöltről? – Persze, hiszen ennek a kérdésnek nagyon fontos a másodlagos üzenete. A mérés nem azt mutatja, hogy a Fidesz hívei szeretik-e Kálmán Olgát vagy sem, hanem azt, hogy a saját szempontjaik szerint ki a hasznosabb számukra. Márpedig ők azt akarják, hogy Tarlós nyerjen – és a volt műsorvezetőt látják a kevésbé veszélyesnek.