Előfizetés

Ki a buborékokból! - Olvasásnépszerűsítő program Kocsis András Sándor ötletéből

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2019.05.29. 11:00

Fotó: Népszava
Olvasásnépszerűsítő programmal lép a nyilvánosság elé a nemrég létrejött könyvszakmai informális fórum. Az ötletadó Kocsis András Sándor többek között könyvpiacról, kultúrpolitikáról és a nyomtatott könyv életérzéséről beszélt a Népszavának.
A megszokottnál tágabb értelemben vett könyvszakma informális fórumát szervezi Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének volt elnöke ezúttal a papírgyártástól a kereskedésig fogja át, amikor havi-kéthavi rendszerességgel szervez találkozókat. - Papírgyár, nyomda, író, fordító, szerkesztő, illusztrátor, designer, kiadó, kereskedő, mindannyian a könyvszakma résztvevői, ám több évtizedes tapasztalatom szerint mindannyian buborékokban éltek eddig. Minden szakmának van szervezete, néhánynak több is – a nyomdászoknak 2-3, a kiadóknak 3, az íróknak 4 – de mindegyikük külön-külön próbálta megoldani a problémáit, kevés volt az interakció közöttük. Az informális fórum a szakmák szereplőit próbálja olyan helyzetbe hozni, hogy megismerjék egymást, információs csatorna jöjjön létre közöttük. 210 helyre küldtem meghívót, 86-an jeleztek vissza, amit kifejezetten jó aránynak tartok. A második, júniusi találkozó például az ország legkorszerűbb digitális nyomdájában lesz – mutatja be elképzeléseit Kocsis András Sándor, aki meglepő környezetvédelmi adattal is szolgál: - a világ fakivágásának mindössze 18 százalékáért felelős a papíripar, ráadásul a papír szinte száz százalékban újra hasznosítható. A fórum három ügyvivővel működik: Kukorelly Endre író, dr. Ocsovai Dóra irodalmár és az ötletadó Kocsis András Sándor vezeti. Felkarolják Kukorelly Endre Gyümölcsöskert-Baumgarten díj kezdeményezését is. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a könyvszakmai informális fórum közötti különbséggel kapcsolatos kérdésre Kocsis András Sándor így felel: - Más jellegű szervezet, semmifajta verseny nincs közöttünk, a miénk nem valamit helyettesít, hanem valamiért létezik. A fórum több szakmai célt fogalmaz meg. - 25-30 másodperces spotokat készítünk, amelyekben egyetlen kérdés hangzik el: mit jelent neked a könyv? Az olvasásnépszerűsítő programban kiváló emberek válaszolnak a kérdésre, köztük Bálint György, Heller Ágnes, Müller Péter Sziámi, Rudolf Péter, fiatal írók és zenészek. Velük jó értelemben szeretnénk „telefertőzni” a social mediát, valamint tévé és rádió megjelenéseket is szeretnénk biztosítani – mond konkrétumot az ötletgazda. Az érthető, hogy egy kiadó vezetőjének fontos, de sokan a digitális világ hódítása miatt temetik a könyvet. - Tudjuk, hogy a könyv évezreden át meg tud maradni, az informatikai adathordozók sorsát viszont nem ismerjük. A floppy például már nem használható, nincs eszköz, amellyel a floppyn tárolt információkat el tudjuk olvasni. És most csak 25 évről beszélünk. Tudjuk, hogy a CD anyaga hosszú élettartamú, de a rajta lévő adatokról fogalmunk sincs. Nem ismerjük, hogy a felhő szolgáltatásban tárolt információk sorsa mi lesz 15 év múlva. A könyvnek fizikai valója, illata, színe van, berendezi a terünket, mindenki megépítheti vele a saját világát, éppen ezért abszolút vezetőszerepe van a tudás, a tudáselsajátítás és a kreativitás területén. A könyv életérzés – érvel. 
Az Alexandra csődje után a kis kiadók szerepe mérséklődött – Az Alexandra felhalmozott adóssága miatt volt kiadó, amely évi több száz milliós forgalom után 30-40 milliósra redukálódott, voltak olyanok, amelyek megszűntek. Még az első felszámolások sem zárultak le, végrehajtás sem történt, annak az esélye, hogy bárki egyetlen fillért is visszakapjon, minimális. Ami a hosszú távú következményeket illeti: két szereplő köré csoportosult a könyvszakma, ami gazdaságilag racionális és logikus, de a szabad versenyt akadályozza. Fontos a könyvkiadók helyzete, de talán még fontosabb, hogy mitől fosztotta meg az olvasókat az elmúlt négy évben kialakult szituáció. - A könyvterjesztés három módon zajlik: az offline (amely még mindig a legerősebb), az e-kereskedelem, és az e-könyvek világa. A könyvkereskedők a gyorsabban forgó könyveket majorálják, a harcos-szeretkezős könyvek gyorsan pörgetik a piacot, a szakkönyvek vagy útikönyvek háttérbe szorulnak. Magyarországon néhány százezer aktív olvasóval számolhatunk. Ők azok, akik egy évben több könyvet vásárolnak. A világon a könyszakma kétharmadát az egy éven túli fogyások jelentik, Magyarországon az évente kiadott 7500-8200 körüli cím közül nincs 50, ami 15 ezer példány fölött jelenik meg – mutat be adatokat Kocsis András Sándor. Az Alexandra csődje után heves indulatok és nézetkülönbségek csaptak össze a könyvszakmában az állami beavatkozás szerepéről. A szakemberek az iparűzési adóval kapcsolatos abszurditást szokták említeni: - Íme két könyv: az egyik a Könyvek világtörténete – ez termék, mert külföldön nyomtattuk, vámeljáráson ment át, ezért levonhattuk az iparűzési adóból, a másik Gustave Doré által illusztrált Károlyi-bibila - ezt itthon nyomattuk ezt nem vonhatjuk le az iparűzési adóalapból, mert szolgáltatás. Ez nonszensz – állítja Kocsis András Sándor. Ami az állami szerepvállalást illeti, a könyvkiadó vezetőnek sarkos a véleménye: - Közvetlenül az államnak semmi keresnivalója nincs a könyvkultúrában Több lehetőség van azonban a közvetett támogatásra. Komoly tárgyalásaink zajlottak a százezer forintos pedagógus kedvezményről, bár tudomások szerint ezek leálltak. Ott a Márai-program, amit Zentai Péter Lászlóval hoztunk létre. A skandináv modell után létrejött program az olvasót és a könyvtárakat támogatja, lényege, hogy egy kuratórium kiválasztása után a már megjelent kiadványokat megveszi 650 magyarországi könyvtárnak. A kuratórium döntései persze így is vádolhatóak politikai szempontokkal – meséli Kocsis András Sándor, aki a Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója által képviselt új kulturális programról is elmondja véleményét: - Egyetlen fogalmat említek: kulturális erőközpont. Mi ez? Nem erőmű, nem lignitet fogunk égetni. Emberekről és kultúráról van szó. Az jó, ha több pénz kerül a rendszerbe, például, ha a gyalázatos módon alulfinanszírozott magyar fordítástámogatási programot erősítik. Erre eddig 18 millió forint áll rendelkezésre, a szlovákok a tízszeresét fordítják a szlovák irodalom külföldi megismertetésére. Állítólag ezt felemelik 50 millióra. Ez nagyon fontos. De „az írók írjatok remekműveket!” felszólítás sosem vált még be. És a könyvesboltokba sem lehet szellemi testőrséget állítani azzal, hogy ha kedves olvasó legalább egy ilyen könyvet nem veszel, adok egy kokit. Erőből a kultúrát soha senkinek nem sikerült befolyásolnia. Így maximum lojális követőket, megalkuvókat lehet csak toborozni. Ezek az illékony állapotok tartós értékeket nem teremtenek.

Kapolcska újdonságokkal

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2019.05.29. 10:45

Június 23-tól 30-ig harmadszor rendezik meg a Kapolcska Tábort és Fesztivált. Kezdeményezője és vezetője Márta István a Művészetek Völgye alapítója, de ez a program független a huszonkilenc éves sorozattól. Ez a projekt a szervezők szándékai szerint elsősorban a gyerekekről szól. Meg persze Kapolcsról és a táj környezeti és tárgyi értékeiről. A táborban különböző szekciókban tevékenykednek a résztvevők. Új tematikaként jelenik meg idén a színházi és dráma Tarr Ferenccel és Lukácsházi Győzővel, a jazz improvizációs műhely Hoppál Mihállyal, a „Török gyerek szekció” a Gül Baba Türbéje Alapítvány gondozásában, a kárpátaljai Péterfalvi Művészeti Iskola diákjai is kapnak egy külön szekciót, a néptáncot pedig szakmailag a Fonó felügyeli és Kubinyi Júlia népdalénekes vezeti. Megjelenik több verzióban is a zene. A kézműves műhely pedig Szurdi Évával elsősorban a helyi gyereket szeretné bevonni a foglalkozásokba. A Bethesda Gyerekkórház munkatársai kerekesszékes gyerekeknek nyújtanak programot. Az újdonságok közé sorolható még a KaPolice, vagyis az ORFK „Bűn- és baleset megelőzési interaktív portája”. A tábort követő minifesztiválon mások mellett fellép a Talamba Együttes, Szirtes Edina Mókus, Érdi Tamás és Csernik Szende mesemondó. A szervezést alapvetően a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet vállalta magára. Néhány hét múlva átadják az egylet tulajdonában lévő felújított Falumalmot, mégpedig örlőképes állapotban, a rekonstrukciót európai uniós forrásból fedezik. A Kapolcska Program költségvetése harminc millió forint. A szervezők több helyre pályáztak, a támogatók között van az EMMI, a Nemzeti Kulturális Alap, az MMA, Budapest a Budapest-Kapolcs megálló elnevezésű kültéri installáció létrejöttében segített, de támogatja a fesztivált a helyi önkormányzat is.  A Művészetek Völgyének még mindig ötvenszázalékos tulajdonosa a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet és különböző saját programokra is készülnek majd.      

Futógép és meteor

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2019.05.28. 12:00

Fotó: Népszava
Először láthatók Magyarországon a 2013-as Ars Electronica nagydíjasa, Dmitrij Kavarga művei a szentendrei Art Capital jóvoltából.
Az ember a világmindenség középpontja, vallja az antropocentrizmus. Az emberközpontúság ideáját felemelő művészet pedig az ember és a természet viszonyát tükrözi. A környezetetika – remélhetőleg nem csak a fogalmak szintjén – ismeri az okos antropocentrizmust is: ez tekintetbe veszi a térben és időben tőlünk távol élő embereket is. „Te azért fogsz meghalni, mert megöregszel, én a klímaváltozás miatt” – üzenetükkel ilyesmire is gondoltak a napokban a klímaváltozás miatt tüntetők. És miközben akadnak döntéshozók, akik a környezetvédelem és a klímaváltozás összefüggéseit elintézik egy álhíreket emlegető Twitter-bejegyzéssel, sorra születnek olyan disztopikus mozifilmek és áldokumentumfilmek, amelyek a környezetrombolás következményeként a Föld egy ember utáni, poszthumán korszakát vetítik előre. Mintha csak egy ilyen film díszleteinek makettjei közé lépnénk be Dmitrij Kavarga Anyag és test című tárlatán a szentendrei MűvészetMalomban. Az orosz képzőművész 3D nyomtatóval, polimerekből előállított szobrain, reliefjein a geometrikus és a biomorf formák kavarodása korántsem olyan absztrakt – egy jobb világ eljövetelében reménykedő − játék, mint amilyennel például a bauhausos Weininger Andor kiállításán lehet találkozni a Magyar Nemzeti Galériában. Kavarga a Mérgező antropocentrizmus című sorozatában már „sikerre vitték” az emberiség önmegsemmisítő tevékenységét: művein az emberi figurák és a civilizációs darabkák épp egy egységes biológiai masszává alakulnak át. Klasszikus és rezsimszobrokról ismerős arcok és koponyák, és egy jelképes részlet az egyik kompozícióban, a Nagy toxikusságban: a New York-i Szabadság-szobor már nem fáklyát, hanem pisztolyt emel a magasba egy szeméttelepszerű környezetben. Folyók, tengerek, erdők, horizontok: a Szubsztancia és test című robotinstallációját négy képeslapra illő tájat mutató monitor veszi körbe, miközben a törékeny hajót idéző, mozgó szobron emberi fejek ringatóznak. Le azokkal, akik a rendszer ellen küzdenek és akik mentálisan nem alkalmazkodnak! – a 2013-as Ars Electronicán bemutatott, címében a dada manifesztumra utaló Kavarga-konstrukció a tárlat látogatóját arra készteti, hogy némi fáradsággal döbbenjen rá: ha teszik, ha nem, részese ő maga is egy rendszernek − csakhogy az antropocén korszak rendszerei végül önmagukat is elpusztítják. A látogatónak fel kell lépnie egy futópadra, hogy a mozgásával meghajtson egy futószalagot, amelyen a történelem hőseinek és rémeinek uniformizált figurái egy kamera objektíve előtt élőfilmen „zuhanhatnak” a mélybe. Az installáció része egy sejtszerű – különböző nyúlványokkal, embriókkal, emberfejekkel „díszített” − „csillár” is, amelyet a hang hozhat mozgásba. De mi történhet akkor, ha az emberiség az utolsó percben mégiscsak észbe kap? Sosem lehetünk teljes biztonságban – üzeni Dmitrij Kavarga egy másik installációval, a Tunguszkai anyaggal. A polimerekből, fémből, zománcból és fekete folyadékból álló felület fenyegetően remeg és duruzsol, kipusztult tájat idézve. De még így is barátságosabb, mint a művet ihlető 1908-as meteorit-becsapódás, amely nyolcvan kilométer sugarú körben tarolta le a tajgát.   

Infó

Dmitrij Kavarga: Anyag és test – Mérgező antopocentrizmus Art Capital Szentendre, MűvészetMalom Kurátor: Boros Lili Nyitva: szeptember 15-ig