Pete polgármester elindul

Öt évvel ezelőtt jelent meg (magyarul is) kis kötetem Zbigniew Brzezinskiről, aki Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és a nála jobban ismert és szintén európai születésű Henry Kissinger riválisa és barátja volt. A kötetbe utolsó fejezetként beillesztett interjúban arra a kérdésre is válaszolt, hogy miért nem változtatta meg nehezen kiejthető nevét 1958-ban, amikor amerikai állampolgár lett. Válasza ez volt: „Bíztam Amerikában, és abban az eszmében is, hogy Amerikában az ember úgy válhat amerikaivá, hogy közben nem kell elfednie etnikai hovatartozását. ... Amerika az egyetlen olyan ország, ahol a Zbigniew Brzezinski névvel a név megváltoztatása nélkül karriert lehet csinálni.”
Ez jutott eszembe vasárnap, amikor az Indiana állambeli South Bend város polgármestere, Pete Buttigieg bejelentette, hogy ő is részt vesz a 2020-as elnökválasztási kampányban. „Mayor Pete” pompás kis beszédet tartott, majd utána a CNN bevágott néhány interjút a százezer lakosú város polgáraival. A lakosok - egy kivétellel - mind dicsérték a polgármestert, a város – mondták – újra lakható, a kórházat sikerült felújítania, a település híres katolikus egyetemével (Notre Dame) remek a kapcsolat. Érdekesség: senki sem említette Pete eredetileg máltai eredetű vezetéknevét. Féltek kiejteni, hátha nem sikerül... Nem garantálom én se, de fonetikusan nagyjából butödzsidzsnek hangzik. 
„Mayor Pete” 37 éves. A Harvardon diplomázott, a nagy presztízsű Rhodes ösztöndíjjal Oxfordban is tanult. Hét nyelven beszél. Korábban katona volt, afganisztáni szolgálatra jelentkezett. Anyja nyelvész, egyetemi tanár. Apja Máltáról vándorolt Amerikába, tanszékvezető egyetemi tanár volt a Notre Dame-on. Amikor Pete nyilatkozik, néha fejből idézi a klasszikusokat, beleértve a Bibliát, és tökéletes, nyomdakész bekezdésekben válaszol bármilyen kérdésre. Vallásos, hívő katolikus. Lévén egy bevándorló apa egyetlen fia, láthatóan mélyen érinti a menekültek sorsa. 
Ja, és még valami: Pete meleg. Erről is nyíltan beszél, azt mondja, volt, amikor rémesen szégyellte magát, mindent feláldozott volna azért, hogy ne így legyen, de ezen a perióduson már túl van. Melegházasságban él, büszkén beszél az érzelmi életéről. És már nem csak South Bendben népszerű. Az első negyedévben, még a hivatalos nevezése előtt, a támogatóitól hét millió dollárt kapott a kampányra. E pillanatban csak a két jól ismert nagy öreg, Joe Biden (76) és Bernie Sanders (78) előzi meg a 2020-as demokratapárti elnökjelöltek között. 
Nem tudom, hogy legyőzné-e Trumpot, nem tudom, hogy ő lesz-e Amerika legközelebbi (és ez esetben történelmének legfiatalabb) elnöke. Erről korai spekulálni. Azt tudom, hogy 2015-ben az egyébként többnyire republikánus és konzervatív Indiana állam South Bend városának szavazói 80 százalékos többséggel erősítették meg polgármesteri pozíciójában. És ez a szintén kétszer megválasztott - és ma is meglepően népszerű - Barack Hussein Obama elnöksége idején történt.
Szerző
Charles Gati

Gyújtogatás

Pár éve mondta Orbán a visegrádi négyek – azóta, hogy Szlovákia liberális államfőt választott, inkább már csak hármak – fórumán: „Az európai politikusok egy nemzedékének volt egy titkos álma, ami szerint az Európai Unióval el lehet érni, hogy a tagállamok elfelejtsék nemzeti és vallási identitásukat, és mindezt egy európai identitás váltsa fel. De kiderült, hogy nincs olyan identitás, ami kiválthatja a korábbit.”
Most, hogy a kontinens gyászol a párizsi templomtűz miatt, mintha egészen más derült volna ki. Először is az, hogy az európai identitás létezik, kiirthatatlanul ott van bennünk (valahol mélyen talán még Orbán Viktorban is). Akinek őszintén, a saját személyes veszteségeként fáj, hogy a lángok lerombolták a Notre Dame-ot, az menthetetlenül európai, és olyasmit érez Európa iránt, amit Orbán Viktor szerint csak a haza iránt lenne szabad érezni. Másodszor meg az, hogy az európai identitás nem áll szemben sem a nemzeti, sem a vallási identitással. Ha léteznek egyértelmű szimbólumai a keresztény vallásban gyökerező közös európai kultúrának, akkor a minden ízében francia Notre Dame biztosan közéjük tartozik. 
Az pedig, hogy részvét helyett kárörömöt, elégtételt, indulatot – tessék csak megnézni a hírek alatt a kommenteket – kizárólag a magyar kormányfő eszmetársai mutatnak a tragédia kapcsán, inkább azt jelzi, hogy az identitásunkat nem a fenti idézetben körülírt '68-as politikai nemzedék veszélyezteti, hanem az az acsarkodó falkaösztön, amit éppen Orbán Viktor igyekszik ismét rászabadítani Európára.
És közben valahol a karmelita kolostor környékén az „okos lány” (Habony? Rogán?) bizonyára már buzgón agyal azon, hogyan tudnának a budapesti látszatkeresztények – nem a sajátjukból, hanem a közösből – olyan adományt küldeni Párizsba, amelyet sem Macron, sem Franciaország nem érez ajándéknak.
Szerző
Hargitai Miklós

A nemzetről

 Az, hogy a magyar kormányzat vég nélkül harcol a nemzet autonómiájáért anélkül, hogy arról valami érvényesen értelmeset mondana, még nem menti fel az ellenzéket, hogy megfogalmazza, mit gondol a magyar nemzetállam jövőjéről az egyesült Európában.
Alkalom rá a májusi EP-választás, ok rá, hogy a hatalom minden tartalom nélkül harsogja a nemzetek Európájának „célját”, azonosítva az ezzel szemben az egyesült Európa jelszavát hirdetőket a bevándorláspártiakkal. Ami marhaság ugyan, de arra épp elég, hogy mozgósítsa a jobboldali tábort.
Magyarország 2004-ben annak a közösségnek akart tagja lenni, amely a Montánunióval – az Európai Szén- és Acélközösséggel - 1951-ben nemzetközi gazdasági-politikai alakulatot hozott létre. Ebből nőtt ki az Európai Unió. Az alapító nyolc ország akkor felismerte: a politikai nemzetállamoknak a közösség javára le kell mondaniuk saját szuverenitásuk bizonyos részéről. Ehhez ma már hozzátehetjük azokat a globális kihívásokat (a menekültkérdéstől a klímaválságig), amelyekre csak a nemzetek összefogásával lehet választ találni. Újragondolták tehát a XIX. századi nemzetállam és az autonómia fogalmát, a francia és a német nemzet pedig jó példával járt elöl, félretolta történelmi ellentétét a közös jövő kedvéért.
Történelmi hazugság, amit a magyar hatalom nyom a magyar agyakba, hogy az Unió integrációja – az Európai Egyesült Államok – a nemzetállamok legyilkolására szövetkezik az iszlám aktív részvételével, és ez azzal járhat, hogy a kulturális nemzetállamok is megfosztatnak önmaguk lényegétől, Európa pedig a zsidó-keresztény örökségtől. Az ellenzéknek nemcsak azt kell tudnia elmagyarázni, miért gazdasági létérdeke az országnak, hogy aktív és kritikus része maradjon az integrált Uniónak, hanem azt is, hogy politikai nemzetállamként autonómiáját, kulturális nemzetállamként pedig saját szellemi örökségét csak ebben az európai közösségben őrizheti meg. Enélkül az ország a perifériára szorul - a nemzet halálát pedig épp azok okozzák, akik szavakban a legjobban óvják.
Szerző
Friss Róbert