Theresa May lemondatását kezdeményezi a tory Brexit-tábor egyik vezetője

Publikálás dátuma
2019.04.08. 14:53
May március 22-én, Brüsszelben
Fotó: EMMANUEL DUNAND / AFP
Ha May szerdán távozik, pénteken kiléphetnek a britek az EU-ból Mark Francois véleménye szerint.
Theresa May miniszterelnök lemondatását kezdeményezte hétfőn a kormányzó brit Konzervatív Párt keményvonalas Brexit-táborának egyik prominens alsóházi képviselője, aki szerint ha May szerdáig távozik, az Egyesült Királyság már pénteken kiléphet az Európai Unióból.
Mark Francois, az alsóházi tory frakció legbefolyásosabb keményvonalas Brexit-párti csoportjának - European Research Group (Európai Kutatási Csoport, ERG) - alelnöke Sir Graham Bradynek, a frakció szakpolitikai testülete, az 1922 Bizottság elnökének írt levelében leszögezi:
ha May szerdáig - a Brexit ügyében összehívott soron kívüli EU-csúcs napjáig - nem mond le, akkor a bizottságnak véleménynyilvánítási jelleggel bizalmi szavazást kell szerveznie a kormányfő ellen.

Azzal, hogy ha a kormányfő szerdáig távozik, pénteken jöhet a Brexit, az ERG helyettes vezetője arra utalt, hogy szerdán tartják azt a soron kívüli EU-csúcsot, amelyen Maynek ismertetnie kell London elképzeléseit a Brexit-folyamat további menetéről. A jelenlegi jogi alaphelyzet az, hogy
ha May indokait a további halasztásra az EU-csúcs szerdán elutasítja, akkor az Egyesült Királyság pénteken megállapodás nélkül, szabályozatlan módon távozik az Európai Unióból.

Az ERG kezdeményezésére a tory frakció decemberben már tartott egy bizalmi szavazást a kormányfő ellen, de a pártcsoport többsége akkor bizalmat szavazott Maynek. A párt szabályzata szerint hivatalos, kötelező érvényű újabb bizalmi szavazást csak egy év elteltével lehet tartani May ellen.
Frissítve: 2019.04.08. 15:00

Április 19-én vitáznak az ukrán elnökjelöltek

Publikálás dátuma
2019.04.08. 14:38
A kijevi Olimpiai Stadion
Fotó: Sergii Kharchenko / AFP
Volodimir Zelenszkij és Petro Porosenko választási vitáját a kijevi Olimpiai Stadionban tartják.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnökjelölt hétfőn a Facebookon közzétett videofelvételen kijelentette, hogy választási vitája Petro Porosenko hivatalban lévő elnökkel április 19-én lesz a kijevi Olimpiai Stadionban. Előző nap Porosenko az Ukrajina televíziónak adott interjújában április 14-re hívta vitára Zelenszkijt. A választást 21-én tartják. Az MTI összefoglalója szerint Zelenszkij a videoüzenetben az mondta, hogy az április 19-i vitán feltehet bármilyen kérdést Porosenkónak, például, azt, hogy „miért nincsenek még Szvinarcsukék rács mögött?”. Szvinarcsuk Oleh Hladkovszkijnak, a közvetlenül az elnök alá rendelt Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) menesztett helyettes vezetőjének a korábbi családneve. Fia, és rajta keresztül ő is érintetté vált az Ukroboronprom ukrán állami hadiipari vállalatnál a kampány alatt kirobbant nagyszabászú korrupciós botrányban. Zelenszkij szavai szerint az ukrán népben az elmúlt öt év alatt nagyon sok kérdés gyűlt fel Porosenkóhoz, amit nem tehetnek fel neki.
„De én megtehetem a nevetekben. Ezért kérlek, írd meg nekem, kommentárban, te mit kérdeznél Porosenkótól”

– zárta üzenetét Zelenszkij.

Volodimir Zelenszkij, a kihívó
Fotó: GENYA SAVILOV / AFP
A humorista elnökjelölt múlt szerdán a Facebookon közzétett videofelvételen közölte, hogy kész a nyilvános választási vitára Porosenkóval, de feltételeket szabott. Először is azt, hogy a vitát ne a köztévében, hanem az Olimpiai Stadionban rendezzék meg. Minden tévécsatornának joga legyen élőben közvetíteni, és minden újságíró jelen lehessen. Továbbá azt, hogy a jelöltek essenek át alkohol- és drogteszten. Huszonnégy órát adott Porosenkónak a válaszra. Porosenko elfogadta a feltételeit, múlt pénteken mindketten – bár más-más klinikán – átestek a teszteken, és vérvizsgálatuk eredménye negatív lett.
Jevhenyij Radcsenko, a Központi Választási Bizottság (CVK) helyettes vezetője korábban arra hívta fel a jelöltek figyelmét, hogy a törvény értelmében ha stadionban és nem a köztévé stúdiójában tartják meg a vitájukat, akkor azt az állam nem finanszírozhatja. Értelmezése szerint ugyanis ez nem hivatalos elnökjelölti vitának, hanem csak kampányrendezvények minősülne, így annak költségét a jogszabály alapján a jelölteknek kell fedezniük saját kampányalapjukból. A Központi Választási Bizottság vasárnap hirdette ki az ukrajnai elnökválasztás március 31-én megtartott első fordulójának hivatalos végeredményét, ami alapján április 21-én második fordulót kell rendezni, mivel egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok több mint felét. A második fordulóba a jogi végzettségű humorista-producer jutott be az első helyen a szavazatok több mint 30 százalékával, a második helyen pedig Porosenko kicsit kevesebb mint 16 százalékkal.
Szerző

Fej fej mellett Izrael két legerősebb alakulata a holnapi voksolás előtt

Publikálás dátuma
2019.04.08. 13:00
A felmérések azt mutatják, újrázhat a kormányfő, bár még minden lehet
Fotó: JACK GUEZ / AFP
Hogy végül ki alakíthat kormányt, az főleg a kis pártok szereplésétől, és a koalíciós tárgyalásoktól függ.
Izrael első kormánya 1949. március nyolcadikán lépett hivatalba Dávid Ben Gurion vezetésével. Bő hetven évvel később április kilencedikén már huszonegyedjére járulhatnak az urnák elé az izraeliek, hogy megválasszák harmincötödik kormányukat. Idejekorán: az eredetileg novemberre tervezett parlamenti választásokat előre kellett hozni, miután a Benjamin Netanjahu miniszterelnök koalíciója hosszú haláltusa után múlt év végén összeomlott.  Hogy egy kormány nem tölti ki mandátumát, koránt sem példa nélkül. Az izraeli választási rendszer sajátossága, hogy a pártpaletta rendkívül sokszínű, politikai, vallási, ideológiai és etnikai alapon is megosztott. Így általában egyetlen alakulatnak nincs meg a kellő többsége, hogy önállóan kormányt alakítson, mindenki koalícióra kényszerül. A legutóbbi jobboldali-vallásos kormánykoalíció például hat különböző alakulatból állt: a legerősebb, a jobboldali Likud (Egység) 30, a középre húzó Kulánu (Mindannyiunk) 10, a nemzeti-vallásos Habait Hajehudi (Zsidó Otthon) 8, a szefárd eredetű vallásos Sasz 7, az askenázi ultraortodox szövetség, a Jahadut Hatora (A Tóra Zsidósága) 6, a szélsőjobboldali Jiszrael Betenu (Izrael az otthonunk) 5 mandátumot adott. A 120 fős knesszetben ezzel a 66 összegereblyézett képviselővel is csak szűk többsége volt a kormánynak. Mikor a gázai övezetet irányító radikális Hamásszal kötött tűzszünet miatt a héja természetéről is ismert védelmi miniszter, az Izrael az otthonunk vezetője, Avigdor Lieberman lemondott és kivezette pártját a koalícióból, a többség máris csupán egyetlen mandátumra szűkült. Ez pedig már a kormányozhatóság határa volt, a kegyelemdöfést az adta meg, hogy a Zsidó Otthonból kilépő két miniszter új pártot alapított Új Jobboldal néven. Mint a legutóbbi Netanajhu-kabinet példája is mutatja, az izraeli politikát tehát a folyamatos kompromisszumkényszer diktálja, a koalíciók rendkívül törékenyek, akár egyetlen kényes ügyön is összeomolhat a kormányzás. Ezúttal minden eddiginél több alakulat, összesen 47 párt regisztrált, hogy megmérettesse magát a keddi szavazáson. Közülük persze nem mindannyian, az előrejelzések szerint jó ha 8-10-en megugorják a nemrégiben 3,25 százalékosra emelt bejutási küszöböt, még ha néhányan közös listákon is indulnak, hogy javítsák esélyeiket. Koránt sem mindegy, hogy a kisebb alakulatok hogyan szerepelnek, hiszen könnyedén királycsinálóvá léphetnek elő. A választásokat követően Reuvén Rivlin államelnök feladata, hogy miután egyeztetett a knesszetbe bejutó pártokkal, felkérje a legesélyesebbet a kormányalakításra. Ezután a párt vezetőjének hat hete van arra, hogy összehozzon egy működőképes koalíciót, ha nem jár sikerrel, más próbálkozhat. Még a voksolást előtti utolsó, pénteken közölt különböző közvélemény-kutatások is meglehetősen eltérő eredményre jutottak, így megjósolhatatlan, mi fog történni. Az biztosra vehető, hogy 30-30 körüli mandátum Benjamin Netanjahu pártja, a Likud, és az újonnan életre hívott centrista szövetség,  Káchol-Láván (Kék-Fehér) között fog megoszlani. Utóbbi a Beni Ganz korábbi vezérkari főnök által alapított Haszon Liszrael (Izrael ereje), a Jair Lapid vezette balközép Jes Atíd (Van Jövő) és a korábbi likudos védelmi miniszter, Mosé Jaalon Telem nevű pártjának házasságából született. Sokáig úgy tűnt ugyan, hogy még akár a knesszetből is kizuhanhatnak, mégis sikerült valamelyest összeszednie magát a szebb napokat megélt Munkapártnak is, akár még a harmadik helyre is befuthat. A Tóra Zsidósága, a szélsőjobboldali pártot tömörítő Egyesült Jobboldal, a Kulánu, a kannabisz legalizálásának ötletével ismerté vált, de jobboldali Zehut (Identitás), az arab szélsőbaloldali Hadash és a Sasz valószínűleg bejutnak. Néhány párt, mint például a koalíciót robbantó Izrael az otthonunk, vagy a baloldali Merec (Lendület), pedig a bejutási küszöb határán táncol. A felmérések alapján úgy néz ki, hogy ha a Kék-Fehér is lesz a legerősebb szövetség, a jobboldali blokknak lesz esélye működőképes koalíciót összekovácsolni, azaz újra Benjamin Netanjahu vághat neki a kormányalakításnak. Ha ez sikerül neki, akkor ezzel csakhamar rekordot is dönthet, és Dávid Ben Guriont letaszítva a trónról Izrael leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnökévé válhat. Ám korai lenne még előre innia a medve bőrére. A koalíciós tárgyalások során legalább olyan kemény csata várható majd, mint a kampányban, és könnyen lehet, hogy néhány kisebb párt a nagyobb haszon érdekében „átáll” a Kék-Fehér mögé. Mikor Beni Ganz életre hívta a centrista szövetséget, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy Netanjahu ezúttal emberére akadt. Idővel azonban a Kék-Fehér szárnyalása megakadt, a Likud tartotta pozícióit, annak ellenére is, hogy az izraeli főügyész közölte, vádat fog emelni korrupciós ügyeiben a kormányfő ellen. „Ezeknek az ügyeknek nincsenek jelentős hatása a választásokra. Azok a jobboldali izraeliek, akik Netanjahura szavaznak, a biztonság és zsidó nemzetállamiság terén elért eredményei miatt voksolnak rá. Akiket elriasztana a korrupciós eljárás, azok döntő többségben egyébként se őt támogatják” - értékelte lapunknak a jelenséget Csepregi Zsolt. Az Antall József Tudásközpont kutatója szerint a diplomáciai, nemzetközi elismertség terén – mint például az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése, vagy a Golán-fennsík feletti fennhatóság elismerése - elért eredmények még szavazatokat is hozhattak, és meggyőzhették a bizonytalanokat, hiszen ezek azt mutatják, hogy az izraeli miniszterelnök a nemzetközi porondon is képes megvédelmezni az országot és emelni tekintélyét. „Az izraeli polgárok vágynak a nemzetközi elismertségre. Nem kívánnak egy elszigetelt országban élni, márpedig egy évtizede a különböző bojkottálási mozgalmak azzal fenyegettek, hogy elzárják Izraelt a nemzetközi kulturális, oktatási vagy akár a gazdasági élet számos területéről” - magyarázta. A szakértő ugyanakkor hozzátette, Netanajhu szerepe kettős, hiszen kitartása és ideológiai rendíthetetlensége ugyan Washingtonban gyümölcsöt hozott, ellenben Nyugat-Európában kontraproduktív volt. Hozzátette, a közép-európai, muszlim többségű, vagy más ázsiai országok sorával végbement közeledés is inkább az ország stratégiai helyzetének és képességeinek köszönhető. Az izraeli arabság szerepével kapcsolatban Csepregi Zsolt emlékeztetett rá, hogy a jelenlegi törvényhozásban harmadik legnagyobb frakciót alkotó arab szövetség szétszakadt a baloldali-arab, nacionalista-iszlamista tengelyek mentén, és mivel számos formáció nem fog bejutni a parlamentbe, így biztosan meggyengül a befolyásuk a következő knesszetben. „Az arab szavazók megosztottak, mintegy felük amúgy is a cionista, többségükben a baloldali pártokra szavaz. Tény azonban, hogy a jelenlegi jobboldali kormány vezette be a legnagyobb mértékű anyagi támogatási és infrastruktúra-fejlesztési programot az arab lakosság és települések javára a zsidó állam modern történelmében” - mondta. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy ezen az izraeli választáson valójában nem egy hagyományos jobboldali-baloldali ellentétről van szó. „A Kék-Fehér formációt három korábbi vezérkari főnök vezeti, (Beni Ganz, Mosé Jaalon mellett Gabi Askenázi is a párt tagja - a szerző) biztonságpolitikai szempontból nem kevésbé elszántak, mint Netanjahu, cionista meggyőződésük semmivel sem ingatagabb mint a jelenlegi vezetésé. A fő kérdés az, hogy jó irányba halad-e az ország, vagy vérfrissítésre van-e szükség a vezetésben, sokan ugyanis már belefáradtak a Netanjahu-érába” - vélekedett. „Azért más ez a választás, mint a korábbiak, mert a három korábbi tábornok kezébe a zsidó szavazók magabiztosan adhatják a hatalmat. Márpedig Izraelben az első kérdés mindig a zsidó állam katonai és nemzeti biztonsága. Minden más, például gazdasági kérdések, csak ez után következik a szavazók kalkulációiban” - mutatott rá a prioritásokra.  A közvélemény-kutatások eltérő eredményei ellenére arra a nehéz feladatra is megkértük Csepregi Zsoltot, próbálja meg megjósolni a választások eredményét. A szakértő arra alapozva, hogy a Likudnak sikerült behoznia a lemaradását a Kék-Fehérrel szemben, két forgatókönyvet tart a legvalószínűbbnek. „A Kék-Fehér szövetségnek kedvező verzió, hogy szoros eredmény születik és több párt jelöli meg Beni Ganzot a preferált miniszterelnökként, mint Netanjahut, így egy sokszínű koalíciót vezethetnek” - vázolta fel az első verziót. „A Netanjahunak kedvező forgatókönyv, hogy sok jobboldali szavazó keze „megremeg” az urnák előtt és előzetes elhatározása ellenére biztos választásként Netanjahu miatt is a Likudot jelöli meg, ezzel tömbösítve (2015-höz hasonlóan) a jobboldali szavazatokat és behozhatatlan előnyt adva a Likudnak” - festette le a másodikat. „Ami biztos, hogy a kis pártoknak nagy beleszólása lesz a választásokba. Ha több nem lépi át a bejutási küszöböt, akkor azért, ha bejutnak, akkor, királycsinálók sokaságának helyezkedése dönti el, hogy kiből lesz miniszterelnök. Bonyolult tárgyalásokra kell számítani” - összegzett az Izrael-szakértő.

A pesti gettónál is összeértek a szálak

Ha végül a Kék-Fehér szövetségnek sikerül kormányt alakítania, akkor két magyar felmenőkkel rendelkező miniszterelnöke is lesz Izraelnek. Az egykori vezérkari főnök Beni Ganz, és a Van Jövő párt vezetője, Jair Lapid alkuja értelmében ugyanis győzelmük esetén a pozíciót felváltva osztanák meg egymás között. Márpedig Beni Ganz édesapja, Nahum Ganz az erdélyi Szovátán, édesanyja, Malka Ganz (Weisz) pedig Mezőkovácsházán született. Jair Lapid apja, Tomi Lapid pedig Újvidéken látta meg a napvilágot, majd Magyarországon is jól ismert újságíró lett. Mint a kampány során kiderült, Malka és Tomi 1944-ben a pesti gettóban egy ideig ugyanabban a házban, lényegében szomszédokként húzták meg magukat.

Szerző